Népújság, 1983. június (34. évfolyam, 128-153. szám)
1983-06-04 / 131. szám
NÉPÚJSÁG, 1983. június 4., szombat A RENDELET SZERINT: IGEN II nagy kék jelzés egy kis pontja Kérdőjelek a szövetkezeti gazdálkodásban Ide már csak azok jutnak el, akik „megrögzött” turisták. A mátrai három szentek falujától csupán Szent Péter lován lehet elérni a romantikus környezetben levő Ágasvárt. Hat kilométer gyaloglás az ára annak, hogy az itteni turistaházba bárki bekopogtasson. Ki hinné, hogy a hátizsákosak elég szép számmal járnak erre? Vagy fogalmazzak feltételes módban: járhattak... ? Ügy látszik, az ágasvári turistaház sorsa is meg van pecsételve. A korábbi évek gyakorlata szerint ennek az ajtajára is ráteszik a lakatot. Nemzetközi kék Nemrég megnyújtották a hazai kék túra útvonalát. Átnyúlik a szomszédos országok határain is. Amikor a napokban Csór- réten jártam, ott mondták a vízügyiek, hogy ők is észlelik a változást: mostanában egyre több gyalogos természetkedvelő emelgeti á bakancsát a víztároló partján. Igyekeznek Ágasvárra, vagy ha onnan indul, tak, a Mátra lejtőin lefelé. Ágasvár tehát előbbre lépett. Egy kis pihenő helye lett a nemzetközi kék jelzésű túraútvonalnak. Ha már így megnőtt a rangja, vajon ehhez igazították a fenntartói az ellátás színvonalát is? Sajnos, nem. Hónapok teltek el manapság úgy, hogy a parádi áfész felküldte volna kis teherautóját, amely az úttalan úton is elbukdácsol Ágasvárig — az utánpótlással. Azt viszont nem nehéz elképzelni, hogy a menedékház vendégei általában nem szenvednek étvágytalanságban. Ha viszont azt nézik, hogy a ház vezetője, konyhája milyen menüt kínál, akkor... bár nem válogatósak. .. nem értik az alig-alig választék okát. Elmentem hát a kérdéssel a parádi áfészhez. Csak ráfizetés Csikós Pál, a szövetkezet elnöke nem köntörfalazott. Ezt mondta: — Nekünk évente százezrekbe kerül Ágasvár. Ha összeszámolom a veszteséget attól kezdve, amióta mi átvettük, akkor olyan összeget kapok, amiből egy ABC-t tudnánk építtetni. Súlyos érv. Kérdés: lehet-e kényszeríteni vállalkozót, esetünkben áfészt arra, hogy ráfizetéses üzletét fenntartsa? Nincs szükség találgatásokra. A feleletet az érvényes rendelet adja meg. Ez úgy szól, hogy a fenntartó a veszteséges üzlet bezárását elhatározhatja, és ha a bezárás tervezett időpontja előtt hat hónappal értesíti az illetékes tanács szakigazgatási szervét, akkor... jöhet a lakat. — Mi tárgyaltunk a Magyar Természetbarát Szövet, séggel, az Országos Idegen- forgalmi Hivatallal, és a Belkereskedelmi Minisztérium vendéglátóipari főosztályával. Kértük, segítsenek minket abban, hogy Ágasvárt üzemeltethessük. Kezdetben úgy látszott, hogy ennek semmi akadálya nincs, hiszen évente az a bizonyos összeg főhatósági szinten nem okoz gondot. Aztán mégis fordulat következett be. Nem kaphatunk támogatást — közölte az áfész elnöke. Mit tehettek? Elő a rendelet vonatkozó paragrafusát, és levél Gyöngyösre, a városi tanács szakosztályára. — A leírtakra tekintettel a turistaház üzemeltetését 1983. június 30-val megszüntetjük. Egyúttal intézkedünk, hogy a Budápesti Műszaki Egyetem KISZ-bizottságával a bérbeadási szerződést megkössük. Aláírás: Csikós Pál elnök, Mohácsy Imréné főkönyvelő. Kelt Párádon, 1983. április 26-án. Nincs mit tenni Kevesen tudják, hogy valamikor szamárháton érkezett az ellátás Mátraszent- imréről Ágasvárra. Mostanában a konzerveket és a tartós cikkeket terepjáró vonszolja fel Párádról. Ha van autó. Most már hetek óta nincs. Ügy jött össze minden, hogy ágasvári célra már nem jutott fuvar. A tejet, a kenyeret, a napi cikkeket á turistaház vezetője, Gubala Szilveszter cipeli ki a községből. A terepjáró ezekkel nem szaladgálhat állandóan. Ha jut autó... Kutya nehéz az ellátás megszervezése ilyen körülmények között, ezt be kell látnunk. A rendelet pedig... Igen, a hathónapi „felmondási” idő. — Ha az ügyintézésre szánt harminc napon belül nem válaszolok Párádnak, akkor a bejelentését elfogadottnak tekintheti. Még időn belül vagyok, mert az aktát május 3-án kaptam kézhez. Közlöm, válaszolni fogok — mondta Koren Péter kereskedelmi felügyelő. Az osztály vezetője, Zsám. ba Gézáné a reményét fogalmazza meg: — A megye kereskedelmi osztályának a segítségét szeretném kérni ebben az ügyben. A rendelet a pará- diak szándékát nem ellenzi. De abban bízom, hogy a nem csupán üzleti érdekek alapján is lehet ebben a kérdésben kedvező fordulathoz jutni. Még tehát nincs pont az ügy végén. Érdekek ellentéte A parádi áfész elnöke hivatkozik arra a levélre, amit a megyei kereskedelmi osztálytól kapott ez év január 3-án: amennyiben a turistaház a jövőben is a turizmust szolgálja, nem ellenzi Ágasvár átadását más cégnek. Ez pedig így lesz, ha nem is egészen pontosan a mostani gyakorlatnak megfelelően. Az egyetem ifjúsági szervezete ide küldi a fiatalokat pihenni, járni a természetet. Csak... ! Eddig bárki bekopogtathatott az ajtón, bér engedték. Ha az egyetemi „cégjelzés” kerül a bejárat fölé, akkor az idegent már lakat várja. Fuccs a nemzetközivé szélesedett kék-túra útvonal fáradt vándorainak. Se ételt, se italt, se fekhelyet nem kaphatnak a kéklő Mátra e kies részén. A parádi áfészt meg lehet érteni. Évente százezreket ráfizetni... ? A turistákat is meg lehet érteni, ök menedéket keresnek. A tanácsi szerveket is meg lghet érteni. Nekik fáj a rossz ellátás, a semmilyen ellátás pedig még jobban. De meg lehet érteni az egyetemistákat is. Nekik milyen jól jönne egy igazán fiataloknak való, romantikus hely a Mátra vadonéban. Mégis, van valaki, akit nem lehet megérteni? Volna. a már korábban felsorolt felsőbb szervek hallgatását. Ök miért nem segítik az áfészt, hogy ráfizetés nélkül működtethesse Ágas_ várt? Hmmm.. . mennyire jól hangzik a kérdés. Csak egyetlen bibéje van: milyen módon folyósítsák az évenként ismételendő pénzügyi támogatást? Ki talál erre megfelelő rovatot kicsi hazánk túlszabályozott ügyrendjében? Még egy lakat Kézenfekvő a kérdés, én is nekiszögeztem az áfész elnökének: — Miért nem adják oda szerződéses formában valakinek Ágasvárt? Pofon egyszerűen hangzott a válasz: — Többször meghirdettük, de nem kell senkinek. Nem marad más hátra, mint a lakat. Amely akkor is rajta lesz a bejáraton, ha a műszaki egyetem veszi át. Furcsa lakat lesz ez. Csak az egyetemistáknak nyílik ki. Viarázsige nélkül. A köznapi gyaloglók pedig kereshetnek más pihenőhelyet maguknak. Megint. G. Molnár Ferenc Elgondolkodtató változások tapasztalhatók megyénkben az áfészek gazdálkodásában. Amíg az előző ötéves terv végére a szövetkezetekben sikerült pótolni az országos átlaghoz eddig mutatkozó lemaradásokat s utóbb csaknem kivétel nélkül már jobb eredményeket értek el másoknál — tavaly lelassult, váratlanul visszaesett a fejlődés. A többiekénél nagyobb ütemben és valamelyest jobban csökkent a nyereségszint, a jövedelmezőség. A bolti kiskereskedelem az új tervciklus első két esztendejének másokat meghaladó forgalomnövekedése ellenére is meglehetősen kedvezőtlen képet mutat a költségek túlzott növekedése miatt. Nemcsak a fenntartási, korszerűsítési hanem sajnos az improduktív kiadások is számottevően emelkedtek, különösen pedig az ABC-üzletekben. i A vendéglátóiparban tetézi a gondokat, hogy már az árbevétel is elmaradt valamelyest az átlagostól, ami eleve meghatározó volt az eredményekre. A bérek, a raktározás, a fogyóeszközfinanszírozás —, hogy csupán néhányat említsünk — mind, mind a megengedettnél jobban terhelték a gazdálkodást. A felvásárlásban — ahol egyébként évek óta a legkisebb a hatékonyság —tavaly például a korábbinak több, mint felére mérséklődött a nyereség megyei szinten, de háromtól eltekintve valamennyi áfésznél is szembetűnő a kiesés, sőt egy helyütt nyilvánvaló a veszteség. Egyedül az ipari és a szolgáltatási tevékenység hozott kedvezőbb tapasztalatokat — ám ez is megtévesztő, hiszen a jó eredmények voltaképpen egyetlen szövetkezet munkájának tulajdoníthatók. Az együttesen 17,55 millió forintos nyereségcsökkenés — mint ezt a MÉSZÖV elnökségének legutóbbi ülésén is megállapították — igen aggasztó és határozott cselekvést sürget. Föltétlenül járható útnak látszik a helyzet javításában az ipari tevékenység eddiginél határozottabb, nagyobb arányú fejlesztése, ugyanekkor természetesen minden területen törekedni kell a fölösleges költségek visszaszorítására. is. Tekintélyes megtakarításhoz vezethetnek például a jobban szervezett szállítások, érezhetően hozhat az áfészek „konyhájára” az ésszerűbb energiafelhasználás, a kihasználatlan vagy éppenséggel kevésbé kihasznált vagyontárgyak célszerűbb igénybevétele, netalán másutt történő értékesítése. Kétségkívül pozitív hatása lehet az elkezdett hálózatrendezés, a korszerűsítés folytatásának. Az eddiginél kedvezőbb helyzetet teremthet — több más mellett — például a közvetlen árubeszerzések fokozása, a „háttéripar” további fejlesztése vagy éppenséggel a kevésbé eszköz- igényes bérfeldolgozói tevékenység fokozása, szélesítése. Nem utolsósorban pedig a jobb létszámgazdálkodás, a hatáskörök és a felelősségi rendszerek konkrétabb meghatározása, a differenciáltabb anyagi ösztönzés megvalósítása. Szükséges, hogy a szövetkezetekben még inkább törekedjenek a vezetéssel, irányítással kapcsolatos fogyatékosságok csökkentésére, megszüntetésére, erőteljesebben javítsák a gazdaság- szervező munkát. Több helyütt már eddig is figyelemre méltó eredményekhez vezettek az új kereskedelmi formák, többi között sok jó tapasztalattal szolgál a szerződéses üzemeltetés. Még jobban élni kell hát az ilyen lehetőségekkel úgy, hogy az egyén és a szövetkezet egyaránt leginkább megtalálja a számításait. A szövetkezeti kereskedelemben, vendéglátásban igen sok fantázia van. Vétek nem észrevenni, s nem a legmegfelelőbben kihasználni az adottságokat, parlagon hagyni a jobb sorsra érdemes ötleteket, kezdeményezéseket. S remélhető, hogy meg is lesz az igyekezet mindenütt a megnyugtatóbb „mérlegért”. Gy. Gy. EGY TŰZOLTÓ SZABÁLYTALAN PORTRÉJA A magyar válogatottból — Milyen érzés magyar válogatott tagjának lenni? — Hát..., hogy is mondjam? Hihetetlenül nagj dolog ez, rendkívül felelősség- teljes és örömteli érzés ott lenni a legjobb tíz között: Ugyanakkor „nyomasztó” is, mert jól vagy rosszul, _ mi képviseljük a magyar színeket. Minket dicsérnek, ha dobogóra kerülünk, s minket szidnak, ha alul maradunk a küzdelemben. Mert kemény küzdelem ez a javából, hiszen a 4-szer százas, az egyéni százas, akadálypálya, a kismotorfecskendő- szerelés, valamint a horog- létramászás próbára teszi az embert... — Ki lehet válogatott? — Ehhez különböző adottságok kellenek: megfelelő fizikai erőnlétre van szükség, tehetségre, önbizalomra, s nem utolsósorban magas szintű szakmai tudásra. És állandó edzésre, gyakorlásra, mert a versenyen — de az életben, a tűzoltó szolgálatban is — minden másodperc számít. Nekem ez a második válogatottságom, s emlékszem, hogy az elsőn, 1981- ben az NSZK-beli Böblin- genben már a kezünkben volt a győzelem, amikor az Negyvenből tízen maradtak — 18.4 másodperc alatt a harmadik emeleten — A bajuszvágás története utolsónak futó NDK-csapat nyolc . másodperccel jobb időt teljesített. így lettünk másodikok... — Miként állt össze a magyar csapat, hogyan válogat a „szövetségi kapitány"? — Mint említettem, a fokmérő: a teljesítmény. A Tűzoltóság Országos Parancsnoksága, illetve — most már nevezzük így — a „szövetségi kapitány”, Halasi Jenő tűo. főhadnagy minden megyéből a legjobb eredményt elért tűzoltót vette be a keretbe. Negyvenen kezdtük, s a kemény edzések és próbatételek után tízen maradtunk. Három szakaszban csaknem fél évig készültünk a május végi balatonfüzfői nemzetközi összecsapásra, amelyet a