Népújság, 1983. július (34. évfolyam, 154-180. szám)

1983-07-17 / 168. szám

NÉPÚJSÁG, 1983. július 17., vasárnap MINDENNAPI NYELVÜNK Jelesül: jelesen Színészek, szerzők, szerepek Jézus Krisztus szupersztár Amerikai film Az értelmező szótárban a címül idézett két szóalakot stiláris értékük, illetőleg stí­lusminősítésük szerint a régi vagy régies hangulatú nyel­vi formák között számolják el a szótár szerkesztői. Ez a minősítés arra is utal, hogy az idősebb nemzedék nyelv- használatában gyakrabban jutottak nyelvi szerephez. Napjainkban azonban érde­kes nyelvhasználati jelenség, nek lehetünk tanúi: mindkét határozószó egyre gyakrab­ban jelentkezik a sajtó nyel­vében éppen úgy, mint a köz­életi vonatkozásokat megfo­galmazó szóbeli közlések­ben. Hogy milyen beszédhelyze. tekben és szövegösszefüggé­sekben bízunk rájuk közlő, kifejező szerepet, arról aláb­bi példatárunk bizonykodik: „Ezek a számok önmagukért beszélnek, és igazolják el­képzelésünk helyességét, je- lesül azt: ennek a városrész­nek a felújítása már nem odázható tovább” (Magyar Hírlap, Képes Melléklet, 1983. jún. 4.). — „A Hevesi Szemle jelesen példázza a szocialista haza közgondolko- zásának, szellemi életének demokratizmusát” (Hevesi Szemle, 1982. 1. sz. 1. o.).— „Egyes területeken, jelesül a piackutatásban merészebben és nagyobbat "kell lépnünk” (Egy értekezleten elhangzott előadásból). A példákat még szaporíta­ni lehetne, annál is inkább, mert mind a jelesül, mind a jelesen akkor is nyelvi sze­rephez jut, amikor helye­sebb lenne a megfelelő ro­kon értelmű nyelvi formák­ból válogatnunk. Hogy van miből választanunk, ez a példasor tanúskodik róla: fő­képp, főképpen, főleg, kivált­képpen; mindenekelőtt, leg­inkább, legelőbb; különösen, nevezetesen, mégpedig, és­pedig, elsősorban, mindenek- fölött stb. Ebből a példatárból az is kitűnik, hogy a szóban forgó két szóalakot elsősorban a mondanivalóban a részlete­zés bevezetésére használhat­juk fel. Alkalmas mindkét határozószó a megszorítás, a kiemelés és nyomósítás be­vezetésére és kifejezésére is. Ebben az esetben ebbe a ro­kon értelmű szósorba illeszt­hető bele szervesen: kitűnő­en, nagyon jól, különösen, kiválóan, derekasan, példá­san stb. A címbeli két szóalak ha­tározószói szerepében is utal a jeles alapszavuk jelentés- tartalmára és használati ér­tékére is. Hogy mire gondo­lunk, arról ezek a példák bizonykodnak: jeles ember. azaz kiváló, kitűnő ember; jeles gondolat, jeles mű; nagyszerű, elsőrendű gondo­lat és alkotás stb. Hogy a jeles melléknevet, illetőleg minősítést is gyakran hasz­náljuk, ez a szövegrészlet is bizonyítja: „Napjainkban egyik jeles tartalékunk a célnak jobban megfelelő szervezeti keretek kialakítá­sa” (Népújság, 1983. jún. 8.). Dr. Bakos József A szomszédban lévő nagy- vállalat, még a tavasszal kicserélt valami csövet a föld alatt, és azóta nincs meleg vizem. A gázbojler ugyanis, amit nemrégen vá­sároltam, közalkalmazott ér­telmiségi fizetésemhez ké­pest horribilis összegért, nem hajlandó begyúlni. Neki az a víznyomás, ami a kicse­rélt csövön egyáltalán el­képzelhető, meg se kottyan. No — gondoltam — oda se neki. Megírom. Csípősen, szellemesen, ahogy talán ír­ni szoktam). Szigorú szerkesztőm, mi­után elolvasta, a kéziratot, megkérdezte: — Csak neked nincs-meleg vized? — Csak nekem — mondtam. — B) Próbafelvétel. A Líceum udvarán került színre az a darab, mely stílusában