Népújság, 1983. július (34. évfolyam, 154-180. szám)
1983-07-22 / 172. szám
NÉPÚJSÁG, 1983. július 22., péntek A Minisztertanács tárgyalta Évente egymilliárd 150 mFt a leginkább rászorulóknak A kormányzat a mai nehéz viszonyok között is a lehetőségek szerint segít abban, hogy a társadalom leginkább rászoruló rétegei nagyobb jövedelemhez jussanak. Mint ismeretes, július 1-től felemelték a családi pótlékok nagy részét, ami évi 2,3 milliárd forint többletet juttat a szülőknek, egymillió 660 ezer gyermek jobb ellátásához. A Miniszter- tanácsnak a SZOT-tal egyetértésben hozott mostani határozata pedig az időskorúak és súlyosan rokkantak anyagi helyzetének javítása érdekében kimondja, hogy szeptember 1-től emelni kell egyes nyugdíjakat és a házastársi pótlékot; a nyugdíjintézkedésekkel a régen megállapított alacsony nyugdíjjal rendelkezők, az időskorúak, továbbá a súlyosan rokkantak helyzetén kell elsősorban javítani. Ennek az elvnek a jegyében hozta határozatát a Minisztertanács. A rendelkezések 740 ezer embert érintenek és az emelés egész évre számítva egymilliárd 150 millió forint többletjuttatást jelent számukra. Ennek körülbelül egyharmadát fedezi a magasabb jövedelműek ez év januárjában megjelent öregségi járadékából származó többletösszeg. A kormányintézkedés a régen megállapított sajátjogú, továbbá özvegyi, szülői nyugdíjakat és árvaellátásokat emeli, mivel ezek jóval alacsonyabbak az utóbbi években megállapított összegeknél. Ez egyben azt is jelenti, hogy az azonos nyugdíjas rétegeken belüli szociális különbségeket központi nyugdíjemeléssel nem tudják teljesen követni. A központi nyugdíjemelést technikai okokból sem lehet az idős emberek egyéni körülményeihez igazítani. A tanácsi szerveknek azonban módjuk van arra, hogy ezeket az egyéni körülményeket is figyelembe vegyék, s ahol szükséges, az eddiginél nagyobb segélyt folyósítsanak a rászorultaknak. Szeptember 1-től a jelenlegi nyugdíjösszegre való tekintet nélkül havi 200 forinttal emelkedik azoknak a járandósága, akiknek sajátjogú nyugdíját 1959 (mező- gazdasági szövetkezeti tagok esetében 1967). előtt állapították meg. (A mezőgazdasági szövetkezeti tagok új nyugdíjrendszerét ugyanis nem 1959-ben. hanem 1967- ben vezették be. s a nyugdíjkorhatár is csak fokozatosan vált egységessé.) Ugyancsak a nyugdíjösszegre való tekintet nélkül havi 150 forinttal emelkedik a súlyosan (I—II. csoportos) rokkantak nyugdíja és a mezőgazdasági szövetkezeti munkaképtelenségi járadék. Szintén 150 forinttal, de legfeljebb havi 2800 forintra emelik az 1959 és 1970 (mezőgazdasági szövetkezeti tagok esetében az 1967—1970.) között nyugdíjazottak öregségi, III. rokkantsági csoport szerint járó rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíját. Az emelés ösz- szege azonban havi 50 forintnál kisebb akkor sem lehet, ha ezzel túllépik a 2800 forintos határt. Havi 100 forinttal, legfeljebb havi 2800 forintra emelik az 1971 előtt megállapított, vagy 1971 előtti nyugdíjon alapuló hozzátartozói ellátásokat, vagyis az özvegyi, szülői nyugdíjakat, árvaellátásokat. Az emelés itt sem lehet kevesebb 50 forintnál. Szintén havi 100 forinttal emelik az 1971. előtt megállapított mezőgazdasági szövetkezeti öregségi, özvegyi járadékokat. Száz forinttal emelkedik valamennyi házastársi pótlék összege, valamint az az összeghatár, ameddig a nyugdíj házastársi pótlékkal egészíthető ki. A felemelt nyugdíjakat első ízben szeptemberben kézbesítik, azt külön kérni nem kell. A nyugdíjak és a házastársi pótlék emelésével kapcsolatos rendelkezések végrehajtásáról