Népújság, 1983. június (34. évfolyam, 128-153. szám)
1983-06-18 / 143. szám
* NÉPÚJSÁG, 1963. június 18., szombat Rendelkező próba Még nincs fény; még csak egy próbaterem jel. zésszerű asztalai, vasvillát jelképező törülközői, szövegkönyv melletti bevásárlókosarai közepette rendelkezik színészeivel Marton László, a Vígszínház rendezője. De már pattannak a fejekből az ötletek, már gyűlnek az apró gesztusok, hanglejtések, lassanként memorizálódnak a szövegkönyv üde sorai — tehát amitől játék, varázs és végül szórakozás lesz a ma kezdődő Agria Játékok líceumbeli bemutatója, a Liliomfi, az már a valóság csírája a képzeletben. (Fotó: Kőhidi Imre) A műhelymunka gyümölcse A Dobó István Gimnázium Leánykarának hangversenyéről A Dobó István Gimnázium és Szakközépiskola Leánykara hétfőn este a házasságkötő teremben adott hangversenyt. Már az összeállítás is felkeltette figyelmünket, hisz az első részben a dobós lányok, s karnagyuk: Ocskay György fejet kívántak hajtani az elmúlt századok magyar vokális zenéje előtt: két többszólamú darabbal, melyet a Magyar gregoriánum című gyűjteményből énekeltek tisztán, korhűen, felemelően. ' Rendkívül kulturált orgonaművészt is üdvözölhettünk a győri Hoffmann László személyében, aki alkalmazkodva a kórushoz, J. S. Bach: Három contrapunctus a Kunst der Fuge-ből című művet választotta elsőként. Majd Kodály Zoltán Ave Maria c. kóruskompozíciója sok fénnyel, tisztán, bár nem kellő érzelmi mélységgel szólalt meg. Hallhattuk Kodály Csendes mise orgonára című alkotásának Benedicts, s íte missa est című tételeit Hoffmann László tolmácsolásában, igen szép regisztrálásban, sok érzelmi telítettséggel. Az érthető kezdeti elfogódottság fokozatosan oldódott. A kórus második részében szinte profi módon énekelt. Előadásukban Sző- nyi Erzsébet, kortárs zeneszerző, csodálatosan üde hangzású Canticum sponsae (Szöveg az Énekek Énekéből) c. alkotás hangzott el. E kompozícióban felizzott a hangulat. Az érthető év végi diákfáradtság természetes nyomai sem érződtek a leányok friss, gazdag fényű énekén. Hogy ilyen mélységig tudják megközelíteni a zeneszerzői elképzeléseket tizenéves diáklányok, nem mindennapi műhelymunkáról ad tanúbizonyságot. A sikerben nem kis része volt Kakukné Molnár Klára kulturált szólóénekének. A jól szerkesztett hangverseny méltó befejezése volt a két zárókompozíció. Liszt Ferenc B—A—C—H prelúdium és fúgáját követően az est fénypontja, Lajtha László: Magnificat című kompozíciója volt. A ■ Kodály kortársa, s már szinte elfeledett jeles komponista, Lajtha László XX. szászadi „köntöst” viselő alkotása, a nagy előd, J. S. Bach antifonákra (felelgető kórusokra) épül. A karnagy, Ocskay György igényességét, s a kórus teherbíró képességét dicséri a mű egri bemutatója. Csak további munkára, elmélyülésre serkenthetjük a jeles dobós leánykart, és vezetőjüket, hogy a jövőben is elért színvonalukhoz méltóan szerepeljenek. Szepesi György Vakációzó gyerekeknek Program az egri vármúzeumban Minit minden évben, az idén nyáron is várja a vakációzó gyerekeket a Dobó István Vármúzeum. Az egri általános iskolák napközi otthonosainak érdekes programot kínálnak. Júliusban és augusztusban várbeli sétát szerveznek, amelynek során a legkisebbek js megismerkedhetnek a várostrom történetével.. a múzeum nevezetességeivel. A vár munkatársai gyermekjátékokat tanítanak nekik, majd régi használati eszközökkel ismertetik meg 'őket. Egy másik alkalommal a népi hangszereket mutatják be. Himnusz a szerelemről, Komámasszony hol a stukker? Színházi játékok Hatvanban A Hatvani Galéria színházi játékokat szervez és rendez a nyári hónapokban, hogy változatlanul gazdag programmal szolgáljon a színművészet barátainak. Havonta egy-egy bemutatóra kerül ’ sor, éspedig bérleti rendszerben. Akik mindhárom előadást meg akarják tekinteni, jelentős kedvezményt élvezhetnek majd. Az első játékszín-előadás egyébként június 29-én, szerdán este fél 9-kor lesz, amikor a Damjanich Szakmunkásképző Intézet színpadán Edith Piaf élete elevenedik meg sanzonokban. A ,fHimnusz a szerelemről” szereplője Gyurkovics Zsuzsa Jászai-díjas lett, aki lírai szövegbe ágyazva, Kemény Gábor zongorakíséretével szólaltatja meg Piaf világszerte ismert, kedvelt dalait. Július 5-én, kedden este fél 9 órakor Görgey Gábor komédiája, a Komámasszony hol a stukker? kerül színre, méghozzá ragyogó szerep- osztásban. Mensáros László, Szabó Gyula, Gáti Oszkár, Márton András és Verebes István játsszák a darabot, Vogel Eric díszletei között, Huszti Péter rendezésében. A bérletsorozat befejező darabját Tom Kempinski írta, s a „Magányos duett” szereplői Pécsi Ildikó és Keres Emil lesznek. A hatvani nyári színházi játékok előadásaira a kedvezményes, átruházható bérlettömbök árusítását már meg is kezdték a Galéria pénztárában. Heves megye a század elején (11/1.) Milyen volta palóc ház? Heves megye földjén, az Ös-Mátra lenyúló árnyéka a Tisza hullámain játszik, s partja az Alföld délibábjának tündéreivel ölelkezik. A század elején is aranykalászt termő síkság, a Mátra és Bükk lankás oldalának gazdag szőlőterületével váltako. zik, s mint a vármegye régi címere mutatja: a Tisza és a Tama menti síkság gólyája a tüzes bort termő szőlőfürtöt emeli az egyik lábával. Az 1900-as népszámláláskor a megye lakossága 253 368 volt. Települési rendszere felemás a század elején: amíg északon csak falvak vannak, délen már tanyarendszer is. Ha a hegyi patakok partján haladunk felfelé, a palóc falvakat jóformán mind útba ejtjük. In. kább hosszában, a patak szűk völgyében fekszenek. „Alvég” és „felvég” minden faluban. A templomok érdekes módon mindig a falu legmagasabb pontján épülnek, ezért van az, hogy nem mindig a falu közepén emel. kedik a templom. Az a terület, amelyet egy- egy ház melléképületeivel elfoglal, a beltelek. Érdekes, hogy a század elején a Heves megyei palócok ritkán osztoztak az apai jusson. Egy-egy portán szépen megfértek a fiák az unokákkal, sőt a dédunokákkal is. Két szomszédos telek között rendszerint kerítés volt:szál- karógát, vagy sövény, vagy töviskes gát. Deszka, vagy léckerítés csak a jobbmódú- ak portáit választotta el egymástól. Még osztott volt a belső telek is, amelynek nyomát ma is megtaláljuk. Elöl volt az udvar, hátul a kert Az udvaron a disznóól, vagy hidas, melynek padlásán aludtak a baromfiak. Itt volt a trágyadomb, legtöbbször a fészer, a módosabbak, nál még a csűr és szérű. Az istállót a ház végéhez építették. Külön illemhely ebben az időben még a portákon igen ritkán található. A ház alakja egyformán hosszúkás. Két kis ablaka az utcára nézett. Az építés anyaga vályog, de már hasz. nálják a követ és a téglát is. A legszegényebbek pedig nem építettek, hanem ahol erre alkalom volt, terméskőbe vágtak hajlékot maguknak és állataiknak. A múlt században csak a zsup- fedéses tetőzet volt szokásban, de a megye északi részén már a század elején terjed a cserép és a pala használata is. Mielőtt bemennénk a palóc házba, ne feledkezzünk meg az akkoriban annyira jellemző tőczikről, a padkáról, ahol a férfiak kaszinóztak, az asszonyok meg a falu pletykáit szőtték-fonták. A ház beosztása felettébb egyszerű és szegényes volt. Az ámbitusiól a közepetájon levő alacsony rácsos ajtón át a pitvarba léphettünk, ahonnan egyenesen az ajtót- lan közfaltól elválasztott konyhába. Jobbra az egyetlen szobába, az úgynevezett házba, balra a kamrába juthattunk. Az istállóba külön ajtó nyílt. A konyha nem volt gazdagon felszerelve. Egy-két lóca. edények és kenyérszakajtók részére, aztán „pócz” a fazekaknak. Falát cifra tányérok, tálak, reszelék. káposztagyaluk díszí. tették. Nemcsak a pitvar és a konyha volt földes, még a szoba is padozatlan volt. Tisztogatása a söprés, sátoros ünnepek előtt: marhatrágyával bemázolás. A pa- tóc háznak nagyon kevés volt a levegője. A mennyezet mestergerendáját szálasabb ember a fejével elérte. Ez nem is lehetett magasabb, mert a keresztgerendákkal alkotott hézagokba mindenféle apró-cseprő tárgyakat, kést, ollót, kalendáriumot raktak. A palócok a szellőztetést nem ismerték akkor, sőt, az ablak legkisebb hézagait is bedugdosták ruhadarabokkal. A fullasztó, nehéz levegőt mindig lehetett érezni. Az ablakot nem egy helyen csak a világosság beszüremlő helyének tartották. Ügy volt berakva, hogy kinyitni nem is lehetett. Általában komor, nehéz volt a palóc szoba belső képe. Azt a kis világosságot, ami az üvegen keresztül beszűrődött. a „firhang” fogta fel. Az ajtóval szemben, a búbossal átellenes sarokban vcút a keresztlábú, fiókos asztal. Felette függött a petróleumlámpa, ám sok helyen megelégedtek a mécsessel is. A másik sarokban, a búbos oldalán volt a nyo6zolya. A „ház”-ban csak férfi, vagy beteg aludt, a fehémép a kamrában, a gyerekek a búbos kuckójában, vagy a lóca „szögi”-ben. A harmadik sarokban még a tulipános ládának vagy egy almáriumnak jutott hely. A falakat cifra edények, rikító szemtképek. egy kakukko- ló körtés óra és szentelt víztartó díszítette. A palóctelekről az eddigiekben rajzolt képet a telek végén levő zöldségeskert, s a burgonya eltartására az udvaron ásott verem teszi teljessé. Varga Zoltán Vőlogya Penkin friss angoltanán diplomájával a munkahelyére készül. Pontosan szólva, az első munkahelyére, mivel a főiskola előtt még nem dolgozott. Valahogy úgy alakult, hogy rögtön a középiskola után az elős nekifutásra bekerült az idegennyelvi karra. Ám Vologya lelkes volt, a pedagóguspálya pedig öröklődött a családjukban. Egész életében tanított az apja és az anyja, a nagyapja és a nagyanyja, sőt még a dédnagy- anyja is, igaz, ő még nemesi származású kisasszonyokat okított. A 'család közösen készítette fel Vologyát az útra. Anyja módszertani és pedagógiai jegyzeteket gyömöszölt a bőröndjébe, apja Makarenko műveinek tizenkét kötetét, a nagymama a jeles nevelő, Szuhomlinszkij arcképét, a nagyapa a Pedagógusok Lapjának egyik bekötött évfolyamát; a dédnagymama pedig minden szó nélkül, szemében könnyekkel átnyújtotta Vologyának a „Hogyan viselkedjék az udvarnál az államtanácsos hitvese?” című bársonyba kötött, francia nyelvű könyGÖRBE TÜKÖR Fiatal szakember vet. Vologya a vállára vette a csomagját és elindult életútjára. A tekwősi iskola igazgatója úgy fogadta Vologyát, mint egy kedves rokoni: — Fiatalember! Csodálatos! Égető szükségünk van szakemberekre. És mindenekelőtt energikus fiatalokra, akik nem riadnak vissza a nehézségek elől. Te ugye nem félsz a nehézségektől? — Nem félek — ismerte el becsületesen Vologya. — Derék dolog! — dicsérte meg az igazgató. — Volt itt nálunk egy nő... Dolgozni jött ,hozzánk, de folyton csak azt kiabálta: nem vagyok matematikus, nem vagyok matematikus! Te ugye nem fogsz így kiabálni? — Nem — mondta határozatlanul Vologya. — De én sem vagyok kifejezetten matematikus. — Nincs is rá szükség — mondta az igazgató. — Matematikust már találtunk. Most rajztanárunk nincs. — Én angolt tanítok — szólt szerényen Vologya és belepirult. — Aztán már régóta? — Az igazgató megfenyegette az ujjával. — Egyébként tanítsd csak, váljék egészségedre, senki sem akadályoz benne. Az egyik dolog nem zárja íki a másikat. Egy füst alatt meg is erősödsz. A testnevelés, magad is tudod, az egészség záloga. — Hogy jön ide a testnevelés? — Vologya úgy érezte, hogy kezd megijedni a nehézségektől. — Hasonló okból — sóhajtott az igazgató. — Testnevelőnk sincs. És a háztartástant sincs, aki vigye... — Én angoltanár vagyok! A diplomámba is ez van beírva! — Kedves barátom, neked felsőfokú -végzettséged van — emlékeztette hangjában enyhe szemrehányással az igazgató. — Talán csak futja az intellektusodból, hogy elmeséld a gyerekeknek, hol milyen csavaranya van a traktoron? — Traktor a háztartástanban? — Hogy jön ide a háztartástan? — csodálkozott az igazgató. — A háztartástan az háztartástan, nálunk azonban géptan is van, mi az, még soha nem hallottál róla? — Hallottam — szólalt meg csöndes borzadállyal Vologya. Mindenről hallottam, de... de én angoltanár vagyok... — Te mindenekelőtt falusi pedagógus vagy — mondta az igazgató és szinte együttérzőn tekintett rá. — Semmi vész, majd megszokod. Én is kémikus vagyok. És nyolcadik éve tanítok irodalmat, történelmet, földrajzot, éneket, vezetem a kézimunkaszakkört, sok egyéb mellett. Igen elfelejtettem mondani, hogy gazdasági vezetőnk sincs. ,Úgyhogy az ő munkáját is neked kell elvégezned — és barátságosan megveregette Penkin vállát. Tatyjana Andrejeva (Szovjetunió) (Zahemszky László fordítása)
