Népújság, 1983. július (34. évfolyam, 154-180. szám)

1983-07-14 / 165. szám

NÉPÚJSÁG, 1983. július 14., csütörtök NDK Beutaló a bányatóhoz Évente mintegy ezermdllic tonna barnaszenet bányász­nak a világon. Ennek a ha­talmas mennyiségnek majd­nem a harmadát a Német Demokratikus Köztársaság­ban termelik ki. E baráti ország idei népgazdasági ter­ve 278 millió tonna barnaszén­nel számol. Hőerőművek, távfűtőművek, vegyipari üzemek, gázgyárak százai, hagyományos módon tüzelő háztartások milliói várják az NDK hamincnégy kül­színi fejtésű bányájából ezt a rendkívül fontos energia- hordozót és sokoldalú nyers­anyagot. Olaj helyett — barnaszén Az NDK-beli eocénprog­ram megvalósítása évről év­re nehezebbé válik, annak ellenére, hogy a munka tel­át. Kétségtelen, hogy az át­állás meglehetősen sokba kerül, mégis kifizetődő. A kőolaj köztudottan sokolda­lúbb nyersanyag, mint a barnaszén, kár elégetni. És bár a barnaszén kitermelése minden eddiginél nagyobb léptekkel halad (az évtized végén már 300 millió tonna lesz az éves termelés!!, fel- használásában a körültekin­tő takarékosság az irányadó. Termőföld a bányák helyén Wolfgang Mitzinger, az NDK szén- és energiaipari minisztere nemrég egy in­terjújában kijelentette: az ország egyik legnagyobb hő­erőművében, a boxbergiben (Cottbus megye) naponta 100 ezer barnaszenet éget­nek el. Ha csupán néhány százalékkal sikerül csökken­Hatalmas külszíni lejtésű barnaszénmező Espenhain közelé­ben. jesen gépesített és automa­tizált. Külszíni fejtésről lé­vén szó, hallatlan mennyi­ségű földet, barnaszenet nem tartalmazó talajt, azaz meddőt kell megmozgatni, és még ennél is több vizet elvezetni. Napjainkban négy és fél tonna meddőt . és majd' kilenc köbméter vizet kell eltávolítani, illetve ki­szivattyúzni — egy tonna barnaszén kinyeréséhez! Né­hány esztendővel ezelőtt az arány ötven százalékkal jobb volt. Ennek oka, hegy az úja bb széntelepek ;mélyeb- ben fekszenek az ősfolyam- medrekben. A geológusok szerint a mostani bamaszénbányák tartalékai jóval az ezredfor­duló utánig elegendőek, ami persze korántsem jogosítja föl a szakembereket arra, hogy abbahagyják a kutatá­sokat. Annál is inkább, mert szigorú energia- és anyag­takarékossági programot hir­detett meg a Német Szoci­alista Egységpárt X. kong­resszusa, valamint a kong­resszusi határozatok szelle­mében kidolgozott ötéves népgazdasági terv. A múlt évtizedekben épített olaj- tüzelésű erőműveket, üze­meket és lakásokat fokoza­tosan és záros határidőn be­lül hagyományos, tehát bar­naszén-tüzelésűre alakítják teni a fajlagos energiafel­használást, máris hatalmas megtakarítás az eredmény. Az idei tervelőirányzat sze­rint az eddiginél jobb hőgaz­dálkodás révén 2,1 millió tonnával csökkentik a villa- mosenergia-termeléshez föl­használandó barnaszén mennyiségét. Ez annyit je­lent, mintha a boxbergi erőmű három héten át „in­gyen” adna áramot. Az NDK területének egy százalékát (több mint 1000 négyzetkilométert!! teszik ki a külfejtéses barnaszénbá­nyák. Az arány természete­sen sokkal nagyobb Lipcse, Halle és Cottbus megyében, ahol a bányák többsége ta­lálható. Évente újabb 2500- 3000 hektárnyi földterületet foglalnak el az újonnan nyi­tott bányák, felerészt mező­gazdaságilag hasznos, meg­művelhető területet. És per­sze majdnem ugyanennyiről el is vonulnak óriás gépeik­kel együtt a bamaszénbá- nyászok. A külszíni fejtés hányóit és a hatalmas göd­röket — a földhasznosítási törvény értelmében — nem szabad érintetlenül hagyni. Meliorációs eljárással 36 730 hektárt sikerült újra mű- velhetővé tenni a legutóbbi jó másfél évtizedben. Kulcsár László Új, két méter széles, négy kilométer hosszú szállítószalag a schleenhaini külszíni fejtésű bányában. SZOVJETUNIÓ Budapest — Moszkva — Uljanovszk Uljanovszk — Moszkva — Budapest Virágot tessék! Jellegzete­sen öltözött orosz asszony kínálja szép mezei csokrait. Ma van az utolsó napunk Moszkvában, holnap már nincs más program, csak a hazautazás. „Csak” — mon­dom. mintha ez az utazás olyan megszokott, minden­napi lenne, mintha mond­juk Egerből busszal Káliba vagy Gyöngyösről Hortra utaznék. Bár — ha jól meg­gondolom — nem is olyan nagy a különbség, már ami az utazással töltött időt il­leti. Nem számoltam ki pon­tosan, de szinte biztos, hogy megyeszékhelyünkről a fő­városba kb. annyi idő alatt érkezik meg a vonat, mint a nagyszerű TU—154 B Moszkvából Budapestre. De álljunk meg! Mielőtt felfedezném a vonat és a repülőgép sebessége közötti, legalábbis jelentékeny kü­lönbséget, talán tisztázzuk, hogyan is kerültem én a Szovjetunióba, Moszkvába, Szimbirszk-Ul janovszkba... ? Júniusban Heves megyei szö­vetkezeti dolgozók 25 tagú csoportja, ne mondjam: kül­döttsége tett tisztelet-utat — L enin-emlékek nyomában címszóval —, az IBUSZ szer­vezésével a Szovjetunióban. A hatnapos — utólag lá­tom, mily rövid — program szigorú: két nap Moszkva, kettő Uljanovszk, újra kettő Moszkva, majd irány Buda­pest. Más kérdés, hogy a villámgyors utazás ellenére is legalább két félnapot le kell vonnunk az egészből, s így marad... Nos: marad, ami marad. De hogy az időt tovább ne fe­cséreljük, egyelőre ugorjuk át Moszkvát, de ha ezt nem is tehetjük, legalább az AEROFLOT helyi járatú gé­pén repüljünk rögtön Ulja- novszkba, hiszen a szovjetíő- városban már bizonyára sokan jártak honfitársaink közelé­ben, de ott, „valahol a Vol­ga mentén”, az Uraihoz már szinte csak kővetésnyire, fel­tehetően kevesebben. Landolunk tehát, ez itt Uljanovszk, előző nevén Szimbirszk, amit a repülő­tér felől érkezőknek mind­járt az út kezdetén, hatal­mas márványtáblán szép bronzbetűkkel feltüntetett helységnév is jelez. Atyais­ten. ..! — de hiszen ez egy „kis” város a nagy Volga két partja mellett! Ír énke, csoportunknak az IBUSZ ál­tal megbízott kedves vezető­je hűséggel tolmácsolja a helybeli születésű fiatal ide­genvezető hölgy szavait, de félmillió körüli lakosszámnál többet semmiképpen sem tudunk kihozni, de persze, nem is ez a lényeg. Hiszen itt született Lenin, azSZKP és egyben a világ első szo­cialista államának megala­pítója 1870. április 22-én, és ennél többel, hatalmasabbal egyetlen szcfyjet város sem dicsekedhet. És íme, még szinte meg sem érkeztünk, és máris itt a kísértés: elidőzni a kivé­teles ember nagyszerű tettei mellett. Az egész Uljanov családnál, amelynek minden tagja kiváló, becsületes, ha­ladó gondolkozásé, kitűnő koponya volt, s mely csa­ládról e Volga menti város 1924-ben, Lenin halála után felvette az Uljanovszk nevet. Nagy a kísértés — ám kevés a hely, és úgy az igaz, hogy aki esetleg még nem lenne birtokában az ezzel kapcsolatos tudnivalóknak, azok számára oly irodalom áll rendelkezésre, melyet egy szűkre szabott méretű úti- beszámoló aligha pótolhat. Helyezzük el tehát inkább csomagjainkat a város leg­modernebb szállójában, a Vényedben. Venyec annyit tesz oroszul, hogy „koszorú", s nem kell hozzá sok bele- magyarázás, hogy arra gon­doljunk, akit ez a koszorú oly igen megillet... A Le­ni n-emlékközpont egyébként is itt van, szemben a szál­lóval. A park a Vlagyimir Iljics tiszteletére emelt mú­zeummal, sok értékes, nagy­szerű látnivalóval, s közben kiváló építészeti megoldások­kal: a régi házak, amelyek­ben egykor itt az Uljanov család lakott, sértetlenül, de szépen tatarozva és a mú­Ez Szimblrszk- Uljanovszk másik nagy szülötte, Ivan Alexandrovics Goncsarov, nagy orosz realista írónak háza, leghíre­sebb regénye az Oblomov. zeummal körülépítve, mint­egy védőén körülvonva... De: vonz a Volga! És jól­lehet, az imént még sütött a nap, most pedig már ko­mor felhők gyülekeznek a folyó, az egész, szélesen el­terülő város felett, néhányan vesszük a bátorságot, s amennyire fáradt tagjaink megmaradt erejéből még futja, igyekszünk le — a különben ide közeli — Vol­gához. Hatalmas folyam, gyönyörű parkkal a partján. Bokrok, illatozó virágok, a messziről érkezettek számá­ra szokatlan, de nagyon szép cserjék és fák. És min­denütt virág, virág... És gondozott utak és az egyik út mentén — virágból — a Szovjetúnió minden köztár­saságának színpompás címe­re, melyekben sokáig elgyö­nyörködünk. És a fehér tes­tű hajók a Volga-tengeren, ahogyan túlzás nélkül ne­vezhetjük itt, ahol a közeli kujbisevi erőmű kapcsán vagy négy kilométerre szé­lesedik ki. Nem kell hozzá nagyon párás idő, hogy ne lehessen látni a túlsó part­ját. ..! A frissítő, pihentető álom s a kiadós reggeli után el­ső utunk az emlékházihoz vezet, csoportunk koszorút helyez el V. I. Lenin csodá­latos emlékművének lábaza­tánál, és amennyire az idő­ből futja, ismerkedünk az érdekesebbnél érdekesebb emlékek gazdag tárházával. Itt látható az egykori Szim­birszk, az 1800-as évek kis­városának dioráma képe. Számomra szinte lenyűgöző, sokáig álldogálok előtte, ta­nulmányozom a valaha volt orosz kisváros szinte élő ut­cáit, templomait, csúcsos és kupolás tornyait — melyek­ből a mára sajnos kevés maradt —, a csodálatos színeket, a jellegzetes épü­leteket, az utcán a szegé­nyes szekeret, a házak ud­varán ábrázolt egyszerű em­bereket. .. Futva érem utol a cso­portot, együtt járjuk végig az Uljanov család emlék­házát az egykori Moszkvai utcában^ amely ma Lenin nevét, viseli. Idegenvezetőnk jóvoltából még egy röpke órányi hajóútra is telik a Volgán. Hiába akarnánk lepezni: 6zinte borzongató érzés, mert mégiscsak Euró­pa legnagyobb folyama ez! A délutáni kurta szabad­foglalkozás alatt újra a ki­kötő felé tartok, és bár is­mét vihar fenyeget, közel merészkedem, nézem az iszonyú hosszú hidat és a gyufaszálnyinak tűnő hajó­kat, melyeknek különös fényt ad a kitömi készülő égiháború. Néhány felvétel­lel kísérletezem—én. ama­tőr! —•, ugyan sikerül-e? Vajon sikerül megörökíte­nem téged, Volga végtelen tengere...? B. Kun Tibor BULGÁRIA Magyar intézet Szófiában A bolgár főváros szívében, Szófia legszebb utcáján, a Ruszki sugárúton található már három és fél évtizede a Magyar Kulturális Intézet. Hatezer kötetes könyvtára, kiállítóterme, színház- és moziterme népszerű a szófia­iak között. Érdekes irodalmi esteket, koncerteket, színhá­zi előadásokat, tudományos előadásokat, kiállításokat, filmvetítéseket tartanak. Minden évben indítanak valamilyen előadássorozatot. Találkozókat szerveznek ma­gyar és bolgár szakemberek — tudományos munkatár­sak, adminisztratív munka­körben dolgozók, közgazdá­szok — részvételével. A ma­gyar irodalom barátai szin­tén gyakori vendégei az in­tézet irodalmi estjeinek, amelyeken a legjelentősebb magyar írók munkásságát mutatják be. Nagy érdeklő­dés előzte meg a Mesterházi Lajos és Moldova György munkásságát bemutató iro­dalmi estet, Galgóczi Erzsé­bet Kinek a törvénye, Jókai Anna „A feladat” című re­gényének megvitatását, Fo­dor András és Nagy László költészetének bemutatását, Madách Tragédiájának is­mertetését. Hagyomány, hogy külön irodalmi estet szentelnek magyar költők Bulgáriáról és bolgár költők Magyaror­szágról írott verseinek. Ha­sonló tematikájú, kétnyelvű kötet már Magyarországon is megjelent. Hagyományos­nak számítanak a bolgár és magyar fordítók részére szervezett műfordítói szemi­náriumok. Jelenleg a Ma­gyar szerelmi líra, Kertész Ákos és a Makra, Juhász Gyula és Babits Mihály szü­letésének 100. évfordulója, Szabó Magda munkássága, Karinthy Ferenc és Juhász Ferenc szerepel a tervekben. Közel egy éve a Magyar Kulturális Intézet színház- termében nyitott kamara- színházat az Állami Szati­rikus Színház. Nagy sikerrel játsszák itt Örkény Macska­játékát — ahogy arról a Szóíiapress sajtóügynökség tudósítója beszámol. Hama­rosan bemutatnak egy másik örkény-darabot, a Tótékat. Népszerű az intézet három­éves magyar nyelvtanfolya. ma, immár több mint 300 hallgatóval. A legjobbak Magyarországon, a debreceni nyári egyetemen bővíthetik nyelvtudásukat. Eredménye­sen működik a Magyaror­szágon végzett szakemberek klubja. A Magyar Kulturális Inté­zet aktívan együttműködik a magyar és bolgár testvér­megyékkel és -városokkal. Számuk igazán nem kevés. Blagoevgrád Fejér megyével, Kardzsali Somoggyal, Kjusz- tendil Szolnok megyével, Tolbuhin Zalával, Razgrad Vassal, Szilven Baranyával, Szófia megye Pest megyével, Targoviste Hevessel, Hasz- kovo Veszprém megyével tart fenn testvéri kapcsola­tot. S hogy a testvérvárosok közül is megemlítsünk né­hányat: Szófia Budapesttel, Dimitrovgrád Kazincbarci­kával, Kazanlak Nagykani­zsával, Sumen Debrecennel kötött örök barátságot. Változatos az intézet zenei programja. Minden évben bemutatnak valakit a mai modern magyar zeneszerzők közül. A bolgár zeneértők már megismerkedhettek Durkó Zsolt, Kósa György, Petrovics Emil, Soproni Jó­zsef, Balassa Sándor mun­kásságával. Érdekesek a fia­tal bolgár muzsikusok stú­diójával közösen rendezett estek. A legnépszerűbbek persze a magyar filmek. És nem­csak magyar, de a Magyar- országon végzett bolgár fil­mesek munkáit is vetítik. S önálló sorozatként bemutat­nak olyan bolgár filmeket, amelyekben magyar színé­szek játszanak. ' (g) összeállította Gyurkó Géza

Next

/
Thumbnails
Contents