Népújság, 1983. július (34. évfolyam, 154-180. szám)
1983-07-14 / 165. szám
NÉPÚJSÁG, 1983. július 14., csütörtök 3 SZÁZ ORSZÁGBAN VÁSÁROLJÁK Agrárexport-körkép Eredményekkel és gondokkal Váncsa Jenő mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter az országgyűlés nyári ülésszakán elmondott beszédében egyebek között érintette az export körüli bonyodalmakat, értékesítési gondokat is, amelyekkel tavaly főként az alma, a baromfi és a vágójuk eladása során kellett szembenéznünk. Mindamellett megjegyezte: „Agrárkivitelünk 1980- hoz képest 27 százalékkal nőtt. Így ágazataink a tervezettnél jobban hozzájárulhattak az ország külkereskedelmi mérlegének aktívumához, nemzetközi fizetőképességünk fenntartásához”. A Tiszától a Tárnáig — arany ló búzaszemek mentén. Riport az aratás finisében Az aratás finisében... Kovács Antal, dr. Tóth József, Sallai Sándor Bár lehetetlen egyetlen cikkben bemutatni mindazt, amit a magyar élelmiszer- gazdaság termékeiből a külföld megvásárol, némi áttekintésre azért vállalkozhatunk. A régmúltba nézve úgyszólván elmaradhatatlan megemlíteni, hogy hajdanában a nomád pusztáról, a Hortobágyról még lábon hajtották a marhát Ausztriába, Olaszországba, Münchenbe. Átugorva a jelenbe, ugyancsak köztudomású — legalábbis a szakberkekben —, hogy éppen egy évtizede csukódtak be előttünk e hagyományos exportkapuk; akkor, 1973-ban hirdette meg importtilalmát az Európai Közös Piac. Abban az esztendőben még 175 millió dollárra rúgott egyedül a szarvasmarha-exportunkból származó bevétel. Az első olajár-robbanással, a gazdasági világválság elmélyülésével párhuzamosan valamennyi agrártermékünk, re érvényessé vált, hogy a cserearányok romlottak, vagyis ugyanannyi bevételért többet kell exportálnunk. Lefölözési vámpolitika A Magyarországon legfontosabb állatfajt, a sertést, továbbá a baromfit és a juhot is sújtja az EGK vám-, így lefölözési politikája —, a szarvasmarha-kivitel pedig úgyszólván teljesen megszűnt Nyugat-Európába. Legfőbb vevőnk a Szovjetunió lett. Mégis, az utóbbi években sikerült a baromfira és a juhra új piacokat találni: elsősorban a Közel-Kelet és Afrika fizetőképes államaiban, jóllehet nem szándékozunk föladni hagyományosabb és közelebbi partnereinket sem. Marjai József miniszterelnök-helyettest például Mitterand elnök is fogadta áprilisban, a három francia városban egyidejűleg megrendezett magyar gazdasági hét alkalmával, s ugyanilyen heteket szervezett külkereskedelmünk több más nyugat, európai országban. Másfelől a Magyar Kereskedelmi Kamara is otthont ad különféle, agrárexportunk bővítését szolgáló tanácskozásoknak. Így szintén a tavasszal tartottak kétnapos összejövetelt egy nyugatnémet üzletember-partnerünk kezdeményezésére. A magyar—NSZK kooperációk száma a negyvenhez közeledik már a mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban ; s ennek az együttmun- kálkodásnak köszönhető egyebek közt, hogy évek óta egységes emblémával — megcsavart piros-fehér-zöld szalaggal — valamint azonos jelszóval — „Gutes aus Ungarn” — vásárolhatók a német nyelvű piacokon ezek az áruk. Nem romlottak már tovább Az NSZK élelmiszer-behozatalából alig 0,9 százalékkal részesedünk, de a nyugatnémetek által importált fű- szerpaprika 51, a liba 23, a kacsa 24, a bor 3,6 százaléka származik hazánkból. Nem mondhatunk le tehát erről a pozícióról, még akkor sem, ha az NSZK-ban 20 százalék vám és lefölözés terheli árucikkeinket. Agrárexportunk szerkezeiére jellemző, hogy hozzávetőleg ötven-ötven százalékban oszlik meg az állati és a növényi termékek köre. A különféle áruk struktúrája azonban már lényegesen eltér egymástól, aszerint, hogy rubel- vagy dollárelszámolású az exportunk. Az előbbi viszonylatban mintegy 80 százalék a növények aránya, utóbbiban pedig 63 százalék az állati termékeké. Évtizedünk első két esztendejében 10—10 százalékkal sikerült bővíteni átlagosan az exportra szánt termékek mennyiségét. Váncsa Jenő által említett 27 százalékban már az idei első félév is benne foglaltatik. Hová jutnak el hús-, gabona-, bor-, zöldség-, konzerv- szállítmányaink? Elsősorban a Szovjetunióba, míg második legnagyobb partnerünk az NSZK, majd a Német Demokratikus Köztársaság, Olaszország, Csehszlovákia, Ausztria következik e sorban. Változó mértékben, de exportunk hetven százaléka tartósan a hat szomszédos, illetve közeli országba jut el, míg együttesen a világ száz államában vásárolják agrártermékeinket. Ezeken belül a speciális, illetve kiváló minőségűek révén tudunk csak megküzdeni a protekcionista hátrányokkal. "Hogy újólag a miniszter parlamenti felszólalásából idézzek egy idevágó passzust; „A nemzetközi piacokon mutatkozó, gyakran váratlan események: exportot sújtó intézkedések, pénzügyi manipulációk, megkülönböztetések, az egyes országok életében fellépő fizetésképtelenség sajnos nem is olyan ritkák”. A világpiaci ingadozások időszakában is értünk el azonban eredményeket: az elmúlt egy-két évben már nem romlottak a korábbihoz hasonló mértékben az úgynevezett cserearányok. Annak ellenére, hogy kifejezetten kedvezőtlen exportálnunk egyebek közt zöldség- és gyümölcskonzerveket, friss zöldséget és gyümölcsöt, tojást, húskonzerveket. Másfelől azonban előnyös gazdaságossággal értékesítjük a gabonaféléket, a lőtt vadakat, az olajos magvakat, valamint egyes hústermékeket. A TERIMPEX-től az AGRÁRIÁ-ig Joggal említhette tehát június 23-i fölszólalásában Váncsa Jenő, hogy nagy átlagban élelmiszer-gazdaságunk nem kis mértékben járult hozzá fizetőképességünk fenntartásához. Végezetül tán nem untatja az olvasót, ha fölsorolom ama cégeket, amelyek munkája révén a remélhetőleg tartósnak bizo. nyúló sikert elérhettük. íme a Külkereskedelmi Minisztérium irányításával működő TERIMPEX, MONIMPEX, AGRIMPEX, a SZÖVOSZ hatókörében tevékenykedő MA VAD, HUNGAROFRUCT és HUNGAROCOOP bonyolítja le a legnagyobb forgalmat. (Megoszlás: az elqjjbi három 81, az utóbbi három 15 százalékkal részesedik e forgalomból.) De mindenképpen megemlítendő a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium felügyelete alá tartózó Magyar Hűtőipari Vállalat, a NÁDEX kft, az AGRÁRIA, amely a Bábolnai Mezőgazdasági Kombináthoz kötődik, s megannyi termelőszövetkezet áruit — főként baromfi- és tojásportékáját — juttatja el a világ több .országába. Keresztényi Nándor Valahogy nem úgy jött össze ez az év, mint ahogy még májusban reméltük. Akkor a tavasz — bátran mondhatjuk — pompázatos volt, s nemcsak a szakembernek, de a laikusnak is örömteli élményt nyújtott a dúsan zöldellő határ. A folytatás ismeretes: csapadékszegény hónapok, amelyek a szó szoros értelmében lehervasztották reményeinket. A túlzottan gyors, a mag teljes kifejlődése előtt bekövetkezett érés miatt minden idők legkorábbi aratására kényszerültünk. Percekig ezen meditálunk Kovács Antallal, a kiskörei Vörös Hajnal Termelőszövetkezet főmezőgazdászával. — Nagy lelkesedésre sajnos nincs okunk — mondja erről —, de mielőtt részletezném, hadd kezdjem egy hírrel, aminek örülünk is, meg nem is: mi már július 9-én befejeztük az őszi búza aratását. — A nagy gyorsaság a korábbi kezdéssel függ ösz- sze? — Természetesen azzal is, no meg a szlovákiai partnerszövetkezetünk segítségével és sajnos a vártnál gyengébb terméseredményekkel. — Nem úgy sikerült tehát, mint ahogy szerették volna. — Nem, de rekordjaink így is vannak ez évben — a gabonaprogram keretében — 22 százalékkal vetettünk több kalászost, mint tavaly — a kukorica és a repce rovására —, és a nem éppen nagy termésátlagok ellenére csúcsot jelent, hogy kalászosokból összesen 640 vagonnal takarítottunk be, melyen belül 450 vagon jut a búzára. — Ezek után: hogyan tovább? — Természetesen folytatjuk a soros munkákat. Feladat van bőven: szalmalehúzás. kazlazás, tarlóhántás, talajlézárás, műtrágyaszórás. Mire mindezzel megleszünk, jöhet a napraforgó betakarítása. Közben természetesen viszonozzuk szlovákiai partnereink segítségét: öt kombájnunk július 11-től már odaát dolgozik. ★ A másik Tisza menti gazdaságban, a tiszanánai Petőfi Termelőszövetkezetben a kukorica-témában éppen ezekben a hetekben doktorátusi címet szerzett fiatal termelési elnökhelyettes, Tóth József ad tájékoztatót: — A „klasszikus” Péter- Pál napján borsóval kezdtük az aratást, mint legkorábban érővel. Ebből 132 hektáron vetettünk vetőmagot. Az eredmény gyenge közepes volt. Azt talán mondanom sem kell, muszáj volt igyekeznünk, nehogy a pergés tovább rontsa az eredményt, így nem egészen három nap alatt „megettük” ezt a munkát, majd a búzát kezdtük tizenegy E 516- os és az egy szem, kicsit már öregecske John Deere kombájnunkkal. Itt a feladat 2100 hektár betakarítása. Jól haladunk vele, és legkésőbb július 13-ára befejezzük. — Hogyan oldották meg a tárolást? — A Gabonaforgalmi Vállalattal szerződtünk, és eddig 150—160 vágómnál küldtünk el, a többit helyben tároljuk. Röviden talán még annyit, hogy volt tavaszi árpánk is, ebből kereken száz vagon termett, és ez ugyancsak meglehetősen gyenge eredmény. A munkákat egyébként úgy ..igyekeztünk szervezni, hogy folyamatos legyen. így míg a tábla egyik felében aratnak a gépek, addig a másikon már megy a lehúzás. A kaz- lazást 500 hektáron fejeztük be, megy a bálázás, a gépek közül kettő a háztáji sertéstartók számára haza is szállítja a bálázott szalmát. Bár az eredmények az ismert időjárási okok miatt gyengébbek, mi elégedettek vagyunk, mert amit lehetett, megtettük. Ugyanakkor ilyen zökkenőmentes aratásunk még nem volt. s közben folyamatosan haladtunk a szálas takarmány betakarításával is. A felszabadult területeken már tárcsázunk, és az altala j lazítás is indul, közel 600 hektáron. ★ Kqmlö, Átány, majd Tárnáméra felé tartva minderről — újabb és újabb termelőszövetkezet táblái mentén haladva — saját szemünkkel is meggyőződünk, miközben a Körén tapasztalt kevéske eső is kísérni, „kísérteni” látszik. A szürke felhőn néhány súlyos, sötét folt, mintha valami óriási macska sétált volna el rajta, otthagyva puha talpainak nyomait... Ezek aztán egykettőre sötét egész- szé állnak össze a felhőn, és Tárnáméra határában már sűrű eső csapkodja a kocsi szélvédőjét. Amint jön, úgy el is szalad a zápor. Sok fennakadást nemigen okozott, bár szó, ami szó, jobb lenne, ha okozna, ha más nem, hát a kukorica, a cukorrépa, a zöldség miatt. Egyelőre azonban maradjunk a búzánál. de most már itt, a Tárná mentén. A kérdésre, hogy a Lenin Termelőszövetkezetben miként halad az aratás? — Sallai Sándor, a gazdaság párttitkára így válaszol: — Többoldalú segítséggel, gyorsan „emésztjük” a hektárokat. Saját gépeink közül húsz kombájn a közösben, kettő a háztáji kispar- cellákon arat. Egyébként összesen 3139 hektár őszi búza és 5383 hektár őszi árpa a feladatunk, ami nem éppen kevés, és hátravan még 370 hektár tavaszi árpa is. Mindenesetre az őszi árpa után most a búza van soron, és ennek betakarításában segítséget kapunk aszé- csényi Rákóczi Tsz-től (7 kombájn és nagy teljesítményű járművek), szintén kombájnokat és szállító járműveket a Kiskunhalasi Állami Gazdaságtól, valamint a szlovákiai Gemerski-J ablo- nec Május 9. fmsz-tól. A búza több mint kétharmadát arattuk le eddig, közben folyamatosan megy a tisztítás, a szállítás, éjjelnappal dolgozunk. ★ Serény munka folyik tehát a Tiszától a Tárnáig — és természetesen megyénk más területein is —, s ez elismerésre méltó még akkor is, ha a terméseredményekkel nem lehetünk egyértelműen elégedettek. Miként azzal sem, hogy a búzaszállítás nyomait ezúttal több mint kétszáz kilométeren át voltunk kénytelenkelletlen követni: az utak két szélén végig ott húzódik az aranyló, sárga sáv. Efelett azonban mi aligha örvendezhetünk, ha csak az ég madarai nem... B. Kun Tibor Indulásra kész kiskörei kombájnok. Ma már a szlovákiai segítséget viszonozzák (Fotó: Szabó Sándor) Tisztul a tarló: szalmalehúzás
