Népújság, 1983. június (34. évfolyam, 128-153. szám)
1983-06-08 / 134. szám
NÉPÚJSÁG, 1983. június 8., szerda 3. LEHET EGY KICSIVEL JOBB? Átszervezünk KISKÖRE CSENDES JUBILEUMA Az Alföld Balatonja Energiát és halat kínál az Alföld Balatonja (Fotó: Hauer Lajos felv.j „MAR MEGINT EGY ÁTSZERVEZÉS!” Ki nem sóhajt fel ilyetén, amikor hírét veszi valamely vállalat, intézmény átalakításának, a megszokott hivatali utak átrendezésének? S ne tagadjuk, belül az a kis ördög csak nem hagyja nyugodni az embert, s kikívánkozik belőle a kérdés: vajon érdemes, értelmes, szükséges volt-e az átszervezés? Legutóbb a mezőgazdasági és élelmezésügyi szakigazgatási intézményeket szervezték át a megyékben, s bizony alapos munkát végeztek, sok tábla lekerült az irodaházak faláról, és csupán egy új cégjelzést szögeztek fel helyettük : Megyei Állategészségügyi és Élelmiszer-ellenőrző Állomás. Érdemes volt? Az eddigi öt, félig hatósági, félig pedig szolgáltatási feladatokat ellátó szervezetből egy hatóság alakult, a többi azután szolgáltató egységként keresi a gazdaságok, az állampolgárok kegyeit. Ezzel tiszta vizet öntöttek a pohárba, a hatósági jogköröket elvonták a szolgáltatóktól, s ráadásul még szakemberek is felszabadultak az irodai munkától a gyakorlati ál- lategészség-védelem javára. Ez — úgy hisszük —, kielégítő válasz arra is, hogy vajon értelmes, szükséges volt-e az intézkedés. A szakigazgatási intézmények szervezeti korszerűsítése nem az egyetlen példa arra, hogy megpróbálunk igazodni a termelés, a gazdálkodás feltételeiben, a tár. sadalmi körülményekben bekövetkezett változásokhoz. Az egészségügyben az elmúlt évek során az intézmények integrációjával lényegesen javítani lehetett az alapellátást, a minisztériumi irányítás továbbfejlesztése, megnövelve a vállalati önállóságot és kezdeményezőterepet, elmélyítette a főhatóságok elvi irányító szerepét, tervezőmunkáját. Az élet nem áll meg, a fejlődéssel új szükségletek, igények keletkeznek, ezek kielégítését szüntelenül napirenden kell tartani. NAPJAINKBAN EGYIK jeles tartalékunk a célnak jobban megfelelő szervezeti keretek kialakítása. Nem vi. gaszul mondjuk ezt arra, hogy a pénznek szűkében állunk. De miért ne? Olyan gazdagok sohasem leszünk, Ha valaki dr. Nagy Dezső abasári körzeti orvossal beszélget, néhány perc után önkéntelenül is arra gondol, hogy ez az ember erre a hivatásra született. Fellépése megnyerő, modora közvet- vetlen, barátságos, segítőkészségével rögvest „lefegy- verzi” a legmorózusabb egyéniségeket is. Nem, csoda, hogy megszerették a faluban, hogy bizalommal fordulnak hozzá, tanácsokat kérnek tőle. 1964-ben szerzett diplomát Budapesten. A réma- szécsi fiatalember úgy határozott, hogy Magyarországon telepszik meg feleségével együtt, aki a csehországi Olmützben végzett — Petőfibányán lettem üzemorvos. Akkoriban még ott volt a tröszt székhelye is, úgyhogy tennivaló bőven akadt. Ráadásul a környező községekben rendszeresen helyettesítettem. Később a hogy munkát, energiát pocsékolhassunk el a hatástalan módszerek miatt. Arról pedig nem is beszélve, a nem anyagi természetű igények jobb kielégítése is megkívánja, hogy a társadalomban működő intézmények össze- hangoltabban, célszerűbben végezzék munkájukat. Ez pedig előírja, hogy ne rös- tellkedjünk időnként megvizsgálni az anyagi, szellemi erők elrendezését. Azt, vajon szorosan illeszkednek-e egymásba a mechanizmusok fogaskerekei, és nem lehetne-e jobb módszerekkel, s takarékosabban persze, de több emberhez eljuttatni javakat, kultúrát egyaránt? Nem lehetne-e jobban együttműködni másokkal, esetleg a szomszéd településsel, vagy több várossal, faluval élelmünk, ivóvizünk, környezetünk, vagy éppen kulturális színvonalunk védelmében? De bizony, ilyen megoldásokra mindenütt mód van ma már, csak meg kellene ragadni a lehetőséget. Hangsúlyozzuk: kellene, mert úgy tűnik, ma még könnyebb elérni két hatóság összevonását, mint mondjuk a falusi gyermek- és közétkeztetés olyannyira indokolt egységesítését, a falusi iskolák és kulturális létesítmények munkájának jobb összehangolását, a kereskedelmi egységek arányosabb elosztását, szóval mindazt, ami által javítható lenne az emberek élete a legkisebb településeken is mindössze a merev szervezeti keretek lebontásával, a nagyabb összefogással. Persze tudjuk, ha iskolának és kultúrház- nak közös igazgatóságot alakítanak ki, egy igazgató felesleges lesz. Ez sem riaszthat el a jobbító szándéktól, hiszen a társadalom érdekében végrehajtott átszervezésnek igazából nem lehetnek vesztesei. DE HÚZZUK ALÄ, ez csupán társadalmilag fontos, szükséges szervezeti intézkedésekre áll és nem a látszatátszervezésekre. Az utóbbiból azonban mind kevesebb lesz, ha az új feltételek nyomon követését nem kampánynak, divatnak fogjuk fel, hanem természetes és mindennapos feladatnak. Akkor még örömmel is csenghet a mondat: „Már megint egy átszervezés!” Budapesti Erdészeti Tudományos Kutató Intézet mát- rafüredi részlegénél lettem főorvos. Felvillany zott az izgalmas lehetőség. Kollégáimmal együtt jártuk az országot, a hattagú csoport arra keresett választ, hogy a motorfűrészelőknél miként lehetne megelőzni a vibrációs betegségeket. Precíz adatokat gyűjtöttünk. Tetszett ez a megbízatás, mert másokkal együtt hittem abban, hogy a nehéz fizikai munkában megfáradtak sorsán könnyítsünk, s megóvhatjuk őket attól, hogy korán rokanttá váljanak. Szívesen maradtam volna tovább itt, de az állandó utazgatást egyre kevésbé tűrtem, s így aztán megörültem annak, hogy Aba- sárra kerülhetek. Annál is inkább, mert a feleségem is idejött, s egymás között „osztoztunk” meg a falun. Az igazság az, hogy a gyógyításban mindig sokkal több fantáziát láttam, mint a tudományos hangoltságú búvárkodásban. Nem vitaA Tisza medre és a Kis- Tisza közötti hullámtérben létrehozott 127 négyzetkilométernyi felületű tó rászolgál az Alföld Balatonja elnevezésre: 300, sőt — a csongrádi vízlépcső megépülte után — 400 millió köbméter térfogatra tervezett víztömege elegendő ahhoz, hogy biztosítsa a térség mezőgazdasági és ipari üzemeinek vízellátását, 100—120 millió kilowattóra villamos energia termelését és lehetővé tegye százezernyi ember kulturált pihenését, sportolását. Nagyléptékű, a vízlépcső hatóterületének jelenét és jövőjét is ábrázoló térkép segítségével magyaráz dr. Hegedűs Lajos, a KÖTI- VIZIG vezetője, aki immár három évtizede viseli szívén a tó sorsát. — Szerény volt a napokban tartott jubileumi megemlékezés, pedig, amint azt a tíz év eredményeit különböző szempontokból mérlegelő előadások is tükrözték, a legtöbb területen nyilvánvaló a fejlődés. Igaz, az öntözőművek fele sem készült el, ráadásul a meglevő kapacitás is csak félig hasznosul, a termőréteg jó víz- háztartását biztosító másik meghatározó területen, a tervszerű talajjavításban azonban terven felülit produkáltak a gazdaságok. Amit a réven vesztettünk, úgy tűnik, megnyerjük a vámon, s tovább javítja a képet, hogy lassan mindenütt belátják: a szakszerű öntözés a vízdíjak emelkedése ellenére is kifizetődő. Idén jóval korábban, már március közepén megkezdődött a ré- tek-legelők és a búza öntözése, eddig húsz százalékkal több vizet vettek igénybe a gazdaságok, mint az elmúlt év hasonló időszakában. Reméljük, hogy továbbra is így lesz, mi minden vízigényt ki tudunk elégíteni. Annak ellenére, hogy az utóbbi években egy méterrel nőtt a tó szintje, a korábbi talajvíz- és fakadóvíz-panaszok megszűntek, mert a környező gazdaságok egyre inkább tisztában vannak az ezzel kapcsolatos teendőikkel. Rekkenő májusi melegben tóm azt, hogy ez fontos, de alkatomból fakadóan számomra a legtöbbet a harmonikus orvos-beteg kapcsolat jelent, az, hogy képességeimhez, szorgalmamhoz mérten hozzájárulhatok mások egészségének óvásához. Ezen a településen hamar gyökeret vertek, bár gondokban, hétköznapi bosz- szúságofcban sohasem szűkölködtek. — Megismertem az ittenieket, közel állnak hozzám, értem vágyaikat, szándékaikat. Rendkívül nagyra tartom példamutató szorgalmukat. Túlzás nélkül állítom, hogy errefelé mindenki túlhatja magát. Ebben a környezetben idegenül érzik magukat a kényelmesek, a restkedők, ez a kollektíva szinte kiveti magából a tunyákat, a semmittevőket A baj csak az — s ez köközeledünk a tározópart legközelebbi települése: Abád- szalók felé. Az öböl vize szinte szikrázik a fénylő hőségben. Néhány munkás a készülő betonalapokat méricskéli. — Szép faházak kerülnek rájuk — tájékoztat Heinrich Tamás, a helyi művelődési ház igazgatója, a június 18- án kezdődő „abádszalóki nyár” kéthónapos rendezvénysorozata szervező bizottságának titkára, akit kerékpáros terepszemléje közben értünk itt. — Az ünnepélyes vitorlabontásra minden' ház állni fog, megnyílik a hajó- és szörfkölcsönző, úgyhogy a szervezésen nem múlik az áhított pezsgő vízi élet. Itt-ott öregebb pontyok, busák dobják fel magukat, csobbanó nyomukban hábo- rogva örvénylik a víz. Nehéz még ideképzelni a szélben csattogó vitorlákat, a hajók szántotta barázdákat, a kikötő lüktető életét. Kilométernyire Kisköre felé fűrész és köszörű hangja sivít egy fura külsejű, félig a parton, félig a vízben álló vasmonstrumon. Fürdőnadrágos, festékes testű fiatal férfi ecsettel integetve invitál a fedélzetre. vetkezik az előbbi alapállásból —, hogy az emberek elhanyagolják magukat, nincs idejük arra, hogy rendsizeresen felkeressenek bennünket. Ezért aztán hamarabb „elhasználódnak”, mint a másfelé élők, a kevésbé öngyötrők. Ebbe persze nem nyugszunk bele, s minden alkalmat felhasználunk arra, hogy érveljünk, győzködjünk, felvilágosítsunk. Nemegyszer az utcán szólítom le a helybelieket, s figyelmeztetem őket, hogy jöjjenek él, ellenőrizhessék a vérnyomásukat, aknázzák ki azt a lehetőséget, hogy ebben a községben két orvos várja őket. Ráadásul várakozni sem kell sokáig nálunk. o Ennél a témakörnél kikötünk, s egyre érdekesebb összefüggésekre derül fény a diskurzus során. — Errefelé — s ezt kár is lenne tagadni — az alkohol az első számú közellenség. Felvesszük a küzdelmet vele, de ritkán kíséri siker próbálkozásunkat, pedig elmondjuk, hogy a mértéktelen italfogyasztás számos betegség forrása, s többek között elhízáshoz, cukorbajhoz vezethet. Mi tagadás: az ésszerű táplálkozás nálunk sem nyert még polgárjogot. A harc olykor reménytelennek tűnik, de nem adjuk fel, mert tudjuk, hogy az állhatatosság pácienseink javára válik. Arra viszont — Barta Barna abádszalóki kertésztechnikus vagyok — mutatkozik be, s mintha tudná mire vagyunk kíváncsiak, kérdés nélkül folytatja: — Megvásároltam ezt a hajót huszonhétezer forintért. Tizenhét méter hosz- szú, háromszáz mázsás, valaha pénztárkomp volt a Margitszigeten. Előző gazdája azért vált meg tőle ilyen olcsón, mert tizenöt méternél hosszabb hajóra tilos motort szerelni. Nekem így is jó. Itt áll majd, ahol most, a vendégek akár az ágyból horgászhatnak. Az alsó szinten három szobát kiadok, a fenti kettő a családé, meg a barátoké. Bizonyára ez lesz az országban az első komppanzió. Mellette csónakkölcsönző nyílik. Nincs hiány tehát egyéni ötletekben, kezdeményezőkészségben. S ezt a hivatalos szervek is bátorítják. Érdemes lenne a mostani pénzszűke ellenére keresni a lehetőséget arra, hogy a több ezer igénylő ne csak a vizet, hanem a vízpartot is birtokba véve, szépítve, ápolva még vonzóbbá tegye a környéket. Idegenforgalmunk szempontjából sem lenne ez közömbös, hiszen például az említett komppanziónak már az idén büszkék vagyunk, hogy ezen a településen kevés a táppénzes, s emiatt rendszeresen megdicsérnek bennünket. Érthető, hiszen, aki igyekvő, nem keres folyvást kibúvót a kötelességek teljesítése alól. • A keresetre, a jövedelemre természetesen nem panaszkodik, de azt is tényekkel igazolja, hogy elfoglaltságban soha nincs hiány. Kocsijába invitál, s körbejárja velem a falut, hogy érzékeltesse, milyen hepehupás, olykor holdbéli tájnak tűnő terepen kell túráztatnia járművét. Közben megjegyzi: — Gyorsan kell cserélni, nem is ez a baj, hanem az, hogy sokat várakozhatok az újra. S ha már a gondoknál tartunk, hadd szóljak az ügyeleti rendszerről. Ez bizony komoly megterhelés, mert egy-egy hét végén esetenként kilencszáz kilométert is „furikázom”. Az ésszerű takarékosság azt követelné, hogy kiaknázzuk a CB-rádió adta lehetőségeket. Ez egyelőire csak vágyálom, mert a beszerelésről még szó sincs. Az is jó lenne — nem tudom, ennek mi akadálya van —, ha megkülönböztető jelzést kapnánk. Így ugyanis a segélykérők leállíthatnának, s nem száguldanának el mellettünk. No, nem panasznapot akarok tartani, csak kiDr. Hegedűs Lajos már három évtizede viseli szívén a tó sorsát NSZK-beli, svájci vendégei is lesznek. Mintha hangtompítóval látták volna el, olyan zajtalanul dolgoznak a kiskörei turbinák. Simon József, a Tiszai Erőmű Vállalat telepvezetője a jó gazda büszkeségével dicséri a magyar— francia kooperációban készült, síkvidéken legalkalmasabb, világszínvonalú csőturbinát: — Nem volt itt soha semmi hiba. Igaz, az előirányzott áramnak legfeljebb háromnegyedét termeltük meg, de ez a víz magasságának tudható be. Ha megvalósul a tervezett csúcs: a mostaninál két méterrel magasabb szint, akkor mi is „csúcson” üzemelhetünk. Az erőmű készen áll... Sípos János diszpécser elmondhatná, hogy ő szabályozza a tó mélységét, legalábbis szolgálatának 12 órájában. — Ezekkel a gombokkal állítható a duzzasztómű vízáteresztő-képessége, s a százhúsz kilométernyi vízi út hajózhatósága — mutat a lámpácskákkal teli vezérlőpultra. — Fontos szolgálat, de én jobb szeretek a gáton dolgozni, a naponta ideérkező hajókat átzsili- pelni. Sokféle igényt elégít ki Kisköre, de távlatban még többre képes. Annyira mindenképpen, hogy ez az egyötödnyi Balaton a magyar tengert megillető figyelemnek, aggodalomnak, együttérzésnek is egyötödében részesüljön. Grenitzer Róbert fakadt belőlem & le nem ülepedett keserűség. Ezt azért is közzéteszem, mert nemcsak személyes óhajomat tolmácsolom — emiatt aligha beszélnék —, hanem a kollégák véleményét is hangoztatom, méghozzá a betegek érdekében, az ő gyorsabb, tökéletesebb, maradéktalanabb ellátásukért. Ennél ugyanis semmi sem lehet fontosabb. o Utalhatna az éjszakai kopogtatókra, a rendszeresen megzavart nyugalomra, de ezt a témakört nem is érinti, mert természetesnek tartja, hogy a bajba jutottak hozzá fordulnak, tőle remélnek orvoslást. Észreveszi, hogy túl sokat dohányzóm. Mindjárt tippeket is ad a leszokásra. Telefonál a gyógyszerésznek, aki készségesen „kotyvasztja” a leszokást megkönnyítő „csodaszert”. Jól érvel, ő, mert hallgatok rá, meggyőz s átveszem a medicinát, sőt ki is próbálom. Igaz, csak egyszer kíséreltem meg a védekezést. Legközelebb bizonyára „vallomásra” késztet, bízva abban, hogy akciója több eredménnyel jár, mint első nekifutásra. Így van az, ha valaki — hivatásérzettől vezérelve — a gyógyításra esküdött, s nem ismer vesztes csatákat, csak sikertelen ütközeteket... Pécsi István Gyógyítása esküdött... Egy körorvos hétköznapjai
