Népújság, 1983. július (34. évfolyam, 154-180. szám)
1983-07-17 / 168. szám
NÉPÚJSÁG, 1983. július 17.* vasárnap 3. Nem vész kárba A tiszanúnai Petőfi Termelőszövetkezetnél két évvel ezelőtt kezdtek hozzá háromezer négyzetméter fóliafelület alatt a szegfűtermesztéshez. A szarvasmarha telep fűtésénél használt meleg vizet a kertészetbe vezetik, így másodlagosan is hasznosítják a virágnevelésnél. Szakaszos ültetéssel az 55 ezer tőről folyamatosan lehet szedni, az év minden napján az illatos szegfűket, melyeket Eger, Heves, Füzesabony virágüzleteibe szállítanak (Fotó: Szabó Sándor) Naponta 25 ezer hektár Munkában a légi növényvédelem A 68. eszperantó világkongresszus előtt A nemzetközi kommunikáció szolgálatában Beszélgetés Korcsog András művelődési államtitkárral, az Eszperantó Világkongresszus védnökségi testületének tagjával A fülledt, párás idő kedvez a kártevőknek, s fokozott védelemre kényszeríti a mezőgazdasági üzemeket. A MÉM Repülőgépes Szolgálata az állami gazdaságok, termelőszövetkezetek megbízásából naponta 20—25 ezer hektárnyi területet permetez be a különféle hatószerekkel. Munkáját némiképp hátráltatja a tartós meleg, 25 fok felett ugyanis nem tanácsos kiszórni a vegyi anyagokat, ezért a kora reggeli és — sötétedésig — a késő délutáni órákban szállnak fel a gépek. Az egyik legfontosabb tennivaló most a szőlőpero- noszpóra elleni védekezés. E feladatot, mivel a szőlőültetvények egy része hegyoldalakban- van, helikopterrel hatékonyabban végezhetik, mint a kevésbé fordulé. kony, merev szárnyú gépekkel. Éppen ezért 50 helikopterbrigád dolgozik a Tokaj, a Mecsek és más borvidékek szőlői felett. A biztonság érdekében minden gépet külön szerelő vizsgál át egy-egy felszállás előtt, és az esetleges hibáknál a szervizszolgálat is azonnal a helyszínen terem. A légi növényvédelem meglehetősen költséges, éppen ezért mind gyakoribb, hogy több szomszédos nagyüzem közösen bérel gépet, így egy-egy felszállással egyszerre nagyobb területet szórhatnak be, gazdaságosabb a munka. A napraforgó tányérbetegségeinek is kedvez a mostani időjárás, ezért a kár mérséklésére mindenütt dolgoznak a repülők. Gondot okoz a burgonyafitosz- póra Somogy, Borsod és Nógrád megyében a legnagyobb burgonytermelő vidékeken, e betegségek ellen is légi úton védekeznek a gazdaságok. (MTI) Az Eszperantó Világszövetség Budapesten rendezi meg hatvannyolcadik kongresszusát július 30. és augusztus C. között. A budapesti világkongresszuson várhatóan hetven ország tóbb ezer eszperantistája demonstrálja majd a mozgalom erejét. A nemzetközi eszperantó mozgalom ezúttal is neves közéleti személyiségekből, politikusokból létrejött védnökség támogatásával szervezi kongresszusát, amelynek Budapest — 1929. és 1969 után — most harm ad Ízben ad otthont, A védnökségi testület tagja Korcsog András művelődési államtitkáén Is, aki a világkongresszus kezdete előtt a Népújság számára Aczél Gábor kérdéseire válaszolt. — Korcsog elvtárs az eszperantó világkongresszus védnöki testületében a Művelődési Minisztérium képviseletében kapott helyet. A tárca pártfogolja vagy támogatja az eszperantó mozgalom törekvéseit? — Az esziperantó nyelv és mozgalom tárcánk részéről több szempontból is figyelmet érdemel. A nyelv tanításából és az erre alapozódó nevelési lehetőségekből fakadó teendőinket emelem ki — nem is teljesközűen — példaként. Az eszperantó oktatásával foglalkozók zöme hivatását, főfoglalkozását tekintve pedagógus. Körükbe tartoznak azok. akik főiskolán vagy egyetemen képesítést szereztek az eszperantó nyelv oktatására. Minden iskolatípusban lehetőség van tanulni ezt a nyelvet, ami a megfelelő oktatási segédletek biztosítását teszi feladatunkká. Nemzetközi összehasonlítások, kísérletek tárgyát is képem az eszperantó nyelv tanítása és az ebből származó előnyök felderítése. Jelen van az eszperantó a szaktárgyi versenyek körében, a tanulók szabad idős és szünidei elfoglaltságában A művelődési intézményhálózat és az ismeretterjesztés ugyancsak beillesztette programjába az eszperantó nyelvoktatás és klubélet feltételeinek biztosítását: a pedagógusok továbbképzését, a könyvek, szótárak kiadását, audiovizuális anyagok készítését, az amatőr együttesek támogatását, szakembereink részvételét a nemzetközi tapasztalatcseréken, módszertani konferenciákon. Azt kívánóm mindezzel hangsúlyozni, Jiogy nem kifelé irányuló támogatásról vagy pártfogásról van szó, hanem tárcánk feladatkörét képező teendők ellátásáról. ami egyben az eszperantó mozgalom létérdeke. Ugyanakkor elismerésre méltónak tartom az eszperantó világ- mozgalom elkötelezettségét a béke őrzésében, a kommunikációs esélyegyenlőség javításában, s ezáltal az emberi értékek védelmében. — Az ENSZ történelmi elődjében, a Népszövetségben tizennégy ország kormánya javasolta az eszperantó iskolai oktatásának bevezetését. Hazánkban milyen lehetőség van e nyelv elsajátítására, mennyire élünk ezekkel a lehetőségekkel, s elképzelhető-e a nemzetközi nyelv iskolai oktatása? — Nyilván a nemzetközi nyelv iskolai oktatásának általánossá tételére gondol, mert magának az oktatásnak mind a jogi biztosítékai, mind a kipróbált gyakorlata létezik hazánkban. Valamennyi iskolatípusban megszervezhető az oktatás, amennyiben igény van rá, és a személyi feltételek biztosíthatóak. Évtizedes hagyománya van a tanulók szaktábora nyelvtanulásának általános és középiskolai szinten, nemcsak magyarok számára szervezett, hanem nemzetközi táborokhan is. A felnőtt korosztály igényelt a TIT által szervezett tanfolyamok és az Eszperantó Szövetség területi szervei, klubjai kezdeményezésére zömmel művelődési otthonokban működő tanfolyamok elégítik ki. Figyelemmel kísérjük az eszperantó nyelvhasználat terjedését külföldön és idehaza, érzékeljük a tanulási formák, módszerek kedveltségében bekövetkező változásokat és ehhez alakítják oktatási ajánlatainkat. — Milyen személyes kapcsolata van az eszperantóval? Véleménye szerint milyen szerepet tölt, illetve tölthetne be ez a nyelv az országok közötti politikai, gazdasági tudományos és kulturális kapcsolatok fejlesztésében? — Személyes viszonyomra legjellemzőbb az informáltság. Ahogy egy könyv, amit olvastam, vagy egy színá előadás, amit láttam, a későbbiek során jelen van véleményformálásomban, döntéseimben, úgy az eszperantó nyelv és mozgalom is számos kapcsolattal, utalással, kötődéssel hívja fel magára a figyelmemet. Valószínűleg számomra ahhoz a lehető- ségbirodalomhoz fog tartóz, ni, amit életem során nem tudok bejárni, de amelynek létét civilizációs nyereségnek tartom. Az országok közötti sokrétű kapcsolatok erősítésében két okból is különös jelentőséget tulajdonítok a nemzetközi nyelvnek. Az egyik az, hogy terjedésében nincs támadó mozzanat. Miközben kommunikációs, értékkicserélési lehetőséget ajánl, nem fűző. dik érdeke a legkisebb nemzeti nyelv elsorvasztásához sem, sőt — nyelvi szempontból — védettséget biztosít. A másik, hogy új rétegeket von be a nemzetközi kapcsolatfelvételre egyénileg is, honfitársaink köréből. — A nemzetközi kommunikációban a hagyományos nyelvi kiváltságokat feltehetően megszüntetné az eszperantó elterjedése. A nyelvi problémákon kívül milyen politikai akadályai vannak ennek? — A most hagyományosnak tekintett úgynevezett nyelvi kiváltságok fejlődési útjai és eredményei mutatják a jelenlegi helyzet ellentmondásait. Én arra ten. ném a hangsúlyt, hogy létezik olyan reális szükséglet, amely mindenkor kiérleli a sok okból elkülönülő emberi közösségek, formációk közötti kapcsolattartás eszköz- rendszerét. Az emberiség fejlődéstörténete, de szűkebb tudományszakom — a természet- és a műszaki tudományokra gondolok — példáinak sokasága azt igazolja. hogy a kigondolhatót kigondolják és a megvatósítha- tóra vonatkozó ismeret nem tüntethető el. Igaz, hogy a társadalmi fejlődés közelmúltja, a gazdasági erőviszonyok alakulása, az ideológiai-politikai küzdelmek megléte mérlegelés tárgyává teszi a nyelvi téren szerezhető előnyöket. A lényeg mégis az, hogy nemzetközi kommunikációra szükség van, és a választott eszközt nem az adott nyelv karaktere mi. att részesítjük előnyben. Tanulságul szolgál mindaz, amit nemzeti nyelvek nemzetközi használatában tapasztalhatunk, felidézhető a nemzetközivé vált nyelvek története és Ígéretesen alakul a nemzetközi használat céljára megalkotott eszperantó pályafutása. — Az eszperantó világ- kongresszus fő témája a modern kommunikáció társadalmi és nyelvi vonatkozásai. A magyar művelődés milyen segítséget kaphat a kongresszustól? — A legközvetlenebb haszonnal az az információs anyag bir, amit az iitt találkozó társadalomtudósok, nyelvészek, pedagógusok, kommunikációs szakemberek erre a konferenciára készítettek elő és itt adnak át egymásnak. Téma lesz többek között a nemzetek közötti érintkezés kulturális és nyelvi vonatkozásai, a nemzetközi információs és kommunikációs rend az oktatási szükségletek tükrében, a kommunikáció szerepe a népek közötti bizalom és együttműködés erősítésében, a kommunikáció etikai kérdései. Érdeklődésre tarthat számot a távközlési kiállítás. A közvetett segítséget mégis talán mindezeknél fontosabbnak érzem. Nagy szükségünk van ugyanis az ismeretségre, a rólunk alkotott reális, élő kép újabb és újabb árnyalataira. Azok a kongresszusi résztvevők, akik munkájuk végzése során vagy akár csak nézőként, hallgatóként megfordulnak művelődési intézményeinkben, igénybe veszik szolgáltatásainkat, közlekednek és vásárolnak nálunk, informál- tabbak, érzékenyebbek és készségesebbek lesznek, ha eredményeink felmérésére, elfogadására adódik alkalmuk. Biztosra veszem, hogy egy olyan sokrétű program után, mint amit a kongresz- szus hete kínál, a vendégfogadó ország megítélésére vonatkozóan is meghatározó erejű élmények maradnak mindenkiben. „Törekvéseinket úgyszólván az egész társadalom megértette...** Ot év a mozgássérülteknél Nem éppen jubileumi időszak, évfordulónak is meglehetősen szerény — de feltétlenül emlékezésre, számvetésre késztető: öt esztendeje alapították a mozgássérültek önálló egyesületet szűkebb hazánkban. — Vajon mi történt, meddig jutottak azóta s mik foglalkoztatják most a szervezetet? — kérdezem Király József megyei elnököt és Bodó Mihály titkárt. — Nos, ami talán a legnagyobb eredmény — válaszolták mindenekelőtt —: röviddel az egri kezdeményezés után megyei, majd pedig országos érdekképviseleti, érdekvédelmi szerv is született vállalkozásunkból. Törekvéseinket úgyszólván az egész társadalom megértette, felkarolta s támogatja már. Igyekezetünket általában a közvélemény ro- konszenve kíséri, ami örömmel tölt el bennünket és hitet ad további munkánkhoz. — Jó, igazán gyümölcsöző együttműködést sikerült teremtenünk a helyi, a járási, a megyei párt- és tanácsi apparátusok munkatársaival, a népfrontbizottságokkal a Vöröskereszttel, kapcsolatunk van a társegyesületekkel, és legalább félszáz más intézmény, vállalat, üzem, meg egy sereg szocialista brigád a patro- nálónk. Elég sok az egyéni támogatónk is, például az ügyvédi munkaközösségek több tagja díjmentes tanácsadással, sőt egy-egy ügyben aktívabb közreműködéssel segít bennünket — magyarázták hivatali szobájukban. — Kellemes érzés arról beszélnünk, hogy célkitűzéseink így sorra-rendre valóra válnak. Hat helyi csoportunk — megalakulásuk sorrendjében: az egri, a gyöngyösi, a hevesi, a hatvani, a pétervásári, a füzesabonyi — napjainkban már 930 tagot tömörít s ez a legnagyobb vidéki egyesületté teszi a miénket. Részint ezért, másrészt pedig valószínűleg munkánk egyfajta elismeréseként Heves megyét hárman is képviselik a Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége „vezérkarában”, ketten egyenesen az elnökségben. Szervezeti életünk — ha nem is éppen egyenletesen s minden tekintetben kielégítően — határozottan fejlődik, önálló, bérelt, vagy kölcsönzött állandó és ideiglenes helyiségeinkben rendszeresek a fogadóórák, amelyeken az alapvető felvilágosítás mellett úgyszólván a legkülönbözőbb problémákkal, ügyekkel foglalkoznak vezetőségeink. Mindenütt fontos feladatnak tekintjük a jog- propagandát, a szociális helyzet javítását, az érdeklődők munkához, rendszeres keresethez való juttatását, a lehető legszélesebb körű rehabilitációt. Segítünk a támogatások előkészítésében, a foglalkoztatás megszervezésében, képviseltetjük magunkat például a Hycomat- gépkocsik elosztásánál. Több más mellett elértük, hogy a rokkantak, a mozgássérültek előnyt élvezzenek autóikkal a közlekedésben, a parkolásnál — a mi erőfeszítéseinknek is eredménye a már kedvezményesen biztosított üzemanyag — s javaslatainkra, kérésünkre több új létesítmény — az egri kórház, a Mágnes áruház, stb. — építésénél a tolókocsis emberek sajátos igényeit sem hagyták figyelmen kivül. Igen nagy megelégedésünkre szolgál, hogy végre folyamatban van az egri szociális foglalkoztató létrehozása, ahol a viszonylag szűkös lehetőségek ellenére néhány tagunk is értelmes, hasznos munkát kap rövidesen. — Csoportjaink és megyei egyesületünk programjában egyaránt mind nagyobb helyet kap a kultúra, az ismeretterjesztés, a közös sport és más szórakozás is. A Mozgássérültek Heves megyei Egyesülete sem feledkezik meg a fiatalokról, miután — csupán eddigi felméréseink alapján — legalább százan vannak. Vezetőségünkön belül külön ifjúsági felelőst választottunk a feladatokhoz. Sikerült megszervezni és rendszeressé tenni Egerben a gyerekek úszóoktatását, nem rég. óta pedig a gyógytornájukat is. A Vöröskereszt támogatásával már a harmadik alkalommal kerülhetett sor az apróságok mátrai üdültetésére, amely tapasztalataink szerint a szüleiket is közelebb hozta egymáshoz. — Mindezt összevetve: többnyire elégedettek lehetünk, s ennek hangot adunk időről időre a most már rendszeresen megjelenő országos lapunkban is — folytatták beszélgetésünk alkalmával a vezetők. — Igazán csak a legjobb érzéssel szólhatunk arról, hogy például a leendő szociális foglalkoztatónak folyamatos munkát ajánlott a Finomszerelvény gyár, a Heves megyei Finommechanikai Vállalat, az Agria Bútorgyár,- az egri áfész, a bátori tsz s éppen mostanában tárgyalunk hasonlóról a VILATI- val, az Egri Háziipari Szövetkezettel is, ám a keresetre még mindig sok a rászoruló. Nagy gondunk, hogy a taglétszámunk legalább 40 százaléka — egyrészt idős korú, másrészt súlyos fogyatékossága miatt — igen nehéz anyagi körülmények között él. Bár a jó példa ragad, terjed — szó van például arról, hogy Egerben a fogászati rendelőhöz is legalább már utólag rámpát építenek a tolókocsisoknak, a strandon pedig további korlátokat, kapaszkodókat szerelnek a rokkantak számára — építészeink még mindig kevéssé veszifc figyelembe a testi fogyatékosokat. További problémánk, hogy szerveze-. tünk elhelyezése még Egerben sem teljesen megfelelő, nincs olyan helyiségünk, ahol — akár más egyesületekkel közösen — nagyobb számban is összegyűlhetnénk egy-egy rendezvényre. A jó- szándékú segítség eddig még egyetlen esetben sem jelenthetett tökéletes megoldást. A szervezeti munkával sem lehetünk egészen elégedettek: a megyeszékhelyen a néha-néha tapasztalható kisebb lelkesedés, Gyöngyösön pedig olykor a túlzott buzgalom miatt fáj a fejünk. Második városunkban — hogyan, hogyan nem? — a vezetés hibájából az érdekképviselet egyáltalán nem kívánatos módon szinte csaknem egészen az üdültetés, a szórakoztatás felé csúszott. S olyannyira csak ez foglalkoztatja őket, hogy amikor az egyébként a céljainkra elkülönített pénzeszközeiknél már kifogásoltuk a túlzott felhasználást, az OTP-nél betétkönyvet nyitottak a különféle adományoknak a költséges kirándulások, külföldi utazgatások finanszírozására illetve más túlzott elképzelések megvalósításához. Természetesen szeretnénk rendet tenni most, önállóságuk csorbítása nélkül. S nemcsak Gyöngyösön, hanem másutt is törekszünk a fegyelemre, vigyázunk egyesületünk jó hírnevére. Mert — ugye? — már ez a néhány esztendős múlt is kötelez bennünket erre... Gyóni Gyula
