Népújság, 1983. július (34. évfolyam, 154-180. szám)
1983-07-30 / 179. szám
6. NÉPÚJSÁG, 1983. július 30., szombat Az egri nyári egyetem vendégkönyve Merre tart a magyar műemlékvédelem? Beszélgetés Mendele Ferenccel, az OMF igazgatójával t< Az újjávarázsolt feldebrői templom (Fotó: Kőhidi Imre) Sikerek, nemzetközi szinten is számottevő eredmények regimentje igazolja, hogy az elmúlt évtizedek során igen sokat tettünk az elődök értékes hagyatékának mentéséért, óvásáért, megőrzéséért. Ennek ellenére tennivalóban, megoldásra váró gondokban nincs hiány. Ezekről beszélgettünk Mendele Ferenccel, az Országos Műemléki Felügyelőség igazgatójával. A nép hagyatéka — Szakmai berkekben köz. ismert, hogy sokáig az alapvető kérdések sem tisztázódtak. Mikortól kezdődik, s ho. gyan jelentkezik a megnyugtató kibontakozás? — A jószándékú mozgalom — bár a XIX. század második leiében bontott zászlót — meglehetősen lassan fejlődött, terebélyesedett. Az első lajstromok csak a középkor legértékesebb örökségét vették számba, Így aztán nem véletlen, hogy 1945-ig mindössze ötven épületet tartottak gondoskodásra méltónak. Ezután egészségesen változott a helyzet, de vitás téma még maradt bőven. Csak ízelítőként említem, hogy jó né- hányan a megítélés folyamán a történeti szemponttal egyenértékűnek minősítették az esztétikait, holott kizárólag az előbbi a lényeges, a meghatározó. Ha nem ez lenne a mérce, akkor ki törődne a szépnek egyáltalán nem minősíthető szél-, száraz- és vízimalmokkal, a szombathelyi római úttal vagy az új- massai őskohóval. Többen — ez is hiba volt — az építési időt fetisizálták. Csak jelzésként utalok arra, hogy egy emberöltővel ezelőtt a barokk stílus zászlóbontását szabták meg „vízválasztónak”, s azzal a hagyatékkal, ami ezután következett, nem törődött senki. Később szerencsére mindig előbbre toltuk a határt, mivel meggyőződésünk volt az, hogy a meghatározó a históriai megközelítés. Az 1949-es törvény mindezt hangsúlyozta, ám máról holnapra mégsem szerezhettünk maradéktalanul érvényt ésszerű előírásainak. Érdem beli fordulat 1957 után következett csak be: ekkortól nyert polgárjogot a népi formakincs megbecsülése. Tulajdonképpen 1960-ban, Nagyvázsony- ban tettük meg az első lépést. 1974 újabb állomás ebben a tevékenységben. Kialakult az anyagi támogatás rendszere, s a társadalmi segítséget felajánlók köre is gyarapodott. Ezután a munkásmozgalom rekliviáinak ápolásával is törődhettünk. Ez akkor is örvendetes, ha e téren a környező szocialista országokban — többek között — a Szovjetunióban és Csehszlovákiában már sokkal hatékonyabban munkálkodnak e nemes ügy érdekében, mint mi. Távlati célunk az, hogy felzárkózzunk, s behozzuk a kétségtelen lemaradást. Előtérben a kertek — Meddig jutottak a történeti kertek felújításában? — Ezzel is régi adósságot törlesztettünk, méghozzá 1972-től, amikor hozzáfogtunk az ÉVM műemlékvédelmi bizottsága által kialakított helyes elvek valóra váltásához. Hamar túljutottunk a feltérképezésen, s indulhatott az az érdemi mun. ka, amely hosszabb távon meghozta a maga gyümölcsét. Elég csak az alcsúti, a budavári, a fertődi. a keszthelyi, a mihályi, a nagycenki, a nagytétényi, a pannonhalmi, a ráckevei, a sárospataki, a szécsényi, a váerá- tóti, az új-kígyósi, a zsirai sikerekre utalni. Emellett foglalkoztunk a várak környezetével is, s a népi fogan- tatású falusi települések, valamint a nemzeti parkok ilyen jellegű kincseinek felvillantásával. Feladat — s ezt kár lenne tagadni — még bőven akad. A kezelés és a fenntartás egyáltalán nem tart ott, ahol kellene, s a hasznosítás sem megnyugtatóan rendezett. Agrár- és ipartörténet — Az egykori mezőgazda- sági és ipari tevékenység is hagyott ránk emlékeket. Értéküknek megfelelően kezeljük-e ezeket? — Az alapelvek mindkét kategóriában tisztázódtak, s az érintettek is összefogtak. örülünk, hogy kijelölt agrártörténeti emlékhelyeinkre felfigyeltek nemcsak a szakemberek, hanem az érdeklődők is. Debrecen-Pallagpusz- ta, Hatvan-Nagygombos és Kétegyháza ma már fogalomnak számít. Az is helyes, hogy ez a folyamat nem zárult, hiszen az MTA illetékes bizottsága újabb javaslatokkal rukkolt ki, méghozzá olyanokkal, amelyek életképesek, amelyekkel érdemes törődni. A termelő- szövetkezetek „szekciójában” azonban jóval szolidabb a mozgás, holott tennivalóban nincs hiány. 1979-ben tárcaközi koordinációs értekezlet határozott az iparhistóriai relikviák felkutatásáról, bejelentéséről és védelméről. A közös gondolkodást és cselekvést mindenképpen indokolta a felgyorsult technikai fejlődés, a termelési szerkezetváltás. Az igazsághoz hozzátartozik az. hogy korábban is születtek sikerek, de ebben az esetben a sok is kevés. Épp ezért megnyugvással tölt el az — egyébként így vélekednek kollégáim is —, hogy a műemlékvédelmi tagozatos egri nyári egyetemen erről az izgalmas gondolatkörről lesz szó, hiszen ez az összejövetel is nagyszerű lehetőség arra, hogy csiszolódjék a tisztánlátás, s a lényeges témát a jövőben mind többen népszerűsítsék. Századunk üzenete — A helyes értelmezés jegyében a legújabb kor épületeiről is gondoskodni kellene. Miként boldogulnak a sajátos megbízatással? — Előterjesztésünkre az ÉVM miniszteri értekezlete 1980 februárjában tárgyalt erről, s meghatározta — méghozzá igen egyértelműen ilyen jellegű feladatainkat, tisztázva a kutatás és a feldolgozás, a kiválasztás, a minősítés tartalmi előírásait. Biztató előzményekben nincs hiány, ugyanis a fővárosban már egy évtizede hozzáfogtunk az érdemi cselekvéshez. Nagyra értékeljük a vidéki kezdeményezéseket is. Nyitánynak 1896-ot, záróidőpontnak 1949-et tekintjük, azt javasoljuk: a kiválasztott épületek tükrözzék a XIX. század végi és a XX.- ban kibontakozó munkálkodás sokszínűségét, azaz ízelí. tőt adjanak a premodern, az új architektonikus törekvésekből. Más szóval: azt szeretnénk, ha felnövő gyermekeink és unokáink rangjának megfelelően értékelhetnék mindazt, amit apáik és távolabbi elődeik tettek ... Pécsi István T ragédia-bemutató Szegeden A kettős jubileumát ünneplő — fél évszázada kezdődött és negyedszázada felújított — Szegedi Szabadtéri Játékok nyitódarabja Madách Imre remekműve: Az ember tragédiája. E drámai költemény bemutatása mindig kiemelkedő eseménye színházi életünknek is, hiszen színre- vitele, gondolati tartalmának értelmezése rendezőnek és színésznek egyaránt a nagy feladatok közé tartozik, s gazdag lehetőséget nyújt az egyéni invenció érvényesülésének. Ezt tapasztalhattuk Szegeden is, ahol Vámos László negyedik alkalommal álmodhatta a Dóm téri színre a tragédia tablóit. Harmonikus összhangot igyekezett teremteni a látványosság és a mű filozófiai tartalma között, pontosabban az előbbit állította az utóbbi szolgálatába megkapó képeivel, igazi szabadtéri ötleteivel. A szabadtéri játékok történetében egyébként ezúttal tizenhetedszer került színre a nagyszabású mű, amely éjjel egy óráig köti le a többezres nézőközönség figyelmét. Legközelebb július 30- án és augusztus 6-án mutatják be ismét a Dóm előtt. Az egyiptomi színben: Bubik István, Tóth Éva és Balkay Géza (Benkő Imre felvétele — KSj jjpiMimin 11 mini« ■ .n.i mii mi in i n ■■■■■■ —iiiwi.m.i .ii. ni i— ii nr ■ ■ i ■ n m Jó dolog, rossz dolog Ukrán népi elbeszélés Minap az utcán talál- ■ koztam egy parasztemberrel és elbeszélgettünk ; egy ideig. Elmondotta, hogy volt a múltkor Pol- | tavában. — Mit csinált ott? — s kérdeztem. — Vásároltam egy zsák í borsót — válaszolta. — Az jó dolog — mond- ; tam. — Igen, jó, de nem na- | gyón. —: Ugyan miért? — Mert azon a napon ! Poltavában bementem né- I hány kocsmába is. Vissza- I jöttömkor rnaT részeg vol- ] tam és elestem ia zsákkal I együtt. A borsó szétgurult. — Az rossz dolog. — Igen rossz, de nem \ nagyon. ! ' — Miért? — Azért, mert mgradt még a zsákban borsó s azt elültettem a kertemben. I A vetemény szépen fejlődött. — No az jó dolog. — Igen, jó, de nem naI gyon. — Miért? — Mert a szomszédom disznaja beszaladtS, a kertembe és széttúrta az ültetést. — Az^rossz dolog. — Igen rossz, de nem nagyon. — Miért? — Azért, mert kaptam a kést és megöltem a disznót. A húsából készítettem jó sonkát, kolbászt és egyéb disznóságot. — No az igen jó dolog. — Igen, jó, de nem nagyon. — Miért? — Mert a falusi pap kutyája beszaladt a konyhába és megevett minden sonkát, kolbászt. — Hű, az rossz dolog. — Igen, rossz, de nem nagyon. — Miért? — Mert én újból elővettem a Jcésf...és .megöltem a kutyát. Bőréből a feleségemnek készíttettem szőrmés bundát, szép köpenyt. — Az jó dolog. — Igen, jó, de nem nagyon. — Miért? — Mert a feleségem vasárnap elment a templomba, és ott a pap felismerte a kutyájának szőrét és bőrét és a bundát elvette a feleségemtől. — Az rossz dolog. — Igen, rossz, de nem nagyon. — Miért? — Mert én panaszra mentem a bíróhoz a törvényszékre és a bíró megbüntette a papot. Vissza kellett adni a feleségemnek a bundát. — Az jó dolog. — Igen, jó, de nem nagyon. — Miért? — Mert ajándékot kellett adni a bírónak és én neki adtam a tehenemet. — Az rossz dolog. — Igen, rossz, de nem nagyon. — Miért? — Azért, mert a tehenem már nagyon beteg volt és egy hét múlva megdöglött a bíró úr istállójában. Eszperantóból fordította: id. Zakar János _ Néprajzi gyűjtőtábor „Csá” nyelvjárásban... A nyugat-magyarországi horvátok néprajzi hagyományait, tárgyi emlékeit kutatják, gyűjtik az idén a Magyarországi Délszlávok Demokratikus Szövetsége nyári néprajzi és helytörténeti gyűjtőtáborának résztvevői. Horvát, szerb és szlovén nemzetiségű pedagógusok, amatőr néprajzgyűjtők, diákok — akik a szombathelyi Hámán Kató Leány- kollégiumban táboroznak augusztus 8. és 13. között —a Vas megyei Szentpéterfa, Felsőcsatár, Narda, Horvátlövő községekbe látogatnak. Itt élnek azok a horvát nemzetiségű lakosok, akik — akárcsak a Győr-Sopron megyeiek és az ausztriai Burgenland tartománybeliek — megőrizték nyelvük 500 évvel ezelőtt használt formáit, az úgynevezett „csá” nyelvj4rást. Ezek folklór kincseit — köztük a népdalokat, népmeséket — örökítik meg a fiatalok. (MTI) Budapesten: harmadszor — Zamenhof sétány Egerben — Tízen képviselik megyénket - Kéthetes kurzus a megyeszékhelyen Kongresszusra készülnek az eszperantisták Július 30. augusztus 6. között az Eszperantó Világ- szövetség Budapesten rendezi meg hatvannyolcadik kongresszusát. Az évenként más-más országban megrendezésre kerülő eszperantó világkongresszus a világ esz- perantistáinak egyben nagy kulturális seregszemléje is. Legutóbb Antwerpenben határoztak úgy, hogy immár harmadik alkalommal a magyar főváros ad otthont a világtalálkozónak. Eddig ugyanis 1929-ben, valamint 1966- ban tartották Budapesten a rendezvényt. Legutóbb — 1966-ban — hatvan országból mintegy ötezren gyűltek össze. Ennél bizonyára többen, lesznek az idén, mivel már 1982 decemberéig több mint ezren jelezték részvételüket. Zamenhof lengyel orvos alkotása, az eszperantó nem vesztett népszerűségéből. Megszállott hívei remélik, hogy egyszer majd beteljesül az álom, ami szerint ez a nyelv, valóban a nemzetközi érintkezés hivatalos eszköze lesz. Megyénk három városában — Egerben, Gyöngyösön, és Hatvanban — működik aktívan s rendszeresen eszperantó csoport. Közülük a legnagyobb, az egri Verda Stelo. A Megyei Művelődési Központ égisze alatt tevékenykedik, méghozzá - két korosztálya külön. Mint azt Zakar Jánostól, a Verda Stelo titkárától megtudtuk, az ifjúsági világszervezet is megrendezi saját kongresz- szusát, mégpedig Debrecenben. A napokban zajló eseményeken megyénket négyen képviselik. A budapesti összejövetelre megyénkből tízen kaptak meghívást. Ám az itthon maradottak sem tétlenkednek majd, hiszen Egerben. Szilvásváradon és Lillafüreden fogadnak majd a világ különböző tájairól érkező küldötteket. Néhány bolgár, lengyel, szovjet, s NDK-beli résztvevőnek nem ér véget a magyarországi látogatás a kongresszus augusztus 6-i zárszavával. Ugyanis közel százan Egerbe utaznak, hogy a nyári eszperantó iskolán fejlesszék tovább nyelvtudásukat. Ez alkalomból többek között a nyelv megalapítójának, Zamenhofnak is emléket állítanak a megyeszékhelyen. A Dobó térről, a Kossuth Lajos utcába vezető sétány ugyanis a Zamenhof nevet kapja. A sétány és a kezdetén elhelyezett emléktábla avatására augusztus 7-én kerül sor. Az eszperantó világmozgalom céljainak valóra váltásához még hosszú távú történelmi folyamatra lesz szükség — támogatóén együttműködve minden olyan széles tömegbázisú politikai és társadalmi erővel, amely a haladásért és a népek békés együttéléséért harcol. Ennek egyik állomása a budapesti világkongresszus, az országszerte már zajló események egész sora. Ezt szolgálja a három megyei eszperantó szervezetünk is, akiknek tagjai Köncöl Ernő megyei elnök vezetésével szintén nem keveset vállaltak annak érdekében, hogy a kitűzött célok mielőbb megvalósulhassanak. .,
