Népújság, 1983. július (34. évfolyam, 154-180. szám)

1983-07-10 / 162. szám

NÉPÚJSÁG, 1983. július 10., vasárnap I. Felháborító manipulációk II lánckereskedelem és az árak Meghökkentően nagy azoknak a módszereknek a száma, amelyekkel már eleve a termelés szfé­rájában vagy később, a forgalmazás területén, te­hát a kereskedelemben, megkárosítják a vásárló­kat. Erről tanúskodik az Országos Kereskedelmi Főfelügyelőség legfrissebb jelentése is, amelyet a Belkereskedelmi Minisztérium vezető testületé elé terjesztett néhány héttel ezelőtt. Pedig ez a je­lentés’ csupán az élelmiszerek termelésének, szál­lításának, értékesítésének vizsgálati tapasztalatait gyűjti egybe. Ki hinné ma már: az egri Csebokszárilakótelep helyén egy évtizede még szántóföld volt... (Fotó: Szántó György) Csökkent a lakásigénylök száma a megyében Az 1983 első negyedévé­ben folytatott vizsgálatnak vannak pozitív tapasztalatai is — általában javult az áru­ellátás élelmiszerekből, a magánkereskedők gondosab­ban kezelik az árut —, de az ellenőrzések természete­sen elsősorban a hiányossá­gokra hívják fel a figyelmet. Érdemes talán kicsit rész­letesebben megismerkedni a lánckereskedelem árfelhajtó szerepével, amely nemcsak a vásárlóknak káros, hanem a termelőket is irritálja. E cselekmény színhelye több­nyire a budapesti Bosnyák téri nagybani piac, ahol me­zőgazdasági nagyüzemek csupán azért vesznek meg zöldséget, gyümölcsöt, hogy nyomban, akár a helyszínen, magasabb áron adják to­vább viszonteladóknak. Négyszer drágább lett az alma A fóti Béke Tsz például 570 kiló almát vett 3 fo­rintos kilónkénti áron, ezt eladta a békéscsabai TSZ- KER-nek, kilónként 5,80-ért, amely az almát a Teleki té­ri ZÖLDÉRT-boltnak továb­bította, 9 forintos áron. A ZÖLDÉRT is felszámította a maga hasznát, így az erede­tileg 3 forintos jonatánt a vásárló 12 forintért kaphatta meg. Hasonló manipuláció révén nőtt egy tétel cékla ára 5 forintról 12-re, természetesen kilónként; ezt az árut a ceg­lédi TSZKER vette meg, ad­ta tovább a békéscsabai TSZKER-nek, s a lánc utol­só szeme ismét a Teleki té­ri ZÖLDÉRT volt. De ha­sonlóan járt el a gombával a Dunamenti Mgtsz, amely a Galgamenti Tsz újpesti árudájának adott el 18 ki­lót, onnan az áru még drá­gábban jutott el a Pest—bu­dai Vendéglátó Vállalat konyhájára. Ez a lánckereskedelem tulajdonképpen nem ütközik törvénybe annyiban, hogy az említett mezőgazdasági üzemeknek joguk van nagy­kereskedelmi tevékenységet folytatni — tehát venni és viszonteladónak eladni —, ám, ha az áru több kézen megy keresztül az indokolt­nál, az szükségtelenül nö­veli az árat. Ezért a Bel­kereskedelmi Minisztérium vezetői keresik a módját an­nak, hogy az ilyen tevé­kenységet visszaszorítsák. Amint újból kezdeménye­zik, hogy jobb minőségű te- jeszsacskót gyártson az ipar, mert jelenleg igen nagy mennyiségű tej vész kárba: folyik ki a rossz fóliákból. Ez elsősorban népgazdasági kár — a gondosan ' termelt tej egy része a csatornába kerül —, de ugyanakkor a vevő is károsodik, ha a li­teres zacskóban csak mond­juk kilenc deci tejet visz haza. Régi, visszatérő gond, hogy az üzletek gyakran átveszik a nem kifogástalan minősé­gű élelmiszereket is a gyár­tóktól és azokat teljes áron adják el a vevőknek. Tu­lajdonképpen a kereskedő hibáztatható, hiszen az ilyen húst, tejterméket, pékárut vissza kellene küldenie, de akkor egyes cikkek — ame­lyek éppen hibásan érkez­tek — hiányoznának a bolt választékából. Ezért a meg­oldást az élelmiszerboltban kellene megtalálni; magya­rán az üzemekből, a vágó­hidakról csak kifogástalan minőségű árut szabadna ki­szállítani. Egyébként tőke­húsból jelentős mennyisége­ket rendre nem vesz át a kereskedelem, ugyanakkor átvesz szabálytalanul bon­tott húst is, úgynevezett el­látási érdekből, vagyis azért nehogy a boltokban hiány keletkezzék. Ezt a tényt jegyzőkönyvben is rögzítik, vagyis a húsipar és a ke­reskedelem közötti viszony- .a sok reklamáció jellemző, ám a tőkehús ipari meg­munkálása hosszú ideje alig javul. Minden negyedik próbavásárlásnál Az említett vizsgálat so­rán a kereskedelmi felügye­lők 2600 próbavásárlást vé­geztek az ország különböző részein, és az esetek 24 szá­zalékánál tapasztaltak vala­milyen, a vásárlót megkáro­sító hibát. Sovány vigasz, hogy ez az arány kedvező, mert az előző három évben a próbavásárlások magasabb arányban — 26—31 százalék­ban — jártak ilyen negatív tapasztalattal. Végső soron azt állapíthatjuk meg, hogy a fogyasztó érdeke — bár nagyszámú szervezet, intéz­mény, tanács is védi — igen gyakran szenved sérelmet. Ha nagyon szerény mérték­ben, de hibáztathatók va­gyunk ezért mi, fogyasztók is. Mi is gyakran úgy já­runk, mint a boltosok: sze­met hunyunk a pontatlan mérés, számolás felett, meg. vesszük a lejárt szavatossá­gú élelmiszereket is, és nem, vagy csak nagyon rit­kán visszük vissza a boltba a hibás árut. A bajokat ter­mészetesen nem nekünk kell orvosolnunk, hanem az ipar­nak és a kereskedelemnek, de arról se feledkezzünk meg, hogy ha a fogyasztók szigorúbb ellenőrök, jobban védik a maguk érdekeit, ak­kor rákényszerítik a boltost a tisztességesebb munkára, sőt arra is, hogy visszauta­sítsa a termelők rossz mi­nőségű áruinak átvételét. Itt is kialakulhat tehát egy lánc — egy jó ügyet szolgáló lánc —, amely a fogyasztótól a termelő felé, lépésről lépés­re igényesebb magatartást közvetít. 728 ezer forint pénzbírság Emellett természetesen a vizsgálat nyomán megtették a hivatalos lépéseket is: tá­jékoztatták az érintett ke­reskedelmi vállalatok köz­pontjait, a termelőket, azok főhatóságát az észlelt hibák­ról és a vétkeseket megbün­tették. A bolti szabálysérté­sek esetében 452 pénzbírsá­got szabtak ki, összesen 728 000 forint összegben, az iparban tapasztalt szabály­talanságokért pedig külön­féle felelősségre vonásokat kezdeményeztek. (G. Zs.) JÚNIUS 30. UTÁN Mint ismert, a Miniszter- tanács rendeletben írta elő, hogy 1983. június 30-ig meg kell újítani a lakásigénylési kérelmeket. Nos, a határidő a minap lejárt, befutottak az új kérelmek az illetékes ta­nácsokhoz, amelyeknek alap­ján most már tisztább képet kaphatnak az illetékesek. Mi is ennek nyomán igyekez­tünk utánajárni: mit mutat­nak a számok, a beérkezett kérelmek megyénk három városában és néhány na­gyobb településén? Az egy­értelműen máris megállapít­ható, hogy csökkent az igénylők száma megyénk­ben, beleértve Egert is. Na­gyon érdekes például a fü­zesabonyi helyzet. Mint dr. Orosz Miklós, a nagyközségi tanács vb-titkára elmondot­ta, a nyilvántartott 40 álla­mi bérlakás-igénylésből mindössze 16-ot újítottak meg az érdekeltek. Az OTP által értékesítésre kerülő 37 lakásra csupán 14-en fizet­ték be az igénylési betétet, így a megye bármely terüle­téről még lehet jelentkezni az üresen maradt lakásokra. A Sas út forgalmát most nem zavarja a lezárt vasúti sorompó. Az egri állomás­hoz közel levő kis bakter- házban, vagy ahogy a szak­mabeliek nevezik, az őrhe- helyen, van néhány szusz- szanásnyi ideje Galambos Ferenc vezető váltókezelőnek. Az ebéd előtti időben el­csendesedett kicsit a pálya­udvar. A mozdonyok is pi­hennek a 30 fokos meleg­ben. A tenyérnyi szobában hatalmas berendezések és telefonok veszik körül az idős vasutast. — Jó néhány kart kell felhúzni, gombot benyom­ni, amíg szabaddá válik egy- egy vonat útja — kezdi a beszélgetést. — De csak így kerülhetők el az összeütkö­zések. Miközben bemutatja mun­kaeszközeit, az ablakon át jól látni, hogy egy moz­dony Indul ki az állomásról. Az asztalról felveszi a sárga zászlót, leengedi a sorom­pót és szalad vagy száz métert, hogy kézzel állítsa be a váltót. — Ez megy egész nap — folytatja. — Nemsokára jön majd vissza ez a gép, s vi­szi a tehervagonokat Fü­zesabonyba. — Mindent egyedül csi­nál? h— kérdezem. , — Kevés az ember. Ami­kor kezdtem, még tíz féke­1 ző is akadt egy vonatra. Egerben is csökkent a létszám állapítható meg azokból a statisztikai adatokból, ame­lyek dr. Kovács Ágnes igaz­gatási osztályvezető birtoká­ban vannak. A kérelmek a .régi összesítésben így festet­tek, igény: 3003 (1665 OTP, 645 tanácsi bérlakás. 693 ta­nácsi értékesítésű) és a je­lenlegi igény: 1533 (1022 OTP-s, 365 tanácsi bérlakás. ,156 tanácsi értékesítésű). — A számok valóban ke­vesebbet mutatnak, mint voltak ez ideig — mondotta az osztályvezetőnő —, de a statisztikába nem számítot­tuk bele azokat, akik már névjegyzékbe kerültek — mintegy 30 kérelmezőt —, az OTP-várakozókat. 50—60 sze­mélyt és azokat sem, akik garzonlakásba. úgynevezett ifjúsági lakásokba kerültek (196 személy), és onnét fog­nak majd előtakarékosko­dás után végleges lakásba költözni. Felmérésünk sze­rint ténylegesen 1200 igény­lővel csökkent a létszám. En­nek ellenére továbbra is ne­héz a helyzetünk, mert a Ma már egy is alig jut. Én vezető váltókezelő vagyok, régen négy ember tartozott volna a kezem alá. Most már nappalra is alig kapok egyet. Éjszaka pedig egye­dül kell a munkát ellátnom. Előfordul, hogy azt sem tudom, hova kapjak. Tele­fonhoz szaladjak-e, vágány- utat állítsak-e, tolatáshoz váltót váltsak-e, vagy a so­rompót engedjem-e le ... Kevesen dolgozunk itt. A fiatalok nem nagyon ked­velik a vasutat, az öregek pedig lassan kihalnak. Sze­rettem volna ide hozni a fiamat. De amikor meglát­ta, hogy mit csinálunk, s ’milyen veszélyes, hát el­ment tőle a kedve. Inkább a tejiparnál vállalt munkát. Megérkezik a munkatár­sa, kezében egy kis kanna. — Menj le az ebédért — szól ki Galambos Ferenc, majd folytatja. — Azért van­nak kedvező változások is az életünkben. Régen ott­honról kellett hozni az ebé­det, szalonnát, kolbászt, most pedig főtt ételt ehe­tünk, amit az üzemi kony­háról hozunk. Egyébként aki beköszönt, az a munkatár­sam volt. Most töltötte fel a váltóban levő lámpákat petróleummal. Elég pepecse­lő munka, de hát nincs korszerű készülék. Azt is megtudom tőle, hogy afféle Jolly Joker itt, szanálások és az életveszé­lyes lakások miatt az igény­lési sorrendben nehezen tu­dunk előrelépni. — Befolyásolta-e a 20 ezer forint letéti díj nagysága a jelentkezők számának apa­dását? — Valószínű ez is közre­játszott. Az összeget némi­leg csökkentettük is. Sokan .vannak olyanok, akik úgy döntöttek: néhány évig még el tudnak lakni szüleiknél, majd később próbálkoznak. Tapasztalható az is, hogy erőteljesen megnőtt a ma- gánlakásépítők száma. Megtudtuk még azt is. hogy augusztusban testületi döntés születik ötven OTP- garzonlakás kiutalásának ügyében és az év végére szá­mítani lehet újabb OTP-la- kásigények besorolásával. Gyöngyösön a harmadrészük maradt Bizonyos mértékig megle­pő, hogy Gyöngyösön június 30-ig összesen csupán négy­százharmincöt személy újí­totta meg lakásigénylési ké­oz egri pályaudvaron. A munkaügyön ugyanis tola­tásvezetőként van nyilván­tartva, de a harmincöt év során — hiszen már ennyi ideje dolgozik a vasútnál — vonatíékezőként kezdte, majd tolatásvezető lett, s közben levizsgázott váltóke­zelésből is. Mindig oda he­lyezik, ahol a legnagyobb rá a szükség. — Véletlenül kerültem a MÁV-hoz. Pályamunkás nagybátyám megkérdezte an­nak idején, hogy nem jön­nék-e ide. Elmegyek én, mondtam neki. Azelőtt cse­léd voltam, majd a II. vi­lágháború után malomban dolgoztam. így érthető, hogy amikor ide kerültem, na­gyon jól éreztem magam. Csakhogy azóta megöreged­tem, hamarabb elfáradok. Egyébként első perctől Eger­ben teljesítek szolgálatot. Amint kiderül, a vasút által biztosított szabadje­gyet még soha nem vette igénybe. Pedig ráfért volna egy kis utazás. — Makiáron lakom, — mondja. — Ott is építkez­tem. A házra felvett köl­csönt viszont csak úgy tud­tuk törleszteni, hogy kapál- gattarn, dolgozgattam a ház­tájiban, amelyet a felesé­gem kapott, mint tsz-tag. Sertést is tartok, a mai na­pig is. Ez évben például tizenhat hízót adtam át az relmét. Tavaly év végén még több mint ezerhatszáz igény­lőt tartottak nyilván az igazgatási osztályon, ahogy ezt dr. Bátonyi István osz­tályvezető közölte. Az előbbi adatokhoz hoz­zátartozik még. hogy az új lakásigénylők száma most harmincra kerekedett ki. Megosztás szerint szinte azo­nos arányban vannak azok, akik a tanácstól várják a lakásigénylésük kielégítését, összesen 214-en és azok, akik az OTP-tői akarnak lakást vásárolni, illetve szövetkezeti keretben szeretnék gondjai­kat megoldani. Ezeknek a száma 221. Ebben az évben már fo­lyik olyan építkezés, amely 94 tanácsi értékesítésű lakás kialakítását teszi lehetővé, az úgynevezett Pacsirta-telepen. Az is hozzátartozik azonban a tényhez, hogy ebben az épületben több olyan új ott. hon készül, amelyre a kü­lönböző üzemek váltottak ki elsőbérlő-kijelölési jogot. Jelentős körülménye, hogy az úgynevezett letéti díjak összegét nagyobb arányban csökkentették a korábbihoz képest. Az egyszobás taná­csi értékesítésű szövetkezeti lakás letéti díja például most 4 ezer forintra csökkent. Akik azelőtt a nagyobb ösz- szeget befizették az OTP- nél, most a kettő közötti kü­lönbséggel szabadon rendel­kezhetnek. Hatvani gond: a lassúság A megadott határidőre me­gyénk harmadik városában 462-en újították meg az elő­írások szerint lakásigényü­ket. Ebből 145 tanácsi, 100 tanácsi értékesítésű OTP, 217 pedig OTP társas igény. Megtudtuk azt is, hogy Hat­vanban az idén már nem adnak át új lakást, csak a megüresedőkkel gazdálkod­hatnak. Nem kis gondot je­lent az állami lakások épí­tésének lassú üteme. Öröm viszont, hogy azokat az igé­nyeket, amelyek OTP társas lakásokra szólnak. 1985 vé­géig ki tudják elégíteni, fel­téve, ha az igénylő rendel­kezik az előtörlesztés össze­gével. Az igazgatási osztály dolgozói nagy figyelmet for­dítanak a lakáscserékre is. Ezeket soron kívül intézik. összeállította: Fazekas István G. Molnár Ferenc Kis Szabó Ervin (Fotó: Tóth Gizella) áfésznak. Nem nagyon jut időim az utazásra. Persze, mostanában már többet pi­henek mint régen, hiszen öt­venöt éves vagyok, kell a felfrissülés. Galambot Ferenc három­szor kapott Kiváló Dolgozó kitüntetést. Munkatársaitól megtudtam, hogy soha nem volt vele semmiféle problé­ma, s ez azt hiszem, önma­gáért beszél. — Hogy mit csinálok a vasutasnapon ? — kérdez vissza. — Dolgozom. Reg­gelre jövök, ugyanide leszek beosztva, — Es mikor ünnepel? Elhúzza a vállát. — Számomra a munka az első mindig. Ekkorra osz­tottak be szolgálatba. Dol­gozni kelV mert a vonatok nem állhatnak meg. Homa János MUNKÁVAL ÜNNEPEL Harmincöt év az egri pályaudvaron

Next

/
Thumbnails
Contents