nagyon közel áll Szigligeti Ede Lili- omfijához. Melyik évben mutatták be, ki a szerző, ml a mű címe, ki rendezte, s kik a képen látható személyek.,Ha még azt is kitalálja, hogy ki ül háttal, ahhoz külön gratulálunk. Minden hasznos információ egy pont. Ötödik forduló Utolsó előtti fordulónk­hoz értünk, de ez nem jelenti azt, hogy ne le­hetne még csatlakozni a játékhoz. Minden résszel meg lehet próbálkozni, re­méljük érdekes szórako­zásul szolgálnak feladvá­nyaink. De nézzük a kö­vetkező rejtvényeket, kel­lemes fejtörést! A) Totó. Tanulmányozza a totószelvényt és töltse ki. 1- gyel, 2-vel. vagy x-szel, aszerint, hogy melyik szö­vegrésznél mi jut az eszébe. 1. Goldoni: ...úr szolgája 2. Händel operája egy per­zsa királyról 3. Szókratész felesége 4. Seribe: ...pohár víz 5. Jókai: ... magyar nábob 6. Shakespeare: ... veronai ifjú 7. Strauss: ... éj Velencé­ben 8. Röntgen-sugár 9. Mozart: ...kis éji zene 10. Debussy: ...faun dél­utánja 11. Mikszáth: ... választás Magyarországon 12. Mark Twain ... jenki Ar­thur király udvarában 13. Verne: ... évi vakáció +3 14. Hangszer. Két ütővel ve­rik, mint a cimbalmot. 15. Muszorgszkij: ... kiállí­tás képei 16. Ady: ...ócska konflisban (A tippjeit küldje be szá­munkra.) C) Színészmúzeum. Egy kép és egy életrajz: kérjük ' a nevet. (1883—1945). A két világ­háború közötti magyar szí­nészet egyik legsokoldalúbb művésze, 1927-től — gyakori megszakítással — a Nemze­ti Színház tagja. Modern és klasszikus művekben, tragi­kus és komikus szerepekben egyaránt nagy sikert aratott. Mély emberismerete, sajátos, egyedül őrá jellemző humo­ra és a groteszk emberi kül­sőségeket karikírozó képes­sége a legnagyobb végletek ábrázolására tette alkalmas­sá. Emlékezetes alakításait főleg a Vadkacsában, a Ve­lencei kalmárban, a Kék ró­kában, s a Liliomban nyúj­totta. Filmszerepekben is re­mekelt. például a Hyppolit, a lakájban. Beküldési határidő: július 22. A belépőt nyertek nevét 24-i számunkban közöljük. ★ A harmadik forduló he­lyes megfejtései a követke­zők: A) 1. Flotow: Márta. 2. Csokonai: Dorottya. 3. Rousseau: Emil. 4. Lehár: Éva. 5. Lehár: Friderica. 6. Wagner: Siegfried. 7. Hervé: Lili. 8. Adam: Giselle. 9. Ibsen: Nóra. 10. Gárdonyi: Annuska. 11. Delibes: Silvia. 12. Verdi: Attila. 13. Ma­dách: Mózes. 14. Krúdy: Zol- tánka. 15. Hebbel: Judit. 16. Dugonics: Etelke. (Lehár szerepel kétszer). B) Nemzeti Színház 1938, Gobbi Hilda (Uray Tivadar, Olty Magda). C) Bajor Gizi. A helyes megfejtők közül az Agria Játékok valamely rendezvényére belépőt nyer­tek : Bornemissza Gergely szocialista brigád KAEV 10-es számú Gyár, Eger. Szvecsula László Adács, Vö­röshadsereg út 18. Balláné Szabó Erika, Heves, Szé­chenyi u. 30. Barta János. Eger, Úttörő u. 44. Először volt a méltán vi­lághírű rockopera, ez a Megváltó-sztorit megle­hetősen szabadon kezelő, atomkori viszonyaikra ak­tualizáló, milliókat elbűvölő mű. Bárhol mutatták be. min­denütt fergeteges tapsvihart aratott, rajongók hadát káp­ráztatva el. Érthető, mert a zene páratlan remeklés. Andrew Lloyd Webber szinte mágus, szinte min­denre képes. Ismeri a to­tális hatás valamennyi for­télyát. Megközelíti, rabul ejti az egyént, szuggerálja a tömeget, belopódzik érze­lemvilágunkba, egyszerre ra- fináltan harsány és varázs­latosan lírai. Ráadásul ere­deti dallamokkal gyönyör­ködtet. Nem szokatlan, nem járatlan úton indult el, de kivételes képességeivel min­denkit megelőzött. Ez a muzsika diadalsoro­zatra jogosult. Elviseli a legsilányabb cselekményt, a legösszedobottabb szöveg­könyvet is. A káprázatos musical nyomán készült amerikai filmben persze ilyesmiről szó sincs. Tom Ricc, a forgatókönyv okos szerzője tudta: az ő dolga mindössze annyi, hogy a színpadról csorbítatlanul mentse a kamerák elé a darabot. Más a környezet, a helyszín, épp azért kiaknáz­ta az ehben rejlő lehetősé­geket is. Tette ezt úgy, hogy a lényeg érintetlen maradt, sőt a megnöveke­dett tér adottságai csak fel­erősítették azt, még inkább hangsúlyozták a legfonto­sabb motívumokat. Erre törekedett — irigy­lendő rutinnal a dicséretes érzékkel — Norman Jewi­son rendező is, megajándé­kozva bennüket a monu­mentalitás élményével. Ter­mészetesen ő is a zenében rejlő majdhogy korlátlan le­hetőségekre alapozott. Ezt cselekedte a poétikus han- goltságú operatőr is. A hi­ánytalan összhanggal ma­gyarázható, hogy a közönség szinte kezes báránnyá válva részese a történetnek. Akkor is, ha áz idősebb korosztály — tagjai szintén ott voltak a nézőtéren — olykor háborognak, megüt­köznek ezen a huszadik századi fura passiójátékon, ezen az aktualizált, ezen az átgyúrt Messiás-portrén, ezen a nagyvonalúan ame- rikanizált eseménysoron és gondolatvilágon. Gyorsan tegyük hozzá: a zsörtölődés csak utólagos reagálás, mert a vetítés idején erre senki­nek sincs módja. Ott és ak­kor mindenkit hipnotizál Webber sziporkázó tehetsé­ge, az a jó néhány slágerré vált szám, amely a részle­teiben is tökéletes muzsika savát-bo-rsát adja. Ne legyünk igazságtala­nok a szereplőkkel sem, hiszen nemcsak az alapmű­vet tolmácsolták lelkiisme­retesen, hanem árnyalat- latgazdag hangjukkal is megörvendeztettek mind­annyiunkat. Különösképp Ted Neeley Jézus Krisztus­ként és a Júdást alakító Calr Anderson. Részesei lettek — ezt fa­nyalogva vagy örvendezve, de el kell ismerriünk — egy produkció világsikerének. Pécsi István Tábor programozó diákoknak Nyolcvan perc jazz — Benkó módra Baján befejeződött az a nyári számítástechnikai tá­bor, amelynek munkájában az ország hét megyéjéből és Budapestről negyven kö­zépiskolás diák vett részt. Előadásokat hallgattak a számítógépes programozás­ról és géptermi gyakorlato­kat végeztek a középisko­lákban rendszeresített is­kolakomputerrel. A kéthe­Miért? Kinek nem kéne még, hogy legyen? — Na látod, ez így a te magán­ügyed. Nem gondolhatod ko­molyan, hogy kihasználod heíyzéti előnyödet azokkal szemben, akik tán éppen most is, ki tudja milyen fontos beruházáson szerelik a csövet. ’ Ezután ismét meggyőződ­tem arról, hogy rajtam kí­vül mindenkinek van me­leg vize a házban, s így az én háborgásom közösségi gondolkodásmódunktól ide­gen individualista értelmi­ségi nyavalygás csupán. Ab­bahagytam ezt a cikket, s feltettem a tízliteres mosó­fazekat a gázrezsóra. Már éppen emelgetni kezdte a tes program vetélkedővel ért véget: ki tudja a fel­adatokat minél kevesebb lé­pésben, illetve minél rövi- debb idő alatt megoldani. A vetélkedőn a miskolci, kecskeméti, kiskunhalasi, debreceni, szolnoki és a ba­jai fiatalok érték el a leg­jobb eredményeket. (MTI) gőz a födőt, amikor eszem­be jutott a régi újságírói trükk. Ha valami bosszúság ér, írd meg úgy, mintha a barátoddal történt volna, s mindjárt nem mondják, hogy magánügyben sündö­rögsz. Vissza is ültem íróaszta­lomhoz — miután eloltottam a gázt, a pöfögő fazék alatt (kinek van erre energiája?) — s aztán írni kezdtem emígy: „Egy barátom szom­szédjában lévő nagyvállalat kicserélt valami csövet... stb. stb.” Egy hét múlva kivonultak a vizesek — ter­mészetesen a barátom la­kására —, s ásni kezdtek. Azóta neki sincs meleg vi­ze. Mester Attila A Benkó Dixieland Band pénteken este két ízben lé­pett fel az egri Ifjúsági Házban. Nagy és megérde­melt közönségsikerrel. Ezeken a hasábokon nem szoktunk beszámolni a köny- nyűzenei eseményekről, mert azok a legtöbb esetben — tisztelet a kivételnek — in­kább az üzleti vállalkozás szintjén maradnak, vagy azokra legalábbis másodla­gos a művészi szintre való törekvés. Most mégis kivételt te­szünk, és két egri orgona­hangverseny között beszá­molunk a Benkó Dixieland Band egri szerepléséről. Nem azért, mert ők, heten jelen­leg a hazai sztárjai a jazz­nek és egyáltalán nemzet­közi elismertjei egy stílussal annak, amit csinálnak. Benkó szerint a dixieland az a zenélési mód és stí­lus, ahogyan 1910 táján New Orleansban és környékén a fehérek szórakoztató zenét írtak és játszottak. Ez a „fe­hér jazz” az alapja és gyö­kere mindannak, amit Ben- kóék művelnek. Vagy talán ennél sokkal több? Ebben a zenekarban a felállás há­rom fúvós, Benkó Sándor, Zoltán Béla és Nagy Iván, bendzsóval Nagy Jenő, a dobos Járay János. a bőgős Vajda Mihály, és a zongo­ránál Halmos Vilmos. A ré­gi számokat előveszik és játszani kezdik, gyúrni, ala­kítani, az egyes hangszere­ken a dallam végigvándo­rol. A maga helyén és a maga módján mindenki szó­lista. elsőrendű. pontosan beleilleszkedik, tudja, mikor kell belépnie, mi az a ha­tás, amit az ő szólója kelt­het és kelt is. Ki állítaná, hogy nagy igényű zenei motívumokról van itt szó, de a megformálás, ez a technikailag kifogástalan és helyén való szólózás alakít- ja-teszd a sok mozaikot egésszé, hatásossá. Minden magától értetődő, egyszerű, nek is látszik, hiszen a fú­vósok, a dob, a bendzsó, a zongora és a nagybőgő olyan jól kiszámított, fegyelme­zett futamokkal stafétáz- nak, ami zavartalan élvezet­té alakul a közönségnél. Nagy Iván nemcsak kitűnő­en fúj, egyénisége van ah­hoz is. hogy ezeket a régi jazz-számokat mai iróniával szólaltassa meg. S ha Hal­mos Vilmos nemcsak a zon­goránál működik, de köz­ben a bőgővel feleselve ad­ja elő az egyszerű képletre „szerelt” szövegi és zenei hadováját — a szám humo­ra magától értetődő és ter­mészetes zenei környezeté­ben robban. A bőgős szólója mellett Nagy Jenő magán­száma is nagy tapsot ka­pott, aki két alumínium ka­nállal — az akrobatikát is belekombinálva — mutatta be ritmikai készségét. És amikor a tudást hang­súlyozzuk, nem azért van, mintha a zene technikai ré­szének bűvöletébe esnénk, mert végül is a hangulat a fontos, amit a zenészek • te­remfeni tudnak. De itt és ezen a fokon, ebben a mű­fajban is „a* tudás” bizto­sítja azt. hogy ä közönség nem esik ki a klubszerű kapcsolatból. Mindvégig ha­tása alatt marad ennek a hét embernek; főként Ben­kó Sándornak, aki nemcsak névadója, irányítója, szelle­mi atyja, derűsebben szólva atyamestere ennek a világ­híres együttesnek. Aki nem is mellesleg olyan kitűnően fúj, hogy a közönség * több­ször önfeledten rátapsol tel­jesítményére. Emlékezetes szórakoztatásit adtak és úgy érezzük, ma­guk a zenekar tagjai is jól szórakoztak. Farkas András Meleg víz

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents