Népújság, 1983. június (34. évfolyam, 128-153. szám)
1983-06-18 / 143. szám
NÉPÚJSÁG, 1983. június 18., szombat S. Több temetés mint születés - Bányászhagyományok - Lakodalomra, ballagásra, búcsúra — Társadalmi munka a faluért — Gyümölcsfák az utcákon Kinek érik a gyümölcs Szűcsiben? Gyöngyösön túl, a szelíd lankák között húzódik meg Szűcsi. Otthonos hely. Minden házhoz kert tartozik, s mindenhol virág. Az utcák két oldalán gyümölcsfák sorakoznak, árnyékot és termést szolgáltatnak. Távolról minden harmonikusnak tűnik. De a sajátos gondok itt sem ismeretlenek: az elöregedés, a kevés gyerek. Ki fogja majd leszedni a cseresznyét, a körtét, ha megterebélyesednek a fák? A helybeli szokásokról, a családi kapcsolatokról érdeklődtünk, a múltról és a jövőről faggattuk a jelent. Apró település. Lakosainak száma 1850 vagy 1860 — a tanácselnök, Kiss István nem is tudja pontosan. Százzal csökkent körülbelül az utóbbi időben. Nem azért, mert sokan elköltöztek — legalább annyian jöttek, mint elmentek —, hanem a születések száma kevesebb: tizennégy-tizenöt gyerek esik 30—32 temetésre. — A gyermekgondozási segély bevezetése idején még sok újszülött látta meg a napvilágot — fűzi hozzá ma. gyarázólag a tanácselnök — de az utóbbi időben megint kevesebben lettek. Meg aztán a fiatalok inkább elmennek városra, az öregebbek térnek vissza. Egyébként a lakosság megoszlása korosztályok szerint: a tizennégy éven aluliak száma 370, az aktív keresőké 750, a többiek nyugdíjasok. Régebben inkább bányászközségnek számítottunk, a dolgozók egyharmada ma is bányász. A másik rész a Mátrai Egyesült Termelő- szövetkezetben dolgozik. Fontos jövedelemforrás a háztáji, ahol megterem a gyümölcs, a szőlő. Hagyományos összetartás — A hagyományokból adódik, hogy nagy itt az összetartás. Legmozgékonyabbak a bányászcsaládok: a tanácstagok, akik közülük kerülnek ki, bátrabban lépnek föl a tanácsüléseken. A jó ellátás is örökség: három élelmiszerboltunk van. Egész héten lehet vásárolni húst, zöldséget. Ez ritka a hasonló nagyságú települések között. Az visz főként előre bennünket, hogy könnyen mozdulnak az emberek: ha társadalmi munkára van szükség, ha össze kell fogni valami érdekében, sohasem kell kétszer szólni. Az utóbbi időben több olyan nagy vállalkozásunk volt, amelyhez minden dolgos kézre számítanunk kellett: a vízmű építése, az öregek napközi otthona, és a nagyarányú fásítás, amely ma is meghatározza a falu képét. — Milyen ünnepeken jönnek össze a helybeli családok! — A hozzátartozók ballagásra, lakodalomra, disznóvágásra gyűlnek össze. A búcsú jelenti a legnagyobb vonzerőt, itt november első vasárnapján tartják. Akkor hazatérnek még azok is, akik messzire elköltöztek. Nálunk szoros köteléket jelent a család, ilyen alkalmakkor minden nemzedék leül a közös asztalhoz. Olyan ház is akad, ahol 40—50 vendégre terítenek. — Gondolom, azért arra is van példa, hogy szétesnek ezek a kötődések, s egyedül maradnak idős, magatehetetlen emberek? — Akad ilyen is — válaszol Banus Istvánná körzeti ápolónő, tiszteletdíjas szociális gondozó. — Tizenhárom idős, egyedülálló ember gondjával, bajával foglalkozunk. Néhányuknak itt él még a fia, menye, unokája is, mégis elárvultak. Egy házban sírva