Népújság, 1983. július (34. évfolyam, 154-180. szám)
1983-07-23 / 173. szám
4 NÉPÚJSÁG, 1963. július 23., szombat Hitel a gabonaprogramhoz Beszélgetés dr. Kis Ppllal, a Magyar Nemzeti Bank főosztályvezetőjével Magyarország az egy főre jutó 1400 kiló gabona és 140 kiló hústermeléssel a világ élvonalához tartozik. Miután a gabona stratégiai cikk és keresett áru a világpiacon, érthető, hogy a terméstöbblet értékesítése nálunk is jelentősen javítja a külgazdasági egyensúlyt. Nagy jelentősége van tehát a Minisztertanács által a VI. ötéves tervidőszakra meghirdetett gabonaprogramnak, amely 1985-ig, 15 millió tonna kalászos. és kukorica termelését segíti elő. Megvalósítását ösztönzi az a világbanki hitel is, amelyet a közelmúltban írt alá Washingtonban, a Magyar Népköztársaság képviselője. Ennek jelentőségéről beszélgettünk dr. Kis Pállal, a Magyar Nemzeti Bank főosztályvezetőjével. — Mire terjed ki a kölcsönegyezmény? — A Világbank lényegében 240 millió dollárnyi hitelt biztosított hazánknak, amely két kölcsönegyezményből áll. Az egyik a gabonatermelés, a másik az energaiíelhasználás ésszerűsítésének fejlesztését segíti elő. A gabonaprogram a termeléshez szükséges korszerű, a világon élenjáró gépek beszerzését, valamint tárolók létesítését biztosítja, amelyre 130 millió dollárt fordítanak a világbanki hitelből. Ez az üzemek saját fejlesztési forrásaival együtt három év alatt 12 milliárd forint beruházást tesz lehetővé a magyar mezőgazdaságnak. A gabonaprogram célja, hogy a gazdaságok növeljék a hozamokat, ugyanakkor csökkentsék a termelési, illetve a tárolási költségeket és több terményt exportáljanak. A többletexport biztosítja majd a felvett hitel esedékes részleteinek visszafizetését, beleértve a kamattörlesztési kötelezettségeket is. — Milyen feltételek között nyújt hitelt a bank a gabonaprogramban részt vevő üzemeknek? — A gépesítés korszerűsítésére, műszaki fejlesztésre 50 százalék saját anyagi erőforrás mellett, 50 százalék hitelt biztosítunk 14 százalékos kamat mellett. Ezt az összeget hat év alatt kell visszafizetnünk az üzemeknek. Ugyanakkor kötelezik magukat arra is, hogy az új gépek értékének 15 százalékáért megfelelő pótalkatrészeket is vásárolnak. A gabonatárolók építéséhez viszont 30 százalék saját pénzügyi erőt kell adniuk a gazdaságoknak, a bank pedig 14 százalék kamat mellett 70 százalék hitelt nyújt a beruházásokhoz. Ezt 6—10 év alatt fizetik vissza a gazdaságok. Bár a feltételek szigorúak, mégis előnyösek, hiszen az üzemek a legkorszerűbb technikát vásárolhatják meg és enyhíthetik tárolási gondjaikat is. A várható többlethozamok ugyanakkor nagyobb jövedelemben is jelentkeznek majd. — Milyen gépekhez juthatnak az üzemek? — A versenytárgyalások 27 féle erő- és munkagéptípusra terjedtek ki. Ezek nagyobbik fele a fejlett tőkés országok gépgyárainak terméke, de közöttük vannak a hazai MEZÖGÉP-ipar, elsősorban a Rába Magyar Vagon- és Gépgyár termékei is. Azokat a gépeket választottuk ki, amelyek viszonylag olcsón beszerezhetők, műszakilag versenyképesek, gazdaságosan működtethetők és az alkatrész- utánpótlás is folyamatosan biztosítható. A termelés fejlesztésének fontos része az úgynevezett intenzív gabonaprogram megvalósítása, amelyben nagyobb hazai termelési rendszerek: a bábolnai, a bajai, a szekszárdi, a nádudvari és a Szolnoki Gabona és Ipari Növények Termelési Rendszere segít. Ezek szervezik az új gépek eljuttatását, az alkatrészbeszerzést, a tárolók építését az üzemeknek. Szaktanácsokat adnak, szakmai tanfolyamokat rendeznek. Természetesen a gépek beszerzéséhez és a tárolók építéséhez szükséges hitelszerződéseket közvetlenül az üzemeikkel kötjük. Az intenzív gabonaprogram korszerű gépekkel és fajtákkal, valamint kellő szakmai hozzáértéssel a hozamok növelését segíti elő. A terv szerint az intenzív program vetésterülete, 1985-ig eléri a 600 ezer hektárat, amelyből jelenleg 320 ezer hektárnál tartunk. — Miként hat ez a hitelezési lehetőség Heves megye mezőgazdasági üzemeinek továbbfejlesztésére? — Bár Heves nem tartozik a nagy gabonatermelők közé, inkább zöldség-, gyümölcs-, szőlő-, és bortermelésével szerzett hírnevet magának, a megye északi hegy- és dombvidéki területeit leszámítva, mégis számottevő a gabona;-, ezen belül főleg a búza vetésterülete. Ezért a gabonatermelés fejlesztéséhez már az 1970-es évek közepétől, az úgynevezett exportfejlesztő hitelből áz itteni nagyüzemek is jelentős összeggel részesedtek. Az ebből vásárolt korszerű gépeket, eszközöket jól használták fel a gazdaságok, mert a hitelfeltételekben a tőkés exportra vállalt többletmennyiséget túlteljesítették! 1982-ben például a szerződésen felüli többlet- bevétel búzából 1,3 millió dollár volt. Persze vannak olyan üzemek is, például a mezőtárkányi, a kiskörei, vagy a tarnaörsi termelő- szövetkezet, amelyek elmaradtak a vállalt többletexport teljesítésétől. Ezeknek további erőfeszítéseket kell tenniük a nagyobb hozamok elérésére. Az intenzív gabonaprogramban részt vevő gazdaságok, megfelelő szerződéses feltételek alapján, műszaki fejlesztésre már részesültek az export- fejlesztő hitelből. Így az andomaktályai, a tiszanánai, a det’ki, a tarnaörsi, a gyöngyöspatai, a hevesi és a horti termelőszövetkezet kapott ebből. — És mely gazdaságok juthatnak a világbanki hitelhez? — A Magyar Nemzeti Bank az idén hirdette meg erre vonatkozó pályázatát, amelyre felhívást áprilisban tettünk közzé. Ennek nyomán Heves megyéből az ecsédi, a feldebrői, a füzesabonyi Petőfi, a kömlői, a mezőszemerei, a sarudi és a hatvani Lenin Termelőszövetkezet jelentkezett. Ezek a gazdaságok évente 10 ezer tonna többletgabona termelését vállalták. Rajtuk kívül a feldebrői, a káli, a kömlői és a viszneki termelőszövetkezet pedig új tárolókat épít a világbanki hitel felhasználásából. Az említett gazdaságokban 12 ezer tonnával nő a raktár- tér. Ezeket elsősorban búza és kukorica tárolására 1984- ben és 1985-ben építik meg, többségében az üzemek saját kivitelezésben. — Mi a teendőjük a pályázó üzemeknek? — Az intenzív gabonaprogramban Heves megye nagyüzemeinek 30 százaléka vesz részt. A világbanki hitel újabb lehetőséget nyújt a mezőgazdasági termelés fejlesztéséhez. A program megvalósításához tavaly ősszel 56, az idén 102 millió forint beruházáshoz nyújtott hitelt a bank. Ettől 27 ezer tonna többlet- gabonát vár a népgazdaság! Ogy véljük, minden lehetőség adott ahhoz, hogy a legkorszerűbb gépek, berendezések beszerzésével és új tárolók létrehozásával, Heves megye érintett gazdaságai a korábbihoz hasonlóan teljesítik a vállalt több- letgabona-exportot. Ezért az érintett üzemek minél hamarabb keressék fel a Magyar Nemzeti Bank Heves megyei Igazgatóságát a hitelszerződések megkötésére, miután szeretnénk, ha az új gépek egy része, amelyek az őszi betakarításhoz, illetve a talajmunkákhoz szükségesek, időben a gazdaságok rendelkezésére álljanak. A világbanki hitelből egyébként újabb üzemek is részesedhetnek, amelyek az idén ősszel, jövőre és 1985-ben jelentkeznek. Erre vonatkozó pályázatunk ugyanis a VI. ötéves terv végén zárul, összességében nagy várakozással tekintünk az intenzív gabonaprogram megvalósítása elé, amely lehetővé teszi a középtávú terv végére megfogalmazott 15 millió tonna kalászos és kukorica termelését. — Köszönjük a beszélgetést. Mentusz Károly A „kertekből” jelentjük A hevesi Rákóczi Termelőszövetkezetben szedik már a szabadföldi paradicsomot. Szépen fejlődik a káposzta a Lenin Termelőszövetkezel boldogi háztáji területein. (Fotó: Szabó Sándor) Még a statisztika is Apró cikkek - nagy bosszúságok Különös lélektana lehet a vevőnek. Történt, hogy ösz- szefutottam egyik- egri ismerősömmel Gyöngyösön. Hóna alatt egy csomag. — Képzeld, cipőt vettem itt, mert Egerben nem lehet vásárolni egy valamire való lábbelit. Hiába, Gyöngyös mindig is kereskedő- város volt. Bólogattam, de az járt az eszemben, hány cipőt vettem viszont én Egerben. És még sok egyéb holmit is. Melyikünknek van igaza? Hol nagyobb a választék? Hol kaphatók divatosabb cikkek? Mondta az igazgató A városi tanács ülésén az egyik napirendi pont a Heves megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat helyi működésének az elemzése volt. A jelentést Báry József igazgató terjesztette elő. Nem okozott meglepetést, hogy a lakosság választott képviselői körében nagy érdeklődés nyilvánult meg a téma iránt. Sokan talán azt várták, hogy a kritikai jellegű megjegyzésekre „igyekszik” majd az érdekelt egyszemélyi felelős jól csengő magyarázatokat adni. Nem ez történt. Nem vitatkozott azokkal, akik úgy vélték, van még javítanivaló a kínálat meny- nyiségében és minőségének, összetételének mostani állapotán. Elismerte többek között, hogy nagyon szükséges lenne egy korszerű áruház megépítése. De... mindjárt hozzátette: a pénz. Amit fel tudtak használni, abból az összegből igyekeztek főként a város belső részén az üzleteket felújítani, kicsinosítani. Valaki később csendesen megjegyezte, hogy mi lenne, ha a másik két kereskedelmi céggel összefogva, közösen építenének meg egy igazán „idevaló” áruházat? A kérdés elernyedten hullott le a levegőben. Többek között azt is elmondta a vállalat igazgatója, hogy a bolti eladók körében eléggé nagyarányú a munkahely megváltoztatása. A statisztikai adatok szerint minden negyedik kereskedő búcsút vesz a vállalattól. Mondták a tanácstagok Nem azon vitatkoztak a felszólalók, hogy van-e elegendő üzlet a városban, van-e azonban elegendő áru, hanem az úgynevezett „bosz- szantó apróságokat” vették elő. Nem lehet alkatrészt kapni drága pénzen vett műszaki árukhoz. Tulajdonképpen filléres cikk hiánya következtében áll a gép hasz- navehetetlenül. Ez a jellemző. Üj gépet, új berendezést elég szépen kínálnak, de ha az néhány hét múlva elromlik. .. ! A nők olyan filléres cikkek miatt értetlenkedtek, amelyek a napi foltozáshoz, varráshoz kellenének, ha... Ha például nem lenne a bolt zárva — .áruátvétel miatt. Szó esett az árrésről is. Azt már nem feszegették, hogy éppen ez az oka az olcsó áruk hiányának a legtöbbször. A nagyobb összeg után a meghatározott százalék ugyancsak szép summát tesz ki, míg az egy-két forint után... filléreket. Mire ösztönzi ez a kereskedőt? Vagy az ebédszünet. Nem lehetne lépcsőzetesen zárni, nyitni délben az egyfajta profilú boltokban? Ez a kérdés nyitva maradt. A számok beszélnek Én sem szeretem a statisztikai számokat bűvészkedésre használni. De az már mindenképpen mond valamit, hogy a vállalat összes forgalmának több mint 40 százaléka Gyöngyöshöz kötődik. Ennek ellenére komoly beruházásra még erősebb fejtörés után sem emlékeznek az emberek. Ha a mátraalji település ilyen jelentős eredményt mutat fel a bevételekben, miért feledkeznek meg róla a fejlesztés idején? Vagy: nem sokat kell értékelni azokat az adatokat sem, amelyek világosan bizonyítják, hol van javítanivaló. A ruházati cikkekből sokkal többet értékesítenek, mint az ipari árukból. Nyilvánvaló, hogy a jobb kínálat vonzza a vevőt. Ez a különbség nem csupán az utóbbi hetekre érvényes. Az is jelez valamit, hogy a „lerakodott” készletekből, ez a kifejezés a raktárban heverő árukra vonatkozik, egyszóval, amit nem tudnak időben értékesíteni, azt kiárusítják. Nem kevesebb, mint 22 millió forintot használtak fel a kockázati alapból a porosodó cikkek „mobilizálására”. Ezek a számok többet mondanak, mintha fél órán át vitatkozna bárki a vállalat gyöngyösi tevékenységével kapcsolatban. Néhány kérdőjel Amikor megkérdezte az egyik tanácstag a testület ülésén, hogy miért nem fogadják el az' iparcikkboltokban a lakossági OTP-csek- ket, a választ úgy kapták meg, hogy ennek tulajdonképpen elvi akadálya nincs. Ha elvi nincs, akkor... ? Azt a beszámoló sem vitatta, hogy a következő időkben a „kereskedelmi tevékenység minőségi jegyeit lényegesen javítani kell”. Ha ezt lefordítjuk köznyelvre, azt kell értenünk, hogy nincs még minden rendben a kereskedői munkában. Bizonyára befolyásolja az eladókat a munkabérük mértéke, az ötnapos munkahét ténye, a szakma elnőiesedésével együtt járó sajátos körülmények, de ez a vevőt nem nyugtatja meg. Ami nem jó, azon változtatni kell. Ha itt, helyben nem lehet, akkor „feljebb” kell menni. Ha még ott sem találnak orvosságot a bajra, még fentebb kell kopogtatni. Mert szép-szép, hogy az ellenőrök csupa jót tudnak mondani, az is büszkélkedni, való, hogy mennyivel nőtt az átlagkereset, mennyit költöttek felújításra, a portálok csinosítására, a vásárlói panaszok kivizsgálását mi. lyen komolyan veszik, de a lényeg mégiscsak az, hogy a vevő jó kedvvel jöjjön ki a boltból. Azt már nem tudom megfejteni, miért elégedettek az egriek Gyöngyössel, és miért járnak a gyöngyösiek Egerbe vásárolni. Rejtély. Apró ügy talán, de nagyon bosszantó. G. Molnár Ferenc
