Népújság, 1983. július (34. évfolyam, 154-180. szám)
1983-07-31 / 180. szám
NÉPÚJSÁG, 1983. július 31., vasárnap MINDENNAPI NYELVÜNK „Lépni kell...!»» A címbeli nyelvi formát ebből a szövegösszefüggésből emeltük ki: „Csak az ország teherbiró képességének arányában léphetünk. De ahol lépni kell, ott ezt a lépést meg kell tenni” (Népszava, 1983. jún. 4.). Nem véletlenül idéztük ezt a szövegrészletet. Kitűnik belőle, hogy a lép, lépés szavak sajátos jelentés- tartalmat és használati értéket hordoznak. Ugyanakkor felesleges általánosítással elszemélytelenedett a megfogalmazás általuk. Erről annál is inkább szólnunk kell, mert éppen napjainkban jutnak egyre gyakrabban nyelvi szerephez a lép, a lépés, a lépéselőny szóalakok, elsősorban ilyen szövegösszefüggésekben: „Mindkét oldalon (a szeme- telők és szemétgyűjtők) előbbre kellene lépni” (Népújság, 1983. jún. 9.). — „Hogy miként lehet e területen is előbbre lépni, a demokratizmust kiszélesíteni” (Népújság, 1983. jún. 8.). — „Természetesen az AIA (a nemzetközi vízilabdabírók testületé) vezérkara szívesen fogadná a testületben a magyar birók képviselőit, a Magyar Üszó Szövetségnek kellene végre lépnie’’ (Népsort, 1983. jún. 5.). — „Némi büszkeséggel tölt el, hogy nálunk — történelmi lépéselőnnyel — indító munkása lehettem új történelemdrámai szemléletnek” (Alföld, 1983. 6. sz. 15. 1.). — „Bár a Rába korábban lépéselőnyt szerzett, a záróra előtt még az esélyleső Ferencváros Is reménykedhetett” (Népszabadság, 1983. jún. 12.). A túláltalánosítás és elhi- vatalosítás tipikus példáját szemlélhetjük ebben a megfogalmazásban: „A gyermekcipők vonatkozásában is lépnünk kell” (Egy értekezlet jegyzőkönyvéből). Egyértelműbben és világosabban megfogalmazva: bizonyos méretekre szabott cipőkből többet kell gyártani. Bár a lép, a lépés szavak önmagukban is utalhatnak a haladás, a fejlődés, a továbbjutás, az előbbrejutás mozzanataira, nem minden be- széd'helyzetben alkalmasak arra, hogy átvegyék az árnyaltabb megfogalmazáshoz szükséges nyelvi szerepeket. A lépni kell pl. ezeknek a nyelvi formáknak a szerepét csak nagyon általánosítva tudja vállalni: javít, megold, kezdeményez, valóra vált, tesz, intézkedik, megvalósít; halad, fejlődik stb. Éppen gyakori és felesleges használata miatt a lépni kell nyelvi forma divatos nyelvi panelként nemigen alkalmas az egyértelmű, a meggyőző és hatásos közlő szerep vállalására. Dr. Bakos József Ha nem lenne Agria, nem lehetne azon vitatkozni, hogy kell-e, vagy sem az Agria... Két esztendeje is talán, hogy ez a szellemes és a lényeget kifejező mondat elhangzott egy vitában. A vita tárgya az Agria volt, amely 1983-ban, kilencedik évadjára fordulón, ismét a viták kereszttüzébe került. Igaz. hogy a tizedik eszten- dőtt a jubileumi évet megelőzően az idén már nem az Agria léte váltott ki disputát, mint sokkal inkább és immár talán végérvényesen a: hogyan tovább? És a: mivel tovább? A Népújság rendszeres olvasói nemcsak az idei évadot, de a megelőző nyolc esztendőt is nyomon követhették a lap hasábjain. Tájékozódhattak és tájékozódhatnak mindazokról a kételyekről és bizonyosságokról, amelyek ezt a vállalkozást kísérték, azokról a művészeti, gazdasági, irányítási ellentmondásokról is, amelyek közepette kellett bebizonyítania az Agria rendezvénysorozatának, hogy életképes. Hogy szükség van rá. Hogy immáron végérvényesnek tűnűen hozzá tartozik az ország kulturális arculatához. Az Agria ’83, amelynek programsorozata ugyan még nem fejeződött be, de amelynek fő „attrakciói” már mögöttünk vannak, a kétségtelen siker jegyeit hordja magán. A siker legbiztosabb, szinte csalhatatlan jele a Csontváry és a Liliomfi előadásainak megtelt széksorai, az a majd tizenkétezer néző, aki a szerencsésen jó időben — az időjárás is hozzá tartozik a szabadtérhez! — tapsolhatott kedvenceinek. De „megteltek” az utcák is, ami-- kor a főiskolások vidám jelmezes előjátéka folyt, megtelt a Dobos-cukrászda, a pódiumelőadásokra, s megteltek a padsorok az orgonahangversenyek idejére is. Egyszóval 1983-ra minden jóra fordult, a felhők és a gondok tovaszálltak. Ha tisztességesek akarunk lenni, el kell ismerni az idei évad sikerét, de ha tisztességesek akarunk is maradni, el kel) mondani azt is, ami a siker árnyékában még ma is meghúzódik. Igaz, mint fentebb már jeleztük, lassan az évtized derekára érvén, már nem az egri játékok létjogosultságán folyik és folyhat a vita. Az már eldőlt. Azon nemcsak lehet, de kell is vitázni azonban, mi legyen az Agria játékok további útja? Köztudott, hogy a Liliomfi, de még a Csontváry is úgy került a nagyérdemű közönség elé, hogy nem volt idő — az elhúzódó és nemcsak gazdasági kérdésekről folyó viták miatt — máshoz, mint egy már befutott és biztos sikert ígérő vígjátékhoz és egy már Budapesten lefutott kamaradarabhoz. A kényszerűség most sikert hozott, a „muszáj” egybecsendült a tapsokkal. Ám lehet-e, szabad-e, egy évtizednyi tradícióval a vállukon az újbóli és a távlati esetlegességet vállalniok az Agria vezetőinek? A kérdés inkább szónoki, mintsem szükséges, mert oly nyilvánvaló a válasz: nem szabad. Eger nevet vívott ki magának a nyári színházak sorában, ez kétségtelen. Ám éppen ezért végig kell gondolni e név, e márka „védelmét”: továbbra is, vagy újra ismét csak egy legyen a többi ily színház között Eger, ahol könnyű nyári szórakozáshoz juthat a közönség? Vagy keressen határozott profilt, tudatos karaktert, következetes és több évre szólóan meghatározott műsorrendet önmaga számára? És ezek a kérdések már korántsem szónokiak! Ide tartozik még szorosan a publicitás is. A megtelt széksorok most, amikor az idő és a játék műfaja oly szerencsésnek bizonyult — nem ellentmondás ez a fentebbi megállapítással —egymagában még nem jelenti a történelmi város, az itt folyó produkciók országos rangú és szintű elismerését. Az idei Agria hazai publicitása, szerepe a magyar sajtóban meglehetősen szegényesnek bizonyult. Az országos lapok, a rádió, a televízió még az információ szintjén is gyéren foglalkozott a rendezvénysorozattal. És ezért nem a magyar sajtó hibáztatható. Mert propagandát teremteni, publicitást biztosítani, „félverni a port”, a rendezők feladata. Tudni kell, hogy erre szükség van és érteni kell a propaganda „hogyan”-jához is. És ide tartozik, hogy Eger sem érzi igazán még mindig magáénak az Agriát! Nevetséges (?), de kézenfekvő a párhuzam: Salzburg megél az ünnepi játékokból. A salzburgiak számára ez egyszerre városukat nemzetközi rangra emelő esemény és ugyanakkor remek üzlet. Egerbe hány különvonat, autóbusz szerveztetett az IBUSZ, a COOPTOURIST, avagy az Expressz által? Hány vendégszoba telt meg az Agriára ideérkezőkkel? Meddig tartottak nyitva az éttermek a belvárosban, amikor majd ezer ember tódult ki az előadás után a Líceum udvaráról, úgy éjjel 11 óra tájban? Miként lehetséges, hogy egyetlen árva, alkalmi büfé szolgálta ki az előadás színhelyén a közönséget? Miért volt az lehetséges, hogy amíg például Gyula már tavasszal, addig Eger alig-alig az eseménysorozat megkezdése előtt jelentkezett csak műsorfüzettel, plakáttal, egyáltalán a propagandával ? És. ha netalán jövő nyáron esős lesz az idő, talán még hideg is? Akkor mi lesz? A Liliomfit „ki” követi a szabadtéri színpadon? A propagandának be kell sulykolni a köztudatba, hogy akár esik, akár fúj, az Agria fogalma elválaszthatatlan az érdeklődő ember nyári programjától. És a városnak, az Agriáért felelős vezetőknek meg kell teremteni azt a közszellemet — gazdaságit és kulturálist egyaránt — amely várja és elvárja, sok ötlettel kínálja az ide látogató vendégeit. Az Ágiiénak a csúcspontjának kell lennie ama idegenforgalomnak, amely jóformán az év egész ideje alatt Heves megye történelmi székhelyét tekinti úticéljának. Most sikert hozott az év. És jövőre? A sikerért nem év mint év, de nap mint nap meg kell küzdeni és fel kell készülni rá. Az 1984. évi Agria játékok már elkezdődtek! Elkezdődtek? Gyurkó Géza Ismerkedés A nagyvárosi új lakótelep legjobb, egyszersmind egyetlen vendéglőjében a prímás — mivel éppen tizedszer remélték tőle ugyanazt — elhúzta a szá- jaszélét, de aztán a refrént is: „A rózsámnak nincsen kedve, mert el van idege- nedve.” — Elég legyen végre! — csapott ekkor az asztalra Virtus Lajos, a körzeti népfronttitkár, majd mérgében eljárta a virtustáncot. — Elég legyen a panelszöveg- ből, miszerint mi, panellakok azt sem tudjuk, hogy ki él a másik pontházban, mert elidegenedtünk. Végeztem. Pont. Ismerjük meg egymást, indítsuk el — test _ vérvárosi mintára — a testvérházak tapasztalatcseréjét. A kezdeményezést követően hamarosan hangot kaptak és elburjánoztak az ilyesfajta párbeszédek:-*- Hol jár erre, paneltárs, ahol a tömegközlekedés sem jár? — Megyek, amerre a vadászsólyom szárnyal, hogy a lakóközösség megbízásából testvérházat válasszak magunknak. A leghamarabb — lévén határterületen — az AH és az A 2 elnevezésű tömb talált egymásra. Az is összehozta őket, hogy mindkettőnek híres virus volt a névadója. Később a Pipi térre nyíló tömb lakói között, a BCG jelzésű hármas határtalálkozó is létrejött. A kezdeményezésnek hamar híre kelt; olyannyira, hogy nemsokára a telepen, sőt területen túli épületek is jelentkeztek, hogy sorompóba szállnának az elidegenedés ellen. A város egyik belső kerületének hírhedt térségéből például — lévén ennek ott már amúgy is hagyománya — testvér- bérházi akciók indítását javasolták, amelyre természetesen ünnepi aktus keretében szerettek volna sort keríteni. Ezt elvetették, mondván, hogy legközelebb már infravörös lám. pás házak létesítését is szorgalmazzák, hogy a pipik gyorsabban fejlődjenek. Mindazonáltal . aktusra azért sor került; ezen a testvérházak legreprezen- tánsabb képviselői ültek egybe. A rendezvényeken sürgő-forgó söröskeresztes aktivisták népfrontcseppe- ket, előételt, utópiát, valamint 1-kávét szolgáltattak ki. A jó hangulatú beszélge. tés alkalmából új kezdeményezésre is sor került. A szomszédos, kies erdőben üzemelő szociális otthontól meghívott dolgozók javasolták az intézmény közös meglátogatását. Az akció címe az lett, hogy „Ismerd meg atyádat." Rác T. János Honismeret Gyöngyöstarjáni földfoglaló mozgalom 1848 tavaszán Parasztmozgalmak bontakoztak ki Magyarországon 1848 tavaszán és nyarán. A parasztok tömegei szálltak harcba a márciusi jobbágyfelszabadítás kitágításáért. A birtokos osztály velük szemben a legteljesebb elutasítás álláspontjára helyezkedett és szívós harcot folytatott azok visszaszorításáért, melyekhez a járási és a megyei hatóságoktól segítséget kapott. Ezt bizonyítják a korabeli Heves és Külső-Szolnok megye területén lezajlott parasztmozgalmak is, amelyeknek iratanyagát az Országos Levéltár őrzi. Megyénkben a mozgalom legelőbb Gyöngyöstarján- ban indult, melynek földesurai ekkor a gróf Eszter- házy, gróf Forgáeh. báró Orczy, Almássy, Barkassy, Darvas, Fehér és Goszto- nyi családok voltak. 1847 őszén úrbéri szabályozást (tagosítást) hajtottak itt végre, amelynek során külön részben hasították ki a földesúri és külön a jobbágyföldeket. A parasztoktól elvették a jobb minőségű földjeiket, amelyeket azok 1848 április első napjaiban visszaköveteltek és ezzel egyidöben a földesúri birtokokat is elfoglalták. A földesurak és a község jegyzője a járási szolgabíróhoz, Isaák Lászlóhoz fordultak segítségért. A szolgabíró rendeletére a parasztok nem voltak hajlandók a területeket visszaadni, ezért a vármegye április 4-én statáriá- lis törvényszéket küldött ki a mozgalom vezetőinek és résztvevőinek megbüntetésére. A Gyöngyösön tartózkodó törvényszék maga elé idézte a község elöljáróit és 11 parasztot, akiket lázítással vádoltak. Az elöljárók megjelentek, a vádlottak nem. Ezért Babus Mihály bírót a törvényszék letartóztatta. A vádlottak előállítására az alszolgabíró félszázad lovas katonával érkezett Gyöngyöstarjánba, ahonnan a megmozdulásban rész vevő 34 parasztot a katonasággal Gyöngyösre kísérte, ott a törvényszék április 7-én és 8-án ítélkezett felettük. A fennmaradt „ítéletlevélből” tudjuk, hogy az elsőrendű vádlott — egyben a mozgalom vezetője — nemes Ludányi József (matyó) volt, aki az április 2-i népgyűlésen kihirdetett szolgabírói rendelet és a községi jegyző figyelmeztetése ellenére a népet fellázította, amelyet a törvényszék 16 tanúval bizonyított, Ludányi kijelentette: „nincs már többet régi törvény, szabadság van most, nem parancsol senki. Minden lakos a régi földjeibe menjen szántani, ő maga a régi földjét haláláig nem engedi, hogy az földesúri birtok legyen. A másodrendű vádlott, ifjú Rúzsom József szintén lázított, a jegyzőt szidalmazta és agyonütéssel fenyegette mindazokat, „akik az ő visszafoglalandó földjeiben szántani merészelnének”. A harmadrendű vádlott Rúzsom Mihály, a járási szolgabíró rendeletére azt felelte: „ha a templomtól fogva az egész határt körülállítják is akasztófával, a földjétől utolsó csepp vérig el nem áll.” Babus Mihály bírót negyedrendű vádlottként vonta felelősségre a törvényszék, mert a jegyző által a szolgabíróhoz írt feljelentésre „a helyiség pecsétjét kiadni, a levelet elküldeni nem akarta, a lází- tás meggátlásához hivatalánál fogva nem járult hozzá.” A törvényszék ítélete mind a négy vádlott esetében: „fejenként két évi vasban közmunkában szokott böjttel töltendő fogság és a költségek közös megtérítése." Az ötödrendű vádlott Szecskő István volt, akit lázítás miatt egy évi fogságra ítéltek. További 20 vádlott fél évtől egy napig terjedő fogságbüntetést kapott, nyolc vádlottat pedig felmentett a törvényszék. A tárgyalás és az ítélet kihirdetése alatt katonaság tartózkodott a községben, és azt a hatóságok mindaddig nem rendelték vissza, amíg a parasztok nem kezdték el az 1847. évi rendezéskor kiosztott rosszabb minőségű földek szántását. A gyöngyöstarjáni parasztok 1848. évi földfoglaló mozgalmát a járási és megyei hatóságok erőszakkal elfojtották, de a falu népének földszeretete tovább élt. Horváth Mihály GATE Mezőgazd. Főisk. Kar. Gyöngyös Tíz évig Magyar tudósok kutatják A tanzániai Usambara hegységet Az afrikai Usambara hegység természeti értékeinek védelmére készít tervezetet a tanzániai kormány és a Svéd Királyi Akadémia fölkérésére a Magyar Tudományos Akadémia vácrátóti botanikai kutatóintézetének két vezető munkatársa. A tudósok a kutatómunka kezdeti szakaszában — szeptembertől — feltérképezik a hegység élővilágát, tanzániai tudósok segítségével hely- és fajtakatalógust készítenek. Az Usambara hegység Afrika egyik leggazdagabb és legnépesebb élővilágú vidéke. Amióta azonban — az elmúlt negyedszázadban — őserdőinek csaknem felét kiirtották, aggasztó jelek mutatják : veszélybe kerültek természeti kincsei. Az évi csapadék itt meghaladja a 2000 millimétert, s előfordul, hogy a hajdani dús. növényzet kipusztítása miatt egy- egy felhőszakadás a talaj termőrétegének számmottevő részét lemossa. A magyar tudósok mellett a Német Szövetségi Köztársaság kutató csoportja tevékenykedik a helyszínen, ök azon dolgoznak, hogy az Usambara vidékén meghonosítsák a természetet kímélő mezőgazdasági művelést. A klíma e tájon igen kedvező, a földeken megterem a kau- csukfa, a kakaó, a kávé, a tea és úgyszólván valameny- nyi mérsékelt égövi növény is. A tanzániai kormánynak ezért alapvető érdeke a természeti értékek megoltalma- zása mellett a terület mező- gazdasági hasznosítása. A kutatási program előreláthatólag tíz évig tart majd. (MTI) Felújítják a jaki templomot Megkezdték a jáki templom felújítását. Középkori építészetünk páratlan szépségű alkotása, a legrégibb magyarországi román műemléktemplom, egyszersmind román templomépítészetünk legdíszesebb, építészetileg és szobrászatllag leggazdagabban kiképzett emléke, (Vas megye egyik leglátogatottabb idegenforgalmi nevezetessége. Az épület megóvása, a 'beázások megszüntetése érdekében elsőként a vörösréztető Javítását, felújítását végzik el, majd az erősen megrongálódott kerítést javítják ki, s ahol szükséges, át is építik.
