Népújság, 1983. június (34. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-24 / 148. szám

NÉPÚJSÁG, 1983. június 24., péntek 3 Megkezdődött az országgyűlés nyári ülésszaka (Folytatás az 1. oldalról) elsősorban a lakosság ellá­tásának szervezésében, a köz szolgálatában látja. Előfor­dul viszont, hogy néha ért­hetetlen megkötések hátrál­tatják vagy éppen akadá­lyozzák az önálló helyi dön­téseket. Tóth Attiláné (Bp. 52. vk.), az Elektronikus Mérőkészü­lékeik Gyárának bemérő üzemmérnöke az elektroni­kai ipar központi fejlesztési programjának megvalósítá­sát elemezve hangsúlyozta: elmaradásunk felszámolása létkérdéssé vált. Az elekt­ronika alkalmazása nélkül ma már a népgazdaság egyetlen ágazata sem tudja feladatait versenyképesen megvalósítani. Elő kell se­gíteni, hogy az elektronikai alkatrészgyártás is lépést tartson a követelményekkel, és valóban bázisa legyen ennek az iparágnak. Postás Sándor (Hajdú-Bi- har megye, 4. vk.), a debre­ceni városi pártbizottság első titkára szűkebb pátriájáról elmondta: tavaly ezer lakos­ra számolva náluk épült a legtöbb lakás. Az önerőből otthont teremtőket jól segíti a javuló telekgazdálkodás. A VI. ötéves tervidőszakra előirányzott magánlakás­építéshez a szükséges telkek az év végéig rendelkezésre állnak. Ugyanakkor utalt arra, hogy a magánlakás­építést nehezíti az építő­anyagok hiánya, amiért a gyártók és a kereskedők egymást okolják. Maróthy László, (Bp. 33. vk.), az MSZMP buda­pesti Bizottságának első titkára felszólalásában meg­állapította: az eltelt idő­Tisztelt országgyűlés! Sas Kálmán, meigyénk kép­viselője felszólalását mondja A Minisztertanács mun­kájáról szóló beszámoló át­tekintette országunk társa­dalmi, politikai, gazdasági helyzetét. Számot adott a végzett munkáról, az elért eredményekről, egyben fel­tárta fogyatékosságainkat, s összegezte a megoldásra váró feladatokat — kezdte parlamenti hozzászólását Sas Kálmán, a megyei 4. számú választókerület (Pé- tervására) képviselője, aki a továbbiakban így folytatta: — Heves megyében úgy ítéljük meg, hogy az intéz­kedések és a kialakított sza­bályzók az országos tapasz­talatoknak megfelelő ered­ményt hoztak. Ezek az ered­mények rendkívül differen­ciáltak, s ágazatonként — de ágazatokon belül is — jelentős eltéréseket mutat­nak. Ennek ismeretében — hangsúlyozta a megyei kép­viselőcsoport, s szűkebb ha­zánk választópolgárai nevé­ben szót kért Sas Kálmán — szükségessé vált, hogy a vállalatok, szövetkezetek, a különböző munkahelyek po­litikai és gazdasági vezetői tudatosan készüljenek a gazdálkodás eredményessé­gének fokozására. — A megyei pártbizottság már az elmúlt évben vilá­gosan rögzítette, hogy tó­szak tapasztalatai egyértel­műen igazolták, hogy helyes volt a XII. kongresszus dön­tése, amikor megerősítette pártunk fő politikai irányvo­nalát. Ez a politika szocia­lista egységbe kovácsolta a nemzetet, világosan kijelöli útunkat, és céljainkat. Meg­felel társadalmunk minden osztálya, rétege, egész dol­gozó népünk törekvéseinek. A jó politika, az arra épülő szocialista nemzeti egység, a közmegegyezés a forrása, hogy társadalmi rendszerünk szilárd, belpolitikai helyze­tünk kiegyensúlyozott, hogy életünk meghatározója a rend, a kölcsönös bizalom, az alkotómunka, a létbizton­ság. A világpolitikai helyzet­ről szólva nyomatékosan