Népújság, 1983. június (34. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-09 / 135. szám

NÉPÚJSÁG, 1983. június 9., csütörtök 3 DEMJÉN ÉS EGER? Devizaszerző forrásunk: a fejlődő gyógyturizmus Nemzetközi felmérések kimutatták, hogy hazánk gyógy­vizekben a világ egyik leggazdagabb országa. Hőfor­rásaink vize köztudottan alkalmas mozgásszervi, emésztőszervi, nőgyógyászati és egyéb betegségek ered­ményes kezelésére. Olyan kincsnek vagyunk tehát a birtokában, amelyet konvertibilis devizáért is lehet értékesíteni. Mivel a víz exportja ne­hézkes és költséges lenne, az értékesítés kézenfekvő mód­ja a hidroterápiára vágyók fogadása, vagyis a gyógy- turizmus. Szállodákat épít a Danubius Az elképzelés megvalósí­tására hozták létre tíz év­vel ezelőtt a Danubius Szál­loda és Gyógyüdülő Válla­latot A vállalat arra tö­rekszik, hogy olyan szállo­dákat építsen, amelyek egy­felől magas színvonalú szál­lást, étkezést, szórakozási lehetőséget, másfelől orvosi­lag irányított ellenőrzött terápiás szolgáltatást nyúj­tanák a vendégeknek. En­nek az elképzelésnek a je­gyében épült meg a mar­gitszigeti és a hévízi Ther- mál Hotel, és készül — — osztrák kivitelezésben — a szintén hévízi Hotel Aqua. Mindhárom új, illetve készülő szálloda komplett gyágycentrum, ahol megta­lálható az orvosi rendelő mellett a termálfürdő, a súlyfürdő, az elektroterápiás kezelőhelyiség, a fogászat, vannak elektromos, szénsa­vas kádak, igénybe vehető iszappakolás, masszázs és több hasonló gyógyszolgál­ta tás. A nagymértékű beruházá­sok viszonylag gyorsan meg­térülnek, ha kihasználtsá­guk megfelelő. Ezekben a szállodákban ugyanis a — főleg külföldi — vendégek nem csupán a szállásért és az étkezésért, az esetleges programokért fizetnek, ha­nem valamennyi gyógyásza­ti szolgáltatásért, az orvosi vizsgálatért, a fogkezelésért is. A gyógy idegenforgalom óriási előnye az egyéb ter­mészetű turizmussal szem­ben, hogy nem idényjellegű, a vízterápia télen és nyá­ron egyaránt vonzó. Emel­lett a gyógyulni, fürdőzni érkező vendégek jóval ho6z- szabb időre jönnek, hiszen a termálvízre épülő kezelé­sek nem napok, hanem he­tek alatt fejtik ki hatásu­kat. A gyógy idegen forgalom azért számíthat elsősorban a tőkés országok lakóinak érdeklődésére, mivel ha­zánkban és más szocialista országban az állampolgárok egészségügyi ellátása ingye­nes, viszont másutt igen költséges. A vízterápia hívei a tőkés országokból szíve­sen jönnek hozzánk, egyfe­lől gyógyvizeink jó híre, másfelől viszonylag mérsé­kelt áraink miatt. Külföldi utazási irodákkal A két, elsőként megépülő gyógyszálló — a hévízi és a margitszigeti — kezdet­ben ennek ellenére sem volt kellően kihasználva. Sokan csak azért laktak a margitszigeti Hotel Ther­málban, mert nem kaptak helyet Budapest egyéb szál­lodáiban, és így a gyógyá­szati lehetőségekkel nem él­tek. A Danubius Vállalat nem könnyű feladata, hogy Európa-szerte, sőt, azon túl is ismertté tegye a magyar- országi gyógyszállókat. Eh­hez — mint a szakemberek mondják — a legcélszerűbb a külföldön dolgozó orvo­sok — reumatológusok, bel­gyógyászok, nőgyógyászok — megnyerése, hiszen első­sorban ők azok, akik a be­tegeknek a magyarországi gyógyszállókat ajánlhatják. Igazán sok gyógy vendégre akkor számíthatnának, ha megfelelő kapcsolatot építe­nének ki a külföldi beteg- biztosító társaságokkal is. Ebben az esetben ugyanis a vendégek benyújthatnák a gyógykezelés számláját a betegbiztosítónak, amely — országonként, biztosító társaságomként eltérő mér­tékben — visszafizetné a betegeknek a kezelés költ­ségeit. Ilyen együttműködést célzó tárgyalások régóta fo­lyamatban vannak, de egye­lőre kevés eredménnyel jár­tak. Csupán egy holland, Silver Kreutz nevű beteg- biztosítóval jött létre egyez­mény. A Danubius keresi a kap­csolatot olyan külföldi uta­zási irodákkal, amelyek rendszeresen küldenének vendégeket a gyógyszállók­ba. Linzben — egy osztrák utazási céggel közösen — irodát nyitott a magyar vál­lalat; ez főként Felső- Ausztriából, Bajorországból szervezhet csoportokat a hé­vízi és a margitszigeti szál­lókba. Növekvő érdeklődés Az idén mindenesetre a korábbinál lényegesen több a vendég a gyógyszállókban; az első negyedévben a két hotel bevétele majdnem 50 százalékkal haladta meg az 1982 első negyedévit. Fel­lendült a kereslet; a hévízi és a margitszigeti szobák nagy részét a következő időszakra is lefoglalták. A Danubius bízik abban, hogy offenzív értékesítési politikájának eredményeként tartó® lesz az érdeklődés, ezért további fejlesztési ter­veket dolgozott ki. A Hotel Aqua a jövő év júliusára készül el, és a két hévízi gyógyszálló közötti telket is megvásárolták egy majdani harmadik hotel megépítésé­re. A budapesti Hilton Szál­lót uszodával, szaunával, masszázzsal, bowling-pályá- vai egészítik ki, Hévízen ha­marosan megnyitják az or­szág második legnagyobb játékkaszinóját, foglalkoz­nak a régi margitszigeti szálló felújításának gondo­latával, és esetleg gyógy­szállót építenek Sárváron és Bükkfürdőn is. Ám mi lesz Dem j énnel és mi — Egerrel? A kérdésre a jö­vő (?) adja meg a választ. A gyógyidegenforgalomból származó bevételek hozzájá­rulnak az ország fizetési mérlegéinek javításához. (G. Zs.) FINISBEN Épül a megyei kórház II. üteme Partnerek: Heves és Borsod megyéből Megalakult a Mátra alji Szőlőtermelő és Borászati Társaság Befejezéshez közeledik a megyei kórház II. ütemének építkezése. A műszaki átadás előtt a beruházó, az építők június 15-én tartják meg az utolsó szemlét, számba véve, milyen hiányokat kell még pótolni. Az egri kórház új szár­nyának végleges átadását ez év végére tervezik. A beru­házó, a Heves megyei Ta­nács tervosztálya, a lebonyo­lító, a Heves megyei Beru­házási Vállalat és a gene­rálkivitelező, az Állami Épí­tőipari Vállalat képviselői már az utolsó simításokat egyeztették az építésben részt vevő alvállalkozókkal. Az épületszerelési/, a szak­ipari munkákkal június utol­só napjaiban végeznek, hogy a MEDICOR július 1-én megkezdhesse a medikai be­rendezések, a teljes műsze­rezettség megvalósítását. Az épületben befejezték a hőszi­getelést, s hozzákezdhetnek a felvonószereléshez. A hid­raulikus emelőket a fóti tsz készíti. Az egri városi tanács mélyépítő üzeme jól halad a tereprendezéssel, a parko­sítással, készítik a kerítést, s hamarosan elhelyezik a kerti padokat is. A BEAG június végére fölszereli az elektroakusztikai berendezé­seket. Mint ismeretes, a megyei kórház II. ütemének építését 1980-ban kezdték meg. Az új épületszárnyak olyan technológiával készültek, mint az 1981 júliusában át­adott épületrészek. A HÜN- NEBECK-teehnológia kor­szerű, a célnak jól megfelelő, ezt már a kórház I-es üte­mének átadása óta eltelt idő is igazolta. A most épülő új szárnyak­ban 188 ágy kap helyet. A hatszintes épület földszint­jén alakítják ki a központi gyógyszertárat és a kór­bonctani osztályt. A felsőbb szinteken rendezik be a 120 ágyas szülészeti-nőgyógyá­szati részleget és a terhes­patológiát. A belgyógyászati egység 40 ággyal bővül. Az épület alagsora a technikai­gépészeti helyiségeknek ad helyet. Az osztályokat korszerű orvosi műszerekkel szerelik fel. Az újszülötteket ipari tévén lehet majd látni, a kismamákkal telefonon be­szélhetnek a látogatók. Nem­csak a betegek gyógyítását, kényelmét biztosítják a fel­tételek, de a dolgozók jó munkakörülményeit is. Szá­mukra modern szociális he­lyiségeket alakítanak ki. A mintegy 160 millió forintért megépülő új létesítményben a jövő év elején már meg­kezdhetik a gyógyító mun­kát. A megyei kórház II. üte­mével párhuzamosan épül a mosoda is. A régi, elavult helyen 1984-ben kezdi meg működését a Baktai úti: 110 millió forintos költséggel épül, műszakonként 3,8 ton­na kapacitásra tervezték. A Gyöngyös—domoszlói Szőlőtermelési Rendszer az első hazai kertészeti rend­szerekkel egyidőben, 1974- ben alakult meg, azzal a cél­lal, hogy a Mátra ' alji táj­körzetben és az ahhoz csat­lakozó "területeken a korsze­rű szőlőtermelés megvaló­sítsa és jövedelmezővé tegye. Az elmúlt 9 esztendő mun­káját értékelték szerdán délelőtt a Gyöngyös—do­moszlói Állami Gazdaságban és megállapodtak a rend­szer továbbfejlesztéséről is. Az eseményen a Heves és Borsod megyei partnergazda­ságokon kívül ott voltak az MSZMP gyöngyösi járási és városi bizottsága, az Állami Gazdaságok Országos Köz­pontja, továbbá a TESZÖV és a Magyar Nemzeti Bank képviselői is. Először Kis Ferenc, a ter­melési rendszer vezetője tartott beszámolót. Elmond­ta, hogy a partnergazdasá­goknak a telepítéstől a szü­retig a korszerű tudományos ismereteket felhasználva, a szőlőművelés valamennyi munkafolyamatához szak­mai tanácsokat adtak. Újsze­rű megoldásokra is töreked­ve folyékonyműtrágyázási kísérleteket folytattak és a szőlőkben a gyepesítés mód­szereinek kidolgozására vál­lalkoztak. A rendszer műkö­dése során elérte, hogy a partnerüzemekben a szőlő- termelés technológiája ki­alakult és megszilárdult. Je­lentősen nőtt a termés is. Az 1974. évi 4,8 tonnáról, 1982-ben 9,7 tonnára emelke­dett hektáranként. Emellett javult a termelés gazdasá­gossága is. A továbbiakban Kis Ferenc kitért a múlt évi eredményekre, amikor min­den idők legnagyobb hoza­mait érték el szőlőből a gaz­daságok. Felhívta a figyel­met arra, hogy az elkövetke-' ző években termőre forduló új ültetvények várhatóan nagy termései további erő­források igénybevételét te­szik szükségessé, amelyek előteremtéséhez a partner­gazdaságok segítségét kérik! Ezután Paulik András, a Gyöngyös—domoszlói Állami Gazdaság igazgatója a ter­melési rendszer továbbfej­lesztésének fontosságáról be­szélt. Javasolta, hogy hoz­zák létre a Mátra alji Szőlő- termelő és Borászati Társa­ságot. Ennek célja, hogy az eddigi kedvező szakmai ta­pasztalatokat felhasználva együttes erővel korszerűbb alapokra helyezzék a szőlő- termelést, a borfeldolgozást és az értékesítést. Kiemelte, arra kell törekedni, hogy a jövőben, a változó közgaz­dasági feltételekhez igazod­va, a társaság partnergaz­daságai közösen létesítsenek új szőlőültetvényéket,. kor­szerű tárolót és palackozót, elsősorban az export fokozá­sát szem előtt tartva. Fel­hívta a figyelmet arra is, hogy bővítsék tovább kap­csolataikat a kertészeti egye­temmel, a MÉM Műszaki In­tézetével, valamint a MO NIMPEX Külkereskedelmi Vállalattal, annak érdekében, hogy a Mátra alji borvidék természetadta lehetőségeit minél jobban kihasználják. Bejelentette, hogy a kölcsö­nös előnyökre és a közös ér­dekekre alapozva, a Gyön­gyös—domoszlói Szőlőter­melési Rendszer 1983. de­cember 31-ig fokozatosan átalakul társasággá. Végül a Heves és Borsod megyei partnergazdaságok: a gyöngyösoroszi, a gyön­gyöshalászi, bogácsi, az aba- sári, a gyöngyössolymosi ter­melőszövetkezet, valamint a Hevesi, a Gyöngyös—do­moszlói és a Mezőnagymihá- lyi Állami Gazdaság létre­hozták a Mátra alji Szőlő- termelő és Borgazdasági Társaságot és a jelenlevők aláírták az erről szóló szer­ződést. Az igazgató tanács soros elnökévé Rudas Sán­dort, az abasári Rákóczi Termelőszövetkezet elnökét, ügyvezető igazgatónak pedig Kósik Istvánt, a Gyöngyös— domoszlói Állami Gazdaság termelési igazgatóhelyettesét választották meg. Mentusz Károly (mikes) A szakipari munkával június végéig elkészülnek (Fotó: Perl Márton) „PISZKOS" TÉMA, AVAGY: Együtt a tisztaságért! — Halló, szerkesztőség? Tizenegy óra van, kérem, s még mindig itt bűzölög a szemét az ablakunk alatt. Csináljanak valamit! — Halló, városi tanács? Döglött macska van az árokban a házunk előtt. Meddig tűrjük? — Halló, népi ellenőrzé­si bizottság? A környékün­kön egy árva szemétgyűj­tőt sem találni. Pedig er­re külföldiek is járnak... Bizony az ehhez hasonló telefonhívások, ha nem is fordulnak elő nap mint nap, de azért Heves megye székhelyén elég gyakoriak. Érthető, hisz egy olyan idegenforgalmi centrumban, amelyben évente másfél millióan is megfordulnak, az emberek különösen ér­zékenyek a köztisztaságra. Kérdés azonban, mennyire indokolt a helybéliek főleg nyáron föltámadó ingerült­sége. Nemrégiben utánajártunk e „piszkos” témának. Ahol vigyáznak a magukéra Az egri városi tanács mű­szaki osztályának vezetőjé­től, Pápai Andrástól leg­előbb is azt kérdeztük, mennyire korszerű Eger tisztán tartásának módja. A válasz látszólag egysze­rű: a mai magyarországi gyakorlatnak tökéletesen megfelelő. Pormentesen, azaz zárt rendszerben szál­lítjuk el a szemetet a vá­ros házainak több mint 80 százalékából. A kukákért, a konténerekért, hetente kétszer mennek a kocsik. Mivel hajnal ötkor kezde­nek, délelőtt a legtöbb he­lyütt . végeznek is. A bel­várost naponta söpörtetjük, a lakótelepeket, buszútvo­nalakat hetente, a külső részeket havonta. Persze mégis ez utóbbiak a tisz­tábbak, hiszen arrafelé csak a helybéliek járnak, akik vigyáznak a magukéra. — Nos, tehát nemigen maradunk el más hazai vá­rosoktól. Egerben viszont arról is beszélni kell, mi a helyzet külföldön, hisz minduntalan megmérette­tünk idegen szemmel is. — Köztudomású a jövő útja, az úgynevezett szelek­tív szemétgyűjtés, ami' al­kalmat ad a hulladék újra­hasznosítására. Nálunk jóval gazdagabb országok régóta csinálják. Hogy ne mond­jam, a fában gazdag Finn­országban például nem rös- tellik külön gyűjteni a pa­pírt. .. Városunk ettől még igencsak távol áll. Igaz, fő­városi kezdeményezések már vannak, de még nincs kidolgozva az egységesen bevezethető rendszer. Kü­lönben is úgy tűnik, egye­lőre a lakosság sem elég öntudatos ehhez. Nem vagyunk angyalok — Hát bizony nem va­gyunk angyalok — veszi át a szót Fekete Mihály, a vá­rosi tanács csoportvezetője —, és csak úgy ontja a pél­dákat arra, hogy miként vándorolnak a város padjai, hulladékgyűjtői a víkendtel- kekre. Most már igaz, nem sokáig, mert a tanács ellen­őrei olyan felszerelést kap­tak, amivel biztosan és gyorsan fülön tudják majd csípni a tolvajokat. A ko­rábbi bírságolást is szigorít­ják, rendőri feljelentést tesz­nek. A gyűjtési mániások­nak tehát nem árt mihama­rabb leszokniuk fura hobbi­jukról. Miint ahogy azoknak a gépkocsivezetőknek sem, akik előszeretettel szórják szemétterhüket — legtöbb­ször építési hulladékot — valami, a városhoz közel eső helyre. Tudniillik Eger a szalóki út mentén egy el­hagyott bányagödörben nem­rég kapott új szeméttemetőt, akkorát, hogy kitart egészen az ezredfordulóig. A lera­kodáshoz van tehát elegen­dő legális hely. Mert túl azon, hogy mennyire csúnya, ha egy megyeszékhelyet szemétkupacok öveznek, álljon itt példa arra is, mennyire veszélyes. A kö­zelmúltban annak a trafó­háznak a környékét bás­tyázták körül hulladékkal, amely a kórháznak szolgál­tat áramot. Amikor egy meghibásodott alkatrész ki­cseréléséhez daru kellett volna, természetesen csak nagytakarítás után férkőz­hetett oda. Ennek kis híján a betegek látták kárát, Ez persze egy alkalmi eset volt. Az viszont naponta előfordul, hogy a környező falvakban fertőző állattete- meket, trágyát dobálnak a kukákba, konténerekbe, vagy ami még rosszabb, azok mellé... Megoldás kínálkozik — Jó, tehát nem vagyunk angyalok, sőt. A város azonban ezzel együtt úgy tűnik: nem annyira tiszta, mint amennyire elvárható volna... Válaszként a megoldandó gondokat Horváth István, a mélyépítő üzem egységve­zetője sorolja: — Hadd kezdjem azzal, amin már túl vagyunk. Alapvetően átszerveztük nemrég üzemünket. 'Ma már minden munkásunk érdekelt a minél gondosabb „takarí­tásban”. Remélhetőleg ennek rövidesen érezhető lesz a hatása. Egyelőre kilátástalan viszont az, hogy a nemzet­közileg elfogadott nagyságú gépparkot kialakítsuk. Gond az is (bár talán ezen lehet segíteni), hogy dolgozóink munkafegyelme meglehetősen kicsi. így örülhetürtk, ha az utcasöp­rőkkel a szem előtt lévő területeket: a gyalogbelvá­rost, a vár és fürdő kör­nyékét, a buszmegállót, a Szabadság teret takarít- tathatjuk. De hát az is tény, hogy a patyolat­tiszta metróban a legren­detlenebb embernek sincs sok mersze szemetelni. Vagyis a tanulság könnyen megfogal­mazható: mindkét oldalon előbbre kellene lépni. Németi Zsuzsa

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents