Népújság, 1983. július (34. évfolyam, 154-180. szám)

1983-07-14 / 165. szám

4. NÉPÚJSÁG, 1983. július 14., csütörtök Per­Törvény... Hivatal... Miklósy György az Agria Pódiumán Két évtizeddel ezelőtt rit­kaságnak számított, ha egy színész önálló teret, pódiu­mot teremtett saját maga számára. Manapság már természe­tes: kilépvén egy-egy tár­sulat adta biztonságból, sok színész méri föl annak le­hetőségét, egyesegyedül mi­re képes. Egyfajta kategó­riaváltást is jelent ez. Hi­szen az egyszemélyes pó­diumon már előadóművésszel találkozik a közönség. Elő­adóművésszel, aki maga vá­logatta, állította össze mű­sorát, maga építi fel színhá­zát. A legfőbb ambíció, ta­lán az önkifejezés lehetősé­gének keresése. E ennek a törekvésnek értéke van. Mert azok a színészek, akikkel önálló esteken Is megis­merkedhetünk, többnyire so­hasem ragadtak meg a ma­gamutogatás szintjén. Ezt tükrözte Miklósy György Per... Törvény... Hivatal... című estje is, amelyet hétfőn este látha­tott a közönség az egri Do­bos cukrászdában. A színész­nek nem volt szüksége arra, hogy „bemutassa önmagát”. A Vígszínházban eddig el­töltött évek, a kisebb avagy nagyobb szerepek igazolták tehetségét, karakterisztikus művészi egyéniségét. Az Agria Pódiumán be­mutatott műsorának címe meglehetősen talányos. So­kat ígérő, avagy sem —ezen elgondolkodhatott a néző. Az általa választott témakörből Miklósy György a humort ragadta ki. Méghozzá azt a lehetőséget használta föl, amely nem elsősorban a har­sány kacagást csalja ki a közönségből. Sokkal inkább a meditálásra, tűnődésre késztető gondolatokat adta át nézőinek. Előadáséból mind­végig kitűnt: alázattal kö­zelít íróhoz és műhöz egy­aránt. Shakespeare. Capek, Karinthy szólalt meg a töb­bi között ezen az esten. S a produkcióból ítélve már- már úgy tűnt, a színész szán­dékosan a háttérben akar maradni. Néhol vonta tóttá is vált műsora. A megérdemelt siker azonban nem maradt el. Miklósy egyénisége, figura­teremtő ereje ezen az es­tén az egri közönségre is hatott. Negyedik forduló Nemsokára a finisbe ér. kezünk, reméljük, kedves olvasóink jól szórakoznak. A mostanin kívül még két forduló várja az érdeklő­dőket, azután következik az eredményhirdetés, amely a szokásokhoz híven a Népújság Szerkesztőségé­ben lesz, ahol egy színész köszönti a díjazottakat. Aki folyamatosan nem küld be megfejtéseket, színházi belépőkért az is „ringbe" szállhat egy-egy alkalommal, ha kedve van hozzá. A) Apróhirdetések. Né­hány drámaalak bejött hoz­zánk a szerkesztőségbe, s hirdetést adott fel. A cédu­lák valahogy összekavarod- tak, így az olvasó segítsé­gét kérjük, hogy ki is van a szövegek mögött. A szerző és a drámacím beküldéséért egy pont jár. Állás 1. A londoni koldusok cé­hébe felvételt hirdetünk. Rövid betanulási idő után kéregetési lehetőséget biz­tosítunk. Elsőrendű rongyo­kat adunk munkaruhának, s összegyűjtött filléreiktől is megszabadítjuk. Akasztófa jeligére a kiadóba. 2. Gyakorlott állásváltoz­tatót keresünk fáraói, had- vezéri, kereszteslovagi, csil- lagászi és forradalmári mun­kakörökbe. Végső soron eszkimó szakképzettség is szükséges. Lucifer jeligére. Házasság 3. Nehéz természetű lá­nyomat férjhez adnám ke­ménykezű férfihez. Pénzt nem sajnálok, csak szaba­dítson meg tőle. Gyors es­küvő jeligére a kiadóba. 4. Finnyás lányaimat kü­lönleges modorú férfiakhoz hozzáadnám. A finom öltöz­ködés, s az ábrándos el- ménckedés alapkövetelmény. Alkalmasint az sem árt, ha egyszerűbbek a kérők, de alaposan megleckéztetik lánykáimat. Szép lélek jel­igére. Adás-vétel 5. Egy gyümölcsös jutá­nyos áron eladó, de ez nem biztos. Családi birtok, ezért sokat gondolkodunk rajta. Végeredményben ki is lehet­ne vágni a fákat, de majd­csak történik valami. Sza­movár jeligére a kiadóba. 6. Háborús körülmények között ekhós szekeremen minden kapható. Lehet, hogy némi felárt számítok, de csak azért, mert hozzátarto­zóim áldozatul estek. Még a kocsi húzását is vállalom. Harc és üzlet jeligére a ki­adóba. B) O-Liliomfi. A Madách Színház tűzte műsorára 1950-ben, s bemutatta a Li- liomfit, Horvai István ren­dezésében. Külön érdekesség, hogy a díszleteket Fábri Zoltán tervezte. Kik a ké­pen látható szereplők? Min­den névért egy pont jár. C) Színészmúzeum. Egy arc és egy életrajz, kérjük a nevet. (1883—'1-951.). A közel­múlt legnagyobb színészei­nek egyike; Kossuth-díjas. kiváló művész, a Nemzeti Színház örökös tagja. Rend­kívül széles szerepkör felett uralkodott. Klasszikus szín­mű vagy modern vígjáték — magyar paraszt vagy ele­gáns társadalmi hős: egy­aránt illett egyéniségéhez Beszéde a modern színpadi beszéd egyik iskolapéldája: sallang nélküli, természe­tes. Mágusa volt a szónak — a versnek; előad-5művé­szete is örökbecsű. Számos filmben is szerepelt (Valahol Európában. Nyugati övezet). Legnagyobb szerepei: Sári bíró. Lear király. Jegor Bu. llcsov címszerepe, Bánk bán Petúrja, Ármány és szere­lem kancellárja. Beküldési határidő: július 19., a belépőt nyertek nevét 21-i számunkban közöljük. ★ Az első két forduló helyes megfejtései a következők: I. A) x, x, 2, 1. 2, 2, 2, 2, 1, 2, x, 2. 1, 2. B) Garas Dezső, Kálmán György, Katona József Szín­ház 1962. Rendezte: Pethes György. C) Jávor Pál XI. A) 1. Coppelius, baba­javító (Delibes: Coppelia). 2. Mimi. hímző lány (Pucci­ni Bohémélet), 3. Kieses, la­katos (Gorkij: Éjjeli mene­dékhely). 4. Iluska, mosás (Petőfi: János vitéz), 5. Édes Anna takarítás (Kosztolányi: Édes Anna), 6. Guccio. kel­mefestő (Puccini Gianni Schicchi), 7. Brunéder, nyer­ges (Schubert: Három a kis­lány), 8. Ragueneau, pásté­tomsütő (Rostand: "Cyrano), 9. Viola Flórián, kéménysep­rő (Kristóf: Tabáni legen­da), 10. Jakob Engstrand, asztalos (Ibsen: Kísértetek), 11. Cérna Gábor (Babay: Három szegény szabólegény), 12. Hans Sache, cipész (Wagner: Nürnbergi mester, dalnokok), 13. Alfio. fuvaros (Mascagni: Parasztbecsület), 14. Vackor ács (Shakespeare: Szentivánéji álom). B) Fekete Sándor: Lenkey tábornok 1980. Valló Péter rendezése, Reviczky Gábor és Gáspár Sándor vannak a felvételen. C) Kabos Gyula A második forduló meg­fejtői közül a ,,Dr. Pattan­tyús Á. Géza” szocialista brigád Thorez Bányaüzem Visonta, Leblancz Zsolt, Gyöngyös. Róbert Károly utca 23. X’7.. Börcsök Judit Eger, Széchenyi út 2., Vá­gány József. Pély, Fő út 85. belépőt nyertek az Agria Játékok valamely előadá­sára. A jegyeket postán küldjük el. Az első forduló nyertesei között szereplő La­tinka Sándor gyöngyösi és Zrínyi Ilona hevesi szocia­lista brigád a rejtvénysoro- zat végeztével kapja meg ju­talmát. Olvasóudvar az úttörőházban A csillagászatról és a régi hangszerekről Júliusban és augusztusban is hasznos programokat szer­vez Egerben az általános is­kolásoknak a Megyei Könyv­tár Gyermekkönyvtára és a Háman Kató Űttörőház. Az Olvasóudvar című rendez­vénysorozat keretében már eddig is több sikeres előadá­son vehettek részt a gyere­kek, így például csillagá­szatról, a bábozásról és a dísztárgyak formázásáról hallhattak. De augusztus 16- ig minden kedden délelőtt 10 órától további meglepe­tésekkel várják őket a könyvtárosok. A követke­zőkben például szűkebb ha­zánk zenei hagyományairól lesz szó és megismerkedhet­nek régi hangszerekkel is. Azt követően a megyében folyó régészeti kutatásokról hallhatnak, majd beszélge­tésre várja a bőrgyógyász a 12—15 éves lányokat. Ké­sőbb az irodalom és a termé­szet kapcsolatáról hangzik el diaképes ismeretterjesztés. Végül Budai Ilona és Havas Judit előadóművészek Ha a világ rigó lenne című mű­sorát tekinthetik meg az út­törők. Amint dr. Földessy Arpád- né gyermekkönyvtár-vezető­től megtudtuk az előadók minden esetben a téma is­mert képviselői. Egyébként a programokon eddig átla­gosan száz gyermek vett részt, akik a foglalkozásokat követően lemezt hallgattak, olvastak, rajzoltak a könyv­tárban. Lovas sírok Magas rangú avar közös­ség, feltehetően fejedelmi törzs harcosainak sírjait tár­ták fel Dunaújváros Béke városrészében a hajdani avar település nyomait ku­tató régészek. Az ásatás so­rán már több mint 230 nyug­vóhelyet bontottak ki. köz­tük félszáz olyat, ahol a ka­tonákkal együtt lovaikat is eltemették. Ez csak a ma­gas társadalmi rangú, elő­kelő közösségeknél volt szo­kás. A temetkezési helyek szegények használati eszkö­zökben, ékszerékben — a sírokat ugyanis már a kor­társ avarok kirabolták. A DINASZTIA í. (Tisztelgés egy kikopó, utcai szakmának) — Ne oda... Ügy, arrébb tedd az asztalt, kisfiam. A kikiáltó öreg volt már. Szédült, ha le kellett hajol­nia. Csontjaiban, ízületeiben, de még a hangjában is érez­te a fáradtságot. Bizony ide­je volt, hogy Vikit magával hozza a placcra. Lásson, halljon a kölyök, tanulja meg a mesterséget. — Hölgyek, urak, ide tes­sék! Itt kapható a varázs­erejű kínai cement. Egyfolytában szerette vol­na végigmondani a szöveget, úgy az igazi. A „hézagmen­tes”, pergő beszéd ragadja meg a közfigyelmet, csábítja köré a lótó-futó járókelőket. A fulladás, a rátörő köhö­gési inger kizökkentette len­dületéből. — Hölgyek, urak — foly­tatta harákoló késlekedéssel —, párja egy forint. Csak égy forint párja a kínai ce­mentnek. Most vegyék, most vigyék. Lehet kombinálni edényforrasztóval. Kezek nyúltak felé, csör­rent a pénz a kartondoboz­ban. Ráérős kíváncsiskodók is szép számmal akadtak min­dig. akik szórakozáskéDpen gyűltek az utcai árus stand­ja köré. Meghallgatták, vé­gignézték a bemutató műve­letet, és nem vásároltak. Sőt, ott maradtak tovább, végighallgatták elölről az egészet. Beszélt-beszélt a sápadt, öreg árus, járt a keze, csap­kodta a cserepet a flaszter­hoz. noha egyre cudarabbul érezte magát. lélegzete sí- oolt, homlokán hideg verí­ték gyöngyözött. — Hölgyek, urak... — Egyszerre megtántorodott. billegett az utca hosszanti tengelye: érezte, hogy ke­ring a föld a világminden­ségben. Estében munkaasz­tala peremébe kapaszkodott, azt magával rántotta. A nézőközönség riadtan szétrebbent. — Papa, papa! — kiáltotta a vékony gyerekhang. Egyszerre többen is legug­goltak az ájult kikiáltó mel­lé a járdára, göthös mellka­sán megnyitották az inget, dörzsölgették - a szíve táján. A szája sarkán szivárgó üve­ges nyálerecskéket a gyerek törölgette zsebkendővel. Lassan magához tért az öreg. a szemét fölnyitotta, kérdőn körbejártatta a te­kintetét. Mi is történt? Csak arra emlékezett most még, hogy mozgott az utca, a vá­ros, száguldva szállt a föld­golyó, és azzal együtt ő ma­ga is. Semmi fájdalom, in­kább valami kellemes zson­gás himbálta, mint egy ki­terjesztett szárnyú madár a szellősuhogásban. A gyerek szíve örömében nagyot ugrott. — Papa, úgye már nincs semmi bajod? — Kezét a hóna alá fűzte, emelte, talp­ra támogatta. A szétgurult tubusokat, cinkrúdakat a kis kopott kofferba rakta, össze­hajtogatta a munkaasztalt. Odahaza megvetette apja ágyát, s lefektette, ö maga az ágv szélére telepedett. — Papa, most mi lesz? Az öreg kissé megemelte a fejét a csíkos vánkoson. — Meg kell élnünk, kis­fiam — mondta. — Majd te folytatod a mesterséget. A gyerek így válaszolt: — Éppen erre gondoltam, papa. Ne félj. hamar bele­jövök, te csak pihenj nyu­godtan. Eleget dolgoztál. Nem vagyok én már olyan kicsi. Merő töprengés, harmoni- kázó ránc az öreg homloka. Megmosolyognivaló a gyerek kérkedése. Már hogyne volna kicsi, hiszen csak tizenkét éves! Késői gyermek, s ko­rai félárva. az öreg nem volt már fiatal, amikor el­szánta magát a házasodás- ra ... A kínai cement azon­ban nem kezdőnek való, fő­leg nem gyereknek — hozta meg a döntést. így szólt hoz­zá: — Van itt valami a te szá­modra, ami megfelelőbb lesz. Fölült az ágyban, élénken rendelkezett. A kamrából előhozatta Vikivel a zöld viaszkockákat. Bűvös radír­nak nevezte ezt a portékát, és egész nap magyarázta, hogyan kell vele bánni. Viki késő éjszakáig gyakorolta a radírozást meg a szöveg- mondást. Reggel az öreg úgy tett, mint akinek esze ágában sincs kibújni az ágyból. Út- ravalóul megrázta Viki ke­zét, és azt mondta: — Járj szerencsével, kis­fiam. Magára maradva számolta az időt, gondolatban nyo­mon követte a gyerek min­den mozdulatát. Most ér a placcra. Most szétnyitja az asztalt, kiteregeti a képes újságot, rendezget. Most mély lélegzetet vesz, s bele­fog: — Hölgyek, urak, gyere­kek ... — A vékonyan csen­gő hang elvész az utca za­jában, a járókelők rá se he­derítenek, közönyösen jön- nek-mennek. Viki hangja el- csuklik, sírhatnékja támad, torkában gyülekeznek a könnyek. Számára csak most kezdődött el az élet, túl fia­talon, s rögtön kudarccal. Hogy bízzon akkor a holnap­ban, ha mindjárt az első ön­álló próbálkozás keserű száj­ízt hagy benne? (Folytatjuk) Színészek, szerzők, szerepek

Next

/
Thumbnails
Contents