Népújság, 1983. július (34. évfolyam, 154-180. szám)

1983-07-26 / 175. szám

NÉPÚJSÁG, 1983. július 26., kedd­1™ * r. A terv hét KÉPERNYŐ ImC J 1 ELŐTT ^-- 1 Ki mit tud(ott) ? Csaknem száz kisdiák A Gorkij nyelviskola tábora Hevesen Az első nap az ismerkedéssel telt el (Fotó: Szántó György) Maratoni, éjfélen is túl nyúló döntővel fejeződött be az 1983. évi Ki mit tud?, amely a szovjeit televízió be­kapcsolódása révén nemzet­közivé lett. Hogy „ki mit tud'’, azt már múlt időben írhatjuk, beigazolódott, hogy ki mit tudott, mire volt ké­pes és e nagy népi játék egylben azt is tanú­sította, hogy mi, né­zők mire vagyunk képesek. Kereken ötvenezer szavazat, ra például. Este nyolctól éj­fél utánig a képernyő előtt ülni, ugyancsak például. És még sok minden másra ké­pesek voltunk. Vitára és ve­szekedésre is. Arra is, hogy vádoljuk a zsűrit, arra is, hogy csodáljuk a zsűri böl­csességét. Dev arra is, hogy kedvenceket zárjunk a szí­vünkbe, miközben fanya­logjunk olyan produkciókon, amelyek másoknak kiemel­kedően tetszett. Egyszóval jól szórakoztunk a „Ki mit tud?”-on. De mit tudott a televízió? Ment, hogy ezen a nemes vetélkedőn milyen művésze­ti ágak, s azok mely kép­viselői jelentettek újat, él­ményt, s melyek nem, hogy a zsűri bölcsessége és jóin­dulata, válogati készsége és akarata következtében mely műfajok voltak biztatók az amatőr művészeti mozgalom jövőjét illetően, és melyek nem, — azokról világos ké­pet kaptunk már „menet közben” is. De hogy a te­levízió mit tudott, hogyan vizsgáztak munkatársai e maratoni műsor — az egész versenyre értem — ideje alatt, arról kevés szó esett eddig. A méltatások, érté­kelések már elhangzottak a bemutatók ideje alatt, és mellett, illő hát, hogy most az egész után néhány szót ejtsek — legalábbis jómagam illőnek tartom — a televízió munkatársairól is, akik ugyancsak bebizo­nyították, hogy közülük ki­ki mit tud? Gálvölgyi János bebizo­nyította, hogy a legnehe­zebb feladatot is elegáns mértéktartással tudja meg­oldani, nevezetesen, hogy mindig a háttérbe maradjon. A műsort vezesse, s ne ön- nönmaga személyiségét pertraktálja. Ezt kitűnően megoldva, így lett ő a ve­télkedő egyik vezéralakja. A háttérből így lépett az „előtérbe”. A szerkesztő Végh Miklós az érthetően igen heterogén számokat tudta — és nemcsak a dön­tőben! — úgy megszerkesz­teni a képernyő számára, hogy a lankadó figyelmet A „táj busz” már ott áll a színház előtt. Csa­pott faru, szürke, régimódi, beindított motorja hörögve tiltakozik. Dezső, a sofőr ma­tat rajta, az arca olajfoltos, szemében dühös megszállott­ság. „Azért sem hagysz cser­ben, nem nyúlsz ki, nem rogysz össze, nem döglesz meg, menni fogsz”. A négy égtáj felől szállin­góznak a színészek. Tessedik Tekla, övári Laura, Törzs­tagi Lónyai, Tóföldi, Vize- ki.. — Mi lesz, Dezsőkém? — áll meg Törzstagi a sofőr mellett. — Megyünk vagy maradunk? — Megyünk, Törzstagi úr csikorítja Dezső, és a keze- fejével még egy foltott dör­göl az arcára. — Akkor beszállok... — jelenti ki Törzstagi. Elfoglal­ja helyét a belső sor első ülésén, táskáját a csomag­tartóba dobja. Törzstagi után beszállnak a többiek is. Mindenki a meg­szokott helyére telepedik. Tóföldi a belső sorban, kö­zéptájon, mellette Lónyai. Előttük Vizeki kuporog, akit maguk között csak fülesnek neveznek. Nem véletlenül. Ugyanis Vizeki mindig kicsit hátranyomja a fejét, miáltal füle belelóg az ő légterükbe. mindig képes volt felfrissí­teni a műfajok és az egyé­niségek értő vegyítésével. Becsy Zoltán és operatőr társai egyetlen pillanatra sem felejtették el, hogy ké­peik nem a művelődési ott­hon helyszíni nézőinek szól­nak, hanem a képernyő előtt ülőknek. Ügy mozog­tak a kamerákkal, hogy né­ha szinte a tekintetek mögé tudtak hatolni, hogy képe­sek voltak az érzelmeket is visszaadni. Igaz, néha „bo­torkált” a kamera, meg­megcsúszott a kép, de — vélem, ez inkább a hely szűkének köszönhető, mint­sem valamiféle felületesség következménye. .. Csányi Miklós rendezésé­ből szeretet és együttszur- kolás áradt és valami ma­gával ragadó korrektség. A beállítások, a kameramoz­gatások nem minősítettek, nem akartak befolyásolni senkit, legkevésbé a nézőt, nem volt sem előnyös, sem hátrányos megkülönböztetés. Fegyelmezetten, rendben — nagy szó ez, egy ilyen jelle­gű egyenes adásiban! — ment le a műsor. Kell-e en­nél nagyobb dicséret! Minden bizonnyal akad persze megszívlelni valója a televíziónak saját munká­jában is a jövőt illetően. Minden bizonnyal vannak tüskék és sérelmek azok­ban, akik nem kerültek ka­mera elé — jogosan-e, vagy jogtalanul? —, s azokban is, akik odakerültek, de nem kerülték a legjobbak közé. De hát a játéknak mindig vannak nyertesei és veszte­sei, s ha annak tekintjük az egészet, ami, játéknak, hát könnyebb elviselni a kudar­cot és kevésbé gőzölhet be tőle az ész a siker elértével. De, hogy egyáltalán egy or­szágot mozgatott meg az 1983. „Ki mit tud?”, s hogy emberközéibe hozta a bol­dogságot és a boldogtalan­ságot, az apró kis (?) em­beri drámákat, tragédiákat és komédiákat, abból kivi­láglott, hogy tudott játsza­ni komolyan a televízió is. Gyurkó Géza Művészi hadüzenet Valamennyiünkben ott szunnyad a „Rossz” csírája, persze csak gondolati síkon. A meghökkentő tettek le­hetősége érzékletesen fel­villan előttünk, a jelenetso­rok az akció köntösét öltik, s a szellemi játék révén — katarzis ez a javából — megszabadulunk az ólálko­dó, a kísértő rémektől. iEzt cselekedte Stanley El­lin, amerikai író is, akit a modem horror neves képvi­Okkal lóg bele természete­sen, hiszen így belapátolhat­ja a legapróbb szómorzsákat is, amelyekből aztán agya fekete kemencéjében cipókat süthet, és adott esetben fel­szeletelheti az arra illetéke­seknek. Tóföldi és Lónyai tudja ezt, ezért hát mindig nagy marhaságokat mondanak, jó hangosan. Hasznavehetetlen marhaságokat, Vizeki bosz- szantására. Mint most is, alighogy elhelyezkednek, és Vizeki füle is készenlétben. — Mit szólsz a kétfejű nőmhöz? — kérdezi Lónyai. — Tetszik — mondja Tó­földi. — Talán a bal feje in­kább ... — Tévedsz, a jobb feje jobb. Azon sokkal érzékibb a szája. És ami szintén lé­nyeges, ott kecsessebbek, ki­selőjeként tartanak számon. Remekbe formált elbeszélé­seiből válogatott egy cso­korra valót Szurdi András rendező, aki a Viaszfigurák című tévéjáték esetében a forgatókönyvírástól sem hú­zódozott. Csak dicsérni le­het elhatározását, mert az összeállítás során mindig a lényeges mozzanatokat emel­te ki, s azt szorította tel­jesen indokoltan háttérbe, ami kevésbé fontos, ami mellékes. Ezzel magyarázha­tó, hogy mindannyian felfe­dezhettük az alapnovellák erényeit. Ráadásul élvezhet­tük a képi megvalósítás úgy­szólván hiánytalan voltát. Az USA-íbeli szerző isme­ri az emberi lélek mélysé­geit, magabiztosan mozog a szunnyadó indulatok útvesz­tőiben, s arra kíváncsi, hogy milyen külső körülmények szabadíthatják ki a tuda­tunkban rejtőző kártékony szellemet. Ennyivel persze nem elégszik meg. Azt is kutatja, arra is választ ad, hogy milyen motívumok ha­tására szakítják el láncaikat a rombolás belső erői. Minden hiteles, az összes mozgatórugó indokolt, oly: annyira, hogy eszünkbe sem jut: semmi ok a nyugtalan­ságra, hiszen ezek a szto­rik bármennyire is való- ságízűek, mégis csak az író-« asztal mellett születtek. Amolyan művészi kihívás a vadul kavargó indulatok el­len. Ez a szép küldetés tükrö­ződik maradéktalanul a té­vés adaptációban. A frap­páns keretjáték — intelmei­vel együtt — mesterien meg­munkált foglalata a törté­netek füzérének. Ebben nem kis része van a Dominó pantomim Társaságnak, s a tehetséges gárdát irányí­tó Köllő Miklósnak. Legalább ilyen mérvű elismerés ille­ti Mártha István kifejező zenéjét, amely sosem har­sány. amely a belső történé­sek pontos érzékeltetője. Az egyes figurákat élet­re keltő színészek a tőlük telhető legtöbbet nyújtot­ták. Ráéreziték arra, hogy mit kell tenniük, s a kívá­nalmaknak magas szinten feleltek meg. Akkor is, ha nem mindannyiukkal talál­kozunk sűrűn a képernyőn. Ez a teljesítmény ismét ar­ra figyelmeztet, hogy érde­mes lenne a kevésbé -felka­pott egyéniségeket is fog­lalkoztatni. hiszen a játék új színeivel, ízeivel aján­dékoznának meg minket. Akárcsak e tanulságos művészi hadüzenet eseté­iben. .. sebbek a fülei, és jobban is hall velük ... — Miért? A bal fejére, il­letve fülére süket? — Nem, csak nagyot hall... Ha ott vallók neki szerelmet, legalább ötször kell megis­mételnem, amíg megérti, és addigra meghallja az egész város. Röhögnek. Vizeki füle bosszúsan megremeg. „Lo­csogjatok csak, majd megún- játok, és . mondtok valami használhatóbbat is”. Vizeki fülével együtt a busz is megremeg, és ked­vetlenül megindul a mai táj- elődás színhelye, Kismogyo- ród felé. ahol a Zselatin ren­dezte Fókazsír kerül majd bemutatásra. Kevés szereplős darab, így kitűnően alkalmas tájolásra, hiszen a megye né­hány városát, nagyobb köz­Hétfőn Hevesen ünnepé­lyesen megnyitották az álta­lános iskolásoknak szervezett országos orosz nyelvi tábort. A megnyitón megjelentek a párt- és társadalmi szer­vek megyei és járási kép­viselői is. Többek között je­len volt György Sándor, az MSZBT országos titkára, dr. Vasas Joachim, az MSZBT megyei bizottságának osz­tályvezetője, Pócs Ilona, a Központi Gorkij Nyelviskola igazgatója. Mészárosáé Pusz­tai Éva, a megyei úttörő- elnökség titkára köszöntője után a szovjet pionírok fel­vonták a zászlót, s az ő mű­sorukkal is zárult a tábor­nyitó ünnepség. A harmadszor megrende­zésre kerülő játékos tanfo­A rádió műsorából ajánljuk a Kossth-adóm kedden, 16 órá­tól felhangzó „Daloló, muzsikáló tájak” című műsort, amelyet Heves megyei népdalfeldolgozá­sokból állítottak össze. Szerdán közvetíti a Kossuth-adó 21.05-től Nemeskürty István műsorát A magyar művelődés századai cím­mel. Pénteken ugyanitt 13.45-től Munkásábrázolás az irodalomban címmel hallható összeállítás. A televízió keddi műsorában 16.10- kor Venceremos címmel a kubai forradalom győzelméről sugá­roznak műsort. Az Óriáskerék 21.55-kor kezdődő adásában a magyar szakszervezeti mozgalom egyik Jelentős képviselőjével láthatnak beszélgetést. Ezt kö­veti a Kockázat, a külpolitikai szerkesztőség világgazdasági ma­gazinja. Csütörtökön A nap gyermekei címmel Makszim ségét leszámítva csak egé­szen kis kultúrházakban játszhatnak, és azok között is talán a legkisebb a kismo- gyoródi. Olyan kicsi, hogy amikor a hősiesen végigerőlködő buszból kikászálódó színé­szek megpillantják a hely­színt, azt hiszik, egy iskolai dobogó, ahonnan az előadás idejére eltávolították a taná­ri asztalt. Ezt a kis teret még inkább zanzásítja a Fókazsír díszlete, amelyet az előző busszal érkező műszakiak már odatelepítettek. — Barátaim, csak semmi pánik — mondja Törzstagi, úgyis mint megbízott társu­lati vezető, az igazgató jelen­lévő képviselője, rendfenn­tartó közeg. — Gondoljatok az elődeinkre, komédiás őse­inkre, a nemzet napszámo­lyam a Heves és Nógrád megyei úttörőknek nyújt le­hetőséget az orosz nyelv jobb megismerésére, gyakorlására. A kéthetes tanulással egy­bekötött pihenést az MSZBT Gorkij Nyelviskolájának He­ves megyei tagozata szervez­te. Most 76 magyar és 18 szovjet kisdiák vehet részt a közös táborozáson. A ta­nulásban 11 hazai és három orosz anyanyelvű pedagógus segít nekik. Köztük van Zaják Etelka, a tábor veze­tője, aki a Gorkij nyelvis­kola Heves megyei tagoza­tát vezeti és Maria Ivanov­na Baranova, aki a moszk­vai Puskin Intézet munka­társa. Gorkij drámájából készült tévé­játékot mutatnak be, utána pe­dig a Panoráma, a külpolitikai szerkesztőség világpolitikai ma­gazinja jelentkezik. Szombaton a 2-es csatornán 11.05 perctől előbb Bessenyei György vígjáté­kának zenés tévéváltozatát vetí­tik A filozófus címmel, majd 18.05-tői Scha&r Erzsébet szob­rászművésznek állítanak emlé­ket. Továbbra is javasoljuk a Csehszlovák filmvigjáték című sorozat nyomon követését. A kö­vetkező részre vasárnap délután 15.50-től kerül sor. A könyvek közül Tolsztoj I. Péter című művét ajánljuk és Gedeon Pál Történelmi kalei­doszkóp című munkáját, amely a szerző világjárásainak, érde­kes politikai tudósításainak hű tükre. saira. akik ettől sokkal mos­tohább körülmények között is játszottak. Gyakran még tető sem volt a fejük fölött, és ugye ezt azért itt nem le­het elmondani... És külön­ben is, a színész feladata szolgálni a közönséget min­dig, minden körülmények között. A lelkes beköszöntő végére betoppan a kultúrotthon igazgatója, kezében egy de- mizson törkölypálinkával. — Csiperke vagyok! — mutatkozik be vidáman, és nem túlzottan visszafogott hangerővel, amiből arra le­hetett következtetni, hogy a kezében lóbálódzó demizson- ból már beszívta a maga ré­szét. — Isten hozta a művé­szeket! Hölgyeim, uraim, be­melegítésül egy-két kupicá­val ... — Köszönjük — hárítja el Törzstagi —, de csak előadás után... — Ugyan, hát mi az a né­hány nyelet... — kísért to­vább Csiperke; ide-oda fo­rogva a demizsonnal, de aztán látva, hogy senki sem mozdul, abbahagyja a pró­bálkozást. — Akkor hát jól van. jöjjön előbb a művé­szet, de utána duplán ... Mert mindent el lehet mon­dani Kismogyoródról, de hogy rossz pálinkát főznek itt, azt még az ellenségeink sem állíthatják. (Folytatjuk) Megyei elődöntő: 1984. február KlSZ-programok az 1983/84-es tanévre (Messze még az iskolakez­dést jelző csengőszó, de a KISZ Központi Bizottságá­nak középiskolai és szak­munkástanuló tanácsánál már az 1983/84-es tanév rendez­vényeinek tervei formálód­nak. Az események sorát szep­tember 13-án, 14-én a marxista diákakadémiák ve­zetőinek országos tanácsko­zása nyitja. A tizenévesek politikai tájékozottságának, történelmi ismereteinek bő­vítésére hívták létre — az elmúlt évben — a marxis­ta diákakadémiák rendsze­rét, és a kezdeményezés be­váltotta a hozzá fűzött re­ményeket. A diákakadémiák vezetőinek országos tanács­kozása jó lehetőséget teremt ahhoz, hogy összegezzék az első év tapasztalatait, konk­rét, módszertani segítséget, ötleteket adjanak a fiatalok­nak. Októberben országos ak­ciót indít útjára a közép­iskolai és szakmunkástanuló tanács: a fővárosban és a megyékben — így Heves me­gyében is — diákfórumokat rendeznek a békéről, a bé­kéért. A fiatalok igényeinek megfelelően előadásokat, vi­tákat, s egyéb rendezvénye­ket szerveznek, közismert békeharcosok. politikusok, katonapolitikai szakértők élőadásokat tartanak. A városi diáktanácsok ve­zetőinek országos tanácsko­zására is októberben kerül sor. Erre az értekezletre 42 város diáktanácsainak kép­viselőit várják, hogy kicse­réljék tapasztalataikat, egyez­tessék munkájukat, a fiata­lok érdekében végzett tevé­kenységüket. Régi hagyományt elevení­tenek fel novemberben Bé­kés megyében. A diákévben vörös vándorzászlót elnyert középfokú tanintézeti KISZ- szervezetek KISZ-titkárainak, KISZ-tanácsadó tanárainak, igazgatóinak tapasztalatcse­réjét rendezik meg, fórumot, teremtve a legjobb módsze­rek megismeréséhez, a diák­év eseményeinek, program­jainak értékeléséhez. Decemberben megrendezik a diák újságírók, rádiószer­kesztők tapasztalatcseréjét. A tanácskozásokon kívül hang­kazetták, iskolai újságok köz­readásával, gyakorlati taná­csokkal is segítik a diáksaj­tó munkatársait szerkesztő­it, s megvitatják egy eset­leges hírcsere-központ létre­hozásának lehetőségeit. Jövő év áprilisában kez­dődik a szakmunkástanulói ösztöndíjrendszer tervezeté­nek társadalmi vitája. A kö­zépiskolai és szakmunkásta­nuló tanács törekvése, hogy az érintett fiatalok széles ré­tege nyilvánítson véleményt a majdan „zsebüket érintő” új ösztöndíjrendszerről. Az 1984. évet kollégiumi évvé nyilvánítják. Ennek je­gyében kerül sor — a jövő esztendő első negyedében — a megyei kollégiumi konfe­renciákra, amelyek közép­pontjában a kollégiumokban élő diákok helyzetének érté­kelése, elemzése áll. Az or­szágos kollégiumi konferen­cia 1984 júniusában összeg­zi a területi értekezletek ta­pasztalatait. A következő oktatási év­ben is meghirdetik a diák­politikusok országos vetélke­dőjét, ennek központi gondo­lata : „Hazám állampolgára vagyok”. Az iskolai selejte­zőket 1983 november—de­cemberében, a megyei elő­döntőket a jövő év február­jában, a középdöntőket márciusban, az országos döntőket pedig április ele­jén tartják. (MTI) (pécsi) /xJryy -rv\ArH£ TAIELÖ^DAS, 1LJ J-+­iSp® l \DAST YORODOr Heti ajánlat

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents