Népújság, 1983. augusztus (34. évfolyam, 181-205. szám)
1983-08-18 / 195. szám
2. NÉPÚJSÁG, 1983. augusztus 18., csütörtök Honecker Katowicében Az NDK párt- és állami küldöttsége, amely hivatalos baráti látogatáson tartózkodik Lengyelországban, szerdán Erich Honecker vezetésével a katowicei vajdaságba látogatott, arra a vidékre, ahonnan az NDK lengyelországi behozatalának 20 százaléka származik. A küldöttség megtekintette a forradalmi és hazafias hagyományairól ismert környék egyik kőszénbányáját. A vendégek tiszteletére barátsági nagygyűlést tartottak ezer bányász részvételével. A nagygyűlésen felszólalt Henryk Jablonski, a lengyel Államtanács elnöke. Erich Honecker, az NSZEP Központi Bizottságának főtitkára, az NDK Államtanácsának elnöke beszédében hangsúlyozta, hogy — Wojciech Jaruzelskivel tavaly Berlinben folytatott megbeszéléseinek megfelelően — jó irányban halad a két ország együttműködése. A lengyel vezetőkkel folytatott keddi megbeszéléseit — mondta — az jellemezte, hogy az NDK és a lengyel állam képviselői azonos nézeteket vallanak a két ország közötti együttműködés és a Szovjetunióval való testvéri kapcsolatok kérdésében. ANDROPOV ÁLLÁSPONTJA: „A Szovjetunió kitart rugalmas irányvonala mellett“ (Népújság telefotó — TASZSZ—MTI—KS) A Szovjetunió a genfi tárgyalásokon továbbra is kitart konstruktív és rugalmas irányvonala rhellett mindaddig, amíg az Egyesült Államok a nyugat-európai rakétatelepítések megkezdésével rá nem kényszeríti arra, hogy megtegye a saját védelmének biztosításához szükséges .ellenlépéseket — hangsúlyozta Jurij Andropov, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke azon a beszélgetésen, amelyet szerdán Moszkvában William Winpisinger amerikai szakszervezeti funkcionáriussal folytatott. Az amerikai vendég az Egyesült Államok gépgyártási, légi és kozmikus berendezéseket gyártó dolgozói szakszervezeti szövetségének elnöke, s az AFL—CIO Szakszervezeti Szövetség al- elnöke. A Szovjet Szakszervezetek Központi Tanácsának és a Fémipari és Nehézgépipari Dolgozók Szak- szervezete központi bizottságának meghívására egy amerikai szakszervezeti küldöttség élén látogatott el a Szovjetunióba. Újabb francia egységeket küldenek Csádba A felkelők üzenete Gandhihoz Franciaország újabb egységeket szándékozik Csádba küldeni — jelentette be ked. den a francia hadügyminisztérium. A közlemény nem tesz említést az újabb kontingens létszámáról, hír- ügynökségi jelentések szerint azonban hamarosan ezer főre emelkedik a közép-afrikai országban tartózkodó francia „kiképzők” létszáma. Roland Dumas francia ügyvéd, Mitterrand francia elnök közeli jó barátja hétfőn Tripoliban járt, ahol találkozott Moamer el-Kadhafi- val, a líbiai forradalom vezetőjével — közölték illetékes francia források kedden Párizsban. A JANA líbiai hírügynökség keddi jelentése szerint Gukuni Veddei, a csádi felkelők vezetője üzenetet intézett Indira Gandhi miniszterelnökhöz, az el nem kötelezettek mozgalma soros elnökéhez. Üzenetében bírálta az Egyesült Államok, Franciaország és Zaire diplomáciai és katonai lépéseit, amelyek — mint mondotta — a csádi konfliktus nemzetközivé szélesítését célozzák. Pakisztánban folytatódnak a zavargások Negyedik napja tartanak a Ziaul Hak rendszere elleni tiltakozó megmozdulások Pakisztán több városában. A megmozdulásokat az ország nemzeti ünnepe alkalmából hirdette meg a mozgalom a demokrácia helyre- állításáért nevű (MRD), nyolc pártot tömörítő szövetség, amelynek egyik tagja a néhai Bhutto elnök pártja; a Pakisztáni Néppárt is. A demokratikus jogok helyreállítását, a katonai bíráskodás megszüntetését és általános választások mielőbbi kiírását követelik. Börtönlázadásról érkezett jelentés a Karacsitól mintegy 320 kilométerre fekvő Navabsából. A rabok a- demokrácia helyreállítását követelő jelszavakat hangoztatva megpróbáltak kitörni a börtönből, ezt azonban a rendőrség sortűzzel megakadályozta. A beavatkozás nyomán egy elítélt meghalt, tízen megsebesültek. Nagyszabású tüntetés zajlott le kedden Dadu városában is. A tüntetők összecsaptak a rendőri erőkkel, a pályaudvar közelében, majd felgyújtották a városi bíróság épületét. Haidarábadban a katonai hatóságok 23 személyt tartóztattak le azzal a váddal, hogy rendszerellenes tüntetés szervezésében vettek részt. Fejlemények az Orlandi-ügyben A genovai bíróság kedden meghozta az első ítéletet az Orlandi-ügyben. Két év börtönre és egymillió líra pénz- büntetésre ítélt egy 31 éves férfit, aki több millió líra váltságdíjat követelt a június 22-én elrabolt vatikáni állampolgárságú lány kiszabadításáért. Az alkudozó telefonjait lehallgatták, majd őrizetbe vették, amikor is kiderült, hogy csupán egyike azoknak, akik kóros hazudozással csak a nyomozókat vezették tévútra, ám semmi közük sincs Emanuela Orlandi elrablásához. A 15 éves lány holléte, illetve fogva tartói felkutatásához új impulzust adott ugyan a feltételezett elrablók 3. számú közleménye, amelyet szombaton juttattak el a sajtóhoz, az ügyben azonban nincs számottevő előrehaladás, noha jelentő» rendőri erőt mozgósítottak. Közben egyre reálisabbnak tartják azt a feltevést, hogy a közleményeket aláíró „Turkesh” — olasz. Ezt a 3. közlemény szövegének elemzéséből és a nyilvánvaló szándékossággal „alkalmazott” helyesírási hibákból gyanítják. Mindazonáltal úgy ítélik meg, hogy ezen a héten fordulat következhet az Orlandi-ügyben. Ez most elsősorban attól függ, hogy II. János Pál pápa hajlandónak mutatkozik-e a nyilvánosság előtt megtenni a lány fogva tartói által követelt ominózus kijelentést: „Ali Agca ugyanolyan ember, mint Emanuela Orlandi.” Női dolgozókat egy műszakos munkakörbe KELTETÉSI MUNKÁRA ÉJJELIŐRT FELVESZÜNK. FELVESZÜNK. Göngyöleggyártó és Forgalmazó SzövetJELENTKEZNI kezeti Vállalat, LEHET GYÖNGYÖS, EGER, Egri út 31. Szövetkezet u. 2. Kambodzsa fejlődésének legfontosabb társadalmi-politikai, gazdasági és kulturális eredményeiről, feladatairól tárgyal az ország nemzetgyűlése. A képviselők elfogadták az államtanács és a kormány beszámolóját, amelyet Chan Ven, az államtanács főtitkára, illetve Chea Soth miniszterelnök-helyettes terjesztett elő. Chea Sim, a parlament elnöke megnyitóbeszédében méltatta azokat az eredményeket, amelyeket a kambodzsai nép a párt vezetésével ért el a legutóbbi négy évben. Emlékeztetett arra, hogy a pol-potista bandák szabotázsakciókkal próbálták megakadályozni ezeket az eredményeket. Mint hangsúlyozta, a sikeres fejlődést az tette lehetővé, hogy Vietnam pártja, kormánya, hadserege és népe közvetlen támogatást nyújtott a Kambodzsai Népköztársaságnak. Az elnök méltatta a laoszi nép szolidaritásának, a Szovjetunió és más szocialista országok nyújtotta anyagi és erkölcsi támogatásnak a jelentőségét. —( Külpolitikai kommentárunk )— Ünnep viharfelhőkkel MIND FONTOSABBNAK TŰNNEK azok az események, amelyek immár negyedik napja követik egymást Pakisztánban. Augusztus 14-e az ország nemzeti ünnepe; harminchat esztendővel ezelőtt kiáltotta ki az államalapító, Ali Dzsinna az indiai gyarmatbirodalom muzulmán részeinek függetlenségét. Nos, a nemzeti ünnepen Mohammed Ziaul Hak tábornok, államfő szenzációsnak szánt bejelentést tett. Eszerint 1985 márciusában megszüntetik az országban 1977 óta uralkodó rendkívüli állapotot, és megtartják az általános választást. Azt hihetnők, hogy ilyen bejelentést örömmel fogad egy olyan ország népe, amely több mint hat esztendeje a katonai diktatúra ökle alatt él. Nem így történt. AZ ELLENZÉKI PARTOK, tőlük szokatlan egyöntetűséggel „a rendkívüli állapot leplezett folytatására irányuló törekvésnek” minősítették a Hak- tervet, és köszönet helyett országos engedetlenségi mozgalmat indítottak „a demokrácia kivívásáért”. Fellépésük valóban meglepő. Megértéséhez legalább valamennyire ismernünk kell az előzményeket. A pakisztáni hadsereg 1977. július 5-én — Hak tábornok, akkori vezérkari főnök irányításával — megfosztotta hatalmától a rendkívül népszerű Zulfi- kar Ali Bhuttót, az ország miniszterelnökét. A forgatókönyv a szokásos volt: Hak tábornak azt ígérte, hogy „csupán rövid ideig, az új választás kiírásáig” gyakorolja a hatalmat. Azóta — e legutóbbival együtt — a generáliselnök pontosan tizennyolcszor (!) ígért új választást, de valami mindig „közbejött”. 1979-ben például az, hogy Bhutto Pakisztáni Néppártja — a felmérés szerint — elsöprő győzelmet aratott volna. Így a tervezett szavazás helyett Hak tábornok felakasztatta az ex-kormányfőt. BHUTTO NÉPSZERŰSÉGE azóta is meglepően időálló. Szétvert és feloszlatott pártja a megfigyelők szerint szinte egyedül nyerne meg minden szavazást. Az ellenállók a kivégzett kormányfő felesége, lánya és fia köré tömörülnek. Ziaul Hak módszerei a Car- ter-kabinet idején — „emberi jogok” jeligére — még kiváltottak némi taktikai rosszallást Washingtonban, de Reagan katonapolitikai „kulcsország”-koncepciója nyomán Hak óriási politikai és katonai támogatást élvez az USA-ból. Megeshet, hogy ez a külpolitikai háttér lehetővé teszi a tábornokelnök számára az újabb időnyerést _ de már csak a legkeményebb eszközökkel. Pakisztánból világgá repítették az első letartóztatások hírét. H armat Endre A béke ára Tudjuk-e, mennyibe kerüli kétezer évvel ezelőtt Julius Caesarnak egy ellenséges katona halála? Kiszámították nemrég, hogy mai pénzben kifejezve mintegy 75 centbe. Teltek a századok, fejlődött az emberiség, s az első világháborúban már 21 ezer dollárra ugrott e költség, míg a másodikban ennek is tízszeresére. Folytassuk? Ne tegyük, de annyit még meg kell mondani, hogy 1945 óta mintegy százötven összecsapás zajlott le a világon, tízmillió halottal, s az államok kétszer annyit adtak ki a fegyverkezési verseny során, mint a második világháborúban ösz- szesen. A történelem megcáfolta Montecuccoli osztrák tábornok három évszázad előtti mondását, amely szerint a háborúhoz három dolog kell: pénz, pénz, pénz. Részben persze igaz e bölcsesség, a három feltétel közül az egyik valóban financiális. De a többi? Ismerünk-e olyan kort, amikor a csaták nem követelték katonák vérét és életét? Megváltoztathatjuk tehát a mondást, már . a múltra vonatkozóan is, a háborúhoz három dolog kell: pénz, vér és élet. Csakhogy a huszadik század második felében az emberiség teljesen új korszakba lépett. Az esetleges atomösszecsapás nemcsak pénzbe s katonaéletbe kerülne, hanem maga a Föld is rámenne. Megváltozott a háború jellege, de más lett a békeállapoté is. A második világháború utáni évtizedekben voltaképpen állandó hadiállapotban élünk. Manapság szédítő összegek forognak, fegyverek jönnek, elavulnak, újak veszik át helyüket, hatalmas tempóban zajlik a verseny, egész hadseregek állnak harci készültségben. S erre mondjuk: békeállapot. Föltettük a kérdést, meny. nyibe kerül egy halott ellenség. Nem lenne okosabb más oldalról közelíteni: mennyibe kerül egy élő barát? Igaz, a barátságot nem szokás pénzzel mérni, de azért ne legyünk képmutatók. A józan megfontolás azt sugallja, hogy ha anyagi eszközeinket a valódi békére fordítjuk, ha gépeket és fogyasztási cikkeket adunk-ve- szünk, kölcsönöket nyújtunk és kérünk, ha mások hóna alá nyúlunk és támogatást fogadunk el, akkor a kölcsönös haszonnak, a fellendülésnek olyan légkörét teremthetjük meg, amely valódi békét hozhat a Földön. Kimondva, ki nem mondva meggyőződések, hiedelmek, babonák élnek a lelkekben a háborúról, annak hatásáról és hasznáról. Az egyik ilyen — voltaképpen a tehetetlenséget kifejező gondolat —, hogy háborúk mindig voltak s lesznek, a történelem a hadiszekerek kerekein gördül előre. Mi volt vagy mi nem volt a múltban, — most ne firtassuk, de ami a jövőt illeti, tudjuk, tudományos előrejelzések hitelesen kimutatják, hogy egy atomháború ma már nem a történelmet lendítené előre, hanem az öngyilkossággal lenne egyenlő. További mélyen ható babona, hogy a háborúk viszik igazán előre a tudományt és a technikát. Igaz, a múltban volt ilyen szerepük. A második világa háború idején viszonylag könnyen átállíthatták a futószalagot traktorokról harckocsigyártásra — ma már egyre inkább elválnak az utak. Annyira szakosodott a fegyverkészítés, annyira külön kell fejleszteni a békés és a katonai célú technológiát, hogy alig-alig csurran valami innen a békés termelés világába. Mondják — ez közgazdasági hiedelem —, a hadianyaggyártás munkaalkalmat teremt. Mit mutatnak a tények? A tőkés világban a korszerű fegyverrendszerek felhalmozása sem segít a munkanélküliségen, a szocialista gazdaságnak pedig soha nem is volt szüksége a fegyvergyártás válságlevezető szerepére. Közvetve, csendben, szinte észrevétlenül, de a fegyver akkor is öl, ha a raktárakban pihen. Súlyos károkat okoz nemcsak az atomkísérletek okozta sugárzással, hanem azzal is, hogy az ide ömlesztett milliárdok nem szolgálhatják az éhség felszámolását, a gyermekhalál csökkentését, új gyógyszerek kutatását, az életkor meghosszabbítását, a földek termővé tételét, a műveltség növelését, a természeti katasztrófák megelőzését. Ha Montecuccoli ma élne, valami ilyesmit mondhatna: a békéhez kell három dolog — pénz, vér, élet. A számok le- nyűgözőek. Egy korszerű vadászgép árából kilenc iskola építhető, egy repülőgép-anya- hajóéból vízi erőmű. Egy harckocsiéból harminchat háromszobás lakás, egy páncélos ezred hadgyakorlatának költségei huszonnyolc óvoda fenntartásához lennének elegendőek, egy atom- tengeralattjáró ára 16 millió gyerek oktatásának éves költségeit fedezné. A háborúk, a fegyverkezési hajsza ára tehát világos. De mi a béke ára? Mint látni, kétféle béke képzelhető el. Az egyik, amelynek Európában és a világ több részén most vagyunk tanúi, amelyet jelenleg élünk. A másik az a — remélhetőleg jövendő — béke, amelyben az elfecsérelt összegek, a tudás, a nyersanyag, az alkotó-termelő muinka a fejlődés és az együttműködés céljait szolgálja. Miként azt a szocialista országok és a világ más haladó erőinek sok-sok javaslata magában foglalja, az emberiség elé rajzolja. Ez a másik béke sem lenne olcsó, de minden pénzt és fáradságot megérne. Tatár Imre Kambodzsai nemzetgyűlés
