Népújság, 1983. augusztus (34. évfolyam, 181-205. szám)
1983-08-16 / 193. szám
2. NÉPÚJSÁG, 1983. augusztus 16., kedd BONN Willy Brandt, a Német Szociáldemokrata Párt elnöke annak a véleményének adott hangot, hogy „törvényes és értelmes” dolog, ha a nyugatnémet közvélemény az ősz folyamán hatásos és nagyszabású tüntetéseken lép fel az amerikai rakéták tervezett telepítése és a fegyverkezési verseny ellen. BRAZZAVILLE A dél-afrikai légierő egységei vasárnap kora reggel több ízben bombázták és teljesen lerombolták Kan- gamba kelet-angolai várost — jelentette be Jósé Eduardo Dos Santos, az MPLA-Mun- kapárt elnöke, angolai államfő, amikor vasárnap Brazza- ville-be érkezett. LOURDES A délnyugat-franciaországi Lourdes-ban, magánjellegű, zarándoklatának második napján II. János Pál pápa szabadtéri misét pontifikáit. Szentbeszédében a katolikus egyházfő a lourdes-i kegyhelyhez zarándokolt tömeg előtt főként a vallásos emberek társadalmi felelősségéről szólt. MADRID Baszk szeparatista zavargások színhelye volt hétfő hajnalban a spanyolországi San Sebastian. A város védőszentjének egyhetes ünnepségsorozata idén azzal kezdődött, hogy 69 személyt kórházba kellett szállítani az utcai csatározások következtében. Lengyelországból Bűnözési statisztika Lengyelországban ez év kezdete óta csökkent a bűnesetek száma — közölte a PAP hírügynökségnek adott nyilatkozatában a lengyel rendőrség egyik vezető munkatársa. A rendőrség adatai szerint 1981-ben, a szükségállapot bevezetését megelőző fél évben 172 721 bűntettet követtek el Lengyelországban, míg a szükségállapot enyhítését célzó intézkedések időszakában, ez év első felében, 157 630 bűncselekmény történt. A nyilatkozó közölte, hogy a bűnüldöző szervek 1983 első felében 2685 rablásról szereztek tudomást, amelyek 90 százalékát az utcán követték éI7 A tettesek és az áldozatok többsége ittas volt. A statisztika a rablások csökkenéséről és a bűnesetek 'felderítésének növekedéséről tanúskodik. Lengyelországban a bűneseteknek a lakosság lélekszámúhoz viszonyított aránya évek óta az egyik legalacsonyabb Európában. BUDAPESTI MUNKAHELYEINKRE FELVESZÜNK VILLANYSZERELŐKET, VIZ- ÉS OAZVEZE. TÉK-SZERELÖKET, KÖZPONTIFÜTÉS- SZERELÖKET, SZERKEZETI LAKATOSOKAT, KŐMŰVESEKET, HŐSZIGETELŐKET, MÄZOLÖKAT, valamint a felsorolt szakmákba betanított és segédmunkásokat, nyugdíjasokat is. Modem munkásszállásunkon, háromágyas szobákban kényelmes elhelyezés, naponta kétszer meleg étkezés, illetve térítés. Naponta 30 Ft külön- élési pótlék, menetjegy térítés. Szakmai képzésre és továbbképzésre lehetőség van. JELENTKEZNI LEHET: Fővárosi Szerelőipari Vállalat, Budapest IX., Koppány u. $—11. Telefon: 336-5*0, 03-as mellék. JURIJ ANDROPOV BESZÉDE A gazdaság és az ideológia kérdéseiről A gazdaság és az ideológia kérdéseiről beszélt a többi között Jurij Andropov, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke hétfőn. Andropov és több más szovjet pártvezető az SZKP Központi Bizottságának székházában találkozón vett részt a párt veteránjaival. A párt főtitkára a találkozón elmondott beszédében szólt az SZKP KB üléseinek legutóbbi határozatairól, amelyek a gazdasági építés és az ideológiai munka jelenlegi szükségleteinek megfelelően konkretizálták az SZKP XXVI. kongresszusának határozatait Amerikai—mexikói csúcstalálkozóra került sor vasárnap. Képünkön: Reagan elnök és Miguel de la Madrid államfő (jobbra) (Népújság telefotó — AP—MTI—KSj Függetlenségi évforduló Indiában India külpolitikai téren továbbra is a béke megőrzését tartja alapvető feladatnak, következetesen valóra váltja az el nem kötelezettség elveit és visszautasítja az imperialista országoknak a fejlődő országokra gyakorolt gazdasági nyomását. Eat hangoztatta Indira Gandhi indiai kormányfő az ország függetlenné válásának 36. évfordulója alkalmából az Üj-Delhiben rendezett dísz- ünnepségen. Gandhi, aki az el nem kötelezett országok mozgalmának soros elnöke, beszédében rámutatott: az imperialista hatalmak azért gyakorolnak nyomást a gazdaságilag elmaradott országokra, hogy megőrizzék uralmukat felettük. Belpolitikai téren a miniszterelnök a munkanélküliség és a szegénység elleni küzdelmet nevezte a legsürgetőbb teendőnek. Emlékeztetett, hogy India függetlenségének kivívása óta jelentős sikereket ért el a mező- gazdaság és az ipar fejlesztése terén. AESZ-minicsúcs Csőd ügyében? Újabb francia csapatok Francia ejtőernyősök újabb kontingense indult Csádba vasárnap este — jelentette a francia rádió. Ezzel immár 700 főre emelkedik a közép- afrikai országban tartózkodó francia katonák létszáma. A hír megerősítésétől a francia hadügyminisztérium eddig elzárkózott. A JANA líbiai hírügynökség hétfői jelentése szerint Gukuni Veddel, a csádi felkelők vezetője kifejtette: mielőtt bármiféle fegyverszüneti tárgyalások kezdődnének közte és Hisszen Habré erői között, Franciaországnak, az Egyesült Államoknak és Zaire-nak ki kell vonnia csapatait és tanácsadóit Csádból. Veddei álláspontjáról levélben értesítette Mengisztu Hatlé Mariamat, az AESZ soros elnökét. Veddei hangsúlyozta egyúttal. hogy „kész együttműködni az AESZ-szel igazságos és tartós béke létrehozása érdekében Csáöban”. Mengisztu Hailé Mariam, etióp államfő, az AESZ soros elnöke a csádi helyzetről folytatott nem hivatalos konzultációkat vasárnap este a szervezet tagállamainak a kongói forradalom 20. évfordulójára Brazzaville-ben összegyűlt képviselővel. Omar Bongo gaboni elnök sajtó- értekezletén közölte, hogy a Csáddal foglalkozó „minicsúcsértekezlet” megtartásáról még nem született döntés. Az elnök szerint a csúcson négy ország, Kongó, Zaire, Kamerun és a Közép- afrikai Köztársaság venne részt. Christian Nucd, a francia külügyminiszter mellé rendelt együttműködési és fejlesztési ügyekkel foglalkozó miniszter, aki ugyancsak Brazzaville-ben tartózkodik, a kongói és a gaboni elnökkel folytatott eszmecserét. Líbiai források szerint elképzelhető. hogy Líbia Brazzaville-ben tartózkodó ENSZ- nagykövete is találkozik Nuccival. —( Külpolitikai kommentárunk )— Újabb robbanás? VOLT IDŐ, amikor az újságolvasó, rádióra, tévére figyelő ember szinte már unta az ír sziget északi csücskéből érkező rém ség es híreket. Észak-ír- ország jó másfél évtizede a merényletek, a politikai gyilkosságok, a vallási gyűlölködés, egyszóval a rettegés szimbóluma az európai politikában. Sajnálatosan igazolja ezt a helyzetet az idei nyár is, amikor ismét súlyos konfliktusok, véres merényletek, összecsapások fenyegetik Ulstert. A feszültség a múlt héttől fokozatosan nőtt. A napokban emlékeztek az észak-ír katolikusok egy szomorú dátumra: 12 esztendeje hozták a londoni hatóságok azt a rendeletet, amelynek alapján bírósági eljárás nélkül lehetett bárkit internálni. A polgári jogokat súlyosan sértő törvény évfordulóján nagy tüntetések voltak, s ahogy az errefelé lenni szokott, drasztikusan léptek közbe a brit rendfenntartók. Egy áldozatul esett fiatal temetésén ismét óriási méretű zavargások robbantak ki Belfastban. Az összetűzések, a tüntetések máig tartanak, s erősíti őket a közelgő újabb dátum: most lesz 14 éve, hogy London rendfenntartó — negszálló? — csapatokat küldött Észak-írországba. AZ IR TÖRTÉNELEM — dióhéjban — némi magyarázatot ad az elmúlt másfél évtized szomorú eseményeire. Az -első világháború után jött létre az ír szabadállam, mint brit dominium, ám hat északi grófságot továbbra is saját területeként tartott meg az angol korona. Az Ír Köztársaságot már a harmincas években kikiáltották, de London csak 1945 után ismerte el. Ulsterben semm^ nem változott, az angol kormány arra hivatkozva kormányozta a területet, hogy annak lakossága századunkban már kétharmad részben protestáns, s csak egyharmada ír eredetű katolikus. A vallási ellentétek állandósították a véres eseményeket Észak-lrországban, ahol a katolikusok elemi politikai-gazdasági jogaikért, s végső soron az egységes Írország eléréséért küzdenek. Politikai és — szélsőséges erőik — terrorista eszközökkel egyaránt. A protestánsok ultrái szintén sűrűn nyúlnak fegyverhez. Ebben a helyzetben semmi enyhülést nem hozott az országrészben mintegy másfél évtizede állomásozó tízezernyi brit katona, bizonyítván: a robbanással fenyegető feszültség politikai megoldásért kiált. Ennek kidolgozására azonban London mindeddig nem volt képes. Avar Károly HIDUNK A HARMADIK VILÁGHOZ (11/1.) Az „európai tudat" fogságában Hazánkban viszonylag még mindig kevéssé ismeri a köztudat az Európán kívüli országokat, mivel nemzeti történelmünk folyamán ritkán érintkeztünk velük. Nem csupán nem voltunk gyarmatosító ország, hanem inkább magunk is „gyarmatosítottak”, s a külső függés és a földrajzi fekvés egyformán elszigetelt bennünket az Európán kívüli népiektől. Így történelmi tudatunk és nemzeti önismeretünk igen csekély mértékben támaszkodhat az egész világtörténelemmel való ösz- szevetésre, a magunk történelmi sorsának más, távoli népek sorsával való egybevetésére. Ezeket az országokat rendszerint fejlődő országoknak nevezzük az ENSZ udvarias kifejezésével — bár többségük korántsem tartozik a leggyorsabban fejlődő országok közé, ellenkezőleg — az egész térséget pedig harmadik világnak. A harmadik világ nem túlságosan szerencsés kifejezés, az ötvenes években született. Azt a térséget, amely sem az első, a fejlett kapitalista, sem a második, a szocialista világhoz nem tartozik, nevezte Georges Sauvy francia újságíró harmadik világnak, s ez a semleges elnevezés hamar elterjedt. Az enyhüléssel persze kitűntek , az elnevezés korlátái is, némely fejlődő ország nagyon is egyértelműen közeledett az „első” vagy „második” világhoz. A fejlődő országok erős differenciálódásával az is mindinkább megmutatkozott, hogy a térség korántsem egységes, a legszegényebbek, mint „negyedik világ” egyre határozottabban elkülönültek, és elmaradásuk fokozódott nemcsak a fejlett tőkés országoktól, hanem a harmadik világ egészétől is. Nincs széles szakadék A harmadik világ válságában a hetvenes években egy olyan ideológia született, amely csak két világot ismer, az iparilag fejlett és az elmaradott országok, azaz az „Észak” és a „Dél” ellentété. Félő, hogy ha nem értjük ennek az újabb konfliktusnak a természetét, nem értjük meg jelenlegi helyzetünket sem a világban, hiszen gazdasági-társadalmi nehézségeink ugyanabban a világgazdasági korszakváltásban gyökereznek, mint a harmadik világ problémái. A hetvenes évek végére egyértelműen kiderült, hogy a kelet-európai szocialista országok nem tudtak egy nekifutással és végérvényesen kitörni az „elmaradottságból”, vagy „alulfejlett- ségből”, vagyis behozni az elmaradást a legfejlettebb országokkal szemben. Sőt, a fejlődés lelassulásával és belső problémáik kiéleződésével számos olyan jelenség bukkant fel a keleteurópai szocialista országokban — az alapvető társadalmi különbség, azaz a különböző termelési mód ellenére —, amely a „fejlődő” országok jellemzője, mint például az exportorientált, felgyorsított iparfejlesztés kudarca, az azt követő eladósodás, és így tovább. Szerecsentörténetek A kelet-európai országok egy sajátos „európai” tudattal élték végig történelmüket, s mivel ezt a tudatot jórészt Nyugat-Európából importálták, vagy annak hatása alatt alakították ki, ez az „európai” tudat nem tükrözte reális történelmünket. Bármennyire is az európai népiek közösségéhez tartoztak ezek a népiek, a kultúrájukat ez a közösség formálta, a XVI. századtól kezdve, amikor megkezdődött a világkapitalizmus kialakulása, mind jobban maguk is függő helyzetbe kerültek Nyugat-Európától, amely gyarmatosította a világot és közben átalakította a saját belső — ipari és társadalmi — fejlődését is. A nyugateurópai tudat elfogadása ettől kezdve mindinkább kompenzáció volt a valóságos függésért és elmaradottságért, s egyben el is vágta a lehetőségét a tényleges helyzet megértésének és az abból való kitörésnek. Jórészt Nyugat-Európia, a világkapitalizmus centruma, közvetítésével jutottunk hozzá az Európán kívüli világról szerzett ismereteinkhez, s (nyu- gat-)európai szemmel néztük a világot. Átvettük az európiai fensőbbség tudatát — amely gyakran az Európán kívüli népiek kultúrájának és történelmének nemcsak megvetését jelentette, hanem egyben megsemmisítésük programja is volt —, s ezt a tudatot mindmáig dédelgetjük, piedig a reális helyzetünk kezdettől fogva ellentmondott ennek. A nyu- gat-európiai országok ugyanis reálisan birtokolták a világot, generációról generációra tömérdek ismeretük halmozódott fel gyarmataikról, vagy a függő országokról, amelyekkel háborúkat vívtak, kereskedtek, amelyeket meghódítottak. Ezek az első kézből szerzett ismeretek és a rájuk épített elméletek harmadrangú „impiort- cikké” silányultak, mire elértek Kelet-Európába — mint afféle szerecsenekről szóló történetek —, ahol nem volt meg a közvetlen ismeret és a gyakorlati érintkezés kontrollja. A világkapitalizmus perifériáján Ügy is mondhatnánk, a világkapitalizmus perifériájáról csak perifériális tudatunk van. A harmadik világ csak történelmi tudatunk peremén bukkan fel az egzotikum ködébe, burkolózva. Pedig sokkal több okunk lenne arra, hogy az Európán kivüli népiekkel vállaljuk a történelmi sorsközösséget. Nyugat-Európa XVI. századi terjeszkedése ugyanis nemcsak azzal járt, hogy meghódították és gyarmatosították Amerikát (és az amerikai aranyból Afrika megkerülésével kereskedelmi kapcsolatot építtettek ki Ázsiával), hanem egyúttal azzal is, hogy a kereskedelmi utak áthelyeződésével kedvezőtlen helyzetbe jutott Közép- és Kelet-Európát visszalökték a feudalizmusba, a második jobbágyságba, és nyersanyagtermelő hátországukká, perifériájukká süllyesztették. Kelet-Európia gazdaságai maguk is egyoldalú és függő gazdaságokká váltak. Gazdasági mechanizmusuk intézményesítette ezt a függést, és a strukturális elmaradottságot, sokban emlékeztetve a valódi gyarmatokra. Korunk gazdaságtörténet-írásában már jórészt közhelynek számít Kelet- Európia és Latin-Amerika történelmi párhuzama. Mindkét térség a világkapitalizmus első perifériájaként szerveződött meg és indult el történelmi útjára, s a történelmi utak a továbbiakban bármennyire elkülönböztek is, az közös maradt, hogy ennek a strukturális elmaradottságnak a jegyeit nem sikerült teljesen leküzdeni még a XX. század végére sem. Ágh Attila, a Magyar Külügyi Intézel igazgatóhelyettese (Következik: Közös vonások, közös függés)
