Népújság, 1983. július (34. évfolyam, 154-180. szám)
1983-07-06 / 158. szám
NÉPÚJSÁG, 1983. július 6., szerda 4. Csütörtök este: bemutató a Líceum udvarán Szigligeti: Liliomii « Szombathy Gyula, Eszenyi Enikő és Rudolf Péter a darab egyik jelenetében (Fotó: Szántó Györgyi (1849. Vígjáték 3 felvonásban, prózában. Szereplők: 7 férfi, 4 nő, kisegítő és néma szereplők) A gazdag és éppen megözvegyült Szilvái professzornak van egy unokaöccse, aki a gyámsága alá tartozik, és van egy titokban nevelt gyámleánya. Az unokaöccs Liliomfi néven színésznek állt — amiről Szilvái nem tud —, és ebben a minőségében meghódította a gyám- leány, a bájos kis Mariska szívét. Ez rendben is volna csodálatosan, mert Szilváinak éppenséggel az a terve, hogy a gyámfiának feleségül kell vennie a gyámleányát, különben még az örökségből is kitagadja a fiút. csakhogy Mariskának valami éhenkórász „diátrista”. valami Liliomfi csapja a szelet! Szilvái tehát sebtiben elviszi a lányt Kolozsvárról, ahol eddig nevelkedett. hogy ihajd otthon. Nagyváradon hozza össze az unokaöccsel, akit már odarendelt ... A félreértések láncolata így már a darab kezdetén komplett. Szilvái éppen attól félti Mariskát, akihez feleségül szánja, Liliomfi meg azt hiszi, hogy nagybácsija maga akarja feleségül venni a lányt, és Mariska is attól tart. Liliomfi is elindul tehát rögtön Nagyváradra, hogy majd onnan szöktesse meg szerelmesét. Szellemfi, mindenben hű famulusa, lelkesen kíséri. Útközben betérnek egy fogadóba — a nemességére kényes Kányái uramé a nemes intézmény —. és ott újabb bonyodalmak tetézik az eddigieket. Erzsiké, a fogadós leánya, és az ifjú Gyuri pincér szeretik egymást. Kár azonban a szerelemért, mert a lányt Kányái uram már elígérte egy híres pesti szállodás fiának. bizonyos Swartz Adolfnak; várható is minden órában az ismeretlen vőlegény. De Kányái tervez — és Liliomfi végez. Megérkezik, megérti a helyzetet, és mert alaposan el van adósodva a Gyuri pincéméi, haladék fejében kézbe veszi a szerencsétlen szerelmesek ügyét. Megjátszik Kányái előtt egy pimasz és pökhendi, mindenkit vérig sértő Swartz Adolfot; sőt. bravúrosan még azt is eljátssza, hogy a végszóra éppen betoppanó .igen illedelmes, valódi Swartzot „egy bizonyos Liliomfi nevű színésznek” higgyék a jelenlevők — a megdöbbent Adolf hiába kapálózik kézzel-láb- bal —, úgyhogy végül is Kányái a valódi Swartzot és az ál-Swartzot is kidobja^ Csakhogy az ál-Swartz (de valódi Liliomfi) marad, ő most itt vendég, és Szellemeivel együtt bekebeleznek mindenesetre két adag rostélyost. Megérkezik a fogadóba Szilvái professzor és Mariska. és jön a bonyodalmak harmadik nagy zuhataga. Liliomfi — a hálás Gyuri tudtával — pincérré változik át. hogy szerelmese közelében lehessen. Mariska tudja, hogy Liliomfi a pincér, de azt is megtudja, hogy a fogadó pincére meg akarja szöktetni a fogadós lányát. Erre olyasmit mond keserűségében, hogy Szilvái gyanút fog, felismeri. az egyik szobába becsalja és becsukja léha életű unokaöecsét. Most esik bele az újabb bonyodalmakba Kányái, 0 azt hámozza ki az eseményekből. hogy a pincére tulajdonképpen a gazdag Szilvái öccse és örököse, erre rögtön előrántja és paphoz kergeti Gyurit a lányával, mielőtt még a professzor megakadályozhatná a házasságot. (Mire a valódi Swartz visszatér az apjával, hogy igazolja magát. Erzsiké már a Gyuri felesége.) A gyors házasságból viszont Mariska rájön a tévedésére, hogy nem Liliomfi az. aki a fogadós lányát szereti; végül pedig — egy-két ráadásnyi félreértés után — Szilvái is rájön, hogy az a bizonyos Liliomfi azonos a Mariskának szánt vőlegénnyel. Mindenki boldog, csak a jó Kányái uram marad hoppon, de azért megvigasztalódik ő is, mert Gyuriban derék, szorgalmas vőhöz jutott. Osztojkán Béla: Egymillió sörösüveg u. Nem értette, honnan került eléje ez a csodabogár. — Ha képviselni kell, képviseljen! Ha nem, maradjon a fenekén! Különben, önnek igaza van — mondta némi gondolkodás után, — nekünk voltaképpen nincs szükségünk jogi képviselőre. Ügyeink rendben mennek, így hát felmondok önnek”. — „Ezt így nem lehet — válaszolta csöndesen az igazgatónak. — Ez így törvénytelen!” „Akkor átirányítom más munkaterületre. Törvényesen. Az ide vonatkozó kollektív szerződés a jogszabály értelmében éppen ön fogalmazta meg nekünk. Vagy elfogadja a felmondásomat, és búcsút veszünk egymástól, vagy átsétál más munkaterületre”. Mi lenne az — kérdezte balsejtelemmel —, mi lenne az a más munkaterület?" „Vonat takarítás — válaszolta az igazgató. — Ebben a munkakörben kétszer annyit kereshet majd”. Nem baj — sóhajtotta hazafelé a buszon —. végül is mindegy, milyen munkát végez az ember, csak békén hagyják. Szekeres Bella remélhetőleg nem jön rá egy darabig. Később pedig, ha már megszületett a gyerek, meg ha egy kicsit összesze- dig magukat anyagilag, munkahelyet változtathat. Felsóhajtott. Most már nem kortyolgatta, fenékig itta a poharából a sört. Beáta megfogta a karját: — Sokat iszol — mondta. — Ki tudod fizetni? — Ki válaszolta a lánynak. — öt év múlva — motyogta magának. — milliomos leszek. — Beátához hajolt, belekiáltott a lány fülébe: '— Hatalmas ötletem támadt! — Neked? — a lány furcsán, csodálkozva nézett rá. — Ki hinné? Semmirekellő hazug disznó vagyok — korholta önmagát, amikor elvette a szájától a poharat. — Dicsekszem más ötletével. Ügy teszek, mintha én találtam volna ki. — Szekeres Bellára gondolt, arra a napra, amikor az asszony — fizetésnap volt éppen — egyszer csak váratlanul meglepte a munkahelyén. Üvegcserepekkel, méteres papírtekercsekkel, s mindenféle undoksá- gokkal eltömített vécét takarított. Lábán vizes, mocskos gumicsizma volt. Ugyanilyen mocskos gumikesztyű éktelenkedett a kezén is. Szekeres Bella megtántoro- dott egy pillanatra; a szívére tette a kezét: „Hát te mit művelsz itt?” — kérdezte sápadozva. „Mit művelnék? Dolgozom!” „Itt! Így alakult! — zavartan lerán- cigálta kezéről a gumikesztyűt. majd betessékelte az asszonyt az üres fülkébe. — Hogy jutott eszedbe idejönni?" „Az irodából irányítottak ide — vonta meg a vállát az asszony. — Vásá- sárolni kell. — Utálkozva nézett hol a férfire, hol pedig a fülke előtt az egybekotort szeméthalomra. — Még ma meg kell veiiiii a gyerekágyat. Láttam műanyag lavórt, csecsemőkádat, szép színes vödröket. Taxival el tudok szállítani mindent”. „Nem várnál meg?" „Nem fontos — mondta az aszony. — A taxiban elfér minden". A terhesség alatt kissé megpüffedt arcán a fülkebeli hőségtől hamarosan verejték- cseppek szaladtak végig. Az ajtóhoz lépett, cipője orrával megbirizgálta a szemetet; „Jézus Mária — csapta össze a kezét — mennyi sörösüveg van itt! — Kinézett a folyosóra is. — Hé — kézen fogta a férfit —, miért nem szeded ősz- sze ezeket? Tudod, mit ér egy üveg?” „Két forintot" — válaszolta a férfi. „Furcsa pasas vagy — csóválta meg a fejét az asszony —■„ te csak úgy hagysz kétforinto- kat a szemétben? — visszahúzta a férfit a fülkébe, majd így szólt: — Számoljunk. Ha egy sörösüveg két forint, akkor tíz üveg húsz forint. Száz sörösüveg kétszáz forint, ezer sörösüveg kétezer foorint, százezer