a Szakszervezetek Országos Tanácsa a pénzügyminiszterrel, az érdekelt miniszterekkel és az érintett érdekképviseleti szervekkel egyetértésben szabályzatot ad ki. A nyugdíjemelésen kívül a tanácsok évi 200 millió forintot kapnak arra a célra, hogy az idős emberek egyéni helyzetének közvetlen vizsgálata alapján a legrászorul- tabbaknak, a halmozottan hátrányos helyzetű nyugdíjasoknak, járadékosoknak, továbbá azoknak, akik nyugdíjra jogot nem szereztek, az eddiginél nagyobb támogatást adjanak. Az időarányos összeggel már ez év július 1-től felemelték a helyi tanácsok szociális segélyezési keretét, az Egészségügyi, valamint a Művelődési Minisztérium pedig közös irányelveket adott ki arra, hogy ezt a többletösszeget milyen elvek alapján használják fel. „A legfontosabb feladatunk az „első vonal“ erősítése“ Beszélgetés a bolgár szakszervezetek munkájáról Targoviste megye szak- szervezeti küldöttsége egy héten át ismerkedett a megyénkben folyó szakszervezeti munkával. Ez alatt az idő alatt arra is sor került, hogy mi is ismerkedhessünk munkamódszereikkel, eredményeikkel, feladataikkal. Ezekről váltottunk szót Stefan Rizov elvtárssal, a tar- govistei SZMT ideológiai titkárával. — Kérjük, ismertesse megyénk dolgozóival a Targoviste megyei szakszervezeti mozgalom néhány jellemző adatát, a szervezettség mértékét, szakszervezeteik felépítését. Megyénkben a szakszervezeteknek 68 ezer tagja van, közülük 28 ezer a mezőgazdaságban dolgozik. Erre azért térnék ki, mert korábban szövetkezeteinkben nem működött szakszervezet. Ez a létszám azt jelenti, hogy a dolgozók között a szervezettség körülbelül kilencvenszázalékos. Szakszervezetünk felépítése annyiban tér el az önökétől, hogy nálunk a korábbitól eltérő az igazgatási területek felosztása is. így 10 körzet van a megyében (a korábbi három járás helyett) s a szakszervezeti bizottságok is körzetenként alakultak. Ezen túlmenően hét szakmaközi bizottság van. Munkájukat a szakszervezeti tanács fogja össze és irányítja. A mezőgazdasági szakszervezetet azért is emeltem ki, mert működésük óta az iparban dolgozókéval azonos jogokat, lehetőségeket kaptak a mező- gazdasági dolgozók is. Értem ezalatt a gyermekekkel, a nyugdíjjal kapcsolatos szociális támogatást. — Mit tartanak ma a bolgár szakszervezeti mozgalom legfontosabb feladatának? Munkánkat éppúgy, mint önöknél, a párt XII., valamint a szakszervezetek IX. kongresszusának határozatai szabják meg. Nagyon fontosnak tartjuk a politikai, kulturális nevelőmunkát, a munkafegyelem erősítését, s az ösztönzést a termékek minőségének javítására. Ez utóbbi olyannyira központi kérdés, — éppúgy mint önöknél —, hogy legközelebbi pártkonferenciánk egyik lényeges témája lesz. Néhány évvel ezelőtt a szocialista brigádmozgalom fejlődését tanulmányozta küldöttségünk, hasznosítottuk a tapasztalatokat, s elmondhatjuk, szocialista brigád- mozgalmunknak jelentős szerepe van abban, hogy nyolcadik ötéves tervünk teljesítésében jól állunk. Nagyon lényeges feladatunknak tartjuk a tervteljesítés támogatását. Természetesen ezek mellett egyáltalán nem hanyagoljuk el a dolgozók élet- és munkakörülményeinek állandó figyelemmel kísérését, a munkavédelmet, s a magunk lehetőségeivel szorgalmazzuk az újítások, a találmányok, a korszerű technológiák gyorsabb alkalmazása bevezetését. Ismeretes önök előtt, nálunk is, napi feladat az új gazdasági mechanizmus bevezetése, — ennek támogatása, a hozzá szükséges módszerek kidolgozása nekünk is lényeges feladatunk. — Milyen kérdéseket tanulmányoztak elsősorban mostani látogatásuk alkalmával, s találtak-e hasznosításra alkalmas dolgokat? Természetesen idő kell ahhoz, hogy benyomásainkat, tapasztalatainkat összegezzük. Annyit azonban már most is elmondhatunk, érdekesnek és jónak ítéljük az önöknél alkalmazott módszereket a szakszervezeti aktivisták politikai képzésére. Nálunk ma első rendű, fontos feladatnak tartjuk, hogy az alapszervezetekben folyó munkát erősítsük, s ehhez megfelelően felkészítzük. Annyit azonban már mialkat. Ügy találtuk, az önök módszerei hasznosíthatók, s bevezetésükre jó alkalomnak kínálkozik, hogy a jövőben kialakítják megyénkben is az oktatási köz- pontot. — Milyen benyomásokkal vesznek búcsút megyénktől? — Elsősorban köszönettel emlékezünk majd arra a kedves, baráti fogadtatásra, amelyben részesültünk. Ez a látogatás is hozzájárul testvéri, baráti kapcsolatunk további erősítéséhez. Hasznosak ezek a kapcsolatok, hogy mást ne említsek: megerősítették bennünk az itt tapasztaltak is azt, menynyire hasznos és fontos a dolgozókkal való erősebb kapcsolat tartása, a kölcsönös információ. Reméljük, barátságunk tovább mélyül, s ez mindkét megye vezetőinek is, dolgozóinak hasznára válik. — Köszönjük a beszélgetést. Deák Rózsi Konténeres szölőoltványl készít a gazdasági munkaközösség A Szekszárdi Állami Gazdaságban egy 22 főből álló gazdasági munkaközösség foglalkozik konténeres szőlő- oltvány előállításával. Az idén 15 fajtából 100 ezer vesszőt oltottak. Az oltványok egy részét az állami gazdaság saját ültetvényének pótlására használja, de a kistermelők is vásárolhatnak a keresett cikkből. ★ Bizottság veszi át a kész oltványokat a gazdasági munkaközösség tagjaitól (MTI fotó: Gottvald Károly felvétele — KS) 45 év a kereskedelemben A vevő mindenekelőtt A hatvaniak 3301-es ABC- áruháza első pillantásra mit sem különbözik az ország bármely más lakótelepi bevásárlóhelyétől. Lapos tetős kocka épület, rajta színes neonreklám, a bejárat mellett kirakatok. Benn is a megszokott kép fogad: áruval megrakott pultok, gondolák. Legfeljebb az sejtet valamit, hogy a különböző italos üvegeket, konzerves- dobozokat, tisztítószeres flakonokat egészen a plafonig rakták... Ennek az ABC-nek azonban — és ebben jócskán különbözik társaitól —, közszájon forgó neve van. Nemrég nyugdíjba vonult vezetőjéről „Marsó-boltnak” keresztelték. Hogy miért tudják a volt üzletvezető nevét olyanok is, akik a lakótelep betonerdejében még a szomszédjukat sem ismerik? Hát egyszerűen azért, mert a bolt választéka széles, a kiszolgálás udvarias. Csalódottan, dolga végezetlenül senki nem távozhat... A gyöngyösi központ, a Heves megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat vezetői nehezen akarták Marsó Zoltánt nyugdíjba engedni. Nemcsak azért, mert az általa vezetett ABC kollekítvája munkáját néhány éve a Minisztertanács a Munka Vörös Zászlója Érdemrend kitüntetéssel jutalmazta, de azért is, mert a legfőbb „minősítők”, maguk a vásárlók mindig csak a legjobbakat mondták róla. Döntésén gondolkodva meglepetésem akkor lett teljes, amikor csengetésemre egy, a korát meghazudtoló férfi tárta ki lakása ajtaját. Nem látszik rajta, hogy 45 évet töltött a szakmában. A miértre, kérdés nélkül is megkaptam a választ: sarkában két fiúcska, az unokái. .. Aztán odabenn beszélgetés közben ért a második meglepetés: az igazi kereskedőt az ember olyannak ismeri, aki arra is „rádumálja”, amit nem akart megvenni. Marsó Zoltán viszont — legalábbis amikor életéről faggatom —, szerényen szűkszavú. — A szakmát, bár nem nála tanultam, apám mellett szereztem meg, aki egy fűszer- és vegyesboltban dolgozott. Akkoriban segéd csak az lehetett, aki tudott bánni vevőkkel, a méréshez éppúgy értett, mint a számoláshoz, de ha meg kellett fogni a kosarat — mert a tanulót kifutónak is használták —, attól sem húzódozott. Egy volt a lényeg: a vevő mindenekelőtt.. . 1941- ben szabadultam, a katonaság után egyedül maradt édesanyámnak segítettem. Aztán az üzletet államosították, de ott dolgoztam 1970-ig, míg a Dózsa-téri ABC-t át nem adták. Van, aki emlékeiből, van, aki csak filmekből idézheti a régi boltosok vevőcsalogató kirakatait. Ma már csak mosolygunk a nagy műgonddal készült vitrinen, amelyben köménymagból, szemes borsból „rajzolt” országtérképet a tulajdonos, és megint más portékájából formálta két nagy folyónkat. Ilyen „kompozícióval” nyert Marsó Zoltán édesapja is megyei ki rakat versenyt 1928- ban, amelyet oklevél hitelesít. Szív és rajongás volt az effajta munkákban... — Az önkiszolgáló üzletekben vitathatatlanabbul gyorsabb a vásárlás. Egyfelől kínálják annak lehetőségét, hogy a vevők magukra maradjanak, másfelől nincs bennük olyan pult, ami szigorúan elválasztaná a vevőktől az eladót. Ha a kereskedő a sorok között sétál, figyeli az embereket; rögtön „kiszúrja”, kinek van szüksége segítségre, tanácsra. És az is biztos, hogy aki nem csalódott az ajánlatban, az holnap is visszatér. . . Én egyébként éppen az ilyen tanácstalan vevőket szeretem. Aki konkrét elképzelésekkel jön, kezében listával, azt nemigen lehet rábeszélni, hogy további ötven, száz forintot költsön. Egy üzlet akkor válik „menővé”, ha a vevő mindig talál benne valami újdonságot, amelyet máshol hiába keres. Jól tudta ezt Marsó Zoltán, ezért nem volt rest a beszerzésnél. Alkalmanként képes volt beutazni az egész országot, hogy a pultra tehessen külföldi kerrens árucikkeket is. Hiszen aki mondjuk egy-egy jó konzerv, ital, vagy pipe(Fotó: Szabó Sándor) recikk kedvéért jött az ABC-be, az nem tudott elmenni a mindig friss húst, vagy a szebbnél szebb primőröket kínáló asztalok mellett sem anélkül, hogy ne kért volna. — Az élelmiszerüzlet lelke a húsos- és csemegéspult. Ha ott a vásárlót a felvágottak arzenálja fogadja, ha tálcák soha nem üresek, óhatatlan, hogy a gondolák között is ne nézzen szét. Elvem az volt, legyen az eladótérben a készlet háromnegyed része, hiszen azt bemutatni, kínálni kell, nem pedig a raktár mélyén őrizni. A gyakorlat engem igazolt: a vágóhidakról érkező sertés-, marha- és birkahúsból hetente 10—20 mázsát is eladtunk, 20—25 mázsa csirkét és ugyanennyi felvágottat mértünk szét. Évi forgalmunk elérte a 130 milliót, egy-egy dolgozó 270 ezer forintot forgalmazott. A hét végi bevásárlónapokon 4—5 ezer ember is megfordult az üzletben, a napi bevétel 600 ezer forint körül mozgott. Nyáron volt lehetőség arra is, hogy készpénzért közvetlenül a termelőtől vásároljunk friss zöldséget, gyümölcsöt, A vevőnek nem kellett a piacra mennie, egy helyen megkapott mindent. A bolt dolgozói pedig a forgalom után többletjövedelemre tettek szert. Ügy hiszem, a kollégák megtalálták számításukat, hiszen a fluktuációt mi nem ismertük. A 3301-es ABC-be nemcsak a helybéliek járnak rendszeresen, de jönnek az átutazók az ország minden részéből. sőt jó néhány külföldi is visszatérő vásárlójuk ilyenkor, nyár derekán. A választékkal, a kiszolgálással maximálisan elégedettek, bizonyíték erre levelek sora, amelyeket az üzlet központjába juttattak el. A magas állami kitüntetésen kívül minisztériumi oklevél és több más elismerés is jelzi: nem haszontalan az ottani kereskedők lelkiismeretes munkája. Fazekas Eszter
