Népújság, 1983. július (34. évfolyam, 154-180. szám)

1983-07-16 / 167. szám

NÉPÚJSÁG, 1983. július 16., szombat KÉTMILLIÁRD FORINTÉRT Gázbelongyár épül Halmajugrán A pernyetégla olcsóbb és jobb is a hagyományosnál Mint annak idején lapunkban röviden beszámoltunk róla: 1983. július 5-én a Halmajugrán épülő gázbeton- gyár beruházásával ismerkedtek meg a Heves megyei tanács tervgazdasági bizottságának tagjai. A mintegy kétmilliárd forintos építkezés céljáról, valamint a kivitelezés programjáról Martin Antal, az EPBER fővállalkozó vállalat kirendeltségének vezetője adott pontos és részletes információt. Az írásos és a szóbeli tájékoztató után a bizottság tagjainak a helyszí­nen is bemutatta a leendő gyárat. Még csak „körvonalai” látszanak megyénk új gyárának (Fotó: Szántó György; A pernyét az erőmű, a vizet a bánya adja — Sok-sok kérdés között a következő hangzott el leg­többször a kivitelező válla­lat helyi vezetőjének. Miért Halmajugrára esett az or­szágos szakmai szervek vá­lasztása? — Akkor kezdjük picit élőbbről — kezdte válaszát Martin Antal. 1980 szeptem­berében az Energiagazdál­kodási Intézet, illetve a VÁTI az alábbi sorrendet állapította meg az új gyár színhelyéül: Oroszlány, Pécs, Visonta, Tiszapalkonya. Az­tán amikor befejeződött a telepítés részletesebb vizs­gálata, — ami kiterjedt töb­bek között a pernye, az égetett mész, a cement, a víz, a villamos energia, a gőzellátás, a munkaerő-ellá­tottság, a geológiai adottsá­gok, a vasúti, a közúti csat­lakozásokra — a tények egyértelműen azt „javasol­ták”, hogy Halmajugrára, e területen belül is a Gagarin Hőerőműre és a visóntai Thorez bányára alapozzuk a beruházást. Mint utólag kiderült, a döntés kétszere­sen is okos volt, Egyrészt, mert az erőmű korlátlan mennyiségben tud számunkra pernyét biztosítani, más­részt a bánya néhány víz- kútjának felújításával, kor­szerűsítésével biztosítani tudjuk a termeléshez szük­séges víz mennyiségét is. Arról nem is szólva, hogy a két vállalat gazdasági és politikai vezetői maximális támogatásukról biztosították az új üzem megépítését, s annak üzemeltetésének‘ segítését. Vagyis az emberi tényezők is ezen a területen ígérték a legtöbbet, illetve a két vállalat — ha szabad így fogalmazni — volt a leggálánsabb. A pernyét az erőműtől, a vizet pedig a bányától kapjuk- majd. És számunkra az is biztató, hogy bár „idegen” cégként láttunk munkához, de ennek hátrányait még semmilyen formában nem tapasztal­tuk. Ügy érezzük tehát, hogy jó közösségbe kerültünk, itt senki sem ellenünk, sokkal inkább értünk drukkol. Alapanyag: a hulladék — Ha az eddigieket jól kö­vettük és értettük, akkor tulajdonképpen arról van szó, hogy a leendő új gyár kizárólag hulladéktermékek­ből — pernye bányavíz, — kíván új és értékes építő­anyagot előállítani. — Pontosan így van! En­nek a lényege pedig a kö­vetkező: a Gagarin Hőerő­mű Vállalatnak évente több mint másfél millió tonna pernyét kell a környezetre nem veszélyes módon „el­tüntetnie”. Erről a pernyéről ugyanakkor már régesrég kiderült, hogy nem hulla­dék, hanem érték. Például téglát lehet belőle készíteni. Arra a téglára pedig ame­lyet majd gyárunk készít, rendkívül nagy szüksége van a lakosságnak, de túl­zás nélkül mondhatom, hogy az egész népgazdaság­nak is. Hiszen közismert, hogy olyan időszakot élünk, amikor társadalmi mére­tekben szorgalmazzák ha­zánkban a magánépítkezé­seket, de sajnos megfelelő méretű és mennyiségű, és a lakosság által is elfogadott téglatípusokból szűkös a vá­laszték. Nos, mi ezen sze­retnénk változtatni. Annál is inkább, mert az országos lakásépítési programot a jelenben is csak megfelelő árukínálat mellett lehet tel­jesíteni, a jövőben pedig minden eddiginél nagyobb választékkal lehet majd tel­jesíteni. És nem győzöm hangsúlyozni: a mi gyárunk kizárólag hulladékanyagok­ból készít majd új terméke­ket. — Hogyan lesz a pernyé­ből majd tégla? — Ennek a ' technológiai folyamatait nem kívánom részletezni, hiszen ez első­sorban a szakemberek dol­ga. Azt viszont számtalan vizsgálat bizonyítja — a tőlünk fejlettebb országok­ban már régesrég túl van­nak ezen a „csodán” — hogy a pernyéből, mint alapanyagból, valamint a hozzá szükséges mellékter­mékekből gyártott tégla, vagy ahogyan mi mondjuk, falazóanyag lényegesen ol­csóbb a hagyományos téglá­nál, hőszigetelése pedig többszörösen felülmúlja, az e kategóriába tartozó építő­anyagokat. Ez egyben tete­mes energiamegtakarítást is jelent. — Nem akarunk ünnep- rontók lenni, de megyénk­ben az elmúlt években több úgynevezett prototípus be­ruházás valósult meg. Ké­sőbb aztán kiderült: ennél korszerűbb technika, tech­nológia is ismeretes már a környező országokban.. — Értem mire gondol. Mi jártunk Lengyelország­ban, Finnországban, Romá­niában, és a Német Szövet­ségi Köztársaságban is. Szakembereink a helyszínen szerzett tapasztalatok alap­ján úgy döntöttek, hogy az NSZK-beli HEBEL cég technológiáját vásároljuk meg. Ezt tudjuk a legki­sebb energiával üzemeltetni, hatékonysága az öszes többi között a legmagasabb, és legalacsonyabbak az üze­meltetési költségek. Kollé­gáimmal egyet értve magam is úgy látom, hogy jól vá­lasztottunk, mert a fentieket sokéves termelési tapaszta­latok bizonyítják. — Mai világunkban egy­részt nem könnyű, másrészt nem is olcsó hozzájutni a korszerű, nyugati technoló­giákhoz, berendezésekhez. Önöknek hogyan sikerült? — Én inkább úgy fogal­mazom át a kérdést, hogy nekünk sikerült. Mi is, és nyugati partnereink is meg­találták, vagy megtalálják számításaikat ebben a be­ruházásban. Ahhoz persze, hogy mi se, és ők se csalódjanak, mindekelőtt ar­ra van szükség, hogy a be­ruházás határidőre, vagy még korábban és a tervezett műszaki színvonalon való­suljon meg. Mert az igazi próbatétel mégis csak az lesz, ha termelni kezd a Mátra Gázbetongyár, itt Halmajugrán. — A lakosság gyakorlati­lag mit sem tud még az új gyárról, így termékeiről sem. Milyen méretű elemeket gyártanak majd elsősorban? — 40X25X30-as méretű elemeket. Több szintes épüle­tek készítésére is alkalma­sak. Évente 563 köbméter a tervünk. Ez igen jelentős mennyiség, de az új létesít­mények úgy készülnek el, 'hogy- termelésünket rövid idő alatt növelhetjük. — A címben már jeleztük, hogy mintegy 2 milliárd fo­rintba kerül a beruházás. Gazdasági körülményeinket mérlegelve az építkezést, akár csodának is tűnhet.,. — Hát igen! Ami mégis mellette szólt az kizárólag az, vagy az lehet, hogy hul­ladékokat hasznosítunk. — A helyszínen járva, alig-alig láttunk még valamit az új gyárból... — Pedig már javában ké­szül. Alapozunk, szerelik a kiszolgáló épületeket, szociá­lis létesítményeket. Az épít­kezés javában tart. — Akkor ugorjunk egy nagyot: mikorra tervezik az üzemszerű termelést? — 1985 szeptember vége­re. A határidőkkel kapcsola­tosan szeretném elmondani, hogy ez nemcsak profiljá­ban, hanem a beruházás ki- vitelezésében is egy újfajta vállalkozás. Ha ugyanis ko­rábban végzünk a tervezett­nél, akkor nemcsak a meg­takarított beruházási össze­gekből részesülnek majd dolgozóink. Valamennyien abban vagyunk tehát érde­keltek, hogy mielőbb elké­szüljön az új gyár és ter­meljen. A rajt jól sikerült, reméljük a folytatása is ilyen lesz... Koós József A számvetés, a tények szembesítése az elhatáro­zásokkal: értelemszerűen kötelező mindenütt. Ezt tet­ték a gyöngyösi pártbizott­ságon is, ahol megmérték a kommunisták, a gazdaságok és az intézmények munká­ját. Az alap. amire építet­tek, a XII. pártkongresszus határozatainak a sora. Kérdéseinkre Kónya, La­jostól, az MSZMP Gyöngyös városi Bizottsága első tit­kárától kértünk és kaptunk választ. Alapvetően megfelelnek A mátraalji település me­gyénk életének. minden szempontból meghatározó tényezője. Ebből fakadt el­ső kérdésünk: — Milyen eredményeket mutathat fel a város gaz­dasága? — Eredményeink főbb vonásokban megfelelnek a pártkongresszus irányelvei, nek — kezdte a válaszát az első titkár. — Feladataink végrehajtását a külső és a belső nehézségek mellett a helyi vállalatok által kikü­szöbölhető fogyatékosságok is nehezítették. Ilyenek a munkaszervezés hiányossá­gai, a még laza munkafe­gyelem az egyes üzemekben, a -vezetői munka fogyaté­kossága, az. üzemrészek kö­zötti együttműködés akado- -Zinü1 és az. alkalmazkodási készség hiányossága. A vál. falatok között pedig a szer­ződéses kötelezettségek laza 'kezelése okoz gondot. — Hogyan működtek az egyes gazdasági ágazatok? — Különösen kimagaslóak a termelőszövetkezetek eredményei. A gépipariak csak csekély mértékben nö­velték a termelésüket 1980 óta. A könnyűipari üzemek az utóbbi két évben szeré­nyebb fejlődést mutattak fel. Az építőiparban javu­lás tapasztalható, ami fő­ként a Mátravidéki Építő- és Szakipari Szövetkezet­nek köszönhető. Az élelmi­szeripari vállalatok súlyát az is jelzi, hogy a három­milliárdos termelési érté­kükkel a gazdaságok élén állnak. Különösen az export- szállítmányaik jelentősek, ezek az országos átlagot meghaladó mértékben növe­kedtek. A gondok közül — Miféle gondokkal kell megküzdeniük még? — Kezdhetem a sort a gyöngyösoroszi ércbányával. Az elmúlt három év során tapasztalható volt ugyan bi­zonyos javulás, de a veszte­ségük jelentős, ami tőként a rossz geológiai viszo­nyokkal magyarázható. A gépiparban viszont az im­portkorlátozás miatt • fog­lalkoztatási ' gondok kelet­keztek. A könnyűipari üze­mekben az alacsony bér­színvonal miatt nincs ele­gendő munkás. Nyomasztó esetenként a minőség hiá­nyossága és a nehézkes mozgás a. termékszerkezet váltásában. — Mit kell javítani a mezőgazdaságban? — Ilyen például a szántó, földi növénytermesztés. En­nek hozamai a lehetséges szintet nem érik el. Sok estben a megyei átlag alatt maradnak. Az állattenyész­tésben is nagy különbségek tapasztalhatók, Gyöngyös. orosziban jelentősen, Gyön- gyössolymoson pedig csak kismértékben veszteséges a szarvasmarha tartása. Gyöngyöshalászon már nye­reséges ez az ágazat. Elma­radnak az eredmények a gyöngyösi tsz szakosított sertéstelepén is. Az ellenőrzés — Hogyan érzékelhető a gazdasági tevékenységben a pártszervezetek munkája? — Ügy is mondhatnám, hogy a pártszervezetek tevé­kenysége elválaszthatatlan a gazdasági munkától. An­nak eredényeitől vagy ne­hézségeitől is. A pártbizott­ságunk félévenként értékel­te rendszeresen a gazdasá­gok működését. Meghatároz­tuk minden évben a leg­fontosabb teendőket. Áz alapszervezetek rendszere­sen figyelték az eredmények alakulását és ösztönözték a gazdasági vezetést a szüksé­ges intézkedések megtételé­re. — Elegendő csupán a fel. adatok meghatározása? A többi már szinte automati­kusan történik meg? — Korántsem. Bár tény, hogy városunkban az utóbbi évek fejlődése szinte kézzel­fogható. mégis eléggé nagy a gondjaink száma. Hadd mondjam: nem elég csak beszélni a termelékenység­ről, a munkaintenzitásról. Előfordul, hogy a vállalat az alacsony létszámra hi­vatkozik, ugyanakkor ta. pasztaiható belső munka- nélküliség. A munkaidőben való tétlenség általában a különböző szintű vezetőkön múlik. Szívesen hivatkoznak arra is olykor-olykor, hogy a vállalat szorgalmazná a termékszerkezet módosítá­sát, de az anyaggazdálkodás nem képes követni ezt a törekvést. A nehézkesség miatt esetleg évékbe telik egy-egy új termék gyártá­sának a megkezdése. Mind­ebből az is következik, hogy az alapszervezeteknek fo­kozniuk kell az ellenőrzési tevékenységüket. A kulcs: az ember — Mennyire felkészültek a tennivalókra a párt tag­jai, a kommunisták? — Számokat lehetne so­rolni arról, hogyan készítjük fel a különböző fóru­mokon, tanfolyamokon, iskolákban a párt tagjait a teendőikre. Ennek az ered­ménye is látszik. Szembe kell szállnunk azonban az­zal a felfogással, hogy a szo­cializmus építése sima úton, szinte nehézségek és ellent­mondások nélkül folyhat. Azt is hangsúlyoznunk kell, hogy nem vagyunk készen a felelettel azonnal az új kérdések megválaszolásában. — Mindez vitákat, a né­zetek ütközését tételezi fel. — Az ideológiai munká­ban éppen a konfrontációnak a nem vállalása a legna­gyobb veszély. De az sem elég, ha csak általánossá­gokban fogalmazzuk meg a véleményünket. Mai helyze­tünkben elvi befolyásunkat csak akkor tarthatjuk fenn, ha egyre felkészültebben széliünk szembe a téves né­zetekkel. Követelmény az is a városunkban, hogy idő­ben • reagáljunk minden fel­vetődő új kérdésre. Csak a szavak és a tettek egységé­ben lehet a munkánk ered­ményes. A pártéletről — Milyen tapasztalatok fogalmazhatók meg* a párt­építésben? — Ha a statisztikai ada­tot nézzük, azt mondhatjuk, erőteljesen növekedett a párttagok száma 1980-tól. Azt is észre kell azonban vennünk, hogy ezen belül nem megfelelő a fizikai munkások, a nők és a fia­talok aránya. Nagyobb bi­zalommal kell a fiatalok fe. lé fordulnunk. A velük való foglalkozás még nem elég­gé hatékony. — Mennyire tervszerű a kádermunka? — Bizonyos jelenségre oda kell figyelnünk. Például arra, hogy milyen mozgás tapasztalható a párttagok létszámában. Az alupszer- vezetj titkárok között is megnövekedett a mozgás. Néhányuk ''belefáradt a mindennapi konfliktusok embert örlö ismétlődésébe. Közrejátszik ebben az első számú vezetők, illetve a helyetteseik magatartása, de az alapszervezet tagjainak a tartózkodása is. — Milyen mértékben ér­zékelhetők a világnézeti bi­zonytalanságok? — Nem hagyhatjuk szó nélkül a nemzetközi helyzet hatását a világnézeti kérdé­sekben. Az elbizonytalano­dást, az aggodalmaskodást is- tapasztaljuk. Időszakonként megélénkül a helytelen na­cionalizmus. Esetenként fel­erősödnek bizonyos kispol­gári nézetek, mint az önzés, a befeléfordulás, a harácso- lás. a közügyek elhanyago­lása és az ügyeskedés. Mindehhez hozzájárul, hngv egyes nyugdíjasok és nagy­családosok anyagi helyzete romlott. — Miért tevődött a hang­súly a nehézségeinkre most? — Mert a további fejlő­désünk alapja a nehézségek­kel való őszinte szembené­zés. Nem feledkezünk meg azonban az eredményeink­ről sem. A csüggedésnek még a látszatát is szeret­ném elkerülni. Ne tűnjék ellentmondásnak, ha úgy összegezem a mostani ta­pasztalatainkat, hogy azok jelentős fejlődést igazolnak minden területen és ennek súlyát a gondok, a nehéz­ségek nem csökkentik. Bí­zunk az alkotó többség ere­jében, a becsületes, tisztes­séges párttagok túlnyomó arányában — fejezte be vá­laszát Kónya Lajos, a gyön­gyösi városi pártbizottság első titkára. G. Molnár Ferenc

Next

/
Thumbnails
Contents