Népújság, 1983. június (34. évfolyam, 128-153. szám)
1983-06-11 / 137. szám
NÉPÚJSÁG, 1983. június 11., szombat 3. MIT TUD A B BLOKK - JOBB A MAGYAR, MINT A SIGMA - BATK1 JÓSKA JÓ SORSA - CSAK MÁTÉ VARA MELLETT Pillantás a novakyi erőműre A HTÉV-dolgozók szép szlovákiai sikerére Külföldön dolgozni — már tulajdonképpen nem la olyan nagy szenzáció. De persze: azért nem is mindennapi dolog. Jól dolgozni pedig idegenben: igazán elismerésre méltó. S ezzel félig-meddig már el is árultuk, hogy azok, akikről az alábbiakban szó lesz — a Heves megyei Tanácsi Építőipari Vállalat dolgozói — Igencsak derekasan helytálltak. Igaz, nem nagyon messze, „csak” itt, a szomszédos szlovákiai Novaky városkában. Sok mindenről nevezetes ez a település, leginkább pedig arról, hogy itt működik Szlovákia egyik legnagyobb erőműve, az ENO. Itt persze mindjárt felmerül a kérdés: hogy kerül a csizma az asztalra, vagyis: mit keresnek magyar építőmunkások szlovákiai erőműben? — A kérdés nem olyan bonyolult, mint amelyennek talán első hallásra tűnik — mosolyog a kérdésen Bayer József, a HTÉV gépészfőmérnöke. — A helyzet az, hogy akik kint voltak, — általában egyszerre 12—15 dolgozó — az építőipari vállalat nagy családjához tartoznak, csakhogy nem építő- munkások, hanem villamos szerelők (csoportvezetőjük odakint Heli Viktor volt) és géplakatos szerelők, akik Márton István és Nagy Sándor irányításával dolgoztak. A szakmájukból bizonyára kiderül: nem erőművet építettek — az már jó ideje felépült, éppen 30 éve üzemel —, hanem egy meglehetősen speciális munkát végeztek az erőmű számára. Ennek részletes ismertetésére Paizs József villamos üzemmérnök, a kinti szerelés vezetője vállalkozott. A — különben fontos — részletekre itt sajnos nincs mód kitérni. Így a munka mibenlétéről tömören any- nyit: minden erőműnél komoly gondot okoz az égéstermék — a pernye, a salak, a zagy — eltávolítása. Ez nemcsak nehézkes és költséges, de drága is, nem beszélve arról, hogy a „zagy” számára olyan tárolóhelyet kell keresni, ami mind az erőműtől, mind a településtől távol esik. E bonyolult feladat megoldására az egri vállalat egy alkotócsoportja már évekkel ezelőtt megfelelő módszert dolgozott ki, amelyet szabadalmaztak, és amelynek beszerelésével a Baranya megyei bányáknál sikerrel megoldották a meU léktermék elszállítását. — Nos, az 1980. első félévében kötött szállítási szerződés értelmében vállalatunk 28 millió forint értékben szállított gépészeti és villamos berendezéseket a novakyi erőmű számára — mondja Paizs József. — Ahhoz, hogy ezt a szerződést nyélbe üthessük, nagyban hozzájárult a NIKEX, külkereskedelmi képviselőnk. Ezek után már a tetteké volt a szó, és túlzás nélkül elmondhatom: a szállítás és a szerelés megszervezése — ez utóbbi 8 millió forint értékben —, kivitelezése — jól sikerült, és vállalatunk egyik legnyereségesebb tevékenységeként könyvelhetjük el. Eddigi tapasztalataink szerint ez is indokolná vállalatunk szállítási-szerelési részlegének az eddiginél dinamikusabb fejlesztését. Kollégája szavait Bayer József egyetértéssel hallgatja, s megjegyzi: — Magam is így vélem. Ügy gondolom, nem feledkezhetünk meg arról, hogy a beruházás kezdete óta milyen hosszadalmas, ne mondjam, körülményes feladatot jelentettek a kinti — szlovákiai — szakemberekkel történt egyeztetések, tárgyalások. Azt sem hallgathatjuk el, hogy — különösen eleinte — volt bennük egyféle, az újtól való tartózkodás, idegenkedés. Így kissé nehézkesen indult a munka, amolyan „úgysem lesz ebből semmi” hangulatban. — Az eredmény mást mutat... — Igen. A szerelési folyamat előrehaladtával egyre javult a helyzet. Fokozatosan igazi baráti hangulat alakult ki Novakyban, kölcsönös bizalom, amelynek hátterében természetesen rengeteg szakmai beszélgetés, vita, egymás „kóstolgatása” húzódik meg. És ehhez még hadd tegyem hozzá, hogy az „üzletben nincs barátság” elv ezzel együtt is érvényesült: megrendelőink a legnagyobb aprólékossággal vették át a berendezést, de azután teljes megelégedésüket fejezték ki. Nem árulunk el titkot, ha megmondjuk: ezekre — és a további— beszélgetésekre a helyszínen, a novakyi erőműben került sor, és a már említettek mellett részt vett rajta Papp Béla, a HTÉV üzemvezetője, aki az itthoni gyártásban tett igen sokat a siker érdekében, ö jegyezte meg: — Itt gyakorlatilag már 1,5 hónapja üzemel a zagyszállító berendezésünk, ezt méterről méterre, de túlzás nélkül mondhatom, centiméterről centiméterre végigjártuk, átvizsgáltuk. Jó érzés kimondani: nemcsak a mi, de az itteni, a szlovákiai szakemberek és a kezelőszemélyzet teljes megelégedésére. Ha pedig ezek után ennyi jól hallva — netalán — valaki erre gondolna: az csak természetes, hogy saját munkájáról senki sem mond rosszat, akkor álljon itt Pavel Adamec nyilatkozata, aki a HTÉV és a MÉLYÉP- TERV szlovákiai kirendeltségének vezetője: — Talán szerénytelenség nélkül elmondhatom, egyike vagyok azoknak, akik legtöbbet harcoltak azért, hogy ezt a munkát nyélbe üssük. A tárgyalás tulajdonképpen már 1974-ben megkezdődött a tervező vállalattal, és ha az azóta eltelt idő esetleg kissé hosszúnak is tűnhet a kívülálló számára, mi, akik tudjuk, milyen bonyolult és nehéz munkáról van szó, örülünk, hogy ma már üzemben van az egycsőkamrás adagoló, és tervezik a továbbiakat. Anton Hvojnyik mérnök, a gépészeti és beruházási osztály vezetője valósággal összenőtt a novakyi erőművel, amelyet 1953-ban avattak, és amelynek Inegener A. Hvojnyik azóta dolgozója, fáradságot nem ismerő szakembere. — Magyar kollégáim talán már említették: az erőmű működése során óránként 800 köbméter hulladék (salak, pernye, illetve zagy) keletkezik, és mi ezt eddig hagyományos, sorba kötött szivattyúkkal szállítottuk el erőművünk, az ENO területéről. Tudni kell erről, hogy három — A-, B- és C- — blokkból áll, és az egri szakemberek most a B-blokkban oldották meg problémánkat. Ha megengedik, röviden vázolnám, miről is van szó tulajdonképpen-: Az eddig használt szivaty- tyúnk — SIGMA típus — kapacitása percenként 12 ezer liter volt, szállítási magassága pedig 59 méter. A szivattyúk egymás után, sorba kötve működtek, és amit az első nem bírt, azt vitte a második, a harmadik. Ezzel szemben a magyar szállítóberendezés előnye abban rejlik, hogy a salak— pernye—zagy szállítást az adott — nagy — távolságokra, a geodéziai emelkedések áthidalásával úgy oldja meg, hogy szükségtelenné válik átemelési szivattyútelepek kiépítése. Mondhatnám, ez a főaspektusa a magyar szállítási technológiának, és itt igen lényeges megtakarítás mutatkozik energiában, beruházási költségben és a karbantartásnál. Egyszerűbben és olcsóbban jut el a melléktermék (zagy) a ha- váriai tározónkhoz. — Végezetül hangsúlyozni szeretném — mondja az igen energikus Anton Hvojnyik mérnök —, hogy a most elkészült művel a munka nem ért véget. Ez a berendezés egy első ütemet képvisel. A jövő: a rendszer kibővítése A- és C-blokkjára is, amely itt nálunk, Csehszlovákiában új módszert biztosít a melléktermék elszállításához. Nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy fiatal dolgozóink jól elsajátították a magyaroktól az új berendezés kezelését, így remélhetőleg emiatt sem lesz fennakadás. Egyike a szerelőknek — és aki a szlovák fiatalok tanításában részt vett — Batki József. A szőke, sűrű hajú- szakállú fiú — jó — sorsa itt, Novakyban teljesedett be. — Igen, ez így igaz — mondja barátai, munkatársai élénk helyeslése, élcelődése közepette — valóban ez a helyzet: itteni kislányt vettem feleségül, és már egy aranyos kisfiúnk is született. Számomra ez a külföldi -munka legnagyobb „sikere”. De azt is elmondhatom valamennyiünk nevében, hogy az anyagiak mellett nagyon sok egyéb haszna is van a külföldi munkának: idegen emberekkel barátkozunk meg, ha nem is tökéletesen, de elsajátítjuk a nyelvüket, ráadásul itt, konkrétan Novakyban gyönyörű környezetben dolgozhatunk, és számos, Magyarországgal is kapcsolatos történelmi nevezetességgel kerülünk közelségbe. Itt van, szinte összeépülve Novakyval Koszto- lány, ahonnan Kosztolányi Dezső költőnk származik, vagy másfelől Bajmóc, a híres és nagyon szép, soktor- nyú királyi várral, amelynek első ismert tulajdonosa Trencsényi Csák Máté volt. Javaslom, aki erre jár, nézze meg gazdag múzeumát is. És vessen majd egy pillantást természetesen az erőműre is, amelyen mi, Heves megyeiek bizony igen sokat dolgoztunk, — és nem is eredménytelenül. B. Kun Tibor szocialista országgal valósul meg. A kommunista célok és eszmék lelkesítő azonossága, az eszmék politikai egysége, a nemzeti értékek és a népi hagyományok kölcsönös tiszteletben tartása, a testvéri kultúrák között mind jobban mélyülő kapcsolatok új jelenséget szülnek meg a nemzetközi életben: a világ szocialista kultúráját. Ez a kultúra a megvalósult szocializmus országainak kultúrája, amelynek saját gazdasági alapja van, a szocialista gazdasági integrációban, a KGST keretében, saját politikai bázisa kommunista pártjaink lenini politikájában, a nemzetközi küzdőtéren kifejtett akcióegységükben. A jövőben is tovább bővítjük a testvéri országokkal folytatott ilyen irányú együttműködést is, amely a világbéke és a haladás fő támasza. A kongresszuson magasra értékelték a balkáni és a fejlődő államokkal fejlesz- , tett kulturális kapcsolatainkat is. A jelenlegi feszült és kiéleződött nemzetközi helyzetben is — amely az imperializmus és mindenekelőtt az USA adminisztrációjának legreakciósabb körei agresz- szív tevékenységének eredménye — továbbfolytatjuk a többi népekkel fenntartott kölcsönös megértés politikáját és a széles körű szellemi párbeszédet. A bolgár művészi és alkotó értelmiség, mély meggyőződéssel és elhatározottsággal támogatja a Szovjetunió békés kezdeményezéseit a fegyverkezési verseny fékezésére, a lefegyverzésre és arra, hogy lemondjanak a nukleáris fegyverekről. A mi határozott álláspontunk kifejezésre jutott a kongresszus nyilatkozatában is, ami megingat- sem korlátozott, sem pedig kifejezi kívánságunkat, az egész bolgár nép akaratával való teljes összhangban, hogy a fegyverkezési verseny megszüntetéséért, a nukleáris veszély elhárításáért, a világ békéjéért és biztonságáért harcolunk. A bolgár szocialista kultúra alkotói és vezetői szívvei és lélekkel támogatják Jurij Andropov elvtársnak azt a felhívását, hogy ne engedjünk sem kicsi, sem nagy, sem korlátozott, sem pedig totális nukleáris háborút. A kultúra nem háborút és nem agressziót, hanem szépséget és haladást szül. A kultúra az emberszerető építők műve. Az élet bebizonyította: a szocialista kultúra és a béke elválaszthatatlanok. — Néhány éve jelentős programot fogadtak el önöknél az esztétikai nevelésről. Ez az országos program a megvalósítás milyen szakaszánál tart? — A bolgár kultúra nagy eredményei, nemzetközi tekintélye elválaszthatatlanul kapcsolódik a felejthetetlen Ludmilla Zsivkova nevéhez, múlhatatlan alkotásához. Az ő műve az össznépi esztétikai nevelésre vonatkozó program is. A fejlett szocialista társadalom gyors ütemű felépítését szorgalmazó párthatározatok szellemében a kultúra legfőbb célja a nép alkotó erejét, a szocialista személyiség sokoldalú és harmonikus fejlődését ösztönzi. Az országos esztétikai nevelési program fontos oldala kortársaink alkotó tevékenységének célirányos vizsgálata, mint az össznépi esztétikai nevelés területe. A tudományos kutatások alapján konkrét intézkedéseket teszünk arra, hogy a kultúra mind aktívabban hatoljon be a termelésbe és az élet minden területére, a családi és személyi viszonyok szférájába, a munka és a környezet esztétizációja érdekében. Üj módszereket alkalmazunk a szabad időnek, a szocialista személyiség legnagyobb kincsének vizsgálatánál és értékelésénél. Az esztétikai neveléssel kapcsolatosan újabb feladatokat tűztünk ki a tömeges információ eszközei elé. Külön figyelmet fordítunk a művelődési és nevelő intézmények aktivizálására, a műkedvelő és alkotó jellegük kialakítására, megszilárdítására. Azt is jelenti ez, hogy tervszerű tevékenységet fejtünk ki az új nemzedék tehetségének, adottságainak továbbfejlesztésére, ösztönzésére már a legkisebb korú gyerekeknél is. — A szocialista hazafiság és internacionalizmus szellemétől áthatva az ünnep fellendítette a dolgozó emberek hazaszerető érzéseit, mozgósította erőfeszítéseit a XII. pártkongresszus határozatainak megvalósítása érdekében. A jubileumot nem egyszeri ünnepi aktusként folytattuk le, hanem folyamatos és célirányos eszmeipolitikai nevelő tevékenységként. Mindazt, amit a kultúra, a tudomány és oktatás területén tettünk a jubileum tiszteletére, hozzájárult az államunk 13 évszázados történetében kialakult forradalmi, haladó és demokratikus hagyományaink, eszméink megbecsüléséhez. Ez idő alatt számos magas színvonalú tudományos és társadalmi értékű műalkotás szü-' letett. Több új tudományos munka jelent meg. Közülük különös figyelmet érdemel a több kötetes Bulgária története című sorozat. Sikerrel zárult le a nemzetközi bul- garisztikai kongresszus. A bolgár filmgyártás nagyszerű filmeket alkotott. Több száz kiállítást rendeztek, külön adások voltak a rádióban és a televízióban. Magasra kell értékelnünk a Bulgária 1300. évfordulójának tiszteletére megvalósított nagyméretű építészeti programot is. Az újabb alkotások egész sora, a művészet eszközeivel összeforrasztja a haladó múltat a szocialista mával, a történelmi folyamat lényegét a korunk eszmei-művészeti dimenzióival. Ezért az irodalom, a színművészet, a film-, zene-, építő- és plasztikus művészet alkotásainak sora a nép széles rétegéhez jutott el. Igaz, hogy mosjt különös hangsúlyt szocialista jelenünk, a ma hőseinek igazságos és célirányos ábrázolására helyezünk. Ez viszont nem jelenti azt, hogy a történelmi témát lebecsüljük, hogy nem értékeljük kellőképpen a múlt eseményeinek és személyiségeinek szentelt tudományos és művészeti kutatások jelentőségét. Számunkra idegen mind az örökségünk iránti kritika nélküli közeledés, mind pedig a nihilizmus, az internacionalizmus lebecsülése, a fölényes kozmopolita és osztályfeletti szemlélete a történelemnek. — Bennünket különösen érdekel, hogyan értékeli a magyar—bolgár kapcsolatok fejlődését a kultúra területén? — Messze a múlt századaiba nyúlnak vissza e barátság gyökerei. Különös virágzást ért el a szocialista építés legutóbbi évtizedeiben, főként az 1979-ben aláírt újabb kulturális egyezmény járult jelentősen hozzá kulturális kapcsolataink továbbfejlesztéséhez, elmélyítéséhez, gazdagításához. A testvéri együttműködés fejlesztéséhez kiemelkedően járul hozzá a közeli napokban a Todor Zsivkov elvtárs, a Bolgár Kommunista Párt főtitkára és a Bolgár Nép- köztársaság Államtanácsának elnöke által vezetett párt- és kormányküldöttség hivatalos baráti látogatása A két or— A nevelésben bizonyára fontos helyet foglal el a helyes történelmi szemlélet, a hazafias nevelés is. Az 1981-ben a bolgár államalapítás 1300. évfordulójáról megemlékező széles körű ünnepségek hogyan segítettek hozzá ehhez? Épül az ország leghosszabb pillérhídja a szófiai repülőtérre vezető úton. A híd hosszúsága 2115 méter, a szélessége 20 méter lesz (Népújság telefotó — MTI — KS) szág közötti kulturális kapcsolatok újabb, magasabb szakaszban járnak. A bolgár és a magyar irodalom, valamint művészet legértékesebb művei mindinkább közismertté válnak a két országban. Egy sor bolgár és magyar szakember kapta meg itt és ott a képzettségét. Most a tapasztalatcserének és a szellemi értékek kölcsönös megismerésének még hatékonyabb formáit és eszközeit kell megtalálnunk a két nép elmélyültebb megismerésének érdekében. A bolgár—magyar együttműködés szférájában sokkal aktívabban kell felhasználni a tömeginformációt. Ez különösképpen a rádió és televízió útján lehetséges. Megvan a módja, hogy még magasabb szinten szervezzük meg a rendezvényeinket, amelyek teljeskö- rűen feltárják szellemi életünk sikereit. Hasznos kölcsönös kezdeményezéseket indíthatnánk a film- és a színművészet, a képzőművészet és a zeneművészet, az építőművészet és a műkedvelés területén. Még jobban ki lehet szélesíteni a két testvéri országban működő alkotó szövetségek kapcsolatait. Az idei budapesti szófiai napok ilyen szellemben a két nép közötti testvériség ünnepei voltak. örülünk annak, hogy a budapestiek szeretettel fogadták az ezzel kapcsolatos rendezvények és kezdeményezések sokaságát. Egyúttal a két főváros között állandóan erősödő kapcsolat, a barátság ünnepei belefonódnak abba a gyönyörű hagyományba, amelyet a testvérvárosok, testvérmegyék lakói alakítottak ki. Je- jenleg 11 megye és 3 város tart fenn sokrétű hasznos és eredményes kapcsolatokat. Üdvözöljük az együttműködésnek ezen formáit mint a szocialista Bulgária és szocialista Magyarország barátságának és egységének kifejezését. A mi mindenoldalú kapcsolataink a békét és a haladást szolgálják, az igazi testvériség példájaként igazolják a szocialista internacionalizmus törhetetlen élet- képességét.
