Népújság, 1983. július (34. évfolyam, 154-180. szám)
1983-07-13 / 164. szám
NÉPÚJSÁG, 1983. július 13., szerda AZ ÉVES PROGRAM NINCS VESZÉLYBEN Nehéz félévet zárt az Segített a megértés, az összefogás Szociális foglalkoztató Egerben egri KA EV Készülnek a cipőipari «épek NSZK megrendelésre (Fotó: Szántó György; Mint lapunk híradásai között említettük már: végre lesz szociális foglalkoztató Egerben is. Vajon, hogyan jutott a régi nemes ügy eddig s mit ígér az új intézmény- a rászorulóknak? A sokakat érintő, érdeklő témáról Békési Józseffel, a városi tanács általános elnökhelyettesével beszélgettünk a napokban. — A várva várt rehabilitációs és kereseti lehetőséget a megyeszékhelyen, illetve a környékén is tapasztalható szomorú körülmények sürgették — hangzott a válasz. — Sajnos elég sok az üzemi keretek között gazdaságosan nem alkalmazható, úgynevezett csökkent munkaképességű ember, akiktől a szigorú tervek szerint dolgozó vállalatok meglehetősen idegenkednek, húzódoznak. Élniük azonban természetesen nekik is kell, s bizonyos, hogy a maguk módján számos elfoglaltsággal hasznosíthatják adottságaikat, képességeiket. Tisztában voltunk, vagyunk ezzel a tanácsnál is, s a Mozgássérültek Heves megyei Egyesületének, személy szerint Király József elnöknek, valamint társainak a buzgalmával kerestük, keressük is a megoldást. Legalábbis: a jelenlegi helyzet javítását. így gondoltunk arra, hogy például a Május 1. u. 21. szám alatti gyógypedagógiai intézetnél — az egykori servita házban — a vármúzeum használatából felszabaduló helyiségekben megvessük a szükséges intézménynek az alapjait. A műemlék épületben egyidejűleg más elképzelést is sikerül megvalósítanunk: az emeleti részen már e hónap közepétől helyet kaphat az értelmi fogyatékosok — egyelőre 15 személyes — napközi otthona is. Ide kerülnek majd azok, akik eddig családi felügyelet mellett töltötték napjaikat s ezzel egészséges, fizikailag, szellemileg egyaránt ép hozzátartozóikat is elvonták az értékesebb tevékenységtől. Ezután reggeltől estig a.napköziben tartózkodhatnak szakszerűbb ellátást élvezvén, a többre is alkalmas személyek pedig mindjárt az említett szociális foglalkoztató munkájába is bekapcsolódhatnak. A kettős hasznosítású épületrész „megnyitásához” csupán eddig mintegy 300 ezer forinttal járult hozzá a városi és a megyei tanács, s reméljük, hogy a törekvések kedvező visszhangra találnak. — A szociális foglalkoztató ezek szerint nem csupán a mozgássérülteket szolgálja? — Nem. Az a szándékunk, hogy minden gondozásra és támogatásra szoruló emberen, legalábbis a legindokoltabb esetekben segítsünk. Elég „nehéz” ügyről van szó, jól tudjuk, hiszen egyelőre mindössze 15-en kaphatnak helyet a szociális foglalkoztatóban is, s ráadásul ebben a létszámban benne vannak a munkát szervező, irányító személyek is. Ha azonban azt tekintjük, hogy a Május 1. utcai „kisüzem” csupán amolyan bázis lesz egy legalább félszázas bedolgozói hálózathoz: már is kedvezőbb a kép. S ha szerény reAz elmúlt időszakban még elég volt évente két hét is az egri Ingatlankezelő és Lakásberuházó Vállalat távfűtőmüvéhez tartozó hálózat rendbe hozására. A berendezések nagy száma és a vezetékrendszer kiterjedése miatt azonban újabban már kevés lenne erre a munkára az egyszeri leállás. így például az idén a nyári hónapokban mény is, mindenesetre több a semminél: idővel a törzs - üzem még valamelyest bővíthető, eljuthatunk itt a 25 főig. S ez nyilvánvalóan még mindig csak a kezdet, az átmeneti megoldás, miután valójában nagyobbak az álmaink. Szeretnénk egy jóval jelentősebb intézményt is kialakítani városunkban. — Milyen tevékenységre gondoltak? — Bérmunkára, feldolgozó, átdolgozó, háziipari tevékenységre. Például