Népújság, 1983. július (34. évfolyam, 154-180. szám)
1983-07-27 / 176. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1983. július 27., szerda Közelebb a művelődni vágyókhoz Beszélgetés a megyeszékhely nyári egyetemének két tagozatáról Tizenhárom esztendeje annak, hogy Egerben első hallgatóit fogadta a műemlékvédelmi tagozatú nyári egyetem. Három esztendővel később a bevált kezdeményezés bővült: csatlakozott hozzá a filmművészeti kurzus, amely szintén igazolta a hozzá fűzött reményeket. Az idei program augusztus elsején indul, méghozzá bővült kínálattal, s új, az eddigieknél hatásosabbnak tűnő módszerek hadba vetésével. Ezekről beszélgettünk Nagy Zoltánnal, a TIT Heves megyei Szervezetének titkárával, a hajdani vállalkozás jelenlegi „gazdájával”. Agrár- és ipartörténeti emlékek — Mit remélhetnek azok, akik a múlt hagyatéka iránt érdeklődnek? — Augusztus elsejétől tizedikéig fogadjuk őket. Most az agrár- és ipartörténeti emlékek elemzése lesz a központi téma. Ezt a kérdéskört világítják meg nemcsak a kitűnően képzett hazai, hanem a külföldi előadók is. Mintegy hetven hallgató jelentkezett, azaz a korábbi esztendőkhöz viszonyítva csökkent az érdeklődés, hiszen régebben a létszám megközelítette, sőt túl is haladta a százat. Ennek elsősorban az a magyarázata, hogy ez a gondolatsor fontos, de mégis periférikus, nincs kialakult hagyománya, ráadásul a néprajz is foglalkozik vele. Ettől függetlenül nem csalódnak az ideérkezők, hiszen változatos kínálat várja őket. A tőkés országokból többen jönnek mint máskor. Elsősorban az olaszokra és az NSZK-beliekre számítunk, de lesznek törökök, görögök, sőt ide utazik egy algíri szakember is. Mindez arra utal, hogy az elmúlt tizenhárom év nem volt felesleges. Mi arra törekszünk, hogy tartsuk a színvonalat, s lehetőségeinkhez képest kellemes meglepetéssel szolgáljunk barátainknak, örömmel szólok arról, hogy végre minden igényt kielégítő környezetben gyarapíthatják ismereteiket az ide utazók. A rendezvénysorozat színhelye az Ifjúsági Ház lesz, a hajdani Fati Partus, ez a megújult műemléki épület, ahol (Fotó: Szántó György) a korszerű szemléltetés minden feltétele adott. ízelítő a valóságból — Mi az a többlet, az a ráadás, amivel gazdagítják az ajánlatlistát? — Az Országos Műemléki Felügyelőség vezetőivel konzultálva megegyeztünk abban, hogy fiatalítunk, azaz felkaroljuk a tehetséges, az elődök hagyatéka iránt vonzódó, azt kutató ifjakat, ök alapítvány o sok lettek, azaz fedezzük részvételük költségeit. Belőlük toborzódik a stafétaváltók tábora. Nem feledkezünk meg arról sem, hogy a nyugati kollégák ízelítőt kapjanak a hazai valóságból. Természetesen nemcsak az eredményekből, hanem a gondokból is. Ezért egy fél napra kivisszük a teljes hallgatóságot az andornaktályai termelő- szövetkezetbe. Itt képet alkothatnak a gazdálkodás menetéről, ezt követően találkoznak a tsz vezetőivel, akik készséggel válaszolnak kérdéseikre. Bizonyára sokan örülnek majd annak, hogy a TIT videoklubjának tagjai filmre veszik nemcsak az előadásokat, hanem a vitákat is, s az érdeklődők esténként megtekinthetik az anyagot. A jubileum jegyében — Miként kap ünnepélyes, jubileumi jelleget a filmművészeti tagozat? — Már a szervezésnél, az előkészítésnél gondoltunk erre. Az évforduló adta azt az ötletet, hogy az elmúlt tíz esztendő legjobb tíz filmjét vetítsük le augusztus 13— 22-ig. A kiválasztás sajátos módo'n történt. Körlevélben fordultunk a napi, a heti, a havi lapok kulturális rovataihoz, a kritikusokhoz, a filmklubvezetőkhöz, s válaszaik nyomán született meg a végső döntés. Csak érdekességként említem, hogy az első három helyre a Mephisto, a Megáll az idő és az Angi Vera került. Emellett természetesen — s ez is tradíció — bemutatjuk az idei termés legjavát, köztük azokat az alkotásokat is, amelyek még nem jutottak el a mozikba. — Ügy hírlik, szélesíteni kívánják a kört, s várják a művelődni vágyó egrieket is... — Számítunk rájuk, hogy ne csak a százhúsz vendég érezné jól magát. Ezért megy majd díszelőadásként a már említett tíz alkotás. Emiatt vehetnek részt a nézők a rendezőkkel, az operatőrökkel folytatott beszélgetéseken. A már jelzett videotechnika bevetése is ezt az ügyet szolgálja majd. A kazettákra felvett művek — angol és német nyelvre szinkronizálva is — megnézhetők. A Széchenyi utca ünnepi köntöst ölt. Az erre járókat aláfestő zene csalogatja az Ifjúsági Ház felé, ide irányítják a reklám- szöveget, a különböző transz, parensek is. Benézhetnek a Márka presszóba és a Drink bárba, ahol mindennap folyamatos vetítés lesz. A gyerekek megnézhetik a népszerű VUK-sorozatot és a Lúdas Matyit. Egy sátorban kap helyet a filmbutik és a videobár, ahol propagandaanyagok, színészfotók is vásárolhatók. Azt hiszem, eny- nyi is elég annak érzékeltetésére, hogy a nagyközönségre is számítunk. Ugyanakkor örülünk annak, hogy erre a kurzusra jóval többen pályáztak, mint bármikor. Ismét itt lesznek — méghozzá szép számban — a franciák, de nem hiányoznak majd bolgárok és szovjet — tar- govistei és csebokszári — barátaink sem. Bízunk abban, hogy valamennyi résztvevő kellemes élményekkel gazdagodva, a viszontlátás reményében búcsúzik tőlünk ... Pécsi István AGRIA ’83 A negyedik orgonahangverseny Az idei orgonahangver- seny-sorozat negyedik és egyben utolsó műsorát hétfőn este mutatta be Sirák Péter, az Országos Filharmónia szólistája a székes- egyházban. Már műsorának összeállításaiban is jelzi, hogy az orgonairodalom, egyáltalán a zeneitörténet nagy hagyományait is tiszteletben tartó művész, aki elsősorban lírikus alkat. Keresi az átélt érzelmek megszólaltatását, azt a szenvedélyt, amelyet szárazabb hangvételű napjainkban sokszor romantikának szoktunk nevezni. Már a könnyebbség és a megszokás okából is. Igaz, Bach-hoz képest a mitológiai lantos Orfeuszról beszélő Lisart-muzsika szenvedélyes elmélkedés a szerelem és annak hatalma fölött, elgondolkodás a sors változásai és a minket, embereket mozgató csapások, megpróbáltatások fölött, de ezek az alkotások olyan harmóniákat örökítenek meg, amelyekben az érzelmek felszíne alatt a lélek mélyebb rétegei is meghúzódnak. Ebben a „líra-kutatásban” jut el Sirák a modern francia és magyar orgonaszerzőkig. A műsorban Bach E-dúr toccatája (BWV. 566.) és c-moll partitája (BWV. 767.) vezette be azt a vonulatot, amelyben az orgonista vallott egyéniségéről. A c-moll partitában a bensőséges elmélkedés párosult határozott és világos dallamvezetéssel. Más hangulatkor jelenik itt meg, derűsebb, nekünk közelibb, szelídebb volt most ez a Bach, mint a prelúdiumokban és fúgákban. Liszt jól megformált Orfe- usza után Jehan Alaintól játszott egy számot, a Li- tanies-1 Sirák Péter. A francia zeneszerző és orgonaművész 1940-ben esett el, harmincéves korában. Negyven orgona- és zongoradarabja közül választotta ki ezt a Litanies-t az előadó; egy választékos ízlésű, derűs, modern muzsikust ismertünk meg Ailain-ban, aki ötletes, eredeti hangzatokkal bizonyítja, hogy a francia orgonairodalom még ismeretlen remekműveket tartogat számunkra. Gárdonyi Zsolt Grande choeur című orgonaműve hatásos „zenei galoppként” támad a hallgatóra. Minden részében kihasználja azt a vágtaszerűséget, amely ezen a hangszeren nem tévesztheti el célját. Az Egri Szimfonikus Zenekar meglepetéssel is szolgált ebből az alkalomból. Mintegy a műsor bevezetéseként Farkas István karmesteri közreműködése mellett a kiadott műsoron felül eljátszotta Gluck Iphi- génia Aulisban című operájának nyitányát. Ez a sodró hullámzásé színházi muzsika ugyan elütött az egyéb művek hangulatától, arra mégis feltétlenül jó volt, hogy a Bach-művek méltósága „bemérhető” legyen. Az est főszámaként elhangzó Händel A-dúr orgonaversenye (op. 7. No. 2.) az orgonaművész és a zenekar kitűnő, tömör hangzású koncertálását eredményezte. Nem először halljuk ezt a művet Farkas István együttesétől, és mégis más és több ez az előadás itt, a Bazilika méltó keretei között, mint egyebütt. Farkas András A Hámán Kató Megyei Űttöröház gyermekkönyvtára az idén nyáron is gondoskodott az iskolások hasznos szórakozásáról. Az olvasmányokhoz kapcsolódó rejtvényfüzetet állítottak össze, amelyből ezer-ezer darabot küldtek el az alsó és felső tagozatosoknak. Nemcsak az egri gyerekek, hanem a járási könyvtárak tagjai is részt vehetnek a játékban. A pályázóknak elsősorban környezetvédelemmel kapcsolatos feladványokat kell megfejteniük, de számot adnak szűkebb hazánk földrajzának, növény- és állatvilágának ismeretéről is. A megfejtéseket augusztus 25-ig juttathatják el a gyermekkönyvtárnak, a leg. jobb eredményt elérők az úttörőház évnyitóján jutalmat kapnak. II. Közben szivárog már a közönség is. Előbb persze a büfébe, és csak néhány elszánt kisiskolás, öregasz- szony merészkedik be a nézőtérre. Az öregasszonyok pattogatott kukoricával, a gyerekek szotyolával, hogy addig se teljen hiába az idő. A színészek átöltöznek. Egy öltöző yan, így együtt a nők és a férfiak. Háttal egymásnak, mint a haragban lévő házástársak. Aztán már nem lehet sokáig húzni a kezdést. Nincs kegyelem, elkezdődik a Fókazsír előadása Kismogyo- ródon. Először csak tíz-ti- zenkét embernek, mert a büféből az istennek se akarnak bejönni a nézők, míg aztán Csiperke erélyesen be- lökdösi őket. Ajtócsapkodás, székek huzogatása, hangok. „Hun ülsz Józsi?” Itt-e, nem látod?” „Hogy látnám, te buggyant agyú, hiszen setét van”. „Csönd ott, hé, mán megy a műsor”. „Mi ez, Zsiga, valami operett?” „A rosseb tudja, majd kiderül”. A színészek játszanak. Egyenlőre nem törődnek a nézőtéri zajokkal, hiszen főleg azzal vannak elfoglalva, hogy a csecsemőtenyérnyi színpadon ne ütközzenek egymásnak. — Fókavadász testvéreim — mondja Törzstagi, mint öreg fókavadász —, azért gyűltünk itt egybe, hogy megbeszéljük, mi a teendő. Sokan vagyunk, és a fóka meg egyre kevesebb. Mi lesz velünk, ha kipusztulnak? Hová menjünk testvéreim? — Gyertek a téeszbe — hangzik a javaslat a nézőtérről, egyetértő röhögés kíséretében. — ‘ Ha bolondok lennének — tromfolja le egy ellenzéki hang — azért a munkaegységért? — Csönd legyen! — Csiperke ismét a helyzet magaslatán. — Ha még egy pisszenést hallok, bezáratom a büfét! Ez a fenyegetés megteszi a hatását, mert ezután csönd lesz, és az első rész befejező jelenete már csaknem színházi körülmények között zajlik. De éppen jókor zajlik le, mert alig rángatják össze a függönyt, sötétségbe borul az egész ház. — Ez sajna gyakran megtörténik — sopánkodik Csiperke, és hosszabb szünetet javasol. De a hosszú, csaknem órás szünet sem hoz ebben a dologban változást, és a színészek egyre türel- ' metlenebbül kapacitálják Törzstagit a kudarcot szenvedett vállalkozás befejezésére, a békés visszavonulásra. Törzstagi már hajlana is rá, de közben megfeledkeznek Csiperkéről, aki valahonnan viharlámpákat szerez, és kivilágítja velük a színpadot. — Tudom, ez hősies helytállást kíván — mondja apostoli indulattal —, de mint a kismogyoródi kultúra hivatott őrének kérnem kell önöket erre. Kérem pedig abból a megfontolásból az előadás folytatását, hogy ez a kicsiny, de lelkes közönség ne térjen otthonába csalódottan. Törzstagi a kertjére gondol, mint nehéz helyzetekben általában, majd bele- egyezően bólint. — Rendben van — mondja. — Köszönöm — szorongatja a kezét Csiperke —, és higgye el, drága művészem, hogy a dolog szokat- lanságábói eredően talán "még sokkal izgalmasabb - is lesz. Hogy mennyire izgalmasabb. az rögtön kiderül, amint a második rész elkezdődik. / — Ne markolássz Béla, mert a kezedre csapok —, szólal meg egy izgatott női hang Csiperke feltevését igazolva, miszerint a jótékony félhomály csakugyan izgatóbban hat a nézőkre. És csöndesítőbben is, mert némely székrecsegéssel kombinált neszeket leszámítva a második rész drámai eseményei már fegyelmezett hallgatóság előtt zajlanak. Ahogy az előadás végén összezáródik a függöny, mint megadott jelre, kigyullad a villany is. És a tapsot már teljes kismogyoródi fényben köszönhetik meg a színészek. — Erre inni kell — kerül elő Csiperke, és miközben ismét megköszöni a hősies helytállást, töltöget a demi- zsonból. Nagy, vizes poharakba, mert úgy az igazi. Aztán újra az öreg farmotoros busz, mindenki elfoglalja a helyét, Vizeki füle otthonosan hátranyúlik. — Nyissz, nyissz a füle — hunyorít Lónyaira Tóföldi, és ollózó mozdulatokat tesz a levegőbe. Vizeki füle megrezzen, de azért nem lebben tovább. Fülel. Hörög a busz a sötét országúton Mezőcsalános felér Gyomrában az elpilledt színészekkel. — Holnap hová megyünk? — szól át Tessedik Tekla Törzstaginak. — Röcsögére — mondja Törzstagi. Aztán hátradől az ülésen, a szemét lehunyja, elalszik, és törkölyillatú zöldpaprikáról álmodik hazáig. VÉGE FÉNYEK ÉS ÍVEK (Fotó: Kőhidi Imre) Olvasópályázat — gyerekeknek
