Népújság, 1983. július (34. évfolyam, 154-180. szám)
1983-07-27 / 176. szám
NÉPÚJSÁG, 1983. július 27., szerda TÁBOR..TÁBOR... '83 Szúrós barackos simogató Balcsi Panaszos a reggel. Kócosak a fák, álmosak a barackok, akár az egymás vállára boruló lányok, akik, mint már egy hete rnin- " den nap, ezen a kedden is a Siófoki Állami Gazdaság buszán zötykölődnek fél hét körül a gyümölcsösbe. Aztán, amikor már majdnem megérkezünk, az egyik bajszos kísérő előrekiált a sofőrnek: — Ott állj meg, Józsi, ahol senki más nem szed! Nehogy nekem a Heves megyeiek másokkal keveredjenek! Legjobbak a hevesiek A buszban kitör a nevetés, leküzdi az álmosságot. A lányok pár perc múlva már vödrökkel, létrákkal a kezűikben indulnák fürgén „színalni”, azaz csak a legszebbjét válogatni. S a bajszos így csak nekem mondja: — Tudja, csinosak is a hevesiek, de itt nem ez a fontos, hanem, hogy mind közül ők tudnak a legjobban dolgozni.. . Hogy milyen sokat érnek ebben a baliatonszéplaki építőtáborban a mieink, még jó párszor van alkalmam hallani. Lencse Vince, a gyümölcstermesztési főágazat vezetője, mellesleg évek óta a KlSZ-összekötő, számokkal is bizonyít: — Ebben a turnusban 272 gyerek van. Nézze a munka, lapjukat! Míg a meggyesben voltak, megszedték a 35 kilót, az ősziben ki van a két és fél mázsa fejenként, az árusok 10 ezer forint körül hozzák a pénzt. Egyszóval a csapatok közül eddig csak egyetlenegy és az is csak egyszer nem teljesítette a normát. A többiek mind jóval fölül! — Na, de mennyire kifáradunk addig. .. ! — A sóhaj egyöntetű, a négyes brigád tagjaié, akikkel már műszak végeztével kucorgunk vagy nyolcán az egyébként négyágyas apró szobában. Az egri közgazdasági szakközépiskolából érkeztek ők, szinte valamennyien először próbálják az építős életet. Nálunk csak egy tízes — Amikor a KISZ-es szervező meghirdette a lehetőséget, két helyet említett. Békéscsabát, vagy Széplakot — magyarázza Hossó Éva. — Nekünk mindegy volt még akkor, csak az számított, hogy egy jót nyaraljunk közösen. Végül ezt a tábort kaptuk.. Szerencsére, hisz itt a Balcsi... Először igazán .. .A Balaton, a csodálatosan szép víz, amely délutánonként hullámaival lesimogatja a lányokról, fiúkról a fáradtságot. Elfeledteti, hogy a kánikulában milyen kellemetlen az őszibarack pilléinek szúrása, hogy mennyire nehezek a teli ládák, hogy a gyümölcscso- magolóban milyen unalmas a barackról darabonként méretet venni, és színére fordítva, élével 45 fokos szögben, „elvágólag” ládába helyezni. De nem köny- nyebb a rakodóknak és a strandon, utcákon árulóknak sem, hat órán keresztül talpon lenni! Ha egy cica elkódorog...-------------------------1------------------I------A hevesi Szabó Tünde és a tarnazsadányi Kerek Kati az egri kereskedelmi szakközépiskola diákjai, mégis ez utóbbi munkát nagyon élvezik. — Tulajdonképpen ez az első igazi szakmai gyakorlatunk. Most tanulhatjuk meg igazán, milyen is a vevőkkel bánni. Hogyan lehet elviselni mosolyogva a hák- lisakat, a türelmetleneket, a reklamálókat. — Rengetegen megfordulnak a standunknál, hisz itt csak 10 forint a szép barack kilója, míg például a szemközti maszek reggel 32 forintért próbált árulni. Most, öt óra felé már 14- ért is van nála. Tessék csak megnézni! Nincs idő. Egy ilyen táborban rettenetes gyorsasággal peregnek az események. Ami nem is csoda, hisz a Végre kimenőre A kócos és a barack nagytábori gyűlés. A kitörő zivatar elmossa a sorako- zót. A