panaszolta a nemrég combnyaktörést szenvedett néni, hogy már egy hónapja nem takarítottak ki nála. összehívtam öt vöröskeresztest, s rendet raktunk. Lelkesen segítettek, bár máskor nem szívesen jönnek: elment a kedvük, amikor a néni menye cigarettázva szemlél- gette, hogyan súrolunk. Persze előfordul, hogy az öreg maga marja el a környékéről a fiatalokat: röstelkedik, mert segítségre szorul. Gondjainkon sokat enyhített, amikor átadták az öregek napközi otthonát, ahol megfelelő körülmények között töltik napjaikat az idős emberek. Banus Istvánná körzeti ápolónő Szokások és mindennapok — Egészségesen élnek-e a község lakói: hogy látja szokásaikat az, aki nap mint nap a gyógyításukkal foglalkozik? — A korosabbak jó szívvel megfogadják a tanácsokat, a fiatalok kevésbé — válaszol a védőnő. Még jobban bíznak szervezetük ellenálló képességében. Elég egy kis felelőtlenség, s kész a baj. Bor és pálinka van minden házban, nem vetik meg errefelé. Bár inkább ott válik veszélyessé, ahol valamilyen okból a család félrecsúszott, valamilyen tragédia történt. Évente körülbelül két-három halálesetnél mutatható ki, hogy az alkoholnak valami része volt benne. — Milyen a község köz- biztonsága? — A körzeti megbízottnak aránylag kevés a dolga — válaszol a tanácselnök. Mostanában inkább közlekedési kihágások történtek. Komolyabb bűncselekmény — gyilkosság — három évvel ezelőtt volt. A cigány származásúakkal sincs különösebb baj, ötvenhármán élnek itt, valamennyien dolgoznak, az elmúlt esztendőben három családi házat is vásároltak. Kiss István tanácselnök A felújításra vár Bajza József szülőháza Az öregek napközi otthonában — A közeli jövőben milyen feladatok állnak a falu lakói előtt, s milyen gondokat vetettek föl a falugyűlésen? — Erre a rendezvényünkre mindig meghívjuk a szolgáltató szervek képviselőit, hozzájuk intéztek kérdéseket, főleg a vízhálózat építésével és a szemétszállítással kapcsolatban. Ügy érezzük, régi sérelmek, megoldatlan kérdések nemigen akadnak.. A korszerű étkezés megoldása sem sikerült teljesen még, a napközi otthonos óvodánkban kétszáz személyre főznek, de ez kevés. J5 lenne, ha az éttermünkben is besegítenének, mert ott egyelőre nem működik a konyha. Átépítik a művelődési házat, a könyvtár ideiglenes elhelyezést kapott, a mozi leállt. Az étteremben rendezett diszkók nyújtanak a fiataloknak szórakozást. Augusztus 20-ra szeretnénk átadni a kultúrotthont, bár addig új igazgatót is kellene szerezni. Gyümölcs az utcán — ... és az egyház szerepe? Sok gyerek jár-e hitoktatásra? — A helybeli plébános két éve nyugdíjba ment, most a rózsaszentmártoni esperes jár át hetente kétszer. Amikor állami, politikai ünnepségeink egybeesnek a vallásiakkal, akkor megbeszéljük, hogy ne ütközzenek az időpontok. Ügy látjuk, inkább a hagyomány, az ajándékozás szokása tartja életben ilyen mértékben a bérmálást, és az áldozást. így körülbelül a gyerekek egynegyede jár hitoktatásra. A Felszabadulás utca gyümölcsfákkal teleültetett. A nyár megérlelte a cseresznyét, túlnan pedig őszre körte kínálja majd magát. De kié is lesz majd ez a gyümölcs? — A házbelieké, vagy azé, aki éppen megéhezik — válaszol Lehoczky Lajos bányásznyugdíjat, aki az utcát képviseli a községi tanácsban. — A múltkor is láttam, hogy az óvodások ellepték az egyik kis cseresznyefát, az óvónő nem tudta már őket visszatartani. De nem sajnáljuk tőlük, jól van így, ezért ültettük. Szétnézünk a gondosan rendben tartott portán, kint rákezdi az eső, mintha dézsából öntenék. Az udvarban vadgerle fürdik egy kalitkában, szapora patakok erednek meg mindenünnen. Lehoczky Lajos két fiával lakik itt, az idősebbik már építkezik. Szekeres József községi párttitkár — Több mint ötven éve élek itt: 1930-ban jöttem a szüleimmel. Szeretem, nagyon helyes, jó község. A 30-as években persze még villany sem volt, meg földúton jártunk. Az, hogy itt tartunk, az emberek hozzáállásán múlik: ha történetesen tanácstagi beszámolóra hívom az utcámbelieket, majd mindenki eljön. Tartják is magukat ahhoz, ami ott elhangzik. Ennek is köszönhető, hogy már kétszer nyertünk kiváló utca címet. A tsz és az üzemek támogatása A helybeliek szorgalmáról, összefogásáról hallottakat megerősíti Szekeres József községi párttitkár. Alapszervezetében elsősorban nyugdíjas párttagok tevékenykednek. Akik szívesen dolgoznak másokért, idős korukban sem akarják abbahagyni közösségi munkájukat. — Rendszeres kapcsolatban állunk a termelőszövetkezettel és üzemekkel, igyekszünk összehangolni tevékenységünket. Közöljük velük, hogy mit végeznek itthon a párttagok, ők is tájékoztatnak bennünket, hogy tudjuk: kire számíthatunk, ha elérkezik a nyugdíj ideje. Az összefogásnak mindig is szép példái voltak itt, még most is támogatják az 1959-es bányarobbanáskor megözvegyülteket. Szép virágos településünk, meglátszik rajta, hogy szeretik, akik itt élnek. Sajnos, a munkások több helyen, szétszórtan dolgoznak, így nem élvezzük egy nagyüzem támogatását. De így is sokat jelent a szocialista brigádok Lehoczky Lajos összefogása, például az, ahogy az öregek napközi otthonát pártolják. öregek és fiatalok Derűsen fogadnak bennünket az öregek napközi otthonában. Külön az asszonyok, külön a férfiak. Az utóbbiak kevesebben, csendesen üldögélnek a napsütésben, köztük Hordós Józsi bácsi, aki a község legöregebb embere: 90 éves. Erőben, egészségben műveli kis szőlőjét ma is. Kovács Lászlónéval, az intézmény vezetőjével váltunk szót az itteni életről. — Régebben idegenkedtek ettől a helytől, amolyan „szegényháznak” tartották. Ma már megbarátkoztak ezzel a formával, és egymással az idős emberek. Még dolgoznak is, állatfigurákat varrnak, kerti munkát végeznek, hogy jól teljen a nap. Valami érdekes kirándulás, program is kínálja magát néhanap, most például az Országházba készülünk, a tsz szocialista brigádjai segítenek oda bennünket. Lakályossá formáljuk ezeket a szobákat, de sokkal több öreget nem tudunk ellátni. Pedig erre valószínűleg szükség lesz, mert egyre több az idős ember a faluban. Egyre nagyobb jelentősége lesz az összefogásnak, a gondoskodásnak. Törődni kell mindenkivel, hogy a közösség összetartó ereje megakadályozza a családi kötelékek lazulását. A tanácselnök szerint hat év múlva annyi iskoláskorú gyerek sem lesz, hogy osztályt tudjanak indítani. Reméljük, a változás nem visszafordíthatatlan. Gábor László A (alu legöregebb embere Az élelmiszerboltok egyike Iskolások és gyümölcsfák (Fotó: Kőhidi Imre; .
