Népújság, 1983. augusztus (34. évfolyam, 181-205. szám)
1983-08-18 / 195. szám
NÉPÚJSÁG, 1983. augusztus 18., csütörtök 3 Hústermelés, fogyasztás, export (111/3.) Nemcsak többet — jobbat is Tény és való, hogy a vágóállat-termelés fejlődése alapozta meg hazánkban a kiegyensúlyozott hús- és húskészítmény-ellátást. A húsipar tavaly összesen ,276 ezer tonna tőkehúst és hús- készítményt értékesített itthon, az idei tervek szerint pedig 285 ezer tonnát ad át a belkereskedelemnek. Ezt a mennyiséget egészítik ki a mezőgazdasági nagyüzemek és az áfészek húsfeldolgozói, amelyek ugyancsak tőkehússal és tájjellegű készítményeikkel segítik a lakosság egyenletes ellátását. Érdemes kísérletezgetni új termékek bevezetésével is, mégpedig olyanokkal, amelyek figyelembe veszik a fogyasztók pénztárcáját is. Sokan vannak, akiknek meg kell gondolniuk, hogy miből mennyit vásároljanak. Rajtuk segít, ha több olcsó húskészítményt hoz forgalomba a húsipar és a kereskedelem. A diétásoktól az ínyencekig Különösen két vállalat jár élen a hazai fogyasztásra szánt új termékek bevezetésében: a zalai és a Győr megyei húsipari vállalat. A Zala hús Vállalat nemrégiben készítette el például az új diabetikus felvágottjait, amelyek rövidesen forgalomba kerülnek. Ezek között megtalálható a diétás parizer, a diétás sonka, valamint a diétás májas, amely a Diabetes Társaság javaslatai alapján készült. E termékekből nemcsak ellátási körzetében, hanem az ország más vidékeire is szállít, ám más megyék húsipari vállalatai is átvehetik a termékek gyártási jogát, ha megteremtik hozzá a szükséges technológiai és higiéniai feltételeket. A Győr megyei Húsipari Vállalat jól csomagolható tubusos húskészítményeket hoz forgalomba. Ennél a vállalatnál kísérletezték ki a húskenyér-családot: a szegletes formájú készítményben petrezselyem, szalonna és paprika is van. Különleges, egy hónapig elálló bélbe töltik a legkeresettebb felvágottjaikat, hogy a hétfői ellátás is zavartalan legyen. Az ínyencekről sem feledkeztek meg. Aszpikos sonkát, pulykacombból készült felvágottat, hajdinás csípős hurkát, tanyasi füstölt májast gyártanak. A választék bővítése a feltétele annak, hogy a hús- készítmények fogyasztása növekedjék, s ne tőkehúsból vásároljanak többet a hazai üzletekben. A háziasszonyok munkáját is segíti, ha több készterméket állít elő a húsipar, .erre pedig annál is inkább lehetősége van, mert elegendő a feldolgozókapa- tása és rendelkezésre áll e szükséges alapanyag is. Piacnyerés^nehéz helyzetben Mindenesetre úgy kell gazdálkodnunk a hússal, hogy a hazai ellátás mellett megnövekedett exportfeladatát is teljesíthesse az ágazat. Idén ugyanis mintegy 8 százalékkal kell növekednie a húsipar dollárelszámolású exportjának. Ezért a tavalyinál jóval nagyobb mennyiségű élőállatot, húst és húskészítményt kell előállítani. Kedvező, hogy a húsipar és a baromfifeldolgozó ipar szoros együttműködést alakított ki nemcsak a mezőgazdasági termelőkkel, hanem a termékeiket exportáló Terimpex Külkereskedelmi Vállalattal is. Közös erővel törekszenek a piacok bővítésére, új területek felkutatására és mind több áru megismertetésére, eladására, Így sikerült elérni, hogy a hagyományos cikkek, a szalámi, a gyulai, a dobozolt sonka mellett a sertéshús és marhahúsrészek, valamint az élőállatok képezik ezt a választékot, amelyekkel ma a legigényesebb piacokon is jelen vagyunk. A világpiacon az idén tovább csökkentek a hús- és húskészítmények árai. Külföldi vevőink azonban bíznak a magyar húságazat szállítókészségében, pontosságában, így még a nehéz helyzet ellenére is újabb piacnyerésekről beszélhetünk. Az idén egyebek között a tavalyi 6 ezer tonnával szemben 12 ezer tonna dobozolt sonkát szállít a magyar húsipar az Amerikai Egyesült Államokba, ahol ebben az évben Pick szalámival is megjelenhetünk. Jogos az a remény, hogy 2—3 év alatt megháromszorozható az Egyesült Államokba exportált húskészítményeink mennyisége, s e termékek értéke elérheti az évi 100 millió dollárt. A legutóbbi termékbemutató és az azt követő tárgyalások alapján feltehető, hogy az amerikaiak vevők lesznek a magyar debrecenire, még a virslire is. Megfontoltan és rugalmasan Eredményes tárgyalásokat folytatott a húsipar és a Terimpex Máltában is. Lehetőség van arra is, hogy bővüljön az export a fejlődő országokkal. A közel- keleti országok az eddiginél több bárányt, birkát, vágómarhát vesznek, ha akkor és olyan minőségben szállítunk, amikor és amilyet a vevő kíván. És nemcsak vágóállatokat lehet ezekbe az országokba exportálni. Húskészítmény-exportunkat is növelhetjük a közel-keleti országokba, amennyiben — az ottani vallási előírásokhoz is igazodva — a felvágottakat marhából, birkából, baromfiból készítik. Legutóbb például a szaúd- arábiai kereskedőkkel folytatott tárgyalásokat a baromfiipar és a Terimpex baromfihúsból készített virsli ^szállítására. Külkereskedőink, valamint a feldolgozó- ipar szakemberei számára nyilvánvaló, hogy nem elég csak a hagyományos cikkekre, tehát a téliszalámira, a dobozolt sonkára, a gyulai kolbászra alapoznunk, ha azt akarjuk, hogy továbbra is dinamikus ütemben növekedjen exportunk. Üjabb és újabb termékeket mutatunk be a Közös Piac országaiban is. A legutóbb például a Gyulai Húskombinát 25 új termékével aratott sikert a müncheni vásárlók körében. Megfontoltan, rugalmasan, a piachoz igazodva növelhető az export még akkor is, ha egyre nehezebb piaci feltételek között, erős versenyben kell helytállnia a magyar húsiparnak. Ehhez azonban szükséges az árualapok növelése, a termelés gazdaságosságának a javítása, a vevők igényeihez váló alkalmazkodás. Ezzel érhető el, hogy továbbra is kifizetődő, gazdaságos legyen a vágóállat-termelés, kiegyensúlyozott a hazai ellátás, s hogy a magyar húsipar megtartsa., erősítse a jó hírén alapuló külpiaci pozícióit. Cs. F. Ismét ügyeleti szolgálat Elegendő gép az őszi betakarításhoz A mezőgazdasági nagyüze. mek őszi betakarítási előkészületei augusztus közepén meggyorsultak. A termelők a határszemléken meggyőződtek arról, hogy az idén — az aszályos időjárás miatt — legalább két-három héttel korábban kell indítaniuk a gépeket, a betakarító berendezéseket. A tartós szárazság tovább rontja a terméskilátásokat, ezért augusztus húszadika táján egész sor nagyüzemben hozzálátnak a napraforgó aratásához, és nagy erővel folytatják a kukorica silózását is. A nagykereskedelmi vállalatok telepein elegendő a gépkészlet. Ebben közrejátszott az is, hogy a várhatóan kisebb növénytermelési bevételek miatt némileg megcsappant az érdeklődés a nagy teljesítményű, ám árban is borsos gépek iránt. A termelők számításba vették azt is, hogy a növénytömeg is kisebb lesz a tavalyinál, úgyhogy sokfelé gépcserék nélkül vágnak neki az őszi szezonnak. A nagyüzemek a tavalyinál háromszázzal több kombájnból egészíthették ki gépparkjukat, s a kiegyensúlyozott kínálatra jellemző, hogy az éveken át csak nehezen beszerezhető NDK-kombájnokból is még mindig van készlet a raktárakban. Eladásra várnak Bison mintájú arató-cséplő gépek is, ezek szintén a korszerű típusokhoz tartoznak. Augusztus végéig tart a kedvezményes öntözőgépakció, amelyben 170 nagy teljesítményű szivattyúberendezést kínálnak a gazdaságoknak. Az őszi munkák idején a kereskedelmi és szolgáltató vállalatok megszervezik az ügyeleti szolgálatot. Augusztus 20-i plakátok Egykori augusztus 20-i plakátjainkból idézünk fel hármat. A falakról már régen lemosta őket az eső, újakat ragasztottak a helyükre. Csak az idősebbek emlékezhetnek rájuk. A plakát, a falragasz hozzátartozik mindennapi életünkhöz: alkalmazott művészeti alkotás, amely ha politikai, egy-egy eszmét, eseményt népszerűsít. Az alkotmány, a magyar államiság, az új kenyér ünnepe előtt a falakon, a kirakatokban megjelenő színes lapok is népszerűsítenek, agitálnak és emlékeztetnek: a szocialista jogra, a rendre, a törvényességre, az új kenyérre. Az augusztus 20-i plakátok minden évben az ünnepi nap más-más vonatkozását jelenítik meg, hiszen ez az ünnep többrétű. A három közül a legkorábbi. az ötvenes évek végi, amelyen virágcsokor látható, az új kenyeret külön is köszönti; a két későbbi a törvényességre utal a paragrafussal és a pecséttel. A búzamezőbe vágott paragrafusjeles plakát összevon: egyszerre ünnepli az új kenyeret és az alaptörvényt. E plakátokkal kissé társadalmunk történetére is visszapillantunk: az ötvenes évek végén, ha nem is voltak kenyérgondjaink, a kenyér még mást, magát az életet jelentette. Az új kenyér motívuma később elhalványodott. Így észleljük a falragaszokon a történelmet, s lévén a plakát műalkotás, a művészeti ízlésváltozást is. (gy. I ) A HAZAFIAS NÉPFRONT iANY ékl UJ KtNYíR wmeftä CIPÉSZDINASZTIA Mestert találni már csak lámpással lehet... Az írni, olvasni nem tudó emberek számára valaha míves cégér jelölte a kézműves műhelyét, a kereskedő árusítóhelyét. Kapu fölött a patkó kovácsra, a perec a pékre, a réztányér a borbélyra utalt. A cipészek ajtajuk fölé fémből „álmodott” félcipőt akasztottak. A háború előtt ez volt minden vásott nebuló réme. Mert, ugye, ismerősen cseng a szülői fenyegetés: „ha nem tanulsz, odaadlak suszterinasnak!” És a gyerek tanult, hogy nagy ívben elkerülhesse a kaptafát. Így aztán a cipész szakmát manapság a kihalók között tartják számon. Keskenyéknél nagyapáról apára, apáról fiúra szállt a név, s vele a cipészmesterség. A ma 84 éves Keskeny István Egerben még a Cif- rahóstyán sarkalt, talpalt. Fia túl van a hatodik X-en, ám nyugdíjasként sem esett ki kezéből a kalapács. Fazo- la utcai műhelyében együtt dolgozik fiával, aki előbb kárpitosnak tanult ugyan, de végül mégiscsak hű maradt az örökséghez. Az ő fia még csak kétéves ... Emlékei között kutatva a középső Keskeny István egy atyai pofon történetét eleveníti fel: — Hajnalban keltem, hogy ötre, mire apám jön, mindent előkészítsek. A talpak áztatásához szükséges staf- lit (vizet) reggelente cserélni kellett, s ez akkor elmaradt. Szorultam is érte ... Késő estig javítottuk a gumicsizmákat, varrtuk, sarkaltuk, talpaltuk a cipőket. A műhelyben készült lábbeliket a környékbeli vásárokon és az egri piacon értékesítettük. Sokszor harmincnegyven cipész is kínálta portékáját a Dobó téren, csalták a vevőt egyik helyről a másikra. Harmincnyolcban szabadultam, aztán négy év katonaság következett. A leszerelés után rövid ideig a szövetkezetnél dolgoztam, majd 1946-ban váltottam ipart. öreg, háromlábú suszterszéken ül, kezében viseltes férficipő. Forgatja, nézegeti, tapogatja. Nehezen bírom szóra, nincs hozzászokva a kérdezősködéshez. feje fölött egész nap halkan szól a rádió. A műhelyben erős ragasztószag terjeng, a zenét most elnyomja a csiszológép zaja. — Régen egy ilyen rakott sarkat flekkekből szögeltünk össze, aztán faragtuk a kívánt formára. Ez a sarok már csak küllemében hasonlít az akkorira, most a csíkok festettek — bök a kezében lévő cipő sarkára. — Készen kapjuk, csak hozzá kell illeszteni a talphoz. Emlékszem, mennyit kínlódtam az első gyerekcipővel, amit csináltam. Most a gépekkel egy-kettőre megy a dolog. Nem mondom, azért belekerül egy napba, míg két-három pár cipő elkészül. Raktáron nincs lábbelink, a fiammal annyit csinálunk, amennyit a feleségem elad az üzletünkben, ezen túl csak a nálunk készültek javítását vállaljuk. A stancoló (kivágó)- és a varrógépet akár múzeumban is kiállíthatnák, hiszen a nagyipar már régen nem dolgozik ilyenekkel. Itt azonban még jó szolgálatot tesznek a „békebeli” masinák. A felsőrészkészítés külön szakma, ám Keskenyék korábban maguk vállalkoztak a bőrök szabására, varrására. Most erre már nincs erejük, kész felsőrészeket dolgoznak össze a talp- és sarokrész- szel, de azok is az ő ter- veik-elképzeléseik szerint öltenek formát. — Nehéz eldönteni, milyen fazon lesz a divat, mit keres majd a vevő — magyarázza az ifjú Keskeny István. — Támpontot adnak a divatlapok, esetenként az üzletek kirakatai, de legfőképp a külföldi modellek. Ha elhagyjuk az országot, mi akkor is a cipődivatban gondolkodunk. Végül néhány méretben elkészülnek a női és férfi lábbelik, azokat persze felpróbálja a család minden tagja. Ha a vevőnek is tetszik, kereslet szerint akár mérték után is csináljuk, de csak a saját modelleket, mert egyedi kivitelezésre nincs kapacitásunk. Az ipar csak átlagos méretű cipőket gyárt, mi extra nagyságúakat és szélességűeket is, mivel sokan éppen ezeket keresik. A kisiparosok helyi szervezete minden évben rendez kiállítást, amelyen a legkülönbözőbb szakmák képviselői mutatják be termékeiket. Keskeny István cipőit több alkalommal jutalmazták oklevéllel, s megkapta az ipar kiváló mestere címet is. Jó helye lenne nála a cipésztanulónak, de a fiatalok nem jelentkeznek. — Nyugdíjas vagyok, én Szigorú volt az apám... (Fotó: Tóth Gizella) már nem bajlódnék velük — mondja a mester. — Én sem — toldja meg fia, aki szintén rendelkezik mestervizsgával. — A tanulóval foglalkozni kell, elmagyarázni, hogyan fogja a kalapácsot, miként húzza kaptafára a felsőrészt, meg sorolhatnám még. Nekünk termelni kell, ha nem akarjuk, hogy üzletünk pultja üres maradjon. Jól rttegvagyunk így családon belül, bár az az igazság, nem döngetik kapunkat a tanulójelöltek... A ktsz-be is manapság csak az jelentkezik, akit máshová nem vesznek fel, de előbb- utóbb megszökik, mert kevés a fizetség. Gép mellett egyébként sem lehet megtanulni a lábbelikészítés minden forszát, bár erre ott nincs is szükség. Néhány éve még nem okozott különösebb gondot, hogy az elkoptatott cipőnket, szandálunkat eldobjuk, a következő szezonban megvettük az újat. Manapság azonban a bőr ára a csillagokkal mérkőzik. Az ember kénytelen hóna alá csapni lábbelijét, és cipész után nézni. De mestert találni már csak lámpással lehet... Fazekas Eszter
