Népújság, 1983. július (34. évfolyam, 154-180. szám)
1983-07-28 / 177. szám
NÉPÚJSÁG, 1983. július 28., csütörtök 3. Vágyak és valóságok Mindenkinek vannak vágyai, álmai. Az egyéneknek, a közösségeknek, az országnak is, amelyek többnyire rövidebb, hosszabb távú tervekben fogalmazódnak meg. Egy fiatal házaspár életindulása általában bizony kezdetleges, — ahogyan mondani szokás — szegé.- nyes. Kialakult nálunk a sorrend, ahogyan a fiatal párokat biztatjuk: Először a lakás, később a gyerek és azután az autó! Sorrendek tehát vannak és léteznek mind személyes, mind társadalmi méretekben. Tervek, vágyak, álmok! És a valóság? Ezek bizony gyakran nem egyeznek. Mostanában új fogalmakkal, szavakkal ismerkedünk meg, amelyeknek tartalmát a hétköznapok kézzelfoghatóan magyarázzák, és a saját bőrünkön ta nuljuk az élet diktálta valóságokat. — Piac, infláció, recesz- szió... — Én kérem nem foglalkozom gazdaságtannal — mondhatja valaki. Ez lehetséges, de az élet- parancsolta kényszerűségeket — tudatosan vagy tudatlanul — sajnos el kell viselnünk. Az emberek tudják, érzékelik, hogy az élet, az előrehaladás a szocializmust építő országok, így harzknk vonatkozásában is r.und bonyolultabb, rr.Vüd nehezebb. Annak elVénére van ez így, hogy az életszínvonal társadalmi méretű megtartása bár óriási erőfeszítések árán, de ez ideig sikerült. Az árak emelkedése, a beszerzések, az értékesítések gondjai, a termelés növekvő költségei, mind azt jelzik, hogy ettől a világméretű válságtól mi sem tudjuk magunkat távol tartani. A magunkéval azonos társadalmi berendezkedésű országokkal együtt és közösen vállalnunk kell az erőfeszítéseket, a versenyt a tőkés világgal. Mindezeket a valóság kényszerűségében, a napi életünk során kellett, és kell megtanulnunk éppen a kiegyensúlyozottabb jövőnk érdekében. Nem titok a felvett kölcsön, a külföldi szerződések, a magas kamatok, amelyeket fizetni kényszerülünk. Az sem, hogy a legszebbnek és legjobbnak vélt termékeink a világpiacon bizony nem egyszer gyengének és színvonal alattinak, esetleg túl drágának bizonyulnak és eladhatatlanná válnak. Megyénk irányító testületéiben is gyakran esik szó ezekről a kérdésekről, a kényszerű nadrágszíjhúzá- sokról, amelyeket most már mindenki a saját bőrén is érez. Vágyainkat, terveinket újra, meg újra át kell gondolnunk és a mindennapok valóságához kell méreteznünk. A közelmúltban tárgyalta a megyei pártbizottság a hatodik ötéves terv kiemelt beruházásainak helyzetét. Ebből is kitűnik, hogy a „legfontosabbakból” engedni, lefaragni, nem szeretnénk. Sajnos, sok minden másból azonban igen! Az egyik községben a tanácsülésen valaki felállt és megfogalmazott egy valóban közérdekű, sőt nagyon lényeges és fontos igényt! Kultúrház kellene! — Az pedig belátható időn belül nem lesz! — hangzott a felelős ember felelősség- teljes válasza. Népszerűtlen válasz? Igen! Igaz válasz? Igaz. Meg kell értenie mindenkinek, hogy — bármennyire is fontosak lennének — de egyelőre elmaradnak a nem kiemelt létesítmények, beruházások. Éppen a kiegyensúlyozottabb holnapunk, a jövőnk miatt. A világméretű válsággal természetesen a kapitalista államok — az úgynevezett jólléti országok — is küszködnek. Dánjában kórházakat csuknak be, másutt meg- ny'ióDaljaK a nyugdíjakat, a családi pótlékot, lényegesen csökkentik az egészségügyre, a kulturális célokra fordítandó összegeket. Mindezeket a „gazdag” országokban teszik! Mi, — nehéz helyzetünk tudatában ha csak centimétereket is —, de előrébb lépünk: Emelik a legalacsonyabb nyugdíjakat, rendezik az ismert módon a családi pótlékot, segíteni kíván az állam a legnehezebb körülmények között élőkön. Megvalósultak, illetve megvalósulóban vannak a kiemelt legfontosabb, a társadalom széles rétegeit érintő és érdekét szolgáló beruházások: Befejeződik a megyei kórház második ütemének építése, felújítják a gyöngyösit, gondoskodás történik a szükséges tantermek építéséről, új lakásokba költöznek az emberek ... Nehéz időket élünk! Előrelátó okos döntésekkel, szervezettebb munkával, takarékosabb gazdálkodással tudunk csak előrelépni, kilábalni a nehéz helyzetből. Mindezekhez az kell, hogy óhajainkat és vágyainkat mindenütt és mindenhol a kényszerű napi valósághoz szabjuk! Ez részünkről nem csupán megértő kényszerűség, de sorsunkat befolyásoló állampolgári kötelesség is ... Szalay István Híre? Ára? Ml tagadás, a vártnál jóval kevesebben térnek be a LAKISZ egri kölcsönző boltjába. Holott a szövetkezet épp a kislakásépítők segítése végett alakította ki a közelmúltban Széchenyi utcai üzletét. Vajon miért oly csekély a forgalom? Drágák a gépek? Érdemesebb szomszédtól, ismerőstől kérni fúrót, gyalut vagy beton, keverőt? Pedig kölcsönözni még mindig olcsóbb, mint megvenni. A propagandával lenne baj? Ki tudja, miért van ez így...?! HÚS, MINDEN MENNYISÉGBEN... A Heves megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat gyöngyösi vágóhídján az idei évben 250 ezer sertést, 16 ezer szarvasmarhát és 11 ezer juhot dolgoznak fel. Heves mellett jelentős mennyiséggel járulnak hozzá Borsod-Abaúj-Zemplén megye és a főváros ellátásához, tőkehússal és mintggy 70 különféle húskészítménnyel. A higiéniai követelmények betartása mellett folyik a munka a csontozó teremben (jobb oldali kép). Igen kelendőek az ízletes töltelékáruk (bal oldali képünk) Iskolabútor, könyvtári berendezés, variálható szekrénysor Ahol kereslet szerint termelnek, csak... A Mátravidéki Építő- és Szakipari Szövetkezet építői többnyire csak Gyöngyösön, illetve a gyöngyösi járásban dolgoznak, a szakipari r«-N' - leg munkásai azonban megtalálhatók az ország minden szegletében. Generálvállalkozók, tehát a különböző lakás-, ipari és kommunális építkezéseket, felújításokat és karbantartásokat végeznek a kulcsrakész átadásig. A szövetkezet évi termeién értéke 340 millió forint. Az alaptevékenységen kívül asztalosüzemükben a lakosúi?, részérö ■Lvártanak kisbútorokat, a TANÉRT megrendelésére iskolabútort, sőt NSZK exportra ebédlőberendezéseket is. Az üzem évente 84—88 milliós bevételt biztosít a szövetkezetnek, a tőkés export 13,5 millió körül mozog. — Szövetkezetünkben több mint húsz szakma képviselteti magát — mondja Bo- dócs János elnök. — Mint az építőiparban általában, nálunk is kevés a segédmunkás, és tudnánk feladatot adni több lakatosnak, ácsnak is. Villanyszerelőink a szakipari tevékenység elvégzésén túl készítenek közlekedési lámpákat, az asztalosokkal együtt építik be most a szövetkezet által svéd licenc alapján gyártott könyvállványokat és polcokat az Országos Széchényi Könyvtárban. A nálunk készült különböző könyvtári berendezéseket; katalógus tárolókat, fonotékákat, kiszolgáló pultokat, állványokat, a Könyvtárellátó Vállalat forgalmazza. Gyöngyösön néhány éve nyitottuk meg bemutatótermünket, ahol a szövetkezet termékeit előjegyzés alapján értékesítjük, illetve lakó. és hétvégi házak egyedi és típusterveinek készítését vállalj uk, s ’ííi’/iebíyő m*''-;- mációkat adunk. — A TANÉRT megrendelésére tíz éve gyártunk iskolabútort — veszi át a szót Gáspár András, az asztalosüzem vezetője. — Természetesen más méretű asztal és szék kell egy hat-, más egy 18 éves tanulónak. Magasságukhoz igazodva eddig négy korcsoport ■ számára négyféle típust készítettünk. A TANÉRT szabadalma alapján ezeket az asztalokat és székeket most állítható kiviteliben gyártjuk, évi 20— 25 millió forintos bevételt biztosítva szövetkezetünknek. Ezek a bútorok praktikusak a felhasználóknak, hiszen a termeket nem keil a gyerekek kora szerint berendezni, ugyanabban a helyiségben tanulhat az elsős és a nyolcadikos is, ha úgy hozza a szükség. A szövetkezet sikeres terméke a „Gyöngyös bútorcsalád”. Három évvel ezelőtt a kisbútor kategóriában nívódíjjal jutalmazták. — Kezdetben a kereskedelemben mutatkozó hiányokat próbáltuk pótolni, mert előszobafalat, italos vagy ci- pős szekrényt nem lehetett kapni — magyarázza Horváth Istvánné üzemvezetőhelyettes.— Később kifejleszti».”; ezt az elemes bútorcsaládot. FenyőtábÁl készül, van nuzzá íróasztal, a szekrény pedig variálható, hiszen kétféle szélességben, uiféle magasságban és háromféle mélységben készülnek az elemek. így nagy a variációs lehetőség; egy-egy kis sarok épp úgy kitölthető vele, mint az egész falfelület, hiszen a darabokat ízlés szerint egymásra vagy egymás mellé helyezhetjük. A szekrények front részei sima, vagy tejüveggel, szövetbevonással vagy zsalúval készülnek, ez a karakteres berendezés összeválogatását biztosítja. Előjegyzés alapján gyártjuk, szétszerelt állapotban forgalmazzuk, ami lehetőséget ad arra, hogy egy szobaberendezés akár személykocsiban is hazavihető. — Vajon mi az oka annak, hogy ezekkel a valóban tetszetős berendezési tárgyakkal nem találkozunk az üzletekben? — Valóban csak bemutatótermünkben látni a „Gyöngyös bútorcsaládot”. A BNV-n kiállítottuk, megismerte a kereskedelem, de csak a budapesti Skála rendelt belőle. Ök rövid ideig forgalmazták. A sok apró elemet ugyanis külön-külön kell adminisztrálni, s ez a nagy munka nem éri meg az üzletnek Nem egyszerűbb szekrénysort mondjuk ötvenezerér. egy darabban; egyszeri papírmunkával eladni ...? A közepes árfekvésű, variálható elemes bútort sokan veszik, jönnek a gyöngyösi mintaboltba az ország minden városából. Kénytelenek, mert a helybéli bútorüzletben épp úgy nem kapható, mint a DOMUS-áruházak- ban. A képlet a régi: a vevő keresi, ezért a szövetkezet gyártja, a boltokban mégsincs belőlük. És mivel az eladók soha nem találkoznak vele, ajánlani sem tudják... Fazekas Eszter MEGKÉRDEZTÜK: Miért volt kenyérhiány Egerben? Rövidesen sorozatban Új Rába- eke Űj taggal bővül a Rába mezőgazdasági munkagépcsalád: még ebben a negyedévben megkezdik a győri Rába gyár mosonmagyaróvári mezőgazdasági gépgyárában a változtatható fogásszélességű ekék sorozatgyártását. Az öt-hat vasú ekék munkaszélessége 213 és 353 centiméter között állítható, az ekeifejek fogásszélességét munka közben a vezetőfülkéből módosíthatja a traktoros. E műszaki megoldásnak nagy előnye, hogy a traktor vonóképességét optimálisan tudják kihasználni, ezzel növekszik a szántási teljesítmény. A legnagyobb szántási mélység 30,5 centiméter. Az új munkagép gyártásának licencét az elmúlt évben vásárolta meg az amerikai INC cégtől a győri Rába gyár. A kísérleti darabok elkészültek, kipróbálásuk több Győr környéki gazdaságban megkezdődött. Az eddigi tapasztalatok kedvezőek, kezdődhet a sorozatgyártás. Az új, nagy teljesítményű ekéket nemcsak a Rába-erő- gépek tudják vontatni, hanem á Zetor 160-as és a T—150-es traktorok is. (MTI) Miután már az elmúlt héten is döcögött az ellátás^ kisebbfajta idegesség érződött a hét végén és hétfőn a megyeszékhelyen — a kenyér miatt. A telefonon vagy személyesen reklamálók szerint szombaton délben, illetve hétfőn délután „az egész városban” nem lehetett a nélkülözhetetlen pékárukhoz jutni. — Miért? — kérdeztük az egyik „legforróbb” színhely gazdájától, a csebokszári ABC-áruház vezetőjétől, Búzái Józseftől. — Két és fél hete dolgozom a jelenlegi munkahelyemen. A korábbi adatok szerint a lakótelepen szombatonként 10—11 mázsa kenyér elegendőnek bizonyult. Számítva a kánikulára, s a kemping közelségére, ezért a szombatra rendelt meny- ny iséget fölemeltem 14—15 mázsára, méghozzá azzal az elhatározással, hogy az eddigi gyakorlattal ellentétben a legfrissebb árut rakják ki a polcokra. Ügy vélem, 23-án végül is csak a szállítás ütemével volt baj, hiszen záráskor 150 kiló kenyerünk megmaradt... Hétfőn a maradékot nem engedtem kitenni, viszont ismét többet kértünk a szokottnál. Ennek ellenére fél hatkor már csak a kezünket tudtuk széttárni. Az okok között most már az is szerepel, hogy a közeli falatozó leltározásáról nem értesítettek, így nem volt mód az ott rendelt mennyiséget is hozzánk kérni. Háromnegyed hétig telefonon, s személyesen is mindent megpróbáltam. Sajnos eredménytelenül. .. Az élelmiszer kisker. részlegvezetőjének, Rajna Ferencnek a bejelentésekkel ellentétben más a véleménye: — A mi üzleteinkben, a Belvárosiban, a Szuperettben, a Ráckapu téri ABC-ben legföljebb húsz-harminc percig volt átmeneti hiány. Tudjuk, hogy hétfőn szombati kenyeret is kínáltak ez alatt az idő alatt, legalábbis az üzletvezetők ezt állítják. Persze, aki éppen abban az időpontban járt ott, az hitetlenkedik. .. A sütőipari vállalat illetékese, Szemán Mihály szerint a kenyérhiányról egyértelműen a. kereskedők tehetnek. — Mi annyit szállítunk, amennyit kémek. Egy átlagos napon mintegy kétszáz mázsa, hét végén 300 mázsa a rendelés. Ehhez, jön még hozzávetőlegesen tízszázaléknyi tartalék. Szombaton és hétfőn is kiszállítottuk ezt is az utolsó darabig. Ha korábban többet rendelnek, nyilván többet sütünk. Nem tudom, mi lehet az oka a túl óvatos becsléseknek, mert a száraz áru nem marad a kereskedők nyakán, mi visz- szavesszük. Kockázat tehát nincs... ★ És kommentár sincs. Leg-, alábbis az újságíró ez esetben nemigen tehet mást, mint szintén széttárja karját és közreadja a tényeket. Legföljebb azon töpreng: vajon kinek lenne dolga olykor-olykor a naptárra és a hőmérőre nézni, s megsac- colván a várható idegenforgalmat — elegendő kenyérről gondoskodni... ? (németi)