sörösüveg kétszázezer forint, egymillió sörösüveg kétmillió forint! Figyelj... — Szekeres Bella elnevette magát. — Hatalmas ötletem támadt!” Másnap mint, valami szakavatott guberáló, sorra járta a beérkező szerelvényeket. Reggeltől estig; munkaidő alatt, munkaidőn közben, és munkaidő után Szekeres Bella unszolására any- nyi üveget gyűjtött össze, hogy kitett egy kisebb hegyet. Odahaza feleségestül fehé- ren-feketén kiszámolták: nem tovább — öt évig kell csupán ügyesnek lenni, és ... Az első hét vége felé kezdtek a visszaváltóhelyeken ferde szemmel nézni rá. A hónap utolsó napjaiban már 'ismerte az egész város üvegvisszaváltója. Szeptember első hetében pedig, egyszercsak azon kapta magát, hogy fennhangon beszél; számokat mond. ösz- szead, oszt, szoroz — villamoson, autóbuszon, sőt odahaza, fölfelé menet már számolgatja a lépcsőfokokat is. Rémálmai, rémes éjszakái lettek. Segítségére végül a gyerek, az idegen ágyban fogant kis fekete kölyök sietett. A szülés után ugyanis nem kívánta látni többé az asszonyt. Igaz, Szekeres Bella sem kívánta látni őt. Az ötlet persze, amit ez a rongy asszony a sörösüvegekkel kieszelt, bombaötlet volt. Folytatni kell — unszolta önmagát. — Nem szabad most már abbahagyni. — öt év múlva milliomos leszek — hajolt oda a pincérnőhöz — Hiszed? Beáta elhúzta a száját: — Most már berúgtál — mondta neki. — Nem kapsz több sört. Fizess és eredj haza. Az ajtóból visszanézett a lányra. Szépnek, kegyetlenül szépnek látta. Egy pillanatra úgy tűnt neki, meztelenül látja a pult előtt. Melle csúcsán — mint Szekeres Bellának — a bimbóudvar fekete volt, mint a szeder. Másnap ugyanott állt mellette. Beáta rucás volt és ingerült, ugyanúgy, mint máskor. ö pedig azon töprengett ezúttal is, miképpen lehetne zátonyra futott életét valahogy jobbra fordítani. (VÉGE) A Vonzódások — Kálnoky László és Alb er t Zsuzsa beszélgetése — a Menyecske utcai lakásban egy életút állomásait, kényszerű tévelygéseit, költőtársakat idézett fel. „Kikkel találkozott? Kik hagytak benne maradandó nyomot? Kiket szeret? Köteteiben lépten-nyomon találkozunk a magyar és a világirodalom íróival, regénye hősökkel, akiknek álarcát használja talán. Műfordításait is ismerve, látható, hogy az idegen költők is versek írására hangolták” — így a riporter. És a további kérdések is a költő-költőviszony, az egri indulás, a műfordítói munka, majd a Lázas csillagon és a kibontakozó új korszak, a 70-es évek pillanatait hozta közelségünkbe, egy egyenetlen költői pálya íveit. 1977 és 1983 között több verset írt, mint addig egész életében. De az ötvenes évek elején is kellett valamiből élni. Ez a műfordítások kora. ami elmélyülést jelentett a klasz- szikus költői és modern irodalmakban, alkalom volt a legváltozatosabb költői formák megismerésére. A hatvanas évek végén lezárult ez a korszak és vált napjaink egyik legolvasottabb és egyre népszerűbb költőjévé. Ma már csak eredeti verset ír és elhalványulóban van a felületes hiedelem, amely jeles műfordítóként tartotta számon. így tért vissza a kiindulópontokhoz, a Szanatóriumi elégia és az Időszerűtlen vallomás képeihez, de már meggazdagodva a világirodalom kincseivel és az örök nyugtalansággal, a megújulás hitével és lehetőségével. Hogy jelentősek-e a személyes találkozások költőkkel és írókkal? Nem tudom és nem hiszem, mert egy költő nem azért válik költővé, hogy kik a barátai. (Ezért is volt kifejező a Vonzódások cíni.) Derűs pillanatokat jelentett, amikor Schöpflin Aladároknál az elmaradt feketéről, amikor a foltos „hajó- ingről” esett szó. Füst Milán már nem volt fiatal, amikor találkoztak. Kérkedett 16- féle betegségével és azzal, hogy naiponta csak két órát tudott írni vagy olvasni, amikor az atropin kitágította pupilláit. Kassákban az izmusök klasszikusát látta. És az újabb, ma már nem élő költőtársak, Kormos István, Nagy László emlékei között visszatért az urbánus költők különállásának problémájára. A felszabadulás óta világnézetileg nem volt különbség a két csoportosulás között. Ezt nemcsak az igazolta, hogy Vas István kötetéhez Juhász Ferenc írt előszót, hanem az is, hogy a nép szeretetében eggyé váltak itt nemzedékek. A költő csak az lehet, ami a kora, és a mai magyar társadalomiban nincsenek álmokat forgató szelek. Vannak feszítő gondjaink, ezek azonban nem teremtenek konfliktushelyzeteket. És ha már szó esett a skandináv útról, érdemes lett volna az Északon néhány vallomásos sorát idézni, azt, hogy „hatalmas mágnes ez a föld, s 'költő/ pótolhatatlan kincse az anyanyelve./ Talán jobb lett volna máshol születni... /De élni és meghalni — itt, csak itt!” Kitűnő volt Váradi Szabolcshoz írt ellenlábas vers, a mindennek van lába ellenpontjai : .......Lásd példának okáért a teknőt. Nyilvánvaló, hogy csak feneke van, de lába nincs. És ha levágjuk a fenekét, feneketlen teknő lesz belőle, de lába akkor sem lesz”. Az elégiák hangján szólt a „Jé- kely Zoltán elsiratása” című versben: ......Szellemed szélt ől elsodort parányi őszi lévé^ mit elnyelt a vadon. Ott nem tud többé senki rád találni... Hol jársz azóta? Túl a Göncölön kikötsz a másvilági Araráton. Pihensz egy óriási köldökön, túl mindenen, túl életen és halálon...” Napjainkban, az elsatnyuió párbeszédek idején szívesen figyel fel az ember okos kérdésekre és válaszokra, különösen akkor, ha egy egyenetlen kor képeit látja felvillanni, ha szép>en hangzó versek sorait hallja, amelyekből a haza- és emberszeretet sugárzik fel. Ebergényi Tibor Kárpáti József orgonaestje Az Agria ’83 rendezvényeinek sorában július 11- én, hétfőn este 8 órakor Egerben, a Székesegyházban rendezik meg Kárpáti József orgonaestjét. Az előadáson Marczis Demeter operaénekes működik közre. Műsoron szerepel többek között Bach Esz-dúr prelúdium és fúga, Antalffy Felhők, Gounod Ave Maria, Liszt Orfeusz, Alain Litanies és Gárdonyi Zsolt Grande choeur. ROCKOPERA NYOMÁN Új film: István, a király A MAFILÍM Budap>est Stúdiójában Koltay Gábor: István, a király című filmjének folytatására készülnek. A film alapját a Szörényi Levente—Bródy János alkotópáros hasonló című rockopjerája adja, s a produkcióban a színészek mellett rockénekesek működnek közre. István király megszemélyesítője Pelsőczy László (énekhangja a fiatal rockénekes: Varga Miklós), Koppányi Vikidéi Gyula, a közismert popénekes játsz- sza és énekli. A filmben fontos szerepet kapott Sára Bernadett, Berek Kati, Hegedűs D. Géza, Balázsovits Lajos, Tóth Enikő, Kovács Ottilia, Halmágyi Sándor, Sörös Sándor, valamint Deák „Bili” Gyula, Nagy Ferenc. Eszenyi Enikő, Schusz- ter Loránd. A csaknem négyszáz táncos produkcióját Novák Ferenc koreográfus irányítja. A filmgyár mun katársai különleges világítási, pirotechnikai és lézereffektusokat dolgoznak ki. Érdekesség: a filmben újra az eredeti felállásban működik közre az Illés-együttes. Az Óbudai Anfiteatrum- ban a rockopjera látványos szabadtéri előadásának jeleneteit augusztus 20-án rögzítik. E kép>ek adják a film „törzsét” — a produkciót ugyanis Andor Tamás op>eratőr vezetésével hat kamerával rögzítik —, a többi részét később vidéki helyszíneken forgatják. (MTI)
