Népújság, 1983. július (34. évfolyam, 154-180. szám)

1983-07-06 / 158. szám

NÉPÚJSÁG, 1983. július 6., szerda 3 Mit főz az üzemi szakács? ­Ebéd a munkahelyen NINCSENEK HATÁROK Néhány hónap tapasztalatai alapján NEM MOZOGNAK TÖBBEN, MINT KORÁBBAN - AKINEK SÜR­GŐS, FIZESSE MEG A KILOMÉTERPÉNZT — ELŐFORDUL, HOGY A MASZEKTÓL VESZNEK ALKATRÉSZT — JOBB A VÉGELSZÁMO­LÁS — TÚRA SZERINT Országos körkép: Hajdú- Bihar és Somogy megyében az állami vállalatok, hiva­talok és intézmények dolgo­zóinak csaknem a fele a munkahelyén ebédel. Jelen­tős az üzemi konyhán étke­zők aránya Csongrád (48,8 százalék), Békés (47,6 szá­zalék), Zala (46,7 százalék) és Bács-Kiskun megyében (46 százalék) is. A Belke­reskedelmi Minisztérium rendelkezésre álló legfris­sebb skála másik végén a 36 százalék körüli Borsod- Abaúj-Zemplén (!), Baranya, Győr-Sopron, Komárom me­gye, valamint a főváros ta­lálható, Heves megye a kö­zéptávon áll, Nógrád me­gye pedig a maga 32,1 szá­zalékával a sereghajtó. Nagyobb a válasz­ték — javul a minőség Országosan a vállalatok, hivatalok, intézmények mintegy 3 millió 400 ezer dolgozójából 1 millió 430 ezer — azaz csaknem 42 százalék — kóstolja meg napjában legalább egyszer az üzemi szakácsok főztjét. Az utóbbi időben évente egy-két százalékkal nő a munkahelyen étkezők szá­ma. Az 1300 munkahelyi ét­terem egy harmadában a szomszédos kisebb üzemek, intézmények dolgozóinak is felszolgálják az ebédet, s körülbelül 40 százalékuknál harangszókor megjelennek az éthordós emberek is ... Mind többen felismerik te­hát ennek a központilag biztosított ellátási formának az előnyeit. Egyre több az olyan üzemi étterem, mun­kahelyi étkeztetést vállaló vendéglő, ahol az étlapról lehet választani és általá­ban javul az ebéd minősé­ge is. Annák ellenére, hogy az ipari üzemekben példá­ul ez év elején 13—13,50 forint volt átlagban egy- egy ebéd nyersanyagnor­mája. Ami nem sok. Ebből az összegből a könnyű fizikai munkát, vagy a szellemi munkát végzők­nek ki lehetett „hozni” az élettanilag szükséges és ajánlott ebédet. Belkereske­delmi és táplálkozástudomá­nyi szakemberek közös vizs­gálódása szerint viszont a közepesen nehéz fizikai munkát végzőknek 17, a na­gyon nehéz fizikai munkát végzőiknek fjedig 22.50 fo­rintba került (volna) egy-egy ebéd nyersanyaga. A 17 fo­rint értékű „ideális” üzemi ebéd például tíz napra szó­lóan 70 deka húst és hen­tesárut, 50 deka tejet és tej­terméket, 4 tojást, 65 deka zsírt, lisztet és száraztész­tát, 30 deka cukrot, 20 de­ka étolajat, margarint, 5 deka sertészsírt, 1,5 kiló burgonyát, 1,5 kiló zöldsé­get és zöldfőzeléket, 10 de­ka száraz hüvelyest és 1,20 kiló gyümölcsöt tételezett fel. Ezzel szemben a tapasz­talatok azt bizonyították, hogy a zöldség-gyümölcs, a főzelékféle „hibádzott”, a nyersanyagnormákba, az anyagárba ezek csak a szükségesnél kisebb meny- nyiségben „fértek bele”. A vendéglőben nem kerül többe A vendéglátó vállalatok­nak jobb a helyzetük, ugyanis nagykereskedelmi áron jutnak hozzá a nyers­anyaghoz, szemben az üze­mi konyhákkal, s ez átlag­ban körülbelül 10 százalék­nyi előnyt jelent. Mindeh­hez nekik még hozzájön 20 százalékos árkiegészítés. A lényeg —, s ezt igazol­ták a tapasztalatok — a munkahelyi étkezés a ven­déglőben nem kerül többe sem a termelő vállalatnak, sem a dolgozóknak, viszont minőségben és választékban jobb. Minden bizonnyal fő­ként ezekkel magyarázható, hogy a vendéglátás aránya az üzemi étkeztetésben az utóbhi időkben évről évre nő, s ma 60 százalék körül van. Országosan e vonatko­zásban is elég nagy a szóró­dás. Míg Fejér megyében az ipari és szellemi dolgo­zóknak több mint 71 száza­léka fogyasztja el fiaponta üzemi ebédjét a vendéglá­tás álfái üzemeltetett étte­remben, vagy Veszprém me­gyében 68,5 százaléka, ad­dig Somogybán csak 43,5, s Békésben nem egészen 43 százaléka. Sok helyütt az üzemek, hivatalok idegen­kednek a házon kívüli ét­keztetéstől, ha több gonddal is jár. szívesebben megold­ják üzemen belül. Másutt viszont a rendel­kezésre álló lehetőségeket sem használják ki teljes mértékben! A meglevő munkahelyi konyhák és éttermek kapacitása ugyan­is elvileg napjainkban is lehetővé tenné, hogy a dol­gozók 60 százaléka étkez­zen (s nem csak 42 százalé­ka). Vannak üzemi konyhák, ahol — okkal — nem csalo­gató a szakácsok főztje, s vannak hivatalok, ahol vi­szont a földszinti büfé az, ami vonz. Vannak, akiknek a néhány forintos térítés is számít, mások egészségügyi — diétás — okokból marad­nak távol az üzemi étterem­től. És — egynémely válla­lat, üzem, hivatal anyagi lehetőségei is korlátozottak. Az év elejétől a vállalatok a menürendszer rezsiköltsé­get függetleníthetik a jóléti alaptól. (Ojabban ugyan­csak költségként számol­hatják el a vállalatok hoz­zájárulásukat az étlap sze­rinti étkezéshez, ha az nem haladja meg az 5 forintot. Jó hír diétáióknak Ezek a pénzügyi módosí­tások az üzemi étkezésben résztvevők arányának to­vábbi növelését kívánták segíteni, s hasonló célból a SZOT és a Belkereskedelmi Minisztérium irányításá­val több más intézkedést készítenek elő. Tervezik például — az Országos Élel­mezés- és Táplálkozástudo­mányi Intézettel karöltve — az üzemi reggelik és vacso­rák tápanyagnormáinak ki­dolgozását is. A jövő év elején közreadják az üzemi étkezés új szakácskönyvét, amely több mint ezer, lOft- 100 adagra számított recep­tet tartalmaz. A legutóbbi több mint húsz éve jelent meg; a mostani már a kor­szerű tápanyaghasznosí­tás és ízesítés előírásai sze­rint készült. Ezekben a hó­napokban vezetik be orszá­gosan csaknem félszáz üze­mi étteremben a diétás éte­lek felszolgálását. Néhány üzemi étkezőben már kü­lön főznek a cukorbetegek­nek, szélesebb körben a kímélő étrend és a könnyű diéta elkészítésével próbál­koznak most. A mozgó munkakörben és a kis telephelyeken dolgo­zók ellátására a SZOT és a minisztérium most egy olyan étkezési jegyrendszert kíván bevezetni, amely lehetővé tenné, hogy a munkások,' alkalmazottak az ország bármelyik melegkonyhás ét-* termében hozzájuthatnának az ebédjükhöz. Bevallom, még ma sem ér­tem, miért kellett a GEL- KÁ-t január 1-től úgy fel­oszlatni. hogy mégsem osz­latták fel teljesen. Ahogy tu­dom, az országban összesen vagy harminc szerviz mű­ködik még ma is a régi cé­gér alatt. Így maradt meg „magnak” a gyöngyösi is. Konkurren- ciának a régi önmagukkal szemben ? Egy biztos, Hor­váth Gyula, a kis üzem ve­zetője derűsen mosolyog, amikor a tevékenységükről érdeklődöm. Mondja: kö­szönik. jól vannak és en­nek egyik fokmérője, hogy az utóbbi időben a műszeré­szek keresete is növekedett. Ha már pénzről van szó, nem tudom megállni, hogy meg ne kérdezzem: — A nyereségük most is a nagy kalapba megy? — Ez így nem egészen igaz. Tudniillik annak meg­felelő hányadát visszakap­juk. Nem mi húzzuk ki azo­kat a csávából, akik nem elég hatékonyan dolgoztak. Szép az élet. jut tehát az eszembe. De mi lenne ebben a küliönös? Hogy korábban máshoz szoktunk hozzá? No és? Elavult térkép A kig iroda falán ott lóg megyénk térképe. Rajta kék és piros vonalak. A „felség- területek” határai. — Az már nem érvényes — legyint az üzemvezető. — Nincsenek belső korlátok. Ha úgy vesszük, mienk az egész ország. Most is Özdon dolgoznak a szerelőink közül néhányan és készülünk a Dunántúlra is. Védekezhetünk a növényvédő szerek ártalmai ellen Minden évben visszatérő probléma: nem megfelelően használják a növényvédő szereket a háztáji gazdasá­gokban, kiskertekben. Emiatt számosán betegednek meg kisebb-nagyobb mértékben. Az idén az eddigieknél is több ilyen mérgezés volt az utóbbi hetekben is. Dr. Dési Illés, az Országos Közegész­ségügyi Intézet főosztályve­zető főorvosa szerint: akár­csak a nagyüzemeknek, a kistermelőknek is be kell tartaniuk az e szerek hasz­nálatára vonatkozó előírá­sokat. Tájékozatlanságukkal, gondatlanságukkal ugyanis veszélyeztethetik mind a maguk, mind a fogyasztók egészségét. A Gramoxon gyomirtószer például — ha az ember szervezetébe jut — vese-, májelégtelenséget okoz, a tüdő szöveteit is ká­rosítja és ellenszere nincs. Más növényvédő szerek bé­nulást, emlékezés-, gondo­la tzavart, fejfájást, álmat­lanságot idéznek elő. Fontos tudnivalók: csak­is a megengedett és megfe­lelő koncentrációjú szereket használják a kistermelők, azokat is csak az utasítás szerint, és védőruhában per­metezzenek. Súlyos követ­kezményei lehetnek annak, ha nem fedik be testüket, amikor ezekkel a szerekkel dolgoznak. A permetezett növények gyümölcsét csakis az előírt várakozási idő el­telte után értékesítsék. Mindjárt eszembe jut a kilométer. Nem kell „aggód­nom”. hallom a választ, mert ha az ügyfélnek meg­éri. akkor mennek. Külön­ben a kiszállási dij egy há­nyadát kapja meg a szere­lő, így válik érdekeltté. És ha csak egyetlen címet kap a „begyűjtöhelyen”? Akkor egy községgel odább esetleg már tíz vagy tizenöt javí­tandó készülék várja. Tehát nem fizet rá. Naivul megkérdem: ak­kor megy ki egy-egy köz­ségbe. amikor akar? Sűrű fej rázás a válasz. — Most készítettem el az új beosztást. A gyöngyösi körzet minden településére hetenként kétszer kell kijut­ni. De ha valaki nem akar addig várni, ha megfizeti a kilométerenkénti három. nyolcvanat. soron kívül fel­keressük. Ha a javítás bonyolultabb, akkor előre közölni kell an­nak várható költségét. Élttől eltérni nem lehet a végel­számolásnál. És ha menet közben kiderül, hogy a hiba sokkal súlyosabb? — Csak az ügyfél bele­egyezésével javíthatjuk meg. No igen, ha van alkatrész. — Nincs előnyünk a ma­szekkal szemben az alkatré­szek beszerzésében. A meg­rendelést előre be kell ad­nunk. A maszeknak is. Kétkedve fogadom a meg­állapítást. Hivatkozom arra. hogy a boltban mindenki azt vásárol, amit akar. A ma­szek készpénzzel fizet és ese­tenként még a „háláját” is ki tudja fejezni a kereskedő iránt. — Mi tagadás, megtörtént már, hogy a maszektól sze­reztünk be mi is egy bizo­nyos alkatrészt. Szúnyogirtás Kedden újabb szúnyogir­tás kezdődött a Balatonnál, amit augusztus végéig még négy hasonló akció követ. A tó partvidékének mintegy 10—12 ezer hektárnyi terü­letét permetezik, kihagyják a természetvédelmi körzete­Ilyen az élet: használha­tom az olcsó bölcselkedést. Az út elején Kiderült, hogy a januári átállás, illetve esetünkben a maradás, nem járt váratlan eseményekkel. A műszeré­szek közöl nem mentek el többen és nem jöttek többen, mint ahányan szoktak az év során. Azt is érzik, hogy jobban „zsebre megy” min­den, mint azelőtt. Ezért ta­lán még fokozottabb is a szakmai törődés. Ha már itt tartunk: még ma is a szerviz végzi el a készülékek végszerelését? — Összehasonlíthatatlanul jobbak a készülékek, mint voltak korábban. A gyártó cégek a mi általunk összeál­lított hibajegyzék alapján módosítottak a szerelésen. — Nem bánják? — Megélünk így is. Az átalánydíjas javításokra a szerződések száma egyre nö­vekszik. A színes tv-k eseté­ben is. De ez a tevékenysé­günk csak bizonyos mennyi­ségen túl hoz nyereséget. Most a végelszámolásunk itt a nullánál tart. Hozzáteszi még. hogy ta­pasztalataik szerint az Orion és a Videoton versenyképes a kissé divatosan felkapott külföldi cégekkel összeha­sonlítva is. Majd arról szól. hogy az elmúlt néhány hónap még csak az útnak az elejét jel­zi. de... jók a tapasztala­taik, bizakodnak, mert... szóval: ők is nézik a boríté­kot a fizetéskor. Mondjam azt, hogy az ügyfél is? a Balatonnál két és a mérsékeltebb láto­gatottságé, idegenforgalmi területeket. A szer emberre, halakra, meleg vérű állatokra ártal­matlan, a szúnyogokon kí­vül azonban elpusztítja a méheket is. Nem, ne tessék — nagyon megijedni: eszem ágában sincs, hogy holmi földren­géssel fenyegessem a hiszé­keny vagy kevésibé hiszé­keny olvasót. Éppen ezért, már most, az elején eláru­lom: címünk, hogy „Föld­indulás”, sokkal inkább jel­képes, mintsem konkrét kí­ván lenni, bár — sajnos — ebben sem igen lelhetjük örömünket. Kézenfekvőnek kínálko­zik példaként ez ügyben a kereskedelem, amely inkább rövidít, mintsem pontos vol­na. Teszem azt, veszek fél kiló epret a boltiban. A dur­va papírzacskóba szedett szemeket az eladó kislány fürgén a mérlegre dobja. Mi sem természetesebb, minthogy összetört néhány eperszemet, a mérleg nyel­ve pediglen kileng, de az egész így is csak 46 deka, az ár pedig... — marad a félkilócska. Ellentmondásokkal ter­hes, sajátos korunkban — akadtak-e eleink, akik önmagukról nem mondhat­tak el hasonló jókat? — dolgaink az egyensúly-álla­potra törekednek. Ha hosz- szabb volt a kilométer s rö- videbb a kilogramm, akkor abban biztos lehetsz, hogy eme új konyhai csoda — csakis hosszabb lehet. Ho&z- szabb mint a keret, amely­be e fémes tekercsnek bele kellene illeszkednie. Le kell tehát vágni a gördülő te­kercsből, hogy egyáltalán gördíthető legyen, s ez nem­csak keserves kézimunka, de komoly veszteség is. Hi­szen — miként azt tudjuk — nagy ára van az alumí­niumnak. .. Mi pedig a le- vágottat kidobjuk a... mindegy, hova. A buszsofőrtől megkér­dem: miért ennyi, mondja, kérem; a kislánytól az ABC-ben: epremből hol, maradt két szem (hogy a félkiló meglegyen). A fóliát már nem firtatom, alumíni­um-ügyben ugyanis alu(l)- képzettségem vagyon. S mindez — ha annak hangzik is — korántsem kíván tréfa lenni. Mert az ember lép egyet ide, s lép egyet majd amoda, és előbb- utóbb észreveszi, hogy ördö­gi körbe kerül: kevéske pénze mellett oly sok min­den — nem mindig indo­koltan — egyre többe kerül. Megoldást persze, nem tu­dok — ily okos hogyan is lehetnék? —, fogom hát magam, hazamegyek. S ha netán vacsorára sovány lesz a zsíros kenyér, leszaladok az áruházba és veszek va­lami olcsóságot, mondjuk: úgy száz-kétszázért... B. Kun Tibor Szeptemberre kész Jelentős társadalmi munka nyomán a jelek szerint szeptemberre elkészül Aldebrő új tor* naterme, amely az iskolai tornaóráknak ad otthont G. Molnár Ferenc (D. G.) (Fotó: Kőhidi Imre)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents