Népújság, 1983. július (34. évfolyam, 154-180. szám)
1983-07-31 / 180. szám
NÉPÚJSÁG, 1983. július 31., vasárnap 3 A NYOLCVANADIK ÉVFORDULÓ (IV/3.) Bolsevikok és mensevikek A program elfogadáséval a II. kongresszus lerakta az OSZDMP eszmei egységének alapjait. Ezt az egységet azonban meg kellett erősíteni szervezetileg, mert enélkül összeforrott párt létezése elképzelhetetlen. Lenin azt tanította, hogy a munkásosztály pártjának a centralizmus és a fegyelem szilárd alapjaira kell támaszkodnia, amelyek a bel. ső partéiét demokratikus normáival párosulnak. A kongresszus elé terjesztették a Lenin által kidolgozott szervezeti szabályzat-tervezettet, amely megszabja a pártba való felvétel rendjét, a kongresszusok összehívását, a pártszervezetek teljes képviseletének elveit, a vezetés testületi voltát, a határozatok megvitatását és egyszerű többségi elfogadását, a helyi szervezetek autonómiáját a helyi ügyekben. A terv a centralizmus eszméjén alapult, amely meghatározta valamennyi szervezeti kérdés megoldásának módját. Milyen legyen a párt? Különösen heves viták lángoltak fel a szervezeti szabályzat első paragrafusának megvitatásakor, amely a párttagság feltételeit határozta meg. Lényegében ar- ról volt szó, hogy milyen legyen a párt: eszmeileg és szervezetileg összeforrott praletárpárt vagy eszmeileg ingatag és szervezetileg laza kispolgári, opportunista. Az első paragrafus Lenin által indítványozott megfogalmazása a párttagtól megkövetelte a pártszervezetek egyikében való személyes részítvételt. Ezt megindokolva Lenin rámutatott, hogy csakis ez a követelmény biztosíthatja a párt sorainak tisztaságát és szilárdságát, a párt ö^gzeforrottságát, a párttag rangjának és jelentőségének növelését. Az a megfogalmazás, amelyet L. Martov javasolt, nem tette kötelezővé a párttag részvételét pártszervezet munkájában, hanem csupán a személyes közreműködést követelte meg. Ennek a megfogalmazásnak az volt az alapvető hibája, hogy lehetővé tette mindazok bekapcsolódását a pártba, akik ezt óhajtják, megkönnyítette a bejutást a pártba, az ingatag, nem szilárdba párt- fegyelem kötöttségét nem óhajtó személyek számára, elmosta a párt szabatos szervezeti elveit. Ez különösen bonyolulttá tette az OSZDMP helyzetét, amelynek illegalitásban, a teljes konspiráció feltételei között kellett működnie. Martov álláspontját bírálva Lenin a következőket mondta: „Ez a fogalmazás feltétlenül arra törekszik, hogy akárkiből és mindenkiből párttagot csináljon, magának Martov elvtársnak is el kellett ismernie, ezt. ezzel a megjegyzéssel — „ha úgy akarják, igen” — mondotta. Mi éppen ezt nem akarjuk! Éppen ezért harcolunk ilyen határozottan Martov fogalmazása ellen. Jobb, ha 10 olyan ember, áki ténylegesen dolgozik, nem nevezheti magát párttagnak (akik valóban dolgoznák, nem hajhásznak cí-. meket!), mintha egyetlen fecsegőnek joga és lehetősége van arra, hogy párttag legyen”. A lenini fogalmazást támogatta Plehanov is. „Nem volt elfogult nézetem a szervezeti szabályzat megvitatás alatt álló pontját illetően — mondotta — .. . minél többet beszéltek azonban erről és minél figyelmesebben mélyedtem bele a szónokok beszédeibe, annál szilárdabbá vált bennem az a meggyőződés, hogy Lenin 'oldalán van az igazság... A pártba belépni szándékozó munkások nem félnek attól, hogy egy szervezetbe kerülnek. Nem riasztja őket el a fegyelem. A pártba az a sok értelmiségi fél belépni, akiket teljesen áthatott a burzsoá individualizmus. De éppen ez a jó. Ezek a burzsoá individualisták rendszerint a mindenféle-fajta opportunizmus képviselői is. Távol kell tantanunk őket magunktól. Lenin tervezete bástyául szogálhat a pártba való behatolásuk ellen, s már egyedül ezért is az opportunizmus minden ellen, zőjének reá kell szavaznia”. A lenini tételek győzelme Az opportunistáknak mégis sikerült koalíciót létrehozniuk és a szervezeti szabályzat első paragrafusát Martov szerkesztésében 28 szavazattal 22 ellenében, egy tartózkodással elfogadtatni. Ez a fogalmazás any- nyira ellentmondott a Lenin által javasolt egész szervezeti szabályzatnak, hogy a pártszervezetek többsége fellépett ellene, s már az OSZDMP III. kongresszusa (1905-ben) a lenini fogalmazással cserélte fel. A szilárd Iszkrásoknak azonban sikerült megvédeniük a szervezeti szabályzat összes többi elvi jelentőségű lenini tételét. „Jóllehet, ez rontott a szervezeti szabályzaton, a szervezeti szabályzat egészét elfogadták az összes Iszkrások, és az egész kongresszus” — írta Lenin az első paragrafussal kapcsolatban megejtett szavazásról. Lenin győzelmét Martov is elismerte, aki később azt írta, hogy az első paragrafus megszavazása során elszenvedett vereség jelentőségét „a szervezeti szabályzat többi pontjának elfogadása Lenin szempontjából nullára redukálta”. A szakadás: politikai eredmény V. I. Lenin az Iszkra híveinek soraiban végbement szakadást „a kongresszus egyik fő politikai eredményének” tekintette. A többségre és kisebbségre való végleges elkülönülés az OSZDMP központi szerveinek megválasztása során ment végbe. Miután a kongresszus megfelelőképpen ér. tékelte az Iszkra érdemeit, elismervén azt a párt központi lapjának, felvetődött a központi lap szerkesztősége megválasztásának kérdése. A szilárd Iszkrások azt javasolták, hogy válasszanak Lenin, Plehanov, Martov összetételű munkaképes „hármasfogatot”. Ez a javaslat megkapta a szavazatok többségét. Martov azonban • nyílt szakadásra törekedett és nem Volt hajlandó részt venni á szerkesztőség összetételében Lenin hívei a párt központi bizottságának megválasztása során is gvőzelmet arattak. Martov és hívei kisebbségben maradtak. így történt a kettészakadás bolsevikokra és mense- vikekre, amely ténylegesen két párt — a valóban proi letár, forradalmi bolsevik párt és a kispolgári, reformista, megalkuvó mensevik párt — megalakulásához vezetett. Következik: LENIN ÉS A PART 1 forint = 400 000 quadrillió így született a forint A Horthy-Magyarország pénze, a pengő a harmincas években szilárd fizetőeszköz volt. Romlása — pénzügyi szaknyelven: inflálódása — a II. világháború alatt kezdődött. és tetőfokát 1946-ban érte el. A II. világháborúban Magyarország is háborús területté változott a velejáró pusztításokkal. A felszabadulást súlyos károkat szenvedeti városokkal, lerombolt hidakkal, tönkretett gazdasággal értük meg. A fasiszta német csapatok és nyilas csatlósaik elhurcolták a Magyar Nemzeti Bank teljes aranykészletét, leszerelték és elszállították az ipari üzemek gépelnek nagyobbik részét, megsemmisítették, illetve nyugatra hurcolták a vasúti mozdonyokat, vagonokat, teherautókat; elvitték az országból az állat- állomány többségét, és a raktárakban még meglévő élelmiszerkészleteket. A felszabadulást követően a demokratikus átalakulás útjára tért ország kormányának ilyen nehéz körülmények között kellett megkezdenie a gazdasági élet megszervezését. 1945 január és október között az állami kiadások meghaladták a 95,8 milliárd pengőt. Viszont a bevételek mindössze 10 milliárd pengő körül mozogtak. A szükséges pénzügyi fedezetet tehát csakis a bankóprés útján, papírpénz kibocsátásával lehetett előteremteni. Az infláció elhatalmasodása közepette a gazdasági helyzet, a pénz- és hitelélet lényegében áttekinthetetlenné vált, s ez különösen kedvező mozgási lehetőséget biztosított a nagytőkének. Az infláció kihasználására irányuló manipulációkból (az újjáépítési és jó- vátételi hitelekkel való visz- szaélések, a munkabérek csökkentése stb.) és a spekulációkból igen nagy hasznot húztak a tőkések. Mindezek hatására a pénzromlás rendkívül felgyorsult, és kialakult a világtörténelem egyik legnagyobb inflációja. A stabilizációs munka egyik vezetője, dr. Jeszenszky Ferenc a következőképpen emlékezik erre: „A forgalomba hozott legnagyobb pengő- bankjegyek címlete 100 millió billió pengőt jelentett, számjele a 100-as utáni 18 nulla. Gyártott a pénzjegynyomda egy milliárd B. pengő számértékű bankjegyet is. Ennek számjele az 1-es után 21 nulla. Ez a legyártott, de a rohamos elértéktelenedés folytán már forgalomba nem hozott bankjegy volt a világtörténelem legnagyobb számértékű papírpénze. A forint bevezetésekor, 1946. augusztus elején forgalomban volt adópengőjegyek úgynevezett .sima pengőben kifejezett értéke 5 176 121 quinttrilliót, vagy törtben kifejezve és kerekítve 5,2 sextrilliót jelentett. Olyan szám ez ami összesen 37 számjegyből áll.” Égető szükség volt tehát a pénzügyi helyzet stabilizálására. A koalíciós pártok vezetői 1946. február végén Tildy Zoltán köztársasági elnök vezetésével megvitatták a gazdasági és pénzügyi hely. zet rendezésére vonatkozó kommunista, illetőleg szociáldemokrata javaslatot. Abban állapodtak meg, hogy az előkészületek irányítására a Gazdasági Főtanács égisze alatt miniszteri bizottságot alakítanak. A Gazdasági Főtanács március 18-án tárgyalta és elfogadta alapjaiban a kommunista párt által kidolgozott stabilizációs programot. A valutareform végrehajtásának időpontját 1946. augusztus 1-ben jelölték meg, mivel mindenképpen el kellett érni, hogy a mezőgazdasági termékek értékesítése, már az új, értékálló pénzzel történjék. Az értékálló pénz megteremtése és tartóssága lényeges előfeltételének tekintette a tervezet a valuta- és árutartalék gyűjtését. biztosítását. A szóba jöhető arany- és devizatartalékot, amelyet egyben az új pénz eszmei fedezetének is tekintett. a Magyar Nemzeti Bank amerikai kézen levő arányának visszaszerzésével, valamint egyéb hazai forrásokból kívánta biztosítani. Ami pedig az árutartalékokat illeti, elsősorban nem az élelmiszer-tartalékokra gondoltak, hanem a ruházati és egyéb iparcikkek formájában felhalmozódó készletekre. Ezen túlmenően a tervezet tételesen tartalmazta mindazokat a feladatokat, amelyeket még a stabilizáció előkészítése során meg kellett valósítani. Kiemelkedő jelentőségű volt, hogy a Szovjetunió nagy megértést tanúsított a magyar kormány stabilizációs erőfeszítéseivel kapcsolatosan. A szovjet kormány 1946 áprilisában beleegyezett abba, hogy a. jóvá- tételi szállításokat Magyar- ország hat esztendő helyett nyolc év alatt teljesítheti. Ezenkívül félévi haladékot adott a gyapotszállítások fejében történő készáru visz- szatérítésére; elengedte a magyar vasutak berendezési munkálataiért járó 15 millió dolláros tartozást; július 22- én hozzájárult az Ausztria szovjet övezetében levő magyar javak hazaszállításához. A USA júniusban ígéretet tett a Magyar Nemzeti Bank aranykészletének visszaszolgáltatására. Ez a negyven- millió dollárra becsült arany- kincs még az amerikai követelések levonása után is megközelítően 35 millió dollár értéket képviselt. Ezenkívül a belföldi vállalatok, cégek, valamint magánosok tulajdonában levő aranykész. letek és külföldön elhelyezett értékeik együttesen 35— 40 millió dollárra rúgtak. Ezek az anyagi eszközök — de kiváltképpen a belföldi árualap megteremtése — képezték a stabilizáció, az új pénz, a forint megteremtésének lehetőségét. A stabilizáció előkészítésének lényeges mozzanata volt az új ár- és bérrendszer kidolgozása. Ennek alapelvét — a nemzeti jövedelem alakulását figyelembe véve — a háború előtti bérszínvonal ötvenszázalékos arányú megállapítása, valamint a viszonylag magasabb ipari árak és az agrárolló kinyitása képezte. Ennek megfelelően az 1939. évi árakhoz képest a mezőgazdasági termékek átlagos szorzószámát 3,3-ben. a mezőgazdasági ipariakét 3,8-ben. az egyéb iparcikkekét pedig 4,6-ben határozták meg. Ugyanakkor a béreknél 75 százalékos teljesítményért 50 százalékos bért terveztek, amit az egyes szakmákban felfelé és lefelé is módosítottak. Az új pénz, a forint megjelenésére 1946. augusztus 1- én olyan körülmények között került sor, amikor a régi pénz már teljesen elvesztette értékét. Egy új forint formailag 400 000 quadrillió pengővel volt egyenértékű tehát átváltására gyakorlatilag nem volt szükség. H. L. Motorvonatok a Szovjetunióba A Ganz-MÄVAG Vasúti Járműgyárban az idén 20 darab négyrészes dízelhajtású vonatot készítenek szovjet exportra. A két darab 800 lóerős motorral ellátott vonatok a városközi közlekedésben segítik majd a személyszállítást. A képen: villanyszerelési munkálatok a szovjet exportra készülő vonatokon (MTI fotó: Tóth Gyula felvétele — KS) Nagy az érdeklődés Aquastoppal gyorsabb csőjavítás A csőtörések felkutatásának és a hibás vezetékszakasz lezárásának idejét csaknem egy tizedére csökkentheti Béres Imrének, a Nyíregyházi Csatorna és Vízmű Vállalat technikusának találmánya. Az Aqua- stop névre keresztelt szerkezet vázára méretre gyártott felfújható csőelzáró gumitömlőt helyeznek el. Ezzel zárják el a vízvezetékek, szennyvíz- és csapadékcsatornák, gázvezetékek sérült szakaszát, amíg a hibát kijavítják. A berendezés gyártását a tímári Béke Termelőszövetkezet ipari üzeme már megkezdte, három méretben készítik az Aquastopot, amely iránt máris nagy az érdeklődés a szakvállalatok körében.
