Népújság, 1983. június (34. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-24 / 148. szám

4. NÉPÚJSÁG, 1983. június 24., péntek SZÁRNYPRÓBÁLGATÁSOKBÓL - SIKEREK Egy fiatal népművelő Bóta Csaba: — Az első, amit meg kellett tanul­nom, a szer­vezés — Mindjárt az elején bu­kással kezdődött... Egy bű­vészműsort szerveztem, gondolván arra, maga a műfaj is vonzó, a fellépő bűvész neve is csalogató. Legalább kétszáz érdeklő­dőre számítottunk. Aztán alig húszán ültek a sorok­ban. .. Bóta Csaba az elmúlt év őszén került Nagyrédére, a művelődési ház élére. A fiatal népművelő nemcsak új feladattal, de új környe­zettel is találkozott. — Az első, amit meg kel­let tanulnom: a szervezés. Mert hisz nem volt önma­gában elég egy érdekesnek ígérkező program. Igaz, a „hírverést” mindössze né­hány plakát jelentette. Rá­jöttem, el kell jutni az em­berekhez, néhány kisebb közösséget megnyerni ahhoz, hogy összetoborzódjon a kö­zönség. Másrészt kitalálni: mivel lehet megnyerni a kü­lönböző érdeklődésűeket, esetleg hogyan lehet siker­műsort rendezni. Egy nagy­termet megtöltő estéhez úgy vélem, egy zenés be­mutató igazán ígéretes. Ezért hoztuk le - a népzenei összeállítást, a magyarnóta- műsort, majd a könnyűze­nei koncertet. — Aki ilyen élményt várt e rendezvényeken, megkapta. Ámbár a helyi adottságok, a művelődési ház állapota nem sokat segített: elavult, nem épp célszerű az épület beosztása, berendezése. A nagyteremben régi rozoga székek, a színpad sem az igazi. Amikor idejöttem, a függöny mögött összedobált bútordarabokra bukkantam, s ma is egy szűk iroda meg egy klubhelyiség található még a házban. — Tervek, segítség a fel­újításhoz. . ? — Még ezen a nyáron a községi tanács gondozásában megkezdik a munkát: átala­kítják a színháztermet. S nem is csak felújítják, de tornaszerekkel is fölszerelik. Az általános iskolásoknak itt tartják majd a testneve­lés órákat. Bár első látásra ez nehezíti a körülménye­ket, mégis örülünk neki. Üjabb lehetőséget ad a köz­ségnek a művelődési ház. — A pillanatnyilag meg­lévő feltételeket sikerül-e hasznosítani? — Ha azt nézzük, hogy szombat, vasárnap rendsze­resen rendezünk diszkót: igen. A fiatalokat manapság ez mindenesetre vonzza. Amint a kiscsoportos fog­lalkozásokra terelődik a szó, a művelődési ház fiatal igazgatója felélénkül: — Attól tartottam, nem sikerül, de kiderült: ebben találnak a nagyrédeiek fan­táziát. Az asszonykórus már több mint négy éve igen népszerű. Főképp a közép­korúak szeretik ezt a fajta együttlétet. Kalocsai Mik­lós vezetésével a karácson- di bemutatón szerepeltek legutóbb szép sikerrel, most az országos minősítőre ké­szülnek. Az ő lelkesedésük adta az ötletet, alakítsunk az iskolásokból néptánc-cso­portot. Februárban kezdtük meg a munkát, a Vidróczki együttes két tagja tanítja őket. Ahogyan elmeséli, sok éj­szakán át gondolkodott azon, mit lehet még megvalósíta­ni Nagyrédén. Aztán az al­kalom segített. A helybeli tsz-be jött dolgozni egy fia­talember, aki Pesten végezte tanulmányait. — Rusznyák László a fő­városban ismerte meg a ka­ratét, ott tett szert az ala­pokra, a kifinomult mozza­natokra. Örömmel vállalta, hogy a tizenéves lányokból, fiúkból karatecsoportot to­boroz Nagyrédén. Sikerre is vitte a szándékot: április­ban már bemutató tartottak a községben, mi több, szá­mos fiatal érdeklődését megnyerték. — Ha sok a tizen-, hu­szonéves a községben, miért nincs ifjúsági klubjuk? — Próbálkoztunk... S megint csak a szűkös adott­ságok vetettek gátat. Ezek­nek a fiataloknak a motor- kerékpártól a Hi-íi-toronyig mindenük megvan. Nekünk tehát többet kellenne ad­nunk attól, mint amit ott­hon megkaphatnak. Ám egy árva, rossz minőségű tévé­vel, lemezjátszóval nem csalogathatunk. . . — Ennyire a „gépek” ha­tároznák meg az együttlé- teket? Minden segédeszköz nélkül is lehet tartalmas órákat teremteni. — Ha sikerül megnyerni a közönséget. Június 19-ére tervezzük, hogy megszer­vezzük az ifjúsági kaszinót. Azt találtuk ki, hogy játé­kos vetélkedőt, irodalmi dél­utánt, táncversenyt, zenés műsort rendezünk: ki-ki találja meg a kedvére va­lót. Ha jól érzik magukat a fiatalok, talán a rendsze­res klubtalálkozókat is meg lehet ezután tartani. — Egyedül érzi-e magát munkájában vagy talál se­gítőkre? — A termelőszövetkezettől kaptuk eddig a legtöbbet. Módszerekben is segítettek. Nemrégiben megalakították a közművelődési bizottsá­got: négyszáz kérdőívre kap­tak választ, mi minden iránt érdeklődnének a tagok. Ki­derült, hogy sokan szeret­nék, ha a zeneiskola kihe­lyezett tagozatot indítana Nagyrédén. E célból már megtettük az első lépéseket. Szeptemberben pedig angol és német nyelvtanfolyamot indítunk, amelyre szintén sok a jelentkező. A műve­lődési ház nyári felújítása során pedig a tsz segítségé­vel korszerűsíthetjük a szín­padot is. Mikes Márta Hatvani miértjeim Hangosan gondolkozom, és aki éppen a közelemben van, hallhatja is. Azt kér­dem például magamtól, mi lehet az oka, hogy az új­hatvani Bajcsy-Zsilinszky út első felét — a városrész egyik fő ütőerét — még ta­valy lezárták, feltúrták, és az mindmáig úgy is Van? Holott a bontási engedély rég lejárt. Magyarázták per­sze a tanács műszaki osz­tályán, hogy a bontási en­gedélyt meg lehet hosszab­bítani. És hogy fura módon — gázvezeték-fektetés köz­ben — egy váratlanul elő­bukkant kábel okozza a mű­velet elhúzódását. Mégis úgy vélem most: jó lenne, ha a műszákiak szigorúbban szem­mel tartanák a beruházót, a kivitelezőt, biztosítva, hogy az újabb, a július 31-i ha­táridőt ne kelljen ismét mó­dosítani. Ebbéli aggályunkat csak tovább motiválja egy tény, miszerint immár kocsi­út lett a gyalogjáróból a Bajcsy-Zslinszky út mindkét oldalán. Még mindig hangosan gondolkozom, de változik a helyszín, lelkiekben a Hor­váth Mihály úton, a nem­rég átadott lakótömbök előtt kószálgatok. Igen, ott, ahol az ősszel előkészített, majd tavasszal pompásan kizöl- dellt gyepágyat, a meggyö­kerezett, üde fenyőfákat markológép tépi-pusztítja, hogy sajog belé az ember szíve. Meditációm eljut per­sze ismét a műszaki osztá­lyon dolgozók fülébe, akik nem restek felvilágosítani: a postának fektetik ott a kábele­ket! Hogy miért most, és miért nem a parkosítás előtt? Hát, kérem, a beru­házók, a megrendelők rosz- szul egyeztettek. A költség- vetési üzem tartotta magát a határidőhöz, a postaügy­ben illetékes cég pedig talán megfeledkezett róla. Ám le­gyek nyugodt, mihelyt földbe kerül a vezeték, jönnek a parkosítok, és minden ismét szép lesz a Horváth Mihály úton. Effelől nincs is ag­gályom. Legföljebb az iménti kérdés ötlik fel bennem: Jó, őszre lesz itt park, fe- nyőfácskákkal, de annyi a pénzünk, hogy a dupla költ­ség luxusát, anyagi terhét megengedhetjük magunk­nak ... ? Egy dologban vagyok biz­tos mindezek kapcsán: llle- tékesék megmagyarázzák elégtelen rendű bizonyítvá­nyukat. (moldvay) Beszélgessünk! Időnként vágyunk egy kis meghitt beszélgetésre azokkal, akik közel állnak hozzánk, rokoni, baráti körünkhöz tar­toznak. Különösen így van ez, amikor már rég láttuk egy­mást, kíváncsiak vagyunk arra, mi minden történt szeret­teinkkel? — Gyertek el mielőbb hozzánk! — jött a hívó, sürgető levél. — Elmegyünk? r— El. Lássuk végre őket, beszélgessük ki jól magunkat! Elérkezett végre a várva várt nap, és felkerekedtünk a rokoni látogatóra. Délután érkeztünk, úgy, hogy még este is legyen idő a diskurzusra. Sok-sok mindenre kíváncsi ilyenkor az ember: Mi újság a faluban? Mikor lesz a szom­szédoknál a lakodalom, hová megy tanulni a gyerek? Az első félóra eltelt a találkozás örömével, a viszontlátás boldogságával, a koccintásokkal. öt óra tájban a háziasszony megkérdezte: — Láttátok már az új tévénket? — Dehogyis láttuk! Mikor is láttuk volna? Nézzük csak! A baj itt kezdődött! Bekapcsolták a tv-t és mint kiderült, éppen egy ritka jó film pergett a képernyőn. — Ide figyeljetek! — És oda figyeltünk. Elhalkultak a kíváncsi kérdések és még a jó öreg nagymamára is ráförmedtek, amikor meg­kérdezte : — Leszedtétek-e már a meggyet? — Csönd, mama! Nem látja, hogy tv-t nézünk? Azon vettük magunkat észre, hogy ki-ki helyet keres és talál a szobában és kényelmesen elhelyezkedve, feszült fi­gyelemmel nézi a filmet. — Odasüss, apu! Piszkosul behúzott neki. — Látom, fiam. Nem vagyok vak, csak légy szíves, és ne kommentáld a filmet. Néma csendben telt el egy negyedóra, amikor a nagy­mama körüljárt a süteményes tállal. —- Harapjatok legalább valamit... — Nem eszik ilyenkor senki, anyuka! Tessék végre nyu­godtan maradni. A délutáni napfény — nyugat felé tekint az ablak — bekacsintott és fénnyel árasztotta el <a szobát. Feszengtünk, izegtünk-mozogtunk, míg végül talán én, talán más, elő­rukkolt a nagy ötlettel: — Le kell engedni a rolót. Sötétítsünk be! Most már balladai félhomály uralkodott a szép, tágas szobában és még a boros poharamat is csak tétován tálál- tam meg a tálcán. — Igyál egy kortyot! — Ejnye, fiam! Ne nyúlkáljatok folyton az asztal fölött! Nem vagytok celofánból! Nem nyúlkáltunk tovább, csak a tv-t néztük, miközben az járt az eszemben, hogy ezt, meg ezt el ne felejtsem majd elmondani a film után. Ebből viszont nem lett semmi, mivel egész éjfélig jó műsor volt. Reggel pedig álmosan hazafelé indultunk. Mi­után jól „kibeszélgettük” magunkat... Szalay István ELŐDEINK OTTHONAI (VII/4.) Lakás a kalapos király korában L ......................................................................._L_ _ _________________________________ A stílusok gyorsan vált­ják egymást. 1730-cal a ro­kokó kezdetét jelöljük, 1750- nel a klasszicizmusét, XVI. Lajos korát, alig negyven évet, (bár egy-egy stílus csak a franciáknál kötődött kirá­lyi névhez). A gazdasági romlás, a társadalmi feszült­ségek, a felvilágosodott gon­dolkodás, az ókori Görögor­szág archeológiái feltárása, a rokokó további változta­tásának lehetetlensége, ki­fáradása természetessé tet­ték, hogy az új művészi tö­rekvések a megerősödő pol­gárság igényének, ízlésének kedvezzenek. Hazánkban a korai klasszicizmus — a copf­stílus — II. József hivatal­nokai copfos parókáitól kap­ta gúnynevét —, fonatos dí­szítő elemeiről nevezetes. A copfban túlsúlyban van a rokokóhoz képest egyszerű, görög formákhoz igazodó klasszicizmus, amelyet görög stílusnak neveznek. Egyre nagyobb szerepet kap az en­teriőrökben a sík felület, az élszegély, a vonalrendszer­ben az egyenes vagy a lágy, de határozott ívelés és fríz (füzér). A hajlított szék- és asztallábakat egyenesek vált­ják fel, Az architektúra következ­tében annyiban különbözik a klasszicizmus a reneszánsz­tól, hogy csak részeit fogal­mazza át a bútor vagy por­celán kifejezési formára. A rokokó nyugtalan asszim- metriájával szemben a szim­metriához fordul, a növényi ornamentikát állati (orosz­lán, kos, kecske, sas) „vagy félig ember, félig állat (szfinx) egészíti ki. Tovább él az egzotikus fák kultusza, visszatér a méltóságot hordo­zó ébenfa. A XIV. Lajos ko­rabeli bútorok mellé felsora­kozik a házi múzeum: a vitrin, most még valóban ér­tékek őrizője, s az elfüg- gönyzött, a rácsbordázatú üveges könyvszekrény, álta­lában a szekrények bőséges változata. Hazánkban is fel­lendül a porcelán- és üveg­gyártás. A klasszicizmus gyűjtőfo­galom a copf, a directoire stílus s az empire számára. A francia forradalmi Direk­tórium megszigorítja, egysze­rűsíti a polgári lakás forma­rendjét, s megteszi a lépést az impérium, az empire-felé. ezzel is jelezve, hogy a poli­tikai hatalom a római biro­dalom követésére áhítozik. Az empire ideje is csaknem negyven év (1799—1830). Jellemzője a kimért ünnepé­lyesség. Nem ergonómiai szükségletek szabják meg vo­nalrendszerét, hanem az épí­tész-tervezők gondolkodás- módja. Lineáris stílus, mely­ben fokozódik a síkok szere­pe. A sík ritmikáját fém­applikációk bontják meg. Újraéled az akantusz orna­mentikája (palmetták, lótu­szok, mirtuszok, babérko­szorúk, piniusz), bővül az ál­latdíszek köre hattyúkkal, sasokkal, griffekkel, méhek­kel, lepkékkel, delfinekkel. Római vázák, úrnák, * fegy­verek, csillagok, szárnyas fi­gurák, győzelmi angyalok, szerecsenek, fáklyák, istensé­gek, bőségszaruk kerülnek a geometrikus meanderek kö­zelébe — tiszteletére a bronzművességnek vagy be­aranyozott pépből készült utánzataiknak. Az ancien-regime csillárja napjainkig a „magukra adó” lakások tárgya. A sarokban állóóra, a szobák tengelyé­ben kandalló, tükörrel. Ka­ros álló és fali gyertyatar­tók, márványasztal, hárfa, zongora, középen szőnyeg, az ablakokon súlyos függö­nyök, aztán komód, íróasz­talka, álló tükör, billenő tü­kör, virágállványok, finom hajlatú récamier-k, szarko­fág alakú mennyezetes ágyak, kanapék, sámlik, hokkedlik, különleges pompával készült mosdók, szobai köpőláda — íme a gazdag polgári lakás rekvizitumai a XVIII.—XIX. század fordulóján. Koczogh Ákos Empire szalon 1810—20 táján (Zürich) XVIII. század végi copf stílusú írókomód (Iparművészeti Múzeum) — balra (Fotó: Decsy Pál felv. — KS) Gyöngyösi Játékszín programja Amatőr színjátszók nyáron A Gyöngyösi Játékszín amatőr színjátszói nyáron sem tartanak szünetet. Ezen a hét végén — június 24— 25-én — Debrecenbe utazik a csoport, ahol részt vesz a II. országos vasutas szín­játszó-találkozón. Június 30- án a MÁV Kitérőgyárban műsorral szórakoztatják az ott dolgozók gyerekeit. A horti Fáy-tanyán az építő- táborozók részére három al­kalommal mutatnak be egy- egy programot. Július 16-án Lőrinciben egy nagyszabású KISZ-ren- dezvényen, majd július 31- én Egerben, a Szépasszony- völgyben lépnek fel. Au­gusztus 12-én az országos ÉMÁSZ-tanácskozás részt­vevőit szórakoztatják Gyön­gyösön. Ezenkívül Agárdon és Be­rekfürdőn töltenek a cso­port tagjai egy-egy hetet, hogy készüljenek a követ­kező évadra, amikor har­mincéves jubileumát ünnepli az amatőr együttes.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents