Népújság, 1983. július (34. évfolyam, 154-180. szám)

1983-07-29 / 178. szám

NÉPÚJSÁG, 1983. július 29., péntek 3. A NYOLCVANADIK ÉVFORDULÓ (IV/1.) Az elszigeteltség ellen Nyolcvan évvel ezelőtt, 1903. júliusban és augusztus­ban zajlott le az Oroszországi Szociáldemokrata Mun­káspárt (OSZDMP) II. kongresszusa. Ezen befejező­dött a forradalmi marxista szervezetek egyesülésének folyamata és a Lenin által kidolgozott eszmei-politi­kai és szervezeti alapokon megalakult az oroszországi munkásosztály ^pártja. Most 'ez a párt — a Szovjetunió Kommunista Pártja — jvezető és irányító erő a Szov­jetunióban, a szovjet politikai rendszer, valamennyi állami és társadalmi szervezet magja. ÚJ LEHETŐSÉGEK A FAFELDOLGOZÁSBAN Olcsó energia, hasznos hulladékok Faluvégi Lajos, a Minisztertanács elnökhelyettese az egri erdőgazdaság új üzemeivel ismerkedett Nagy teljesítményű gépsorok dolgoznak a megújult fűrész­üzemben is (Fotó: Szántó György) A II. kongresszust nagy előkészítő munka előzte meg. Ezt különösen szüksé­gessé tette, hogy a kongresz- szus lényegében véve alapító kongresszus volt, hogy alap­vető elméleti kérdéseket kellett megvizsgálnia, hogy lerakta a pártideológia alap­ját. Az OSZDMP 1898 már­ciusában megtartott I. kong­resszusa kinyilatkoztatta a párt megalakulását. Egysé­ges program és szervezeti szabályzat hiányában' azon­ban a szociáldemokrata szervezetek mind eszmei, mind szervezeti tekintetben el voltak szigetelve egymás­tól. A tudományos szocializ­mus eszméinek az izmosodó munkásmozgalommal való egyesítését megakadályozta az opportunizmus. Le kellett küzdeni a forradalmi szer­vezetek elszigeteltségét és kontárkodását, határozottan el kellett határolódni az op­portunistáktól, ki kellett dolgozni az oroszországi pro­letariátus egységes marxista pártjának programalapjait, taktikai és szervezeti el­veit. Egy szenvedélyes álom E munka óriási része a Lenin által létrehozott ille­gális összoroszországi politi­kai lapra, az Iszkrára há­rult. Ennek első száma 1900 decemberében jelent meg. Az Iszkrának igen nagy ér­deme van a pártprogramnak és a párt létrehozását célzó szervezési terv kidolgozásá­ban, az OSZDMP II. kong­resszusának előkészítésében és összehívásában. Azóta, hogy a szervezőbizottság megkezdte a kongresszus közvetlen előkészítését, a vele kapcsolatos egész mun­ka voltaképpen V. I. Lenin­re hárult, aki külföldön élt. „Az Oroszországgal való le­velezés szörnyen megviselte az idegeit” — emlékezett vissza Lenin harcostársa és felesége, N. K. Krupszkaja. — Hetekig, hónapokig várni válaszokat a levelekre, ál­landóan az egész ügy kudar­cát várni, állandóan bizony­talanságban lenni az ügy ki­bontakozása felől: mindez a legkevésbé felelt meg Vla­gyimir Iljics jellemének ... ö szenvedélyesen álmodo­zott olyan egységes össze­forrott párt létrehozásáról, amelyben feloldódnának a párt iránti viszonyukat egyéni rokonszenvekre vagy ellenszenvekre alapozó ösz- szes különálló körök, amely­ben nem lennének semmi­féle mesterséges válaszfalak, köztük nemzeti válaszfalak sem.” Lenin 33 éves volt. .. A kongresszus 1903. július 30-án nyílt meg Brüsszel­ben. Az első 13 ülést egy elhagyatott raktárhelyiség­ben sikerült megtartani. A belga rendőrség csakhamar megfigyelés alá vonta a kül­dötteket és néhányat közü­lük kiutasított az országból. A résztvevők átköltöztek Londonba, ahol aztán a kö­vetkező 24 ülést megtartot­ták. A kongresszus számára különböző munkásszerveze­tektől béreltek termeket. A kongresszust a szerve­zőbizottság megbízásából G. V. Plehanov nyitotta meg, aki 1883-ban A munka fel­szabadítása néven marxista csoportot szervezett, és sokat tett a marxizmus oroszor­szági terjesztéséért. „20 év­vel ezelőtt semmik voltunk — mondta a szónok —, most viszont már nagy társadal­mi erők ... Tudatos kifeje­zést kell adnunk ennek az ösztönös erőnek progra­munkban, taktikánkban, szervezetünkben. Ez a fel­adata kongresszusunknak, amelyre, mint lártják,' rend­kívül sok komoly és nehéz munka vár. Meggyőződésem azonban, hogy ezt a komoly és nehéz munkát szerencsé­sen elvégezzük és ez a kongresszus korszakos je­lentőségű lesz pártunk tör­ténetében”. A képviseleti feltételeknek megfelelően a kongresszus munkájában való részvétel jogát csupán azok a szociál­demokrata szervezetek kap­ták meg, amelyek legalább egy évig aktív forradalmi munkát végeztek. Ezért a kongresszuson az OSZDMP 26 szervezete képviseltette magát, amelyek több ezer tagot egyesítettek soraikban, összesen 43 delegátus vett részt 51. szavazati joggal és 14 delegátus tanácskozói joggal. Túlsúlyban voltak közöttük a fiatal, erőtől dúz- zadó és energikus forradal­márok. Lenin akkor 33 éves volt, sok delegátus életkora nem haladta meg a 30 évet. Ök magának a pártnak a fiatalságát jelképezték. Túlsúlyban az Iszkrások Bár az Iszkra jelentős mértékben hozzájárult az opportunisták elleni harc­hoz és sokat tett a forradal­mi marxisták tömörítéséért, a kongresszus összetétele mégis heterogén volt. Kép­viselve voltak a pártban akkoriban meglévő külön­féle eszmei áramlatok. A következetes proletár forra­dalmárokon kívül ott voltak az opportunista irányzat képviselői is, akik a köri érdekeket védelmezték az egész párt érdekeinek rová­sára. A következetes mar­xisták, az Iszkra hívei 33 szavazattal rendelkeztek. 10 szavazattal az ingadozó kö­zép, vagy ahogy nevezték őket, a „Mocsár”, s 8 szava­zattal az Iszkra nyílt ellen­felei, az opportunista irány­zat kifejezői. így az Iszkrá­sok többségben voltak és egységesen fellépve biztosít­hatták a forradalmi irány győzelmét minden megvita­tott kérdésben. „Ez a 33 Iszkrás is, aki egységben mindig eldöntötte minden egyes kérdés sorsát a kong­resszuson, két alcsoportra szakadt, de véglegesen csak a kongresszus végén szakadt ketté”... — írta Lenin az OSZDMP II. kongresszusá­ról szóló beszámolóban. Lenin híveinek, vagyis a „szilárd” Iszkrásoknak 24 szavazatuk volt, az opportu­nizmusra hajlamos határo­zatlan, ingadozó Iszkrások, akik L. Martovot követték, 9 szavazattal rendelkeztek. Ez az erőviszony meghatá­rozta az éles elvi harcot, gyakorlatilag az egész kong­resszus folyamán. A kongresszus elején az Iszkrások - valamennyien egységesek voltak. „A kong­resszus az összes Iszkrások békés és barátságos együtt­működésével kezdődött, s bár árnyalati véleménykü­lönbségek természetesen mindig voltak köztük, kifelé ezek az árnyalati különbsé­gek nem jelentkeztek politi­kai nézeteltérésekként” — írta később Lenin. Csakha­mar azonban kitűnt, hogy az Iszkrások között nem min­den téren ilyen kedvező a helyzet. Következik: PROGRAM A HARCHOZ — Nem helyénvaló a fa­feldolgozásban már az a ki­fejezés: hulladék. Hiszen amit hasznosítani tudunk, azt nem nevezhetjük hulla­déknak, márpedig itt semmi nem vész kárba. A gallyak­tól a fakéregig mindenből hasznos alapanyag lesz. A Mátrai Erdő- és Fafel­dolgozó Gazdaság felnémeti telepén hallottuk ezt egyik kalauzunktól, miközben az itt készült, immár több or­szágban ismert egri gépso­rok működését figyeltük. Ezekkel a berendezésekkel és a gazdaság megvalósulásra váró fejlesztési elképzelései­vel ismerkedett csütörtökön Faluvégi Lajos, a Miniszter- tanács elnökhelyettese, az Országos Tervhivatal elnöke. Rövid egri látogatása a me­gyei tanácson kezdődött, ahol Markovics Ferenc, a megyei tanács elnöke és Schmidt Rezső, a megyei pártbizott­ság titkára fogadta a vendé­get, adott tájékoztatást He­ves megye gazdaságának helyzetéről, ötéves tervünk megvalósulásának üteméről. Ezután a megyei vezetők társaságában az erdőgazda­ság megújult felnémeti te­lepét kereste fel. A fűrészüzemi rekonstruk- dó és a gépgyártó, gépjaví­tó üzem létrehozása külön- külön is nagy jelentőségű be­ruházás volt. Ezek befejez­tével a feldolgozás valóban kiemelkedő műszaki színvo­nalát érték el. Itt készülnek a gazdaság szakemberei ál­tal tervezett kérgezőgépek, amelyekből sokat értékesí­tettek már a környező or­szágokban. Ezek és a szin­tén helyi fejlesztésű aprító­gépek tőkés importból meg­vásárolható berendezéseket helyettesítenek, s a termelés láncolatába állítva ezekkel sikerült megvalósítani az úgynevezett hulladékmentes fafeldolgozást. Mindezekről dr. Kovács Jenő vezérigaz­gató tájékoztatta a vendége­ket. Az irtásokon eddig ve­szendőbe menő gallyak, lombok, amelyek egyébként a fatömeg csaknem egyötö­dét teszik ki, most az ap­rító gyomrába kerülnek. To­vább feldolgozható a dara­bos hulladék és a fűrészpor is. Hogyan? Szintén itt ké­szítették el az első példá­nyait az előtét-tüzelőberen­dezésnek, amely a hagyomá­nyos olajkazánokhoz csatla­MILYEN FURCSA AZ EMBER! Minduntalan ve­rejtékező homlokomat töröl- gétve tudomásul veszem, hogy nyár van. Ami viszont a kereskedelmi ellátást, a közlekedést, a kommunális szolgáltatásokat illeti, nem egykönnyen ismerem el, hogy abba az évszakba lép­tünk, amikor százezrek töl­tik szabadságukat. Én to­vábbra se szenvedjek hiányt semmiben sem, egy percet se várjak többet az autó­buszra, kedvenc üzletemben a mindenkori bőséges vá­laszték fogadjon, szolgáljon ki a* vízmű, az elektromos művek, legyen ott az orvos, ha szükségem van rá, és így tovább. Hogy sokan vannak szabadságon? Oldják meg! Háj, meg is oldják. Hosz- szú évék tapasztalata, hogy la nyári hónapokban is za­vartalan az emberek alapel­látása, a lakosság minden szükségeshez hozzájut, a vállalatok igyekeznek minél kevesebb kényelmetlenséget okozni. Pedig nem lehet ez könnyű fél-létszámmal, ami­kor a dolgozók nagy részét a házilagos hirdetőtáblákra koztatható, így az olaj he­lyett a faapríték hője hasz­nosul. Egy kiló olajat há­rom kiló apríték pótól. A fűrészporral kevert, szárított őrlemény pedig briketté pré­selhető, fűtőértéke jobb a hazai barnaszenekénél, s rá­adásul a füstje nem is szeny- nyezi úgy a levegőt. Egy ilyen gépsor felállításához nyújtott be hitelkérelmet a közelmúltban a gazdaság. Faluvégi Lajos részletei­ben is tájékoztatást kért a szakemberektől gazdaságos- sági számításaikról, az érté­kesítés lehetőségeiről. Hitelt csak a jól átgondolt, gyors kiszögezett üdvözlő képesla­pok képviselik csupán, rá­adásul olyan közlemények­kel — remek az idő, nagy­szerűen nyaralunk —, amellyel tovább fájdítják a helyettük is dolgozók szívét. De hát valóban nem ez a legnehezebb a bentmaradot- talknafc — hiszen majd ők is írnak ilyen lapot —, hanem a mindennapos helytállás, a kétszer, háromszor több dol­gozóra méretezett munka el­végzése. A legtöbb munkahelyen ugyanis nem érvényes a nyári menetrend, s a lakos­ság nem tolerálná —, hogy divatosan fejezzük ki ma­gunkat — a kisebb-nagyobb nyári kihagyásokat. Ilyenkor aligha nézné el például a mentőknek a késedelmet, s az is abszurdum, hogy a tűzoltóik szabadságon legye­nek. De ugyanez a hely­zet számtalan, a háttérben dolgozó munkással, szakem­berrel is, nem beszélve azokról, akiknek a nyár még meg is tetézi a feladatukat. Gondoljunk csak a megnö­vekedett vízfogyasztásra, amit csupán nagyobb vízter­meléssel lehet ellensúlyoz­megtérülést ígérő beruházá­sokért lehet remélni. Kérdésünkre a miniszter­elnök-helyettes az olcsó ener­giát hasznosító fejlesztések­ről, a nemzetközi együttmű­ködés lehetőségeiről a kö­vetkezőket mondta: — KGST-országok a kö­vetkező ötéves terv idején nem számíthatnak több olaj­ra. A földgáz-felhasználás növekedése is nagy beruhá­zásokkal jár. Ezért minden ország érdekelt lesz abban, hogy hasznosítsa a természe­tes nyersanyagokat, hulla­dékokat az energiatermelés­ben. Az egri erdőgazdaságé­ni. vagy az aratással össze­függő feladatokra, a na­gyobb szállításra, a nagyobb fordulatszámon működő ga­bonaiparra. És mindenkire, aki mások dolgát átvállalja. EL KELL ISMERNI, meg kell becsülni a munkájukat. Az a kérdés, hogyan? Példá­ul úgy, hogy az üzletekben türelmesebben várjuk, amíg sorra kerülünk a talán keve­sebb pénztáros miatt. Az ügyintézőket is olyan ügy­gyei keressük fel, amely va­lóban halaszthatatlan, nem várhat a szabadságolási idő­szak végéig. Egyszóval mi is tapintatosabbak vagyunk a túlterhelt alkalmazottak­hoz, dolgozókhoz. Az ő na­gyobb vállalásaik nem hagy­hatják hidegen a munkahe­lyek vezetőit sem. Sokféle módon segíthetik a szabad­ságolt dolgozók helyett is fáradozókat. Tudunk arról, hogy a nyár elején gondo­sabban megtervezték a júli­usi és az augusztusi munka- feladatökat, hogy a szerve­zetlenség, a rögtönzés ne nö­velje a tennivalók számát. Segítség a nyugdíjasok behí­vása, a diákok szünidei fog­lalkoztatása, de mivel a fő A vendégek a felnémeti te­lepen készült korszerű fel­dolgozó gépekkel ismerked­nek hoz hasonló kezdeményezé­sek révén mi némi előny­höz jutottunk és meggyőző­désünk, hogy nagy lesz az érdeklődés hamarosan az ilyen berendezések iránt. Közös gondunk, hogy a so­rozatgyártás hogyan valósít­ható meg. — Példamutató az a szer­vezettség, műszaki színvonal, amit itt elértek. A régi te­lep helyett egy nemzetközi mércével mérve is korszerű üzemet ismerhettünk meg. Bizonyára megéri a befekte­tés itt a későbbi fejleszté­sekhez is. A vendégek a rövid láto­gatás alatt még ezeken kívül is sok új ötlettel ismerked­hettek meg. Igen biztató pél­dául a faapríték kohászati hasznosítása: három éve el­kezdett kísérletek bizonyít­ják, hogy jól helyettesíthetik vele a tőkés importból szár­mazó kokszot. Az erdőgazda­ságtól az ózdi üzem máris nagy mennyiségű aprítékot rendelt, s nagy érdeklődés mutatkozik az ország többi kohászati üzemében is. Az erdőgazdaságnál tett látogatás után a Miniszter- tanács elnökhelyettese visz- szautazott Budapestre. teher a megcsappant számú állandó dolgozóra hárul, munkakörülményeik javítása és a gondoskodás róluk nyá­ron sem szünetelhet. A dolgozók nyári helytál­lását azért is értékelhetjük, mert a többségük ilyenkor sem esik a nyár csapdájá­ba, továbbra is igényesen, fegyelmezetten, nagy felelős­ségtudattal teljesíti köteles­ségeit. .. ÉS ENNEK ÍGY IS KELL lennie. Mert ha a nyár itt-ött kikezdi az emberek felelősségérzetét, ha csökken a munkahelyi és az állam- polgári fegyelem, a követ­kezmények — amire példa a legutóbbi ételmérgezés —, bizony súlyosak is lehetnek. A nyár nem ad felmentést a szabályok, előírások be­tartása alól, a károsultat az sem vigasztalja meg, hogy a hibát a mások szabadsága miatt többet vállaló dolgo­zó követte el. De ne fes­sünk ördögöt a faára, in­kább legyünk azon közösen, hogy az idei meleg évszak egyaránt adja meg a meg­érdemelt pihenés és a jól végzett munka örömét. Komor ni k Ferenc Hekeli Sándor Nyáron nehezebb

Next

/
Thumbnails
Contents