hangsúlyozta: a világháború elkerülhető, meggyőződésün­ket a szocialista közösség ha­talmas politikai, gazdasági és védelmi ereje mellett ar­ra alapozzuk, hogy az utóbbi esztendőben szerte a világon erősödött a néptömegek tet­teikben is kifejeződő béke­akarata. Ezt fejezi ki az a béke-világtalálkozó is, ame­lyik most folyik Prágában és amelyet e helyről üdvöz­lünk. A jelenlegi feszült nemzetközi helyzetben még nagyobb hangsúlyt kap az az alapvető törekvésünk, hogy gondoskodjunk népünk biz­tonságáról, hozzájáruljunk a szocialista építés kedvező nemzetközi feltételeinek meg­teremtéséhez. Feladataink megoldásához a legfontosabb külső támaszt a Szovjetunió­val, a Varsói Szerződés és a KGST tagállamaival folyta­tott együttműködés jelenti. A kormányprogram végre­hajtásáról Maróthy László elmondta: a Minisztertanács vább növekszik a személyi tényezők, mindenekelőtt a termelés területén dolgozó vezetők szerepe, felelőssége. Fontos megállapítás ez, mert megnövekedtek a vezetők lehetőségei a fokozottabb követelménytámasztásra, a belső igényességre a terme­lés irányításának minden szintjén. Lényeges megálla­pítás ugyanis, hogy a sa­ját munkával szembeni igé­nyesség nem azonos szintű minden dolgozónál, s még nem is általános ... Képviselőnk ezt követően kiemelte: többek véleménye — bár ezzel nem lehet vita nélkül egyetérteni —, hogy a jelenlegi szerény bérfejlesz­tés lehetőségei mellett nem lehet a jó munkát a kevésbé jótól megkülönböztetni. De ne feledjük el — utalt rá —, hogy a munka, különösen a jó munka, a folyamatos, becsületes hozzállás a kö­vetkezetes vezetői megítélés­sel alapja lehet a differen­ciálásnak a különösen jól és a rosszul dolgozók között. S ez a differenciálás mindig találkozik az emberek igaz­ságérzetével. — A vezetői munkában rejlő tartalékok feltárására, a jó irányítás hatására Hé- vesben két példa is adódott a közelmúltban. Az egyik a két nagy építőipari vállalat­tal kapcsolatos: 1981-ben mélypontra került mindkét vállalat gazdálkodása. Első­sorban azért, mert vezetőik nem tudtak élni a lehetősé­gekkel, nem fogadták el sem a párt-, sem a tanácsi, állami szervek segítségét. A helyükre kinevezett vezetők nehéz körülmények között is koncepciót biztosítottak a vállalatok számára; sorra számolják fel a veszteség- forrásokat, s napjainkra — ha szerény mértékben is —, nyereségesen működnek ... A másik példa a mezőgaz­daságból való: négy évvel ezelőtt a megye 54 termelő- szövetkezetéből tizenhárom­nál kellett megnézni, hogy mi okozta az összességében 100 millió forintot meghaladó pénzügyi hiányt. Az okok a legtöbb esetben személyi jellegűek voltak, megszün­tetésükre a megyei vezetés következetesen dolgozik a XII. kongresszus határoza- taninak végrehajtásán, alkot­mányos funkcióit eredmé­nyesen látja el. Erősödött gazdaságszervező, irányító tevékenysége. Az állami munkában a központi dön­tés konkrét helyzetre törté­nő alkalmazásában nagyon sokan vesznek részt, minisz­tériumok, főhatóságok, taná­csok és több más intézmény. Ha a vállalatok vezetőitől joggal azt igényeljük, hogy felelősséggel hozzáértő dön­téseket hozzanak, akkor az állami irányító posztokon te­vékenykedőktől még inkább meg kell követelni ugyanezt. A Központi Bizottság fél­idős értékelése megállapítot­ta, hogy a legfőbb gazdaság- politikai