szocialista országok tűzoitó- válogatottai immár tizenegyedszer rendeztek meg... Hogyan készültünk? Én már itthon megkezdtem az edzéseket, s amikor a megyei versenyen a legjobb eredményt értem el, még keményebb munkát folytattam. Tudtam, hogy csak így kerülhetek be ismét a nemzeti válogatottba: fekvő helyzetből 130 kilót emeltem súlyban, egy-egy alkalommal 8—16 kilométert futottunk, s százszor-ezerszer gyakoroltuk a szerelést, a tömlőkezelést, az akadályok leküzdését. Mivel nagyon szeretem a hivatásomat, s ismét bizonyítani akartam a válogatottban, nagyon hajtottam magam, szigorúan készültem a versenyre. — Mennyit lehet javulni egy-egy év alatt, vagy két verseny között? — Erre hadd válaszoljak egy példával: amikor még önkéntes tűzoltó voltam Ke- csenden, bizony lassú gyerekként indultam, de azután fokozatosan belejöttem a gyakorlatokba. Amikor leszereltem a katonaságtól, azonnal jelentkeztem hivatásosnak. Akkor a kiképzés után horoglétramászásban — 32 métert kell futni egy 11,5 kilós tűzoltólétrával, majd ezzel felmászni a harmadik emeletre — 32—33 másodperces eredményt értem el. Tavaly a megyei versenyt 21 másodperccel nyertem még, Balaton fűzfőn életem legjobb teljesítményét nyújtottam: 18,4 másodpercet...! Egyébként az. ember addig lehet válogatott, amíg az időeredményével képes a feladatot a legeredményesebben megoldani. A mostani válogatott legöregebbje 38 éves volt, én még sokkal fiatalabb vagyok... —r Mi az erőssége és a gyengéje a versenyben? — A legjobb a létrázásban vagyok, ami viszont még gondot okoz a technikai felkészülésben: kicsit merev a mozgásom, sokat kell melegítenem, hogy ne legyek olyan darabos. A másik, ami még aggaszt, hogy a százméteres futásban nem tudom lejjebb hozni az időmet 13,5-nél. A versenyben pedig ezek sokat számítanak, mert nem mindegy, hogy miként jön ki a lépés, mennyit fut az ember, s hogy milyen fogással veszi fel, csatolja össze a tömlőt, szereli fel a fecskendőt. — Hogyan sikerült a mostani nemzetközi szereplésük? — Csapatban a hatodikok lettünk összetettben, kisrho- torfecskendö-szerelésben viszont aranyat nyertünk. Ehhez fűződik egy történet még Böblingenből: mivel bajuszos vagyok, akkor azt mondtam, ha dobogósok leszünk, levágom. Most is ezzel fogadtak a fiúk: lesz-e bajuszvágás? Dobogósok lettünk — ezért készült ez a fotó is bajusz nélkül... A sztorin jót derültünk Mogyorósi András tűo. törzs- őrmesterrel demjéni lakásán, ahol pár napot pihen, mielőtt folytatná az egri tűzoltóságon a „vonulÓ6 tűzoltói” szolgálatát. Addig a családé minden perce: a feleségéé, aki biztosította a nyugodt felkészülést, a gyerekeké, akik közül a most kisdobossá avatott Robi természetesen — tűzoltó szeretne lenni... Szilvás István Minta után: 62-féle Alkatrészek az IKR- taggazdaságokból 190-féle, importot helyettesítő, illetve hiányt pótló alkatrész gyártását kezdték meg a bábolnai Iparszerű Kukoricatermelő Közös Vállalat taggazdaságai. Egy előzetes felmérés során kiderült: a taggazdaságok félmillió munkaóra szabad kapacitással, s megfelelő műszaki háttérrel rendelkeznek ahhoz, hogy nagy értékű mezőgazdasági gépekhez rendszeresen készítsenek alkatrészeket. Két alkalommal kiállításon is bemutatták, hogy milyen gépelemek előállításához keresnek gyártót. A kezdeményezés nyomán eddig az IKR 28 taggazdasága és négy, rendszeren kívüli ipari vállalat, továbbá néhány kisiparos vállalkozott az importot pótló alkatrészek előállítására. A. közös vállalat csak olyan alkatrészeket fogad el sorozatgyártásra, amelyek minősége és mérete minden vonatkozásban megegyezik az eredetivel. Ezért először mintadarabok készítésére kérik fel a jelentkezőket, s azokat a szerviz- hálózat felügyeletével nagy- üzemileg kipróbálják. Az eredményes próba alapján eddig 62-féle alkatrészt rendelt meg az IKR, 128-féle alkatrésznek pedig folyamatban van a gyártáselőkészítése, illetve nagyüzemi próbája.
