Népújság, 1983. július (34. évfolyam, 154-180. szám)
1983-07-30 / 179. szám
NÉPÚJSÁG, 1983. július 30., szombat J. A NYOLCVANADIK ÉVFORDULÓ (IV/2.) Program a harchoz A munkásosztály pártja számára a programnak különleges jelentősége volt: meghatározta a párt lényegét, politikai stratégiáját és taktikáját. Alapul azt a programtervezetet vették, amelyet G. V. Plehanov és V. I. Lenin írt és az Iszkra szerkesztősége terjesztett a kongresszus elé. A tervezet a forradalmi marxizmus kiemelkedő okmánya volt. Tudományosan általánosította az oroszországi és az egyetemes felszabadító mozgalom tapasztalatát, világosan és pontosan meghatározta a párt legközelebbi feladatait és további arcának távlatait. A minimális program előirányozta a cári önkény- uralom megdöntését, a polgári-demokratikus forradalom végrehajtását, a demokratikus köztársaság létrehozását és a nyolcórás munkanap bevezetését, az összes nemzetek teljes egyenjogúságának és önrendelkezési jogának elérését, a jobbágyrendszer maradványainak felszámolását falun. Vita minden szóért E feladatok megoldását a párt a szocializmusért vívott harc múlhatatlan szakaszának, a szocialista forradalom győzelmét és a munkásosztály politikai hatalmának kivívását előirányzó maximális program megvalósítására történő áttérés előfeltételének tekintette. A program megvitatását a kongresszus 9. ülése kezdte meg. A vitában részt vett a delegátusok többsége. (Minden pontot külön vitattak meg és fogadtak el. Leninnek és elvbarátainak vissza kellett verniük az opportunista elemek makacs támadását. Minden megfogalmazásról, minden egyes szóról viták folytak. Csupán az egyik „ökonomista” 21 módosítást nyújtott be és nyíltan kijelentette, hogy valamennyi módosítás célja magának e dokumentum forradalmi szellemének megváltoztatása. A program meghatározta a pártnak, mint a munkás- osztály politikai vezetőjének szerepét, kitűzte a szocialista forradalom végrehajtásának és a proletárdiktatúra megteremtésének feladatát. A program értelmében a proletariátus diktatúrája az államhatalom formája, amelyet a munkásosztály valósít meg szövetségben a dolgozók sokmilliós rétegeivel, elsősorban a parasztsággal, a szocializmus megteremtése és megszilárdítása céljából. Véget vetni a kizsákmányolásnak A program kimondta: „A termelési és forgalmi eszközök magántulajdonát társadalmi tulajdonná téve és a társadalom valamennyi tagja jólétének és mindenoldalú fejlődésének érdekében a társadalmi-termelési folyamat tervszerű megszervezését bevezetve, a proletáriátus szociális forradalma megszünteti a társadalom osztályokra való tagolódását, és ezáltal az egész elnyomott emberiséget felszabadítja, mivel véget vet annak, hogy a társadalom egyik része bármilyen módon kizsákmányolja a másikat.” így tehát előtérbe kerülnek a dolgozók hatalmának az ember érdekeit szolgáló, alkotó céljai. Az SZKP kezdettől fogva abból indult ki, hogy a szocializmus útjain mélyreható változások csakis akkor lehetségesek, ha az egész dolgozó népet sikerül bevonni az új társadalom építéséért vívott önfeláldozó harcba. Ebből kiindulva a komgAz OSZDMP második kongresszusán elfogadott program címlapja resszus kidolgozta a marxista pártnak a parasztság és az elnyomott nemzetiségek irányába követendő taktikai elveit. A program a jobbágyrendszer maradványai megszüntetésének követelésén kívül feladatul tűzte ki „A falusi osztályharc szabad kibontakoztatásának” feladatát is. A parasztság forradalmi lehetőségei tagadásának tarthatatlanságát kimutatva .Lenin elérte a proletariátus és a sok milliós paraszti tömegek közti szövetség eszméinek rögzítéséta programban. Ezt a szövetséget olyan hatalmas társadalmi erőnek tekintette, amely biztosítani tudja a sikert a cári önkényuralom, a nagybirtokosok, kapitalisták ellen, a demokráciáért és a szocializmusért vívott harcban. A nemzetiségek összefogásáért A kongresszus nagy figyelmet szentelt a nemzeti kérdésnek. A program külön pontot szerkesztett a nemzetek önrendelkezési jogának, amelyen Lenin a különválás és az önálló állam alapításának jogát értette. Előterjesztették továbbá a területi autonómia követelését a sajátos életkörülményekkel és a lakosság sajátos összetételével rendelkező helységek számára. ' A program a nemzeti problémákat a proletár internacionalizmus álláspontjából, a munkásosztály egysége és összeforróttsága szellemében vetették fel és oldották meg. Ez különösen szembetűnően megnyilvánult abban a vitában, amely arról bontakozott ki, hogy milyen elvek alapján épüljön fel a proletár párt az olyan sok- nemzetiségű országban, mint Oroszország. Az opportunisták azt javasolták, hogy a párt ne az osztályelv, hanem a nemzetiségi elv alapján épüljön fel, hogy ne összeforrott proletár pártként, hanem különálló nemzeti szervezetek szövetségeként épüljön fel. Lenin hívei elutasították ezt a megközelítési módot. Biztosították, hogy a párt olyan egységes centralizált szervezetként alakuljon meg és tevékenykedjek, amely nyelvi és nemzetiségi különbség nélkül Oroszország egész munkás- osztályára támaszkodik. Az Iszkra által képviselt programot a delegátusok túlnyomó többsége elfogadta. A program rögzítette a forradalmi marxista irányvonalat az oroszországi munkásmozgalomban, fontos tényezője lett a munkásosztály és a parasztság a cárizmus és a kapitalizmus elleni harcban. Következik: Bolsevikok és mensevikek A Hazafias Népfront — mint politikai mozgalom — áthatja életünk minden területét. Mindazt, ami a politika szférájába esik, legyen az akár gazdasági, akár kulturális. A népfrontnak erről az átfogó szerepéről beszélgetett lapunk megbízásából Horváth László Pozsgay Imrével, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkárával. Képesnek tartja-e a mozgalmat arra, hogy tevékenysége során tükrözze társadalmunk mai állapotát, a megvalósulás útjára tereljen jogosan megnyilvánuló társadalmi igényeket és mozgalmi módszereivel formálja jelenünket, jövőnket? — Mindig is tiszteltem azt a programot és azt a szerepkört, amelyet a mozgalom betölt. Amióta azonban hivatásos munkásként dolgozom itt, azzal a felismeréssel járt, hogy fontos társadalmi rétegek, csoportok, a társadalom legkülönbözőbb képzettségű emberei ebben a mozgalomban keresnek kifejezési eszközöket, formákat, politikai közéleti tevékenységükhöz. Igazán jó tapasztalat, hogy aki őszinte szándékkal és jobbítani akarással kíván részt- venni a közéletben, az itt meg is találja a mozgásteret hozzá, megtalálja a fórumokat. Bizonyos fontos kérdésekben még a döntésben való részvétel lehetőségét is. Ami pedig társadalmunk mai állapotának tükrözését illeti, arra éppen azért képes, mert mindenki benne van a népfrontban, mindeki személyes tapasztalatát hozza el a fórumokra, és mert nyílt demokratikus intézményrendszer működik. így annak sincs akadálya, hogy az emberek tapasztalataikat szorongás és fenntartások nélkül kifejezzék. Egyik legnagyobb értéknek éppen azt tartom, hogy fórumainkon — beszéljünk akár választott testületekről, akár munkabizottságokról — nyílt beszéd folyik és ebben a vitás és vitatható nézetek is helyet kapnak. Ebben semmi botrányos nincs, ellenkezőleg: ez pozitívum és kívánatos, hogy ezentúl is így legyen. A társadalmi igényekkel kapcsolatosan az a nézetem, hogy manapság ezek közé az igények közé mind jobban odatartozik a különböző érdekek képviseletének a lehetősége. Ügy látom: a népfrontmozgalom az utóbbi időben e tekintetben is jó irányban fejlődött, megfelelő formákat talált ahhoz, hogy a lakóterülethez, településhez, közigazgatáshoz, környezetvédelemhez, időskorúak helyzetéhez és más társadalmi csoportok helyzetéhez fűződő érdekeket nyíltan kifejezze. Ezekben az ügyekben már kritikusan, igényformá- lóan ' és szükségletkielégítő módon vegyen részt. Hozzá teszem még: a népfrontmozgalom fontos új vonásának tartom, hogy egyre elmélyültebben vesz részt a gazdaságpolitikai munkában, hovatovább társalkotója lehet a gazdaságpolitikának is. — A szocialista nemzeti egység Is — mint minden társadalmi törekvés — viták során valósul meg. Hogyan ítéli meg a viták szerepét a népfrontmozgalomban? — Vita nélkül megölnénk a mozgalmat. Egyébként is minden társadalmi szervezet és mozgalom dolgában az a véleményem, hogy ahol nincsenek alkotó, tisztázó, akár késhegyig menő viták, ott egy mozgalomnak lehet akár milliós tábora is, az csak szekta. Valójában akkor mozgalom, ha ezek a viták a bázistól a központig mindent áthatva szolgálják a tisztázást, a kibontakozást. A vita elfojtása és a türelmetlen reagálás a vitás nézetekre idegen a népfrontmozgalomtól. Aki ilyen magatartást tanúsítana, az a népfront szellemét és a népfront célját tagadná meg. A vitában nem egységbontó, hanem egységkovácsoló, egységet teremtő erőt látok. Éppen ezért a viták nem fenyegetik a szocialista nemzeti egységet. A már meglévő és a jövőben formálódó egységet a hallgatás veszélyeztetné legjobban. — Nyilvánvaló, hogy a népfront politikai szándékokat igyekszik megvalósítani. Mai társadalmi valóságunk alapján melyek a döntően meghatározó feltételei e politikai szándékok érvényesülésének? — Ha valamikor, akkor most igazán érvényes, hogy a legelső feltétel itt is a gazdaság kibontakozása, a stagnálás, a lassú növekedés állapotából egyfajta újabb gazdasági növekedési pálya előkészítése. Hiszen a nemzeti jövedelem növekedése lehet forrása a további jólétnek. E növekedés lehet kiindulása a helyi önkormányzatok megerősödésének, mert mind több anyagi erő kell ahhoz, hogy a helyi ön- kormányzatok saját hatáskörükben dönthessenek. Így például fejlesztési feltételekről, amelyekhez viszont anyagiak szükségesek. A másik feltétel: tovább tökéletesíteni az érdekképviseleti viszonyokat a társadalomban. Részt venni a politikai döntések előkészítésében és meghozatalában, hogy legyen miért becsülni a mozgalom résztvevőinek magát a mozgalmat. Nem feltétlenül csak kritikai szerepben látom ezt. Ez lehet konstruktív együttműködés is a kormányzattal, a politikai vezetéssel. A lényeg az, hogy az érdeknyilvánítás — miként a vita is —, egységteremtő erő legyen. Ezenkívül a mindennapi munkánkat illetően politikai szándékaink érvényesüléséhez újabb és újabb aktivisták tömegeire van szükség. Olyanokra, akik már jól értik azt a szellemiséget, amivel a népfrontnak dolgoznia kell, hogy betölthesse társadalmi szerepét és funkcióját. — A tapasztalatok szerint vannak e társadalmunknak olyan sajátos rétegei, vagy csoportjai, amelyekre szövetségi politikánkban megkülönböztetett figyelmet kell fordítanunk? '— Szerintem mindig azokra a társadalmi csoportokra kell különösebb figyelmet fordítani, amelyek éppen a legnehezebb helyzetben vannak. Az alapképlet nem változik. A munkásosztály a hegemón osztálya ennek a szövetségnek, de ezt a hegemóniát, amely a párt vezető szerepében érvényesül, soha nem változtathatja át uralmi viszonnyá, mert az akkor megölné a szövetséget. Partneri viszonyként kell ezt működtetni. Ilyen alapon a partnerség erősítését tartom a legfontosabbnak a szövetségi politikában. Ha a nehézségeket nézem, akkor úgy vélem, hogy két fontos generáció az, amelyik most különleges figyelmet érdemel. Az ifjúság, amely a pályaválasztás, az életkezdés gondjaival küszködik és identitás-zavarban szenved, nem tudja beilleszkedésének az összes feltételét megteremteni. A másik az időskorúak helyzete, amelyen javítanunk kell ahhoz, hogy ne rossz perspektívát lássanak a felnövekvő nemzedékek maguk előtt. De nem csupán ilyen politikai szándékból, hanem humanitárius, emberisségi okokból is erre a társadalmi csoportra nagy figyelmet kell fordítanunk. Ez a szövetségi politikánknak is nélkülözhetetlen alkotóeleme. — Az MSZMP Központi Bizottságának július 6-i határozatából ismerjük választási rendszerünk továbbfejlesztésének főbb kérdéseit. Az új választójogi törvény kidolgozásában milyen feladatok megoldása hárul a mozgalomra? — Az előzményekről ma már sok mindent tud a közvélemény. Tudják, hogy a párt Központi iBzottsága — a mi politikai tapasztalatainkat is figyelembe véve — kezdeményezte a választási törvény megújítását. A kezdeményezéshez tartozott az is, hogy a Központi Bizottság felkérte a Hazafias Népfront Országos Tanácsát: mondjon véleményt azokról a politikai elvekről, amelyek eddig ez ügyben kialakultak. Ezt meg is tette az Országos Tanács és így tért vissza újra a Központi Bizottság az új választási törvényt előkészítő politikai elvek kialakítására. Most ott tartunk, hogy a Központi Bizottság meghatározta az új választási rendszer, az új választási törvény iránti követelményeket és ezzel a kormányon belül megkezdődhetett a ko. difikációs munka, az Igazságügyi Minisztérium szakértői a politikai szándékot törvénytervezetté formálják. Ez a készülő törvény azonban politikailag akkor válik igazán éretté, hatásában viszonyainkat kedvezően formálóvá, ha az országgyűlés vitáját megfelelő társadalmi vita előzi meg. Politikai értelemben az általános kiterjedésű vita, az emberek sokaságának azonosulása jelenti a hatálybalépést. Ezért a népfront következő szerepe, hogy széles körű társadalmi vitasorozatot szervezzen az új választási törvény előkészítésére. Ez a széles körű, tömegeket megmozgató vita már egyszersmind előiskolá- ja lehet a népfrontmozgalom és az állampolgárok számára, az 1985-ben esedékes új módon lebonyolítandó választásoknak. Ha ezen a vitán túl leszünk, a népfront Országos Tanácsa összegezi a tapasztalatokat és eljuttatja a kormánynak. A viták tanulságait hasznosítják a törvényelőkészítés végső szakaszában, hogy ezt követően kerüljön ez év végén az országgyűlés elé. Ez a menetrendje az új választási törvény megalkotásának. Egyértelmű tehát, hogy a nép- frontmozgelom és az állampolgárok sokasága érdemben, ténylegesen részt vesz e fontos törvényünk létrehozásában. Régóta ismerem őket. Olyanok voltak, mint két testvér, mint két jó testvér. De még annál is többet. jelentettek egymás számára. Barátok voltak Egy helyütt dolgoznak, $ ragyogó munkakapcsolat alakult ki közöttük. Ha egyikük kitalált valamit, hogyan lehetne jobban, célszerűbben megiialósítani egy feladatot, a másik máris készen állt az okos segítséggel. Ügy dolgoztak együtt, mint hegedűművész és zongorakísérője, olyan összhangban, pontosan, eredményesen. Az üzemben mindenki csodálta a két férfi barátságát. Csodálta és tisztelte. Néhányon még irigyelték is őket: hiszen megérezték bennük, ketten együtt valami nagyszerűre képesek. Munka után a két feleség, a család is „csatlakozott” hozzájuk. Közös kirándulások, éjszakába nyúló „világmegváltó” beszélgetések, a segítés egymáson, együttes tervek, álmok szövése... Aztán az egyik hibázott. Talán a túlhajszolt munka, a fáradtság, talán az egy idő után előbukkant emberi gyöngesége tette: hazudott: A legjobb barátjának, aki vakon, feltételek nélkül hitt benne. S ez egyszeri, de nagyon mély csalódás hajthatatlanná tette a másikat. Megtagadott mindent, amit eddig ketten értek el, megtagadta a barátságot is. Voltaképp egy megingás miatt... Azóta hasztalan próbálja jóvátenni bűnét a vétkes. Kemény falba ütközik, pokollá lett a munkahelye is. Az üzembéli kollégák már „megbélyegzettnek” tekintik, oda a tisztelet, jó légkör. Nehezen megy a munka is. Nincs benne a régi öröm, a régi siker, a régi íz. Nehéz egyedül ... Igen, nagyon nehéz egyedül. Elszigetelten, magányosan dolgozni, „kilógni” a közösségből. Még annak is, aki azt hirdeti: én magányember vagyok! Hát még annak, akit a többi taszít ki. Mert hisz az is, aki maga választja az egyedüllétet, többé-kevésbé vélt vagy valós sérelemből teszi. Egyszerűen nem lehet másra gondolni akkor, amikor mindannyian tudjuk: nincs olyan ember a Földön, aki ne érezte volna az együttműködés, a közös munka örömét. Aki pedig egyszer csak számkivetetté válik, kétszeresen szenvedi á kint. fiele kell /csak gondolni: nemcsak az egyén, de az együttes is megsínyli ezt... Ha egy ember könnyen tör a másik fölött pálcát, s ennek magyarázatát elhinti a többi között, barátból, ellenséggé válik. Nem számolva azM, — tmagamagát is megfosztja valamitől. A barátság pótolhatatlan örömétől. Pedig milyen egyszerű egy kívülállónak jó tanácsot adni másoknak. Milyen könnyű fmegítélni, mi a helyes. Aki íjiisz a másikban, az egyszeri botlást elnézi annak. S ha a barátjáról ban szó, hát vállalja a további felelősséget is lérte. Nem tagadja meg. Méghozzá oly módon, hogy önnön erejével segíti talpraállását. Mikes Márta