napi eredményekről, problémákról a beszámolót: a holnapi munkarendet, már az ebédlőben hallgatják a diákok. Az élenjárók fölsikítanak, amikor dicsérik őket, a lemaradók csendben megesküsznek, hogy ezentúl tízszer jobban fognak hajtani. Fél kilenc. Kezdődik a mai napi vetélkedő. A Tar- goviste megyebéli 30 bolgár fiú és lány vendég — a legszorgalmasabbak egyébként — értetlenkednek az első feladat hallatán. Pedig fordítják nekik, mert hiába gyakorolják lelkesen a legfontosabb magyar szavakat, azért a pár nap a nyelvtanuláshoz ugye kevés. Eligazításon Balcsinál, az este fél hétig tartó kimenő alatt, minden pillanatot jól ki kell használni. A füzesabonyiak például már az esti bemutatkozó műsorra készülődnek. Lesz benne ének, pantomim és megint csak pantomim... Egyébként minden napnak megvan a maga programja. Budavári Ágnes kultúrfele- lős nem győzi sorolni. Volt már politikai kaszinó, diszkó, s turmix, a Sheriff vetítése és egy színház is... A legnagyobb sikere eddig talán annak a vetélkedőnek volt, amelyre a környék macskáit keltett begyűjteni. Az egyik cica nem talált haza. A reklamáló anyókának, aki egerészőjét siratta, Bartha Katalin, a táborvezető, hazulról hozatott két doromboló állatot... Aztán persze meg lett az eredeti... Ahogy meséli, dőlünk a nevetéstől. — És még mennyi mindennel kell egy ekkora tábor irányítójának foglalkozni! — folytatja. — Eleinte például rossz volt a kaja, aztán gyakran nincs víz. Lajtos kocsit kellett kérni. Néhány ágy összerosfcadt, utána meg a csótányok jöttek... Na, meg éjjelenként az ide „látogató” falubéli legényeket kell kifelé hajkurászni! Petya és Zsuzsi... Háromnegyed hét. Esti eligazítás, tábortanácsülés következik, mely egy kicsit hosszabbra nyúlik a szokottnál, mivel most érkeztek látogatók: Sós Tamás, a KISZ megyei titkára, de jöttek a hatvani KlSZ-bizott- ságról és a kereskedelmi szakközépiskolából is. Majd Szóval az első feladat: — Tessék a környékről minél több egyenruhást, postást, rendőrt, vasutast, mentőst, tűzoltót keríteni... Fél tizenegy. Takarodó. Persze beletelik még jó néhány órába, mire a szobatársak, a barátok és barátnők megbeszélnek, fölidéznek minden aznapra jutó kellemes élményt. Azt is, hogy Zsuzsit sikerült kibékíteni a fiújával. Hogy milyen vicces: a bolgárok közt Petyának hívnak egy lányt, meg, hogy a szomszéd táborból klassz srácok jöttek át focizni, s hogy milyen jó lesz, ha sikerül a Jézus Krisztus szupersztárt megnézni. .. Ügy, hogy nincs is abban semmi furcsa, ha másnap hatkor panaszos a reggel... kicsit álmosan hajolnak a kócos lányfejek a baracfák ágai közé. AMIT HEVES ADHATOTT A rugalmas normától a Kékesig Megyénkben idén két helyütt került sor építőtábor szervezésére. A Gyöngyös— domoszlói Állami Gazdaságot felkeresvén ezúttal elsősorban arra voltunk kíváncsiak, vajon a fogadók miként ítélik meg a vállalkozást. Kaszás György kerületvezető idestova negyedik esztendeje foglalkozik a Dukesz Artúrról elnevezett tábor lakóinak gondjaival. Korábban a gazdaság KlSZ-titká- raként törődött velük, idén pedig mint irányítójuk, ösz- szekötőjük. Ott volt a kezdeteknél is, a téma alapos ismerője tehát. — A két legfontosabb szempont nyilvánvalóan az, hogy a gazdaság is jól járjon és a fiatalok is maximálisan meg legyenek elégedve. Az elmúlt évek tapasztalata nálunk az, hogy ha a turnusok zártával veszteséges is a pénzügyi mérlegünk, végül is a munka elvégeztetett s ez később jelentősen megtérül. Nem mindegy persze, hogy milyen feladatokkal látjuk el őket. Figyelembe kell venni életkori sajátosságaikat — inkább a mennyiségre törekszenek, mint a minőségre — s azt is, mennyire járatlanok a mezőgazdasági munkákban. Bizony előfordult egyszer, hogy a szőlőben több kárt okoztak, mint hasznot... összességében azonban megvagyunk elégedve az építősökkel. így azon gondolkodunk, jövőre az eddigi három csoport helyett négyet kérünk. Valószínűleg ismét a Bács-Kiskun megyeiekkel kötünk szerződést, mert velük nagyon jól kijövünk. — Azért, hogy a domosz- lóiak eleget nyerjenek az ügyön. nyilván sokat is kell adniuk! — Nem tartják be a szerződést! — csap az asztalra a jelenlegi túrnus vezetője Mindszenti László. Aztán derűs arccal megmagyarázza: — Sokkal többet adnak az elvárhatónál. Én csak tudom, évek óta vezetek tábort, szinte felsorolni is nehéz hol mindenhol fordultam már meg állandó stábommal. — Hol kezdjük? — Kamaszoknál nem mindegy, milyen a koszt. Nos, a Fáy tanyán, ahol lakunk, nemcsak kitűnően főznek, de rengeteget is adnak. Akinek végképp nem lenne elég a háromszori repeta, a négyszeri étkezés, az egész nap nassolhat a kitett zsíros kenyérből... Szállásunk egyébként teljesen összkomfortos, hatalmas sportudvarral. A gazdaság minden segítséget megad szabadidős programjainkhoz, ami azért is nagy dolog, mert négy kilométerre vagyunk Horthoz, tizennégy kilométerre Gyöngyöshöz, ki-ki járni így csak ritkán van lehetőségük a srácoknak. Fizetnek strandot, diszkót, fölvittek a Kékesre kirándulni — mondjam-e, milyen élményt jelent ez a mi alföldi gyerekeinknek, akik dombot sem igen látnak. — Busszal szállítanak nemcsak a munkahelyre és vissza, de akár moziba is ... — Es a fizetség, a munka? A táborvezetőség tagjai egymás szavába vágva mondják: első ízben találkoznak olyasmivel, hogy rugalmas a norma. Ha az ered- tileg véltnél például gazosabb a szőlő, pluszpénzt adnak a kapálásra. A kényesebb csonkolásra volt betanulási idő, nehogy hátrányt szenvedjenek a fiatalok. — Hagyják keresni a gyerekeket. Így nem csoda, ők maguk fogalmazták meg: mindezért szívesen nyújtják a legjobbat. De szólaljanak meg maguk a fiúk, lányok. Kunszabó Rita, Kecskemétről nem csak feketeségével, talpraesettségével is kitűnik „a dobozo- lóban”. — Másodszor jelentkeztem táborba. Az igazság az, hogy tavaly Alsótekeresen köny- nyebb dolgunk volt, mert csak egyféle feladatot kaptunk. A gyümölcsszedésbe hamar beletanultunk. Most viszont az eddig eltelt tíz nap alatt szőlőt kötöztünk, kacsoltunk, paprikát, káposztát kapáltunk, jelenleg kartont ragasztunk ... Mindebbe külön bele kell jönni. Igaz, a változatosság sem rossz, de ekkora hajtás mellett egyféle melóban . többet tudnánk teljesíteni. Persze építőbe nem a pénz miatt jön az ember, hisz másutt biztos jobban lehet keresni. Nos, hogy építőbe tényleg miért is megy az ember, arról Buknicz Csabának a Fá- lyi tanya egyik hangadójának, a büntetés fekvőtámaszok hatszázszoros büszke birtokosának (az ablakon éjfél körül ki- és bemász- kálás főhősének) ez a tömör véleménye: — Én már érettségizett szakmunkás vagyok. Most végeztem a kiskunfélegyházi Petőfi Sándor Gépészeti Szakközépiskolában. Nem maszekolni — idejöttem. A „shaw” miatt... Úgy látszik ebben az állami gazdaságban, ahol megkövetelik ugyan a jó munkát, de meg is becsülik a „srácokat”, ehhez minden feltétel adott. Irta és fényképezte: Németi Zsuzsa
