Népújság, 1983. augusztus (34. évfolyam, 181-205. szám)
1983-08-17 / 194. szám
NÉPÚJSÁG, 1983. augusztus 17., szerda 1 Hústermelés, fogyasztás, export (111/2.) Felvásárlás és választék Kedvezőnek tekinthető, hogy az idei első és második negyedévben az állatforgalmi és húsipari vállalatok a sokak által túlzottan feszítettnek minősített felvásárlási előirányzatokat túlteljesítették. A termelés jövedelmezőségének tudatos alakításával, az érdekeltség megteremtésével, a zavartalan tenyészanyag- és takarmányellátással sikerült elérni, hogy a tavalyihoz képest félmillióval több sertésre kötöttek szerződést az állatforgalmi és húsipari vállalatok. Minden remény megvan tehát arra, hogy 1983-hoz viszonyítva az idén 650 ezerrel több, összesen 7,6 millió sertést vásároljon fel az állami húsipar. A húsipar törekvései Jövőre az eves sertésfelvásárlás elérheti a 7,8 milliót. Ahhoz, hogy ez a mennyiség egyenletes ütemben érkezzen a vágóhidakra, a húsipar az idén minden eddiginél korábban, már májusban meghirdette termeltetési feltételeit. Eredménnyel járt már az év első felében az a törekvése, hogy a tavalyihoz képest növekedjék a kistermelőknek értékesített vemhes kocák száma. A húsipar arra számít, hogy a tavalyihoz hasonló mennyiségű, összesen mintegy 60 ezer vemhes kocát értékesíthet a háztáji és kisegítő gazdaságoknak. Megfigyelhető, hogy a húsipari vállalatok önállóságának növekedésével egyre inkább törekednek a mező- gazdasági termelőkkel a kapcsolat javítására, a szorosabb együttműködésre. Ezek a vállalatok anyagi lehetőségeiktől függően, egyre nagyobb részt vállalnak a vágómarhatermelés fejlesztéséből is. A húsipar anyagi eszközökkel támogatja a húshozamú szarvasmarha-ágazat fejlesztését. Ez érthető, hiszen neki is érdeke, hogy a mezőgazdasági üzemek kihasználják vágómarhatermelési lehetőségeiket, amelynek révén aztán az ország tetemes mennyiségű deviza-bevételhez juthat a vágómarhaexportból. Élénk érdeklődés a nagyüzemeknél Ezért is helyeselhető, hogy a húsipar az idén például 300 millió forintos bankhitel felvételével az év végéig mintegy 10 ezerrel kívánja növelni a mezőgazdasági üzemekben a húshasznú tehénállományt. Az akció iránt a nagyüzemek élénken érdeklődnek. Ezért is igyekszik a feldolgozóipar a következő években is hasonló feltételek mellett segítséget nyújtani a nagyüzemeknek a húshasznú tehénállomány növeléséhez. A végső cél az, hogy két-három éven belül, mintegy 30—40 ezerrel növekedjék a húsipar anyagi segítségével a nagyüzemek húshasznú tehénállománya. Kedvezőnek tekinthető az is, hogy a feldolgozóipar a juhhústermelés fejlesztését is segíti. Az állatforgalmi és húsipari vállalatok közös érdekeltség megteremtésével, a felvásárlási árak idejekoráni meghirdetésével akarják elérni, hogy akkor jelenhessünk meg birkahússal a külföldi piacokon, amikor annak éppen a legjobb ára van. A vágóállattermelés fejlesztésének tennivalóit a fő ágazatokban hosszan lehetne sorolni, amelyek megoldásáért érdemes fáradozni. Csak ez teremtheti meg az alapját annak, hogy mind hazai piacra, mind külföldre több és jobb minőségű húst és húskészítményt értékesíthessünk. Mire panaszkodik a fogyasztó? El kell ismernünk, hogy a nyugati országokban csodálatosak a húsospultok. Csak akkor döbben meg a hazánkfia, ha jobban szemügyre veszi, hogy az előrecsomagolt hús dekára milyen kevés. Ott ugyanis már nagyobb vásárlásnak számít, ha valaki félkiló karajt, combot, vagy hátszínt tesz a kosarába. Drágul az élet. Nemcsak nálunk, hanem az egész világon megnőttek az élelmiszertermelés költségei és in- ségesebb időkben a fogyasztók jobban megnézik, hogy mennyit adnak ki élelmiszerre. Tény és való, hogy mi még korántsem tartunk ott, hogy élelmiszer-kereskedelmünk az iparilag fejlett országokhoz hasonló technikai felszereltséggel, hűtőpultokon, előrecsomagolva hozhatná forgalomba a tőkehúst és a húskészítményeket. Ez azonban csöppet sem csökkenti étvágyunkat. Ezt jelzi az is, hogy tavaly már több mint 76 kiló jutott húsból és húskészítményekből átlagosan egy-egy magyar állampolgár asztalára. Ha pedig elismerjük annak az egyébként nemzetközileg elfogadott megállapításnak az igazságát, amely szerint a táplálkozás színvonalát a húsfogyasztás színvonala jelzi legmegbízhatóbban, akkor mi a világ jól táplálkozó népei közé tartozunk. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nincs már mit tennünk a hazai ellátás javításáért. Sokszor jogosan panaszkodik a fogyasztó, hogy kicsi a választék, rendszertelen a kiszállítás, különösen nagy nyári hőségben, csak egykét húskészítményt lehet kapni a boltokban. Ez sok esetben nemcsak 'a húsipari vállalatok hibája, a kereskedelem is elég kényelmes, nem szereti a kockázatvállalást, érthető tehát az a jogos fogyasztói igény, hogy mind a termelő, mind a forgalmazó szervezze meg jobban munkáját, mindannyiunk érdekében. Különösen fontosnak ítélhető, hogy figyelembe vegyék azt az igényt, amely szerint javítani szükséges az előrecsomagolt hús- és hús- készítmények arányát, mert ez nemcsak azzal a haszonnal jár a fogyasztó számára, hogy pontosan mért árut kap a pénzéért, hanem azzal is, hogy így még a kisebb lélekszámú településekre is eljuthat a hús- és húszkészítmény, ahol megteremtik a kereskedelemben a forgalom technikai feltételeit. (Cs. F.) Kevesen ismerik Nem igénylik a segítségüket Magyar hibrid napraiorgók A napraforgó-vetésterület hozzávetőleg nyolcvan százalékán hibrideket termesztenek; ezekkel váltották fel a kisebb hozamú, alacsonyabb olajtartalmú korábbi fajtákat. Hosszú éveken át a külföldi hibridek voltak az egyeduralkodók, a hazai nemesítés ezen a területen keveset hallatott magáról. Űjabban azonban a napraforgó-nemesítésben is megtörtént az áttörés: egyszerre két új hibridet vehettek termesztésbe a gazdaságok. A Takarmánytermesztési Kutató Intézet iregszemcsei szakemberei állították elő a IBH 166-ot kereken tízéves munkával. Az ellenőrző vizsgálatok szerint olajtermelése meghaladja a kísérleti kont- rollnövényekét, s előnye az is, hogy kelése és kezdeti fejlődése gyors, egyenletes. A szakemberek szerint 'kevésbé jó talajokon is megfelelő eredmény ígér, miután agronómiái tulajdonságai kifejezetten kedvezőek. A másik hibridet, a Napszirom GK-t, a Gabonatermesztési Kutató Intézet szeged—kiszombori nemesitől jelentették be. Munkájukat 1968-ban kezdték. Te- nyészideje 120—122 nap, ezzel a középérésű csoport legkorábban betakarítható hibridjének számít. A közismerten nagy olajtartalmú külföldi hibridekkel szintén felveszi a versenyt, s így az ipar is szívesen fogadja majd. Termesztési tulajdonságai szintén kedvezőek; különösen nagyra értékelik, hogy tenyészidejét a különböző évjáratok hatásai gyakorlatilag nem befolyásolják. Gold Fassl sör Martfűről A Tuborg után a híres osztrák Gold Fassl sört is gyártani fogják Magyarországon. A Licencia Találmányokat Értékesítő Vállalat a közelmúltban írt alá szerződést a Gold Fassl védjegyhasználati jogának és gyártási receptúrájának megvásárlására az osztrák Ottakringer Brauerei Harmer Á. G. bécsi céggel. A sört a mező* héki Táncsics MGTSZ szövetkezeti sörgyára 1984 második félévében kezdi gyártani Martfűn. Ha azt mondjuk: tanács, mindenki előtt érthető, világos a fogalom. Legalább valamiféle sejtés kirajzolódik az emberekben ennek a testületnek a tevékenységéről. De ha azt mondjuk: ifjúságpolitikai bizottság, szinte alig akad bárki, aki érthetően bólintana. Tudná, hogy az embereknek ez a kisebb csoportja a tanácstagok körét jelöli. Keveset tudunk ia bizottságok tevékenységéről, pedig állíthatjuk, hogy ezek végzik a köznapi munkát. Összetételük szerint Természetes, hogy minden választás után módosul a tanács testületének személyi összetétele és ezzel együtt módosul a testületből kiválasztott bizottságok tagjainak az állománya is. Gyöngyösön nem titkolt törekvés volt legutóbb, hogy a művelődésügyi és ifjúság- politikai bizottságban olyan személyek kapjanak helyet, akik egyfelől megfelelő szakmai ismeretekkel, ennek nyomán elegendő tapasztalattal rendelkeznek, másfelől pedig életkoruk szerint is közel állnak azokhoz a fiatal állampolgárokhoz, lakókhoz, akiknek érdekeiért tenni, fáradozni akarnak. Ezt a törekvést lényegében siker koronázta, amit a statisztikai adatok is bizonyítanak. Miután azonban balgaság lenne bárkinek azt képzelnie magáról, hogy ő a szakmai területre vonatkozóan minden ismeretnek a birtokában van, a bizottság úgy döntött: szakértőket is bevonnak a vizsgálatok végzésébe és az így nyert tapasztalatok összegzésébe. Együttműködési megállapodást kötött a Pénzügyminisztérium Ellenőrzési Fő- igazgatóságának Fejér megyei Igazgatósága és a Fejér megyei Termelőszövetkezetek Területi Szövetsége a közös gazdaságok számviteli és költségvetési munkájának javítására. A megálRendszeresen meghívják tanácskozásaikra a városi úttörőelnökség és a KISZ- bizottság képviselőjét. Mindebből következik: széleskörűen. átfogóan igyekeznek az adott kérdéscsoportot elemezni. Jó a kezdőknek is Akik nem szoktak hozzá a közéleti tevékenységnek ehhez a sajátos területéhez, azok könnyebben teszik meg az első lépéseket a bizottságok kisebb csoportjaiban. Hamarabb beilleszkednek, úgy is mondhatjuk, gátlásaiktól könnyebben szabadulnak meg, könnyebben feloldódnak és így aktív részvevői lesznek a bizottsági munkának. Arra is ügyelnek, hogy egy- egy tanácstag lehetőleg csak egy csoportnak legyen a tagja. Ez is a közteherviselés arányos elosztásához tartozik. Az újonnan választott tanácstagok így tanulhatnak meg rövid idő alatt megfelelni az őket megválasztó polgárok bizalmának. De az élet nem sémákból áll. A kezdő tanácstagok között is akad olyan, aki nem él a felkínált lehetőségekkel. Eljár ugyan a bizottsági ülésekre, de nem vesz részt a vitában, nem nyilvánít véleményt. Csak viseli a ráruházott tisztséget anélkül, hogy tenne is valamit. Itt kell megjegyeznünk: még nem élünk annak a lehetőségével, hogy adott esetben figyelmeztessük a teljesen passzív tanácstagokat, sőt: ha ez sem használ, a választói visszavonják tőle lapodási értelmében évente négy konzultációs foglalkozást tartanak, amelyen a főigazgatóság szakemberei válaszolnak a tsz-vezetők és a számviteli szakemberek kérdéseire, segítenek eligazodni a szabályozók és a rendeletek között. Az együtta megbízatást. Pedig ehhez adottak a törvényes keretek. Rejtett források Olyan ez a mi demokráciánk, hogy sokkal több van benne, mint amennyivel élünk a köznapok során. A bizottságok, esetünkben a közművelődésügyi és ifjúságpolitikai bizottság egy sor kérdésben végzett vizsgálatot. Foglalkoztak a tankötelezettségi törvény végrehajtásával, a hátrányos helyzetű gyermekek gondozásának eredményeivel. Figyeltek arra, hogy a napközis elhelyezés gondjain hogyan lehetne enyhíteni. Széjjelnéztek a könyvtárban, vizsgálták az amatőr csoportok életét, foglalkoztak a művelődési központ társadalmi vezetőségének működésével, kíváncsiak voltak az óvodai ellátottság szintjére is. Valóságos „kincsesbánya” az az ismeretanyag, amit tevékenységük során begyűjtötték. A szakigazgatási szervek eredményesen tudták ezt hasznosítani, önérdekük is diktálja, hogy éljenek a bizottságok közreműködésével. De az élet... ! Fehér folt a lakóterületeken a bizottsági tagok felkérése a közreműködésre. Az pedig szinte elképzelhetetlen, hogy a munkahely kérne a bizottság tagjától véleményt egy-egy kérdés megtárgyalásakor. Furcsa, de így igaz: sokszor még a karunkat sem nyújtjuk ki azért a segítségért, amely ott kínálja magát előttünk. Van még mit tanulnunk „demokráciául”. működéstől azt várják, hogy szilárdabb lesz a költségvetési fegyelem a termelőszövetkezetekben, s tovább javul a pénzügyi, számviteli munka. A főigazgatóság szakemberei azt is vállalták, hogy segítik a tscz-ekbe a számítógépes rendszer bevezetését. G. Molnár Ferenc A pénzügyi munka javításáért NEGYVENKÉT MUNKÁSÉV ALATT Legalább két életet élt... Belegondolva nagyon nehéz munka lehetett az övé. Vezetni egy olyan intézményt, amely mintegy há- romszáznegyvenezer ember ügyes-bajos — de főleg bajos dolgait intézi, összeegyeztetni a paragrafusok diktálta lehetőséget az ajtón belépő hatvan-hetvenéves, avagy fiatal, de rokkant, panaszkodó, könnyező emberek kéréseivel, kivizsgálni, leleplezni az ügyeskedőket, akik az állam s mindnyájunk zsebére spekuláltak —, viszont felvilágosítani az érdeklődőket arról, ami megilleti őket, s dönteni, a lehető legrövidebb időn belül... Dr. Tóth István, a társadalombiztosítási igazgatóság vezetőjeként néhány hete ment csak nyugdíjba. Szigorú, szűkszavú. Ám egy hosszú beszélgetés után megsejteni, pontosan olyan, mint akiről a romantikus regényekben azt szokták mondani: a kemény külső érző lelket takar. Volt lehetősége megtanulni, miként kell az emberi problémákkal foglalkozni, a gondokat megoldani. Ken- deresi származású, ám mivel villanyszerelő édesapja Ludason kapott állást, iskoláit már a megyeszékhelyen végezte. Negyvenegyben érettségizett, a könyvvitelben, statisztikában járatos kereskedőként. Nem sok válogatási lehetősége volt akkoriban. Ung- váron kezdett könyvelőként — onnan „hozott” feleséget is —, majd Kaposvár, Gyöngyös következett, s aztán a háború. Dánia, angol hadifogság, szökés — kalandos út, amelyben azonban nem kíván hősként szerepelni. Mindig csak a lényegre szorítkozik. Negyvenöt októberében érkezett Ludasra, ahol kétéves fiúcska várta az addig nem látott édesapját. Azonnal belevetette magát a munkába, a közélet sűrűjébe. Családjával együtt belépett a kommunista pártba. S minden erejével dolgozni kezdett. Élete állomásai: közellátási kisegítő Ludason, segéd-, majd vezető jegyző Karácsondon, csoportvezető, osztályvezető, vb-titkár a Heves megyei tanácson, az SZMT titkára, tagság a megyei pártbizottságon, és a pártbizottság fegyelmi bizottságának elnöke... Szervezett téeszt, tanácsot, kultúrházat, színjátszó egyesületet, focicsapatot, vagyis mindenütt ott volt feleségével együtt, ahol valamit az újért tenni kellett. Ügy látom, boldogan megfáradt ember. Két életre valót élt. Sorolja örömeit, nehézségeit. Negyvenhétben született kislánya, (aki ma már Ausztráliát is megjárt közgazdász-adjunktus). ötvenkilencben végezte el a jogi egyetemet. Mondja: hatvan - háromban, amikor átvette a vezetői posztot a Heves megyei Társadalombiztosítási Igazgatóságon, mennyi tengernyi idejébe telt, amíg lelkiismeretesen áttanulmányozta a jogszabályokat — az állampolgárok érdekében. Aztán eseteket mesél. Milyen jó volt, amikor a fél lábára megrokkant traktoros ügyében — sok más ellenében — sikerült a maximumot kiharcolnia. Vagy ott volt az a szilvásváradi öregember, aki könnyezve búcsúzott, amikor szavai nyomán megtudta, mennyi nem vélt nyugdíjra számíthat. Megszerette ezeket a feladatokat, bár valaha elektromérnök akart lenni. Megyénkben az ő elképzelései alapján szervezték meg például, hogy a nyugdíj előtt állókat már egy évvel korábban megkeresik az in(Fotó: Perl Márton) tézmény munkatársai, fölvilágosítják, segítik ügyei rendezésében, hogy a búcsú napjára már minden készen legyen. Arra a legbüszkébb dr. Tóth István, hogy megkapta a Szakszervezeti Munkáért arany fokozatát. Amikor felesége a többi elismerést sorolná, leinti. így hát, a negyvenkét éve hitestárs inkább csak a kiváló gyerekekről, s a még kiválóbb unokákról beszél. Na meg a tervekről: — A családnak akarunk élni, s nincs más óhajunk, mint a jó egészség. Kívánjuk nekik! Németi Zsuzsa
