Népújság, 1983. július (34. évfolyam, 154-180. szám)
1983-07-09 / 161. szám
NÉPÚJSÁG, 1983. július 9., szombat . ■ . 3. KÖZLEMÉNY a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1983. július 6-i üléséről (Folytatás az 1. oldalról) Petar Sztambolics elvtársnak, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság Elnöksége elnökének vezetésével Magyarországra látogatott állami küldöttséggel folytatott tárgyalásaink eredményesen járultak hozzá a magyar—jugoszláv jó szomszédi kapcsolatokhoz, a népeink érdekeinek megfelelő, széles körű együttműködés további fejlesztéséhez. 4. A békés egymás mellett élés elvei alapján, a különböző társadalmi rendszerű országok közötti egyenjogú, kölcsönösen előnyös kapcsolatok megőrzése és továbbfejlesztése érdekében az elmúlt időszakban is széles körű, eredményes tárgyalásokat folytattunk. Államközi kapcsolataink bővülését jelenti Görögország, Törökország, Űj-Zéland és Zimbabwe miniszterelnökeinek hivatalos magyarországi látogatása. A megbeszélések hozzájárultak egymás álláspontjának jobb megismeréséhez, a kétoldalú kapcsolatoknak a kölcsönös érdekeken alapuló bővítéséhez. 5. A Magyar Szocialista Munkáspárt a béke megőrzéséért és a társadalmi haladás ügyének előmozdításáért folytatott, világméretű küzdelemben megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a kommunista pártok és minden más demokratikus, haladó erő összefogásának. Az internacionalista szolidaritást és együttműködést erősítették az elmúlt időszakban lezajlott kétoldalú pártközi megbeszélések, konzultációk, vélemény- és ta- pasztalatacserék. Pártunk küldöttséggel vett részt a Dán Kommunista Párt, a Mozambiki Frelimo Párt, a Nyugat-berlini Szocialista Egységpárt, az Olasz Kommunista Párt és a Svájci Munkapárt kongresszusán. Párt- és állami küldöttségünk jelen volt az afgán forradalom ötödik évfordulójának ünnepségein. Pártunk képviseltette magát a Marx Károly születésének és 165. és halálának 100. évfordulója alkalmából, Berlinben rendezett nemzetközi tudományos konferencián. A népeknek a béke megőrzéséhez, az államközi kapcsolatok fejlesztéséhez fűződő közös érdekeit hasznosan szolgálták azok a találkozók és megbeszélések, ameljHakre az elmúlt időszakban szocialista, szociáldemokrata pártok képviselőivel került sor. II. A Központi Bizottság megtárgyalta a választási rendszer továbbfejlesztéséről szóló előterjesztést. Figyelembe véve a Hazafias Népfront Országos Tanácsának állásfoglalását és javaslatait, megállapította: Szocialista rendszerünkben meghatározó szerepe van a népképviseletnek. A dolgozók mindenekelőtt a maguk által választott népképviseleti testületek és képviselőik útján vesznek részt a szocialista állam irányításában, a közügyek intézésében, a társadalmi ellenőrzésben. A népképviseleti testületek — az ország- gyűlés, a tanácsok — tevékenységükkel az elmúlt évtizedekben hozzájárultak a szocializmus építéséhez, a szocialista demokrácia fejlesztéséhez. Ezt megfelelően segítette választási rendszerünk is. A társadalmunkban végbement fejlődés alapján megérett a helyzet arra, hogy a gyakorlatban bevált élvekre építve továbbfejlesszük a választási rendszert. Választási rendszerünk alapja a néphatalmat megtestesítő alkotmány. Rendeltetése: a nemzeti egységet kifejező népfrontpolitikával a szocializmus építésének szolgálata. Választási rendszerünk a jövőben is biztosítsa a választójog általánosságát, egyenlőségét és a szavazás titkosságát. A választások alapvető kereteként maradjanak meg az egyéni választókerületek, amelyekben az állampolgárok közvetlenül jelölik a képviselőket, illetve a tanácstagokat. A Központi Bizottság a választási rendszer továbbfejlesztése érdekében szükségesnek tartja az alábbiakat: 1. Az egyéni választókerületekben mind a képviselők, mind a helyi tanácstagok választásához mindenütt legalább két jelöltet állítsanak. 2. A megválasztott képviselők és tanácstagok mellett azok a jelöltek, akik az érvényes szavazatoknak legalább 25 százalékát megkapják, pótképviselők, illetve póttanácstagok legyenek. A pótképviselők és a póttanácstagok választókerületük mandátumának megüresedése esetén külön választás nélkül lépjenek a képviselő, illetve a tanácstag helyébe. 3. Az összes képviselőnek legfeljebb 10 százalékát — mintegy 30—35 közéleti személyiséget — országos listán jelöljék, illetve válasszák az országgyűlésbe. Az országos listán megválasztható személyiségeket a Hazafias Népfront Országos Tanácsa jelölje a politikai, társadalmi, érdekképviseleti szervek javaslatai alapján. Megválasztásuk az ország valamennyi szavazásra jogosult állampolgárának közvetlen szavazásával történjen. 4. A közös tanácsok munkájában az eddiginél jobban kell biztosítani a társközségek érdekeinek érvényesülését. Ezért minden társközségben a megválasztott tanácstagokból önálló elöljáróság alakuljon. * * * * A választási rendszer erősítse a népképviseleti testületek társadalmi, politikai szerepét, járuljon hozzá a szocialista demokrácia elmélyítéséhez. A Központi Bizottság ajánlja az ország- gyűlésnek, hogy alkosson új törvényt a képviselők és a tanácstagok megválasztásának rendjéről. III. A Központi Bizottság megtárgyalta az ipar helyzetéről és feladatairól szóló előterjesztést. Megállapította: a magyar ipar történelmi jelentőségű fejlődésen ment át a szocializmus építésének eddigi időszakában. A népgazdaság vezető ágává vált, nagymértékben hozzájárult hazánk gyökeres gazdasági és társadalmi átalakulásához, a teljes foglalkoztatottság megteremtésével a munkához való jog gyakorlati érvényesüléséhez, a műszaki kultúra elterjedéséhez. Az ipar termelése — az építő- és élelmiszeripar nélkül — 1950 óta kilencszeresére nőtt, aránya a nemzeti jövedelem előállításában 30 százalékról 45 százalékra emelkedett. Az iparban dolgozik a foglalkoztatottak több mint 26 százaléka. A szocialista iparosítás során létrehozott anyagiműszaki bázis a többi népgazdasági ág fejlődésének is alapvető feltétele. Az ipar kiemelkedő szerepet játszik a lakossági ellátásban, a külkereskedelemben, a népgazdaság külső és belső egyensúlyának fenntartásában. 1. A felszabadulás után, a háborús károk helyreállítását követően, sokoldalú, az egész népgazdaság teljesítőképességét döntő mértékben meghatározó ipar jött létre hazánkban. Kezdetben a fejlesztés irányai és arányai nem voltak összhangban országunk adottságaival és teherbíró képességével. Az 1960-as évektől az ipar fejlesztése arányosabbá vált. A nemzetközi együttműködés, elsősorban a szocialista gazdasági integráció, jelentős mértékben hozzájárult iparunk teljesítményének növeléséhez. Az 1968-ban bevezetett gazdaságirányítási rendszer elősegítette a műszaki és szellemi tartalékok jobb hasznosítását, a minőségi fejlődés fokozatos kibontakoztatását, az ipar termelési szerkezetének korszerűsítését. Ezt azonban a tőkés import olyan növekedése kísérte, amellyel az export nem tartott lépést. Viszonylag lassan alkalmazkodtunk a világgazdaságban végbement változásokhoz, ami leginkább az ipar külkereskedelmi cserearányainak romlásában fejeződött ki. A külgazdasági egyensúly helyreállítását előtérbe helyező gazdaság- politika és a gazdaságossági követelmények érvényesítése, továbbá a beszerzési és értékesítési lehetőségek reálisabb számbavétele 1979-től szükségessé tette az ipari termelés növekedésének mérséklését. 2. Az iparban az állami tulajdon a meghatározó. A termékek 91 százalékát az állami vállalatok, 8 százalékát az ipari szövetkezetek és a mezőgazdaság melléküzem- ágai, 1 százalékát a magán kisipar állítja elő. A Központi Bizottság megállapította, hogy az ipar ágazati szerkezete a fejlett országokban tapasztalható tendenciákhoz hasonlóan változott. A termelésben nőtt a vegyipar részesedése, a gépipar növekedési üteme megfelel az ipari átlagnak, a könnyűipar súlya csökken. Számottevő eredményeket értünk el a bányászat és a kohászat műszaki fejlesztésében, az alumínium és a timföld termelésében, a közúti járművek és részegységek, a korszerű szerszámgépek, egyes műszerek, számítástechnikai eszközök gyártásában. A hazai energiatermelés korszerűsítésében jelentős lépés a paksi atomerőmű első egységének üzembe helyezése. A vegyiparban kiemelkedő szerepet kapott a petrolkémia, megőriztük gyógyszeriparunk nemzetközi hírnevét. Ugyanakkor a feldolgozóiparban lassú a műszaki fejlődés, és vontatottan halad a korszerűtlen termékek kiszorítása. Elmaradtunk a félkésztermékek, alkatrészek, részegységek szakosított gyártásában. Az ipar belföldön értékesíti termékeinek háromnegyed részét, a lakossági fogyasztást szolgáló iparcikkek 80 százalékát állítja elő javuló minőségben. Az exportnak több mint fele szocialista piacokra kerül. Kivitelünkben még az anyag- és energiaigényes, alacsony feldolgozottságú termékek vannak túlsúlyban. Az iparban a munka termelékenysége gyorsabban nőtt, mint a termelés, de több európai szocialista országhoz és a fejlett tőkés országokhoz viszonyítva jelentős az elmaradásunk. A termeléshez az indokoltnál több anyagot és energiát használunk fel. Az utóbbi években az energiagazdálkodási program végrehajtásának eredményeként csökkent a termelés energiaigénye, és javulás tapasztalható az anyaggazdálkodásban is. A fejlődéssel együtt jelentősen nőtt az ipari munkásság szakképzettsége, műveltsége. Emelkedett a szak- és betanított munkások aránya, a segédmunkásoké csökkent. A műszaki haladás követelményeinek megfelelően az elmúlt három évtizedben ötszörösére növekedett a szellemi dolgozók száma. Nagymértékben javult a vezetők szakmai és politikai felkészültsége. 3. A szocialista társadalom anyagi-műszaki bázisának korszerűsítésében, a lakosság életkörülményeinek folyamatos javításában, a társadalmi szükségletek magasabb szintű kielégítésében az iparnak továbbra is meghatározó szerepet kell vállalnia. A megváltozott külső és belső feltételek megkövetelik, hogy az ipar fokozza teljesítményét, jobban használja ki tartalékait, a szellemi és anyagi erőforrásokat, gyorsítsa a műszaki haladást, növelje a termékek versenyképességét és jövedelmezőségét. Iparpolitikánk tartós követelménye a munka termelékenységének gyorsabb ütemű emelése, a fajlagos anyag- és energiafelhasználás csökkentése, a termelés és a termékek műszaki színvonalának, minőségének javítása. A fejlesztési eszközöket elsősorban intenzifikálásra, korszerűsítésre kell fordítani. Hazai adottságainkat és a nemzetközi fejlődési tendenciákat figyelembe véve az iparfejlesztés fő irányai; természeti kincseink gazdaságosabb hasznosítása; a mezőgazdasághoz kapcsolódó korszerű ipari termékek gyártása, biotechnikai eljárások kidolgozása, bevezetése; az elektronika, különösen a mikroelektronika fejlesztése és alkalmazásának elterjesztését; energiát és anyagot megtakarító technológiák, berendezések kifejlesztése; a termékek feldolgozottsági fokának ésszerű növelése, a magasabb értéket létrehozó tevékenységek bővítése. 4. Fejlődött az ipar irányítása, nőltt a közdagdasági eszközök szerepe. A szabályozórendszer a kedvező változások ellenére sem ösztönöz kellően a szelektív fejlesztésre, a vállalati és az egyéni jövedelmek nem kötődnek eléggé a teljesítményekhez. Az ipar előtt álló feladatok szükségessé teszik az irányító munka továbbfejlesztését, a népgazdasági és a vállalati tervek jobb megalapozását, a szakmai koordinációs és szervező tevékenység javítását, valamint az ágazatok közötti kapcsolatok szorosabb összehangolását. A vállalatok irányításának fő eszköze továbbra is a közgazdasági szabályozás legyen. A szabályozás járuljon hozzá a vállalati és a népgazdasági érdekek jobb ösz- szehangolásához, szélesebb körben tegye lehetővé a piac értékítéletének érvényesülését, ösztönözze a vállalatok dolgozóit a jövedelmezőség fokozására, segítse elő a jövedelmek teljesítmények szerinti elosztásiát. A nagyvállalatok szerepe a jövőben is meghatározó marad a termelésben, az exportban és a műszaki fejlődésben. Belső szervezeti és ösztönzési rendszerük fejlesztésével a jelenleginél nagyobb mértékben kell kiaknázni a koncentrációban rejlő hatékonysági tartalékokat. Folyamatos munkával elő kell segíteni, hogy a piaoi hatásokhoz rugalmasan alkalmazkodó olyan közép és kisvállalatok jöjjenek létre, amelyek — az ipari szövetkezetekkel és a magánkisiparral együtt — jó termelési hátteret nyújtanak a nagyiparnak, részt vesznek a lakosság jobb ellátásában, s képesek gazdaságosan előállítható termékek exportjára is. Az intenzív gazdaságfejlődés időszakában tovább növekszik az emberi tényező sze- repe, ami szükségessé teszi az iparban dolgozók szakképzettségének, műveltségének emelését a megszerzett tudás hasznosítását, a hatékonyabb foglalkoztatást. Erősíteni kell a dolgozók alkotó, érdemi közreműködését a gazdasági feladatok kialakításában és megoldásában. Fokozni kell az iparban eredményesen dolgozó mérnökök és technikusok anyagi és erkölcsi megbecsülését. A vállalatirányítás korszerűsítése, a vállalatok önállóságának, gazdálkodói felelősségének növelése, kezdeményező-képességének erősítése magasabb követelményeket támaszt a vezetőkkel szemben; igényli a vezetőképzés, a vezetőkiválasztás és a kinevezési gyakorlat tökéletesítését. 5. Az ipar fejlesztésének kiemelkedő jelentősége van a párt gazdaságpolitikájában. A pártmunika segítse elő, hogy a kijelölt célok az iparban dolgozó munkások. értelmiségiek legszélesebb körének cselekvő támogatásával találkozzanak. A párt- szervek és pártszervezetek segítsék a vállalatokat az adott gazdasági feltételekhez való gyorsabb alkalmazkodásban, ipar- politikai feladataink megoldásában. A szakszervezetek mozgalmi munkájukkal eddig is jelentősen- hozzájárultak az ipar fejlődéséhez. A Központi Bizottság számít arra, hogy tovább erősítik az érdek- védelmi és a termelést segítő tevékenységük összhangját; elősegítik a munkahelyi demokrácia fórumainak hatákony működését, a dolgozók aktív részvételét a kollektívák feladatainak kimunkálásában és végrehajtásában. ösztönözzék, hogy a szocialista brigádmozga 1 ómban a vállalások a termelés minőségi tényezőinek javítását szolgálják. A KISZ-szervezetek részesei az iparpolitika megvalósításának. Továbbra is törekedjenek a fiatalok alkotókészségének ki- Bontakoztatására, segítsék elő, hogy jobban hasznosuljanak kezdeményezéseik, korszerű ismereteik az iparfejlesztés feladatainak megoldásában. A Központi Bizottság meggyőződése, hogy a munkásosztály és a műszaki értelmiség alkotó tevékenysége révén megoldhatók az ipar előtt álló feladatok. IV. A Központi Bizottság áttekintette a népgazdaság fejlődésének év eleji tapasztalatait. Megállapította, hogy népünk kiegyensúlyozott belpolitikai helyzetben szervezetten és céltudatosan dolgozik a kitűzött gazdasági feladatok megvalósításáért. Az első félévben a népgazdaság a gazdaságpolitika fő céljaival összhangban fejlődött: az ország eleget tett fizetési kötelezettségeinek; az áruellátás, a bérek és a fogyasztói árak a tervnek megfelelően alakultak. 1. Az ipari termelés az év első hónapjaiban még nem érté el a tervezettet, de májusban és júniusban már mintegy 2 százalékkal növekedett. A munka termelékenysége emelkedett, a kivitel bővült. A mezőgazdasági üzemek az időszerű munkákat gondosan, idejében és jó minőségben elvégezték, de az aszályos időjárás az ország több területén rontotta a kalászos gabona év eleji jó terméskilátásait. Az állatállomány — a szarvasmarha kivételével — tovább gyarapodott. A népgazdaság energiafelhasználása ösz- szességében tovább csökkent, az energiaellátás kiegyensúlyozott. A szocialista szektorban a beruházások — a tervezett csökkentéssel szemben — nőttek. A külkereskedelmi áruforgalom az előző évit meghaladja, egyenlege tovább javult. 2. A Központi Bizottság megállapította, hogy a fő feladat továbbra is a népgazdaság egyensúlyi helyzetének javítása, az ország fizetőképességének megőrzése, az életszínvonal terv szerinti alakítása. Ehhez mindenekelőtt a népgazdaság teljesítőképességének növelésére, a kivitel erőteljesebb fokozására van szükség. A termelés és a felhasználás előirányzott arányaitól való eltérést meg kell akadályozni. Az anyaggal és az energiával szigorúan kell takarékoskodni. A népgazdasági terv teljesítése érdekében növelni kell a gazdaságirányító és -szervező munka hatékonyságát. A vállalatok, a gazdálkodó szervek vezetői a helyi döntést igénylő kérdésekben késedelem nélkül intézkedjenek. A Központi Bizottság felhívja a pártszervezeteket, hogy aktív politikai munkával, érdemi kezdeményezésekkel és javaslatokkal járuljanak hozzá az 1983. évi népgazdasági terv teljesítéséhez. A kommunisták mindenütt járjanak elöl a feladatok megoldásában, fejlesszék környezetükben az új iránti fogékonyságot, erősítsék a szervezettséget, példamutatásukkal segítsék elő a pontos, igényes, fegyelmezett munkát. ... A Központi Bizottság az alábbi személyi kérdésekben döntött: — Várkonyi Péter elvtársat — más fontos megbízatása miatt — felmentette központi bizottsági titkári funkciójából. — Szűrös Mátyás elvtársat felmentette a Központi Bizottság külügyi osztályának vezetői tisztéből és megválasztotta a Központi Bizottság titkárának. — Horn Gyula elvtársat, a Központi Bizottság külügyi «sztályának helyettes vezetőjét, kinevezte az osztály vezetőjének. — Rdcz Sándor elvtársat, a Központi Bizottság közigazgatási és adminisztratív osztályának vezetőjét — más fontos megbízatása miatt — felmentette tisztségéből. — Varga Péter elvtársat, a Somogy megyei pártbizottság első titkárát kinevezte a Központi Bizottság közigazgatási és adminisztratív osztályának vezetőjévé. — Kornidesz Mihály elvtársat, a Központi Bizottság tudományos, közoktatási és kulturális osztályának vezetőjét — más fontos megbízatása miatt — felmentette tisztségéből. — Tétényi Pál elvtársat, a Minisztertanács tudománypolitikai bizottságának titkárát, kinevezte a Központi Bizottság tudományos, közoktatási és kulturális osztályának vezetőjévé. — Nemes Dezső elvtársat, a Párttörténeti Intézet igazgatóját, saját kérésére, nyugállományba vonulása miatt, érdemei elismerése mellett, felmentette tisztségéből. A Központi Bizottság javaslatokat tett illetékes szerveknek állami tisztségek betöltésére. (MTI)