egyszerűbb varrásra, elektrotechnikai cikkek összeszerelésére, csomagolásra. Esetleg ajándéktárgyak készítésére úgy, hogy ezeket később esetleg árusíthassa is az üzem. Hatórás műszakok lesznek, a szociális foglalkoztatóban ugyanis a legkevésbé sem szeretnénk különösebben terhelni a dolgozókat. A szeptemberi indítást — a helyiségek legszükségesebb felszerelését, berendezését, a munkabérek kifizetését — a tanács félmillió forintos költségvetéssel támogatja. Amolyan „előleg” lesz ez a bizalomhoz. Mert meggyőződésünk — erre törekszünk —, hogy az intézmény a továbbiakban fenntartja magát, képes lesz gazdaságosan dolgozni sajátos profiljában. A bevételei 40 százalékából a működési költségek mellett minden bizonynyal némi fejlesztésre is fordíthat. — Hol tartanak elképzeléseikkel? — Tekintve, hogy a Mozgássérültek Heves megyei Egyesülete nemcsak szorgalmazta, sürgette a szociális foglalkoztató létrehozását, hanem például egyik tagja, Tóth Andor építészmérnök társadalmi munkával a szükséges terveket is elkészítette a helyiségek kialakításához, a kivitelezés pedig elég gyorsan haladt: igen előre jutottak a munkák, csakhogynem befejeződtek. Most már tulajdonképpen csak néhány formaság van hátra az intézmény működtetéséhez s a vezetők kiválogatása. A berendezéshez, a munka indításához az elsők között sietett segítségével a bátori tsz, s mellette megbízásokkal biztatja a kisüzemet a VILAT1, a Csepel Autógyár, a Finomszerel- vénygyár, az Egri Háziipari Szövetkezet is. Az andornak- tályai szociális foglalkoztató intézet pedig budapesti partneri kapcsolatait ajánlotta fel további támogatásul „kis- öccsének”. Ennélfogva valamennyien bízunk abban, hogy lesz kellő munka, s* a foglalkoztatottak jövedelmeit havi 1900—2400 forintos keresetekkel növelhetik ebből. Az általános elnökhelyettes szerényen — szerénynek nevezte a lehetőségeket. Tény, hogy ami történt, ami történik: nem túlságosan sok. Ne feledjük azonban, hogy még nem olyan régen milyen messze voltak a rászorulók ettől is! Az eredmény: vitathatatlanul számottevő, jelentős. S már most példát adhat más városoknak, megyéknek is a törődésre. Mert azért — példa ez a javából! Gyónj Gyula részletekben végzik el a feladatot. Ilyenkor csak a város egy-egy kisebb területén dolgoznak a szakemberek, javítva többek között a radiátorokat és a légtelenítőket is. Augusztus 1. és 12-e között azonban az egész városban szünetel majd a melegvíz-szolgáltatás, mivel a távfűtőmű belső nagy karbantartására ekkor kerül sor. Ha a Könnyűipari Gépgyártó Vállalat 10. számú egri gyára kerül szóba, akkor az emberek nagy része úgy asszociál, hogy ez az a hely, ahol a cipőipari gépeket gyártják. Pedig nemcsak ezzel foglalkoznak, hiszen vasszerkezeti és légtechnikái berendezéseket, valamint női cipőkbe talp- merevítőket, acéllágyékokat is készítenek. Valószínűleg azért alakult ki ez a kép, mert itt a gépgyártás a meghatározó. Veréb József igazgatótól azt is megtudtuk, hogy az első féléves tervet az ebben a részlegben előforduló fennakadások miatt nem lehetett megvalósítani. — Március végén az egyik nagy teljesítményű szerszámgépünk javítása már elodázhatatlanná vált — mondta. — Mivel a karbantartás három hónapot vett igénybe, mi igyekeztünk egy olyan partnert keresni, amelyik elvállalja az általunk gyártott gépvázak megmunkálását. Az elmúlt év végén 28 céggel léptünk kapcsolatba, ezek közül három vállalkozott volna a munkára. De szinte mindegyiktől olyan árajánlatot kaptunk, amely négyszerese a miénknek. Végül a Csepel Vas- és Fémművek Tröszt egyik gyárával állapodtunk meg. de a szerződést nem igazolták vissza. Mi elküld- tünk nekik néhány gépvázat, de nem készítették el. A nagyjavítást azóta befejeztük ugyan, de az, hogy erre a három hónapos periódusra nem találtunk kooperációs partnert, s így 20 gépet nem tudtunk szállítani megrendelőinknek, számunkra hat és fél millió forintos készárukiesést jelentett. Közben ebben a kényszer- helyzetben nem tudtunk munkát adni dolgozóink egy részének, csak úgy, hogy a IH. negyedéves tervben szereplő cikkeket gyártattuk le előre. — Ügy tudom, hogy importkiváltás címen hazai öntvényekkel kísérleteznek a gyárban. Milyen eredmények születtek ezen a területen? — Régen tőkés importból hoztuk be a hídvezető és Nem tartozik a „vándormadarak” közé, hiszen egy híján harminc esztendeje ugyanazon a kapuin jár be dolgozni. Igaz, a munkahely neve azóta megváltozott; az egykori gépállomást hirdető feliratot a Mátravidéki Fémművek Füzesabonyi Gyára cégtáblára cserélték. Az ötvenes évek derekán Fegler Béla huszonéves fiatalember volt, s mezőgazda- sági gépészként dolgozott. Ma elmúlt ötven, ősz haja, sovány, kissé beesett arca talán még többnek mutatja. Szakmája: géplakatos. Persze nemcsak az ember és a cégtábla változott, hanem a munkakörülmények, a feladatok is. A régi színeket lebontották, a meglévő egyetlen műhely mellé több új épült, s ma már az eső sem változtatja szinte bevehetetlen sártengerré az udvart, mint régen. A kombájnok, traktorok javítása helyett az iszonyú zakatolással dolgozó, műszakonként több tízezer kóronadugót gyártó gépek üzemeltetésével, kisebb karbantartásával bízták meg. — Kerecsendről járok be busszal, három műszakban a pótlékokkal együtt 5—8000 forintot keresek. Az asszony is itt dolgozik, takarít, betartóöntvényeket. Aztán az ismert gazdasági körülmények miatt hazai öntvényekre álltunk át. Sajnos ezekkel sok a minőségi probléma. Csepelről például még a mai napig sem szállították le a március végére visszaigazolt mennyiséget. Amit pedig előtte küldtek, annak egy része selejt. Nem sikerült így kellőképpen az importot kiváltani. Egyesült államokbeli partnerek, kel tárgyalunk jelenleg 10 szabászgép gyártásáról, s ha létrejön az üzlet, akkor engedélyt kapunk arra, hogy tőkés import alapanyagot hozzunk be ezekhez. — Ismert, hogy a nyugati partnerek rövid határidőt szabnak a megrendelés teljesítésére. önöknél viszont 3—4 hónap alatt készül el egy-egy kivágógép. Hogyan tudnak megfelelni az elvárásoknak? — Elsősorban a gazdasági munkaközösségek bevonásával, és túlóráztatással. Hét gazdasági munkaközössé, günk van már, melyekben vásárol. Munka után otthon a kert, kilencszáz négyszögöl, van benme mit csinálni. Aztán az állatok, az idén nyúlra szerződtünk. Sok az aprójószágunk, télire malacot hizlalunk. Kell a pénz, a két fiút is segítjük még. A nagyobb Lipcsében vendégmunkás, villanyszerelő. Onnan választott magának feleséget, már unoka is van. A kisebb fiam szintén villanyszerelő, tizennyolc éves. Pestre jár dolgozni, gondolhatja, többet hord el, mint amennyit keres... Jönnék, mennek, mi meg az asszonynyal mindig otthon vagyunk, még nyaralni sem voltunk. Pénz lett volna rá, de valahogy eddig nem hiányzott, megtaláltuk az elfoglaltságot. .. A koronaüzemiben, ahol most dolgozik, nagy a zaj. Az itt dolgozók hallása — mint az övé is —, előbb- utóbb sajnos károsodást szenved, még a füldugó használata mellett is. Ezért különösen nagy gondot fordítanak a rendszeres és speciális orvosi vizsgálatra, a betegségek megelőzésére. A pilverüzemben Mihály Zsolt beállító lakatos. Miskolcon, az egyik gépipari szakközépiskolában végzett. Tavaly szeptember óta dolközel 120-an tevékenykednek. — A statisztikát nézve kitűnik, hogy az idei terv 15 százalékkal magasabb az 1982-esnél. Leányálomnak tűnne a megvalósítása? — Az év elején jó gyártmányösszetételre kaptunk programot. Ez megfelel a technológiánknak. Olyan profil, mely a folyamatos termelés mellett volumen- növekedést biztosít. Persze megfelelő kooperációs partnerek nélkül nehéz megfelelni a célkitűzéseknek. Viszont összességében a jelek arra mutatnák, hogy év végére kiköszörüljük a csorbát. A márciustól készletre gyártott, de a III. negyedévi tervben szereplő termékekkel már kevés munka lesz. Tehát végeredményben az I. félévben csak a készáru- kibocsátás csökkent. Az első félévben 88 gépet gyártottunk, melyből 19 került tőkés exportra, 14,5 millió forintnyi valutáért. A többit a szocialista, illetve a hazai piacokon értékesítettük. Az év hátralevő részégozik a Fémműveknél. A munkahely választásban bizonyára szerepe volt annak is, hogy édesanyja ugyanebben az üzemben keresi a kenyérrevalót. — Hét közben az egész család úton van: Szihalom- ban lakunk, mi édesanyámmal ide járunk, apám Miskolcra, a vasúthoz. Mérnök akartam lenni, mint a bátyám, de az első próbálkozásom a főiskolán kudarccal végződött. Most technikus- minősítőre járok, s a gyár szervezésében angolul tanulok. Szeretem a munkám, megfordultam már minden üzemben azzal a nem titkolt szándékkal, hogy ismerkedjek a gyárral. Most a pdl- verben a gépek beállítása, kisebb javításuk a feladatom. Az ismerkedés egyébként azzal a hátránnyal jár, hogy mivel minden üzemrészben van egy-egy KISZ- alapszervezet, hol ide, hol oda tartozom, ami szerintem rossz. Otthon, az általános iskolában ifivezetőként dolgoztam és a gyakorlatból tudom, az ember csak ott ér el eredményt, ahol ismerik, ahol együtt tud élni, lélegzetű a többiekkel. Remélem, előbb-utóbb itt is hasonlóképpen érzek májd. F. E. ben több mint száz szabász, gépet gyártunk le. A jelenlegi állapot szerint a terv már nincs veszélyben. Veréb Józseftől azt is megtudtuk, hogy a vasszerkezeti és légtechnikai berendezések készítése, felszerelése terén nem voltak fennakadások az év első fe. lében. A váci Forte cégnek közel 40 millió forint értékben végeznek ilyen jellegű munkát. A nőicipő-mere- vítőkből pedig a napokban közel félmillió párat szállítanak a nyugati országokba. A gyár önállósodásának egyik jele, hogy januártól a központi vállalattól már a tényleges eladási árat kapják a cikkekért. Addig ugyanis a bel. és külföldön értékesített áruért egy előre megállapított fix összeget vehettek át, amely összességében kevesebb volt a mostaninál. Nagyobb így az érdekeltség, s ez azt is sejteti, hogy december végére valóra váltják a tervet egy nehéz I. félévet követően. Homa János Törik a dohányt Megyénkben megkezdték a dohány törését. Az idén — a száraz idő hatására — mintegy két héttel korábban láttak hozzá ehhez a munkához a legjelentősebb termőterületen: a Tárná menti homokháton. A betakarítást a Virginia, illetve a „hevesi dohány” törésével kezdték meg. A tapasztalatok szerint a dohánytermés az idén jobb lesz a tavalyinál. Az időjárás a palántázástól a fejlődés során szinte mindvégig kedvezett. A dohánylevelek minősége kifogástalan és megfelel az exportkövetelményeknek. Heves megyében az idén mintegy hatszáz hektáron folyamatosan takarítják be a dohánytermést. Érdekes, hogy a hagyományos dohánytermő vidékeken a nagyüzemi termelés mellett az idén isimét áttevődött a dohánytermelés egy része a ház körüli kiskertekbe. Így az egyik jellegzetes dohányfajta a gyakorlatban is rászolgál ismét a kerti dohány elnevezésre. Ez a dohány ugyanis nagyon érzékeny, igényes, ám meghálálja azt a gondosságot, amelyet a dohány kertészek a kiskerti művelés során tudnak nyújtani. A kiskertekben termelt dohánynak a szárítása is ház körüli pajtákban történik és így előkészítve adják át majd a kápolnai Dohánybeváltó Üzemnek. Karbantartás az egri távfűtőműben MUNKÁSARCOK Ketten a sok közül...