célokat alapvetően elértük. A gazdasági munka alapja továbbra is a VI. öt­éves népgazdasági terv, amelynek fő irányait és cél­kitűzéseit változatlanul érvé­nyesnek tartjuk — mondta a felszólaló. — A népgazdaság előtt álló feladatok megoldá­sa valamennyi tartalékunk mozgósítását szükségessé te­szi. Ilyen tartalékunk a termelési feladatoknak job­ban megfelelő szervezeti for­mák kialakítása, ami az utóbbi időben különös hang­súlyt kapott. A vállalaton belüli szervezeti korszerűsí­tések és főleg a létrehozott új gazdálkodási — vállalko­zási formák eredménye, ha­tása folyamatosan bontako­zik ki. A kormány beszámo­lójából világosan kitűnik az a szándék és akarat, hogy az életszínvonal megőrzéséhez, az életkörülmények javításá­hoz szükséges feltételek biz­tosítása továbbra is erőfeszí­téseink középpontjában áll. nyújtott segítséget. Azóta évről évre csökkent a szö­vetkezetek pénzügyi veszte­sége, s az elmúlt évben már egyetlen közös gazdaságnak sem voltak ilyen gondjai. Igaz, az ötvennégyből har­minc első számú vezető ki­cserélődött: ma az agrárpo­litikánkat értő, kvalifikált, arra alkalmas vezetők irá­nyítják a mezőgazdasági üzemeket. S az eredmény: a szigorúbb gazdálkodási fel­tételek, a növekvő elvonások ellenére négy év alatt négy­százról 800 millióra nőtt az ágazat nyeresége ... A példák nyomán a fel­szólaló Sas Kálmán arról beszélt, hogy a gazdálkodás nehezebb feltételei alkalma­sak a vezetők és munka­társaik további tartalékainak feltárására. S olyan követel­mények teljesítésére, ame­lyek mind több és nagyobb szakmai hozzáértést, politi­kai tapasztalatot kívánnak meg. A teljesítményekkel, a felelősség vállalásával ará­nyosan azonban meg is kell becsülni a megújulni képes, vállalkozó szellemű vezető­ket. Tisztelt országgyűlés! A közelmúltban számolt be a Minisztertanács előtt a Fogyasztók Országos Tanácsa — váltott témát megyénk felszólaló képviselője —, s a tapasztalatai között szere­peltek Heves megyeiek is. Ehhez kapcsolódva: a megye lakosságának áruellátása 1979—1982 között — a ke­reskedelempolitikai célokkal összhangban — kielégítő volt. Élelmiszerekből, vegyi­árukból a kínálat megfelelő, a napicikkeknél előfordult ellátási probléma esetenként a korlátozott árualappal, másrészt azonban az áru­szervezési, -beszerzési hiá­nyosságokkal volt össze­függésben. Visszatérő gond, hogy a helyi tanácsok ezek­ben az ügyekben nem tették meg a megfelelő intézkedé­seket: nem kapott megfelelő hangsúlyt az olcsó cikkek kínálata, s ebben szerepe volt a helytelen boltvezetői szemléletnek is. — Az összességében ki­elégítő áruellátás, valamint a szolgáltatás biztosítása nem kis mértékben köszön­hető a tanácsi és a társa­dalmi ellenőrzéseknek, ame­lyek eredményesebbek len­nének, ha a lakosság job­ban ismerné a jogait. Azzal fejezem be hozzászólásomat, hogy ezen a téren még jócs­kán van tennivaló... — mondotta az érdeklődéssel kísért felszólalása végén Sas Kálmán. A vitában felszólalt Fa- luvégi Lajos, a Miniszterta­nács elnökihelyettese, az Or­szágos Tervhivatal elnöke. Egyebek között elmondotta: hazánkban a szocializmus építésének feltételei a nyolc­vanas évtizedben sok szem­pontból eltérnek az eddigi­ektől. Politikailag és gaz­daságilag jóval bizonytala­(Munkatársunk telefon je­lentése) Az életvidám nyárban — sajnos — gyászolt a T. Ház. Az ülésszakra érkező bá­nyászképviselőket mindenki mély főhajtással fogadta: adózva azok emlékének, akik a felszín alatt a mun­ka hőseiként haltak meg a márkushegyi bányában. A megyei képviselőcso­port bányásztagját, Eperjesi Ivánt is azzal fogadták tár­sai, hogy részvétüket nyil­vánították az ország bányász­társadalmának. — Kétszeresen is a szí­vünkbe markolt a szerdai hír — mondta a visontai Thorez bányaüzem pártbi­zottsági titkára. — Minde­nekelőtt azért, mert elveszí­tettünk harminchat embert. Harminchat életerős, mun­kaszerető embert, kemény, komoly tudású bányásztest­vért. .. S a szívünkhöz nőtt a márkushegyi bánya is, hiszen a Mátraalji Szénbá­nyák számos szakembere dolgozott ott a megnyitás előtt: lakatosok, villanysze­relők, munkagépkezelők. A petőfibányai gépüzem példá­ul a szalagvázakat szállí­totta oda, a Thorez a gu­mihevedereket. Amikor megfogalmaztuk a részvét- táviratot, elhatároztuk, hogy munkásgyűléseken je­lentjük be: minden segítsé­get megadunk a hozzátar­tozóknak, a családoknak, a márkushegyieknek. Amikor az elnöki csengő­szó, s az egyszerű, akado­zó szavakkal megfogalma­zott mementó után egyper­ces néma felállással rótták le kegyeletüket az ország vezetői, a képviselők, a te­remőrök, a kamerákat keze­lő tévések, a diplomáciai páholy vendégei, akkor bi­zonyára nem én voltam az egyetlen, akinek az emléke­zetében felidéződtek a fáj­dalmasan szép bányászhim­nusz sorai: „Szerencse fel, szerencse le: ilyen a bányász élete...” ★ Az élet azonban nem áll­hat meg: Lázár Györgynek, a Minisztertanács elnökének expozéját követően kértek szót a kormányprogram ed­digi végrehajtásával, vala­mint az elmúlt évi költség- vetéssel kapcsolatban a honatyák. Dr. Maróti Lász­ló, a budapesti pártbizottság első titkárát, valamint a Sas Kálmán hozzászólása Folyosói eszmecsere a képviselők és vendégük, Markovics Ferenc megyei tanácselnök között (Fotó: Kőhidi Imre) nabb nemzetközi környezet­ben kell megoldanunk az intenzív fejlődés erőteljes kibontakoztatásának felada­tát. Ma a legfőbb gondunk és dolgunk az, hogy meg­őrizzük fizetőképességünket, s javítsuk a külső egyen­súlyt. A mindennapos gon­dokon csak akkor juthatunk túl tartósan, ha szem előtt tartjuk a hatékonyság foko­zásának. a népgazdasági tel­jesítmények növelésének stratégiai céljait is és így keressük az előrelépés útját. Faluvégi Lajos a többi között leszögezte: o gyorsan változó körülmények között is fontos feltétel, hogy min­den vállalatnak meglegyen a maga hosszútávú fejlődé­sére kiható stratégiája. En­nek érdekében az eddiginél nagyobb hatáskört kell ad­ni a vállalati kollektívák és a testületek számára a stra­tégiai döntések meghozata­lában. Ez pedig megkívánja, hogy vállalataink belső ve­zetési, szervezési, irányítási és érdekeltségi rendszere mindenütt korszerűsödjön. A hatékonyság nemzetközi mércéjét szem előtt tartva jobbítjuk a szabályozó rend­szer fő elemeit: az árend- szer fő elemeit: az irrend­es bérszabályozást, a hitele­zés rendszerét és szerveze­tét, s erre alapozva — a gazdasági lehetőségektől függően — fokozatosam, fel­oldjuk a szabályozás mai — úgymond — visszafogó elemeit. Váncsa Jenő mezőgazda- sági és élelmezésügyi mi­niszter felszólalásában rá­mutatott : az agrárágazatok az elmúlt években két alap­vető cél szolgálatában áll­tak; az ország nemzetközi fizetőképességének meg­őrzése és az életszínvonal megtartása. Annak a dinamikus ter- melésíejlesztésnek, amely hazánk mezőgazdaságában tapasztalható, a szocialista nagyüzemek, a termelőszö­vetkezetek, az állami gaz­daságok, a fő részesei és motorjai. Meghatározzák az egész hazai mezőgazdaság teljesítményét. Befejezésül megállapította: közvéleményünk becsüli, ér­tékeli azt a munkát azt a teljesítményt, amelyet ha­zánk agrárágazatai elértek. De tudja azt is, hogy egyál­talán nem értünk lehetősé­geink határáig. Nincs a mezőgazdaságnak és az élel­miszeriparnak olyan terü- te, ahol ne lehetne még jobb teljesítményt nyújta­ni. Mi ennek a tudatában dolgozunk, ezt a felismerést erősítjük — mondotta. Kelemen Zoltán Szolnok megyei képviselői felszóla­lásával az országgyűlés nyá­ri ülésszakának első napja — amelyen Apró Antal és Pé­ter János felváltva elnö­költ — véget ért. Legfőbb törvényhozó testületünk pénteken folytatja munkáját. Tolna, illetve a Borsod me­gyei hozzászólót követően jelentette be az országgyű­lés elnöke: — Sas Kálmán képviselő- társunké a szó... Megyénk 4. számú válasz­tókerületének képviselője előtt már ott állt a mikro­fon és az ilyenkor elmarad­hatatlan pohár víz. A bél­apátfalvi cementgyár igaz­gatója — mint képviselő is — gyakorlott felszólaló. — Azt hiszem, ez a hete­dik alkalom, hogy szót kér­tem és kaptam a Parla­mentben — számolgatta a következő szünetben, ami­kor többen is gratuláltak a témaválasztáshoz. — Miért éppen a vezetők felelősségéről, kiválasztásuk fontosságáról beszélt? — Magam is érzem, hogy a mai gazdasági követel­mények egyre többet kí­vánnak a vezetőktől — hangzott az indoklás. — A termelés, a munkaszerve­zés, az új iránti fogékony­ság, az emberekért érzett felelősség olyan komoly fel­adat, amelyet — mint a be­szédemben — is említettem — egyetlen pillanatra sem hanyagolhatunk el. De erről, s a megfelelően felkészült vezetők megbecsüléséről nemcsak én, több képvise­lőtársam is szólt a vitában...-k A vendégkarzaton hallgat­ta végig a képviselői vé­lemények sorát Markovics Ferenc, a megyei tanács elnöke. Amikor arról esett szó, hogy a népgazdasági tervek megvalósításában, az egyensúly megteremtésében minden egyes állampolgár­nak, megyei kollektívának jelentős szerepe van, egyet­értőén bólogatott. A rö­vidre szabott pihenőidőben beszélgettünk erről a folyo­són, s ekkor ejtettünk szót a jelenlegi megyei helyzet­ről. Lázár elvtárs beszámoló­jából kitűnt — bár sokan kevésbé optimisták —, hogy a következetes, hatékony és fegyelmezett munkával or­szágosan teljesíthető VI. ötéves tervünk. — S ami a megyénket illeti? — A lakásépítési program, az iskolai fejlesztés terén jól állunk, kissé lemarad­tunk az egri kórházi re­konstrukcióval: szeptemberre azonban ezzel is elkészü­lünk. Minket azonban ennél a problémájúit jobban ag­gaszt a magánépítők egyre égetőbb gondja: az építő­anyaghiány, illetve a lakás­árak rohamos növekedése. Már megyénkben is tapasz­taljuk, csökkent a kereslet például a meglehetősen drá­ga OTP-s lakások iránt, mintha érezhetően lanyhult volna az építési kedv is... Ezek a témák rendkívül időszerűek, nem véletlen hát, hogy a beszámolót kö­vető hozzászólásokban vissza-visszacsengenek. Szilvás István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents