Népújság, 1983. július (34. évfolyam, 154-180. szám)
1983-07-30 / 179. szám
NÉPÚJSÁG, 1983. július 30., szombat Ahol véget ér az út Pélyen jó a kenyér, de... Azt hiszem, kevesen vitatkoznak a címbeli megállapítással: Pélyen jó a kenyér. De mit tudunk még erről a községről? Vajmi keveset. Megvallom, a napokban ott tett látogatásomig én ezenkívül szinte semmit. Megyénk legdélebbre eső településeinek egyike, mindössze kétezren lakják. A hagyományos, mondhatni öreg parasztházak közül szinte kirí a szomszédos Tarnaszentmiklóssal közös termelőszövetkezet új, modern irodaépülete. Első vendéglátónk Pálos Lóránt tsz-elnök. A falu és a termelőszövetkezet kapcsolatáról kérdezzük. „A felszabadulás óta alig fejlődött a falu....” Keveset ígérünk, de azt betartjuk — A falu és a téesz: egymástól elválaszthatatlan fogalmak — mondta. — Nálunk különösen így van ez, mert valóban nagyon jók a kapcsolataink. Hogy ezt eleinte a szükség diktálta? Nincs ebben semmi szégyellni való. A tanács vezetőivel közösen rájöttünk arra, hogy szinte létünket veszélyeztetjük egymás segítése nélkül. növényi kultúránk. Egyszerűen nem érdemes vele foglalkozni. Sem a háztájiban, sem pedig nagyüzemben. Ennek ellenére a mindennapi megélhetést tudjuk biztosítani tagjainknak. Fő profilunk az állattenyésztés. Átvettük a terményforgalmi vállalat két üzletét. Ma már mi értékesítjük a lakosságnak a takarmányt, a tápot. A háztájiban ugyanis jelentős a sertés- és a szarvas- marhatartás. Így innen, helyből tudjuk, hogy mire van szükség, miből kell a készleteket feltölteni. Igaz, sajnos, kihalt egy generáció, akik el sem tudták képzelni életüket állattartás nélkül. Ami pedig a fiatalabbakat illeti, nehezebben szánják rá magukat annak a bizonyos stafétának az átvételére. De nemcsak takarmányt biztosítunk, hanem fel is vásároljuk az állatokat. Azóta még szorosabbá vált a kapocs a lakosság és termelőszövetkezet között. — Kizárólag csak állattenyésztéséről ismert hát ez a szövetkezet? — Jövedelmünk legnagyobb része’ ebből tevődik össze, de miénk a — mondPálos Lóránt: Nem kérkedünk hatom —, messze földön híressé vált sütőüzem is. Többször megkérdezték már, hogy mi a jó kenyér titka? Mindig csak azt válaszolhattam, hogy liszt, só, élesztő, víz. Igaz, mi megnézzük azt is, hogy milyen lisztből dagasztunk. Ha már vásárolnunk kell, akkor csak a legjobb minőségért adunk pénzt. Ami még esetleg a titkok közé tartozhat, az pedig a hagyományos technika. öt községben árulják a nálunk sütött kenyeret. A pélyieket, a hevesvezekényieket, valamint a tarnaszentmiklósia- kat azonban teljes egészében mi látjuk el kenyérrel. Vízmű - orvosi rendelő — óvoda A pékségben ötven Celsius fok fölötti a hőmérséklet. Éjjel, nappal három műszakban sütik a kenyeret. Egy műszak alatt, mint azt Tóth Sándor üzemvezető elmondotta 18 mázsa kerül ki a kemencékből. Azonban műszakonként a 20—25 mázsás teljesítmény is kevés lenne, akkora az igény. A hagyományos módszer azonban ennél is többet bír el. Még a több mint ötven kilométerre lévő megyeszékhelyen is elfogyna, bármennyit szállítanának naponta. — Sokkal többet nem igen lehet elmondani a faluról — hallhattuk Fehér Jánostól, a helyi tanács vb- titkárától. Fejlődésről ugyanis nem nagyon lehet beszélni. A felszabadulás óta jelentős bankhitellel ugyan, de teljes egészében megépült a vízhálózat. A munkát az ötvenes évek végén kezdték. A rengeteg kölcsön azonban rányomta bélyegét a további fejlesztésekre. Épült még azóta — 1976-ban — egy új orvosi rendelő, meg most van átadás előtt egy új óvodánk. Ezenkívül semmi. Az óvodát is csak úgy tudtuk megépíteni, hogy a termelőszövetkezettől 500 ezer forintos támogatást kaptunk. Ezt kiegészítette még ötszázezer, amit a környező vállalatoknál jártunk ki. Pedig — ha lenne miből —, haladna itt a munka. Legalábbis ez derült ki a helyszínen. Papp László és kilenc fős brigádja — a Hevesi Állami Gazdaság dolgozói —, alig 13 hónap alatt végeztek a munkával. Méghozzá úgy, hogy közben egy-egy hónapra el kellett vonulniuk más, sürgősebb építkezéshez is. Ez a tempó bizony dicséretes. Hát ha még azt is hozzátesszük, hogy mindez ideig a minőséget sem érte semmi kifogás. Munka ötven fokos hőségben Véget ér az út — Itt aztán véget ér az út — folytatta a tanácstitkár —. Nem vezet sehová. Várjuk már nagyon Kisköre fejlesztését, mert az rajtunk is sokat segítene. Az utak állapotán biztos. Jelenleg ugyanis útjaink csupán tíz százaléka portalanított. Gyenge a falu ellátása is. Különösen zöldség-gyümölcsből. Úgynevezett keretes árú is csupán hetente kétszer érkezik a faluba, de csak percekig kapható, mert elkapkodják. Az áfész még ebben az ötéves tervidőszakban ígérte, hogy épít egy új ABC-áruházat, de még ennek elkészülte után is jól megél majd az a vegyeskereskedéssel foglalkozó kisiparos, akinek munkájára ilyen körülmények között, nagy szüksége van a falunak. — Tavasszal nyitottam az üzletet — mondta a családi házának szuterénjében berendezkedett boltos, Rab Béla: — Nincs panasz a forgalomra. Talán még nagyobb kereskedésre is igény lenne, csakhát én nem bírom. Sokat kell menni az áruért. Ezt egy magánkereskedőnek csak jól szabad csinálnia. Még akkor is. ha nem nagyon veszélyeztet a konkurrencia. Arra törekMi természetesnek vesszük, hogy azok a tanácsfejlesztési tervek, vagy a különböző társadalmi megmozdulások a segítségünk nélkül megvalósíthatatlanok, ugyanakkor a mi érdekeinket is szolgálják. Nem kérkedünk azzal, amit tettünk, nem firtatjuk, hogy ez, meg az eny- nyibe, meg annyiba került a termelőszövetkezetnek. Keveset ígérünk, de azt be is tartjuk. — Milyenek az adottságaik, hogyan alakul a munkaerőhelyzet? — Hagyomány ezen a vidéken a vándorlás. Annak idején kubikos brigádok alakultak, s a környékről sokan járták az országot. Ma sem kevés azoknak a száma, akik az építőiparban keresnek boldogulást, messze a lakóhelyüktől. Ennek ellenére nem panaszkodhatunk. A tarnaszentmiklósiakkai együtt hétszázötvenketten vagyunk. Az elmúlt öt-tíz év alatt azonban mintha stabilizálódott volna a helyzet; Az átlagéletkor 38 év. Eddig, aki jelentkezett, fel kellett vennünk, mert minden munkaerőre szükségünk volt. Elértük most már azt a szintet, hogy megválogathatjuk, hogy kivel dolgozunk együtt. Ma csak alkalmazottnak vesszük föl az újonnan jelentkezőket. S miután egy. esetleg két évi munkájával bizonyította, hogy érdemes a tagságra, akkor vesszük csak fel véglegesen. Ebben meg az is érdekességnek számít, hogy hajdanán szívesebben dolgoztak a termelőszövetkezetben alkalmazottként, mert az volt az előnyösebb. Most viszont fordult a helyzet. A termelőszövetkezeti tagoké a kedvezmények egész sora. Ma kétszer annyian akarnak jönni dolgozni, mint akik elkívánkoznak tőlünk. Szikes a talaj — Sajnos, termelőszövetkezetünk a rossz adottságú téeszek sorába tartozik. Szikes a talaj. Ezért kevés a Szeptembertől minden pélyi gyereket felvesznek az új óvodába Jól megy az üzlet a maszek élelmiszerboltban (Fotó: Szántó Györgyj szem, hogy minden megvásárolható legyen a boltban. Eljárok például a Jászságba túróért, mert a helyiek ezt nagyon kedvelik. Sehol a környéken nem kapható, csak nálam. Hogy mégsem „halott” ez a község, azt a névrokon Rab Józsefné esete igazolja, ö a másik kisiparos itt. Megfigyelte, hogyha Hevesen megáll a pélyi autóbusz, az utasok többsége a lán- gossütő elé kanyarodik, még ha végeláthatatlan sor kígyózik is ott. Gondolt egyet, s ő is megpróbálta, összehozott egy kis üzletet a falu közepén, s ottjártunkkor örömmel nyugtázta: az első napon ötven kilogramm lisztből készített lángosa mind egy szálig elfogyott. — Mi jelenthet itt még elfoglaltságot az eddig említetteken kívül? — kérdeztük újra a tanácstitkártól. — A Budapesti Sportáru Ktsz ősztől ide telepít egy varrodát. Addig bedolgozóként otthon varrják a vívóruhákat, s egyéb sportöltözékeket az asszonyok. Ha beindul az üzem, negyvenötven embernek lesz helyben újabb munkalehetősége. Állítólag Adidas-melegítőket varrnak majd. De nekünk mint már említettem, Kisköre lenne az igazi üzlet. Annak felvirágozását várjuk már nagyon. Addig azonban véget ér itt az út. Ahogy elmondták: nem vezet sehová. Sajnos, így van áttételes értelemben is. Pélyen jó a kenyér, de... Hagyományos, öreg pélyi parasztházak Kis Szabó Ervin
