Népújság, 1983. július (34. évfolyam, 154-180. szám)
1983-07-12 / 163. szám
NÉPÚJSÁG, 1983. július 12., kedd 5 Aforizmák Ki tudod mondani az igazat? Meghallgatni is tanuld meg! (Kraszewski) ★ Bizonyos határig figyelmen kívül kell hagynunk a formát ahhoz, hogy keresztüllátszódhassék rajta a lélek. (Maria Debrowska) Ha figyelmesebben elolvasnánk a meséket, megtanulnánk, mi az, amit még várhatunk a Földön. (Elias Canetti) Melyik a legrosszabb állat? A szelídek közül a hízelgő, vadak közül a rágalmazó. (Diogenész) ★ Egyik órán sem találsz mutatót az élethez. (Stanislaw Jerzy Lee) ★ Az anyák olyanok, mint a rendőrök — mindig a legrosszabbra számítanak. (Mario Puzo) ★ Mások véleménye olyan sokáig befolyásol bennünket, hogy végül kialakul saját véleményünk. (Wojtek Bartoszewski) KIPUSZTULÁS ELŐTT? Sünike élete nem mesés A földünkön mintegy 20 millió éve élő sünnek tulajdonképpen nincs ellensége a természetben, mert fölöttébb hatékony „védőruhája” van gj támadói ellen. De különös módon éppen e hatásos védekező magatartása válik most vesztére: a sünök ezreit gázolják el az autók az országutakon, mert azok teljesen megbíznak tüskepáncéljukban. s ahelyett, hogy elmenekülnének a közeledő gépszörnyetegek elől, összekumkorodnak és helyükön maradnak. Még nagyobb veszélyt jelent a sün számára az ember azon törekvése, hogy a károsnak vélt növényeket és az állatokat méreggel irtsa. A sün nem számít ugyan kártevőnek az ember szemében, viszont úgynevezett kártékony állatokkal, férgekkel és pókokkal táplálj kozik. s így nagy mennyiségben fogyaszt halálos mérgeket. Ám téves az a hiedelem, hogy a sün szervezete ellenáll a mérgeknek, mert olykor mérgeskígyót is szokott fogyasztani. A kutatók kiderítették, hogy ezekkel szemben a sün fölöttébb ravaszul jár el: addig haraptatja a kígyót a tüskéibe, míg annak kifogy a mérge, így azután elpusztíthatja, és veszély nélkül lakmározhat belőle. A féregirtó vegyszerek nagy tömegben való alkalmazása a mezőgazdaságban és a konyhakertekben sok helyen máris megvonta a tüskés állattól táplálékát. Az ember olyan gyorsan tört be a természet rendjébe a maga igényeivel és kultivá- ló rendszabályaival, hogy a sünnek és sok más állatnak nem volt ideje a megváltozott feltételekhez alkalmazkodni. így e sajnos nem túl szapora állatot ma a kipusztulás veszélye fenyegeti. Világszerte erőfeszítéseket tesznek a megmentésére. Sün- farmokat létesítenek az állatok ellátására és szaporítására, az utaktól távol eső házakhoz szoktatják őket, s nagyobb elővigyázatosságot kérnek az autósoktól, ha összetekeredett sünt látnak az országúton. ■/? fi (KÉP SZÖVEG NÉLKÜL) Jubilál a szegedi szabadtéri színpad Csupa neves számot jegyezhetnek fel az idén a Szegedi Szabadtéri Játékok statisztikusai. Az ország legnagyobb nyári színháza rendszeresen 50 esztendeje működik; 1983-ban tartja a felszabadulás utáni 25. szezonját. A július 22-én nyitó előadássorozaton köszöntik a felújítás utáni évadok kétmilliomodik nézőjét. Talán Juhász Gyula, Hont Ferenc sem gondolta, hogy ötletük ilyen sikeresen valósul meg. A költő és a színházi szakember az 1920- as évek végétől a Dél-Ma- gyarország című lapban egymástól függetlenül szorgalmazták az európai kultúr- fesztiválokéhoz hasonló rendezvénysorozatot. Szeged mellett kedvező klímája, földrajzi fekvése, a kor viszonyaihoz képest korszerű infrastruktúrája szólt. Alkalmi és állandó színtársulatok korábban is rendeztek előadásokat szabad ege alatt — az időjárás engedélyével. Az állandó játékok szervezéséért (főként a várható költségek miatt) a város vezetői nem lelkesedtek. Áldásukat az ügyre csak a Fogadalmi templom 1930-as felszentelése után adták. A Dóm téren ugyanis a Nemzeti Színház ’társulata vendégszerepeit: művészei, vezetői elismerően nyilatkoztak tapasztalataikról A Szegedi Szabadtéri Játékok 1933-ban Madách Az ember tragédiája című drámájával kezdte pályafutását. Az akkori előadás rendezője Hont Ferenc volt, Évát Tőkés Anna, Ádámot Lehotay Árpád, Lucifert Táray Ferenc játszotta. A drámai műveket hamarosan zenés darabok követték. A Pa- rasztbecsület 1935-ös bemutatóját a zeneszerző Mascagni is megtekintette. 1936-ban a János vitézt, 1937-ben a Háry Jánost, 1938-ban az Aidát és a Turandot-t láthatta a közönség. A játékok sikere, népszerűsége azonban (a nosztalgikus emlékeket cáfolva) elmaradt a maiakétól. Egy 1938-as jelentés szerint például a 15 előadásra és a 2 hangversenyre kibocsátott 170 ezer belépő közül csak 35 ezer kelt el. Az István király népe című drámára mindössze 19 néző váltott jegyet. Ugyanakkor a felújítást követő szezonokban egy-egy előadást átlagosan több mint ötezren tekintettek meg. A terv csak álom A szabadtéri játékok két évtizedig csak az egykori nézők emlékezetében élt. A szegediek még a háborút követő romeltakarítás közben is emlegették a feledhetetlen előadásokat. Balázs Béla 1946-ban szívesen felújította volna az ünnepi játékokat, de ez a terv akkoriban csak álom lehetett. Megvalósítására reálisan 1957-től lehetett számítani. A lebontott Kossuth-híd vasszerkezete a mai nézőtér tartóváza, a Dunán Jugoszláviába, onnan a Tiszán került vissza Szegedre. A városi tanácsnál arról döntöttek, hogy a játékokhoz ezentúl kulturális programok: kiállítások, hangversenyek, tudományos konferenciák kapcsolódnak. A felújított fesztivál 1959. július 25-én Erkel Hunyadi László operájával nyitott. A 24 év alatt mintegy 70 színpadi alkotást mutatott be a szabadtéri színpad, köztük két ősbemutatót: Farkas Vidróczkiját és Páskándi Kálmán királyát. A művek többsége csak egy-egy nyáron került műsorra. Négyöt darab (János vitéz, Háry János, Bánk bán, Hunyadi László) viszont rendszeresen ismétlődik. A Dóm téri színpadon 1959 óta 19 külföldi együttes, 82 külföldi szólista, 122 hazai énekes és 325 színész lépett fel. A magyar színházi életnek talán nincs olyan kiválósága, aki legalább egy nyáron ne szerepelt volna a játékokon. Ennek ellenére a szegedi fesztivál mégsem lett olyan országos és nemzetközi rangú, világszerte ismert, egyedülállóan magas színvonalú, mint amilyennek az 1959-es újrainduláskor elképzelték. Mint kiderült, a tervek megelőzték a realitásokat. A Szegedi Szabadtéri Játékok nem tudott a gombamód szaporodó nyári rendezvények közül elsőbbséget élvezni. A gazdasági, a kulturális érdekek inkább egy sokszínű, pezsgő, nyári színházi kavalkád, mintsem egy kiemelt, reprezentatív intézmény támogatása mellett szóltak. Ettől függetlenül az idén Szegedre érkező érdekes látványosságok közül válogathat a szabadtérin. A kínálat: Madách: Az ember tragédiája; Kodály: Háry János; Erkel: Hunyadi László, a Leningrádi Balett vendégjátéka és a Nemzetközi Szak- szervezeti Néptánc Fesztivál gálaestje. A jubileumi évad az elmúlt fél évszázad méltó folytatásának Ígérkezik. (H. K.) — ön nehezen dönt? — Hát — igen, illetve nem. ★ — Hivő lettem, mióta az új munkahelyemen dolgozom! — Hogyhogy? — Most már hiszek a pokolban! ★ — Doktor úr, jobban van a férjem? — Hogyne, tegnap még azt képzelte magáról, hogy Sherlock Holmes, ma már csak azt, hogy Derrick! ★ — Maga az utóbbi időben úgy néz ki, mint aki túlerőltette magát a munkában — mondja a főnök a könyvelőnek. — Csak így tovább! . ★ — ön villamos kalauz akar lenni. Alkalmasnak tartja magát? — Igen, évekig egy szardí- niakonzerv-gyárban dolgoz_ tam! ★ — Jó uram, adjon nekem öt márkát. Vak vagyok. — De hiszen csak az egyik szemére vak! — iNo jó, akkor adjon legalább két márka ötvenet! ★ — Néha szeretnék kutya lenni — tűnődik Franz. — Akkor valaki faár ■ fizetné az adómat! ★ — Vádlott, miért lopott éppen golyóstollat? — Hogy pontot tehessek a múltamra! — Doktor úr, mondja meg nekem a könyörtelen igazságot! A súlyos balesete után tud majd újra mosogatni a férjem? HOGY LÁTHASSUNK A CORVINÁKAT Magyar emlékházak Törökországban Múzeum lett két törökországi emlékhelyünk, a kütahyai Kossuth-ház és a tekirdagi Rákóczi-ház: mindkét épület felújítását tavaly fejezték be az Országos Műemlék Felügyelőség szakemberei . V/ Az 1848—49-es magyar szabadságharc bukása után Kossuth Lajos délre, a Balkánra menekült a császári seregek elől. Rövid bulgáriai tartózkodását követően néhány hónapig Törökországban, az Isztambultól háromszázhúsz kilométerre lévő kisvárosban, Kütahyában is élt. A házat, amelyben lakott, a török állam vásárolta meg magántulajdonosától, majd pedig restauráltatta. A házban a török hatóságok felkérésére magyar szakemberek állandó kiállítást hoztak létre. A kütahyai Kossuth-anyagot a Magyar Nemzeti Múzeum — az Ipar- művészeti és Néprajzi Múzeum közreműködésével — állította össze. Az emlékházban az 1848—1849-es szabadságharc korát idéző bútorokat, fegyvereket, zászlókat, ruhákat, képeket, iratokat és könyveket helyeztek el. A Kossuth-háznál ismertebb és a magyar turisták által egyelőre látogatottabb a tekirdagi (rodostói) Rákóczi-ház. Az 1708-as tren- csényi csatavesztés után a túlerőben lévő császáriak a pestistől megtizedelt kuruc csapatokat lépésről-lépésre visszaszorították. Rákóczi Ferenc segítséget keresve elhagyta az országot, de a távollétében megkötött szatmári békét nem fogadta el. Egy ideig Lengyelországban és Franciaországban talált menedéket. Törökországba, ahová a Porta hívta meg, 1717-ben érkezett. Azt remélte, hogy az osztrák—török háború lehetővé teszi a szabadságharc újbóli megindítását. A két háborús fél azonban békét kötött, és a török kormány Rodostót választotta a fejedelem lakhelyéül. III. Ahmed szultán 1720- ban megvásárolta Tekirdag egyik örmény utcájának házait, és ezeket jelölte ki a bújdosók szálláshelyéül. Az utcát ma Macar Sokaknak, azaz Magyar utcának nevezik. A ház bejárati ajtajától balra márványtáblát helyezett el az utókor, amelyen török és magyar nyelven az olvasható: „E házban élt 1720-tól 1735-ig II. Rákóczi Ferenc magyar fejedelem, aki 1703-tól 1711-ig a magyar nép szabadságharcát vezette, s később török földön talált menedéket. Ezt az emléktáblát a szabadság- harc 250. évfordulóján a Magyar Népköztársaság állította”. A múzeumnak helyet adó „ebédlőházat”, a fejedelem annak idején olasz és török mesterekkel építtette, és saját festésű színes stukkókkal díszíttette. A ház eredeti tárgyainak többségét Kassán őrzik, róluk a szakemberek hű másolatokat készítettek, hogy végleg benépesítsék a Márvány-tengerre tekintő szobákat. Híres a fejedelem karosszéke, amely híven mutatja: idős gazdája jól értett az asztalos munkához. „És az ő gyönyörű szakálla sokszor tele forgáccsal, hogy maga is neveti magát” — írta Mikes Kelemen, akinek rOT mwsm y « A Rákóczi-ház Tekirdagban (Fotó: Érni Péter — KS) írószobája a hagyomány szerint az ebédlő mellett volt. A törökországi emlékházak méltóképpen fogadják tehát látogatóikat, amely a két ország fejlődő kulturális kapcsolatainak egyik nagy eredménye. A Kütahya és Pécs, Tekirdag és Sárospatak között kialakult testvér- városi viszony pedig kedvezően hat egyéb kapcsolatainkra is. Remélhetőleg teljesül az a régi magyar kérés is, hogy nemzeti könyvtárunk megnyitására szervezett kiállításhoz a török múzeumok adják kölcsön a náluk esetleg fellelhető Corvinákat. A díszes kivitelű kódexek láthatóságát megengedő törvényjavaslatot most dolgozzák ki Törökországban. (E. P.)
