Népújság, 1983. június (34. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-18 / 143. szám

4. Már Hatvanban is kísérleteznek Kisiparos munkabrigádok a jobb szolgáltatásért NÉPÚJSÁG, 1$83. június 18., szombat TELEF'ON-ÜJDONSAGOK. A Posta Kísérleti Intézetben a telefonnal kapcsolatos érde­kes újdonságokat fejlesztettek ki. Ez a mikroprocesszorral felszerelt készülék beszélni tud. A program szerint tájékoztatja a hívót a megváltozott telefonszámokról, a vonalhi­bákról, a kábelbeázásról stb.; hívás-átirányításra is alkalmas. A telefonközpontokba tele­píthető készülék a 4 hónapos próba alatt több mint 100 ezer hívást bonyolított le. (MTI-fotó: Fehér József felvétele — KS) Kik kapják a SZOT-beutalókat? Egy város, egy község la­kosságának közérzete min­dig összefügg a szolgáltatá­sok színvonalával. A polgár akkor elégedett igazán, ha jól sikerült bolti vásárlásait követően betérhet fodrászá­hoz hajat igazíttatni, elsétál, hat szabójához mértéket vé­tetni, ágyneműit a Patyolat kitisztítja határidőre, és te­lefonhívásra házához megy az asztalos, a bádogos, hogy igénye szerint ezt-azt rendbe tegyen az épületen. A fel­lendülőben levő kislakás­építő mozgalom szintén szá­mít a szolgáltatások külön­böző formáira, kezdve az anyagszállítástól az eresz felrakásáig. És mind e szol­gáltatások tekintélyes része a kisiparosokon múlik, a megyeszékhelytől Hatvanig, ahol a KIOSZ alapszervezete pillanatnyilag 613 különböző iparágban dolgozó szak­embert tart nyilván. Ez a szám egyébként erősen emelkedő tendenciát mutat, hiszen másfél év alatt csak­nem százzal gyarapodott a Hatvanban és környékén munkálkodó kisiparosság. Árvita nélkül De mit, milyen minőségű tevékenységet feltételez a számbeli növekedés? Per- nyész János alapszervezeti titkár volt segítségünkre a kérdés megválaszolásában. Először az országos vezető­ség kitüntető oklevelét rakta elénk, amely alig két hó­napja került a birtokukba, majd általában jellemezte Hatvan és környéke kisipa­rának helyzetét. A lakásépí­tés, -karbantartás területén nagyszerűen beváltak a komplex kisipari munka­brigádok, általuk sokat fej­lődött pár év alatt a lakos­sági szolgáltatás. Ecséden Hegedűs István, Csányban Rai Kálmán nevéhez fűző­dik egy-egy munkásközös­ség létrejötte, Hatvanban pedig Pozsár Kálmán öntő most kísérletezik egy brigád verbuválásával. A berázó- dott, hosszabb ideje együtt dolgozó szakemberek telje­sítményével elégedettek is az építtetők. Alapozástól a fű­tés, a yillany bevezetéséig mindent folyamatában, zök­kenőmentesen oldanak meg a kisiparosok. E brigádok­kal nincs árvita, nincs számlázási nézetkülönbség. S amit még hozzá kell ten­nünk: a komplex brigádok igen sokat segítenek a helyi tanácsokon is! Az ecsédiek „József Attila” munkabri­gádja az idén már 150 ezer forint értékű társadalmi munkát végzett középülete­ken. Hatvanban — más ka­pacitás hiányában — a vá­rosi tanács Deli János épí­tőmesterre bízta a Kossuth téri iskola tornaterménél a kazánház, a szociális létesít­mény és a tanári iroda épí­tését. Szolgáltató házak Tavaly a kisiparosok or­szágos vezetősége pályázatot hirdetett, amely szerint — főleg a hiányszakmákban — műhely építéshez 100-100 ezer forint támogatást nyújt a szervezet tagjainak. Az akció, mint Pernyész János elmondotta, ugyancsak a szolgáltatások színvonalának növelését célozza, és Hat­vanban meg is mozdult a kisiparosok tábora. Szonda Imre kályhás vezetésével öten szövetkeztek, hogy a KlOSZ-székház telkén, a Knézich utcában. olyan szolgáltató házat létesítenek, egy fedél alatt, de külön- külön műhelyekkel, amely rövid időn belül hasznára lesz a környéknek. További hat kisiparos is sorban áll a vissza nem fizetendő, köz­ponti alapból származó tá­mogatásért. De ők még vá­rakoznak, hogy a Horváth Mihály út északi oldalára szánt lakótömbök megépül­jenek, és azokat mintegy összefűzve, teremtsék meg az újabb szolgáltató házat, hat műhellyel. Hogy milyen szakmákról van szó? A már említett kályháson kívül van az építkezők között női szabó, fodrász, kozmetikus éppen úgy, mint kézimunka előnyomó. És a KIOSZ, hogy biztosítsa e szolgálta­tó házak hosszú életét, olyan feltétellel nyújtja az anyagi segítséget, miszerint a műhely el nem adható, örök­lés esetén pedig ugyanazt az ipart kell benne folytatni. Kenyérharc? Érdeklődésünkre arról is beszélt az alapszervezet tit­kára, hogy a taglétszám nö­vekedése nem szimpla mennyiségi mutató, hanem egyben ösztönző erőt jelez. Ha ugyanis egy-egy szak­mán belül nagyobb a kon- kurrencia, az jó, az előse­gíti a szolgáltatás fejlődését. Érvényes a megállapítás a fuvarozó kisiparosokra is, akiknek a száma nagy hirte­len majdnem harmincra ug­rott. Előzékenyebb, ponto­sabb az áruszállítás, a taxi­zás, és még a tarifára sem lehet panaszuk a megrende­lőknek. A KIOSZ ellenőrei szerint a vizsgálatok alkal­mával nem bukkantak visz- szaélőkre, zsebvágókra. Sze­mélyfuvarozás tekintetében inkább a Volán Vállalattal akaszkodtak össze a ma­gántaxisok, mert hogy nem engedik be őket a Kossuth téri parkolóba, ahol telefon is van. A városi _ tanács ál­tal kijelölt Hámán Kató utcai „stand” pedig kiesik a központból, illetve ott rendszeres, nagyarányú ke­reskedelmi árurakodás teszi lehetetlenné a parkolást. Az alapszervezet vezetősége most próbál szót érteni a Volán igazgatóságával, és abban bíznak, hogy elcsen­desül a „kenyérharc” hul­lámverése. Ami pedig a hiányszakmákat illeti? Leg­többnél nincs kilátás a hely­zet javulására. Az ács: fe­hér holló. A tizenegy tele­pülésen. amely Hatvanhoz tartozik, egyetlen szál szűcs­ről tudni. A várost mind­össze két férfiszabó szolgálja, azok is nyugdíjasok. És e tekintetben a többi terület ugyancsak ellátatlan. Re­ményt nyújtó: mintha ér­deklődőbbek lennének a fia­talok. Nemrég hallottuk a Damjanich Szakmunkáskép­ző Intézetben, hogy kétszer annyian jelentkeztek sza­básznak, mint amennyit fel tudtak venni. Hátha közü­lük kerülnek majd ki az utódok... Moldvay Győző A közvélemény egy részé­nél minden olyan társadal­mi juttatással összefüggés­ben felmerül az esetleges protekció gondolata, ahol az igénylők száma jóval meg­haladja a lehetőségeket. Ez minden hiánygazdálkodás sajátos velejárója. A SZOT- üdültetéssel kapcsolatban is néhányan mindig tudni vé­lik: egyesek csak azért kap­tak beutalót, mert a szak- szervezeti bizottság kedven­cei. Különösen azok köréből hallani ilyen, vagy hasonló megjegyzéseket, akiknek igé­nyét nem tudták kielégíteni. Nagyon fontos a jegyelosz­tás demokratizmusa — töb­bek között a szakszervezeti bizalmiak előzetes vélemé­nyének figyelembevétele —, valamint a nyilvánosság. Így még a gyanú árnyékát is el lehet kerülni. Sajnos a fő- idényi beutalást igénylők közül még mindig azok van­nak többségben, akik számá­ra a döntés kedvezőtlen. Ré­szükre különösen lényeges a kiválasztás indoklása. Amióta a szakszervezeti bizalmiak joga és hatásköre jelentősen megnövekedett, javult a kiválasztás módsze­re is. Ezt igazolja például a tavalyi beutalási statisztika, amely szerint minden négy SZOT-üdülőjegyből három a fizikai dolgozóknak, műszaki munkatársaknak és a nyug­díjasoknak jutott. A három- százezer felnőtt beutalt 75 százaléka közülük került ki. Ha az adatokat részletei­ben is elemezzük, még ked­vezőbb a kép. A munkáso­kat nagyobb arányban fog­lalkoztató ipari szakszerve­zetek — bányász, bőrös, ÉDOSZ, építők, MEDOSZ, nyomdász, ruhás, textiles, vasas, vegyész — beutaltjai között már nagyobb arány­ban, 83 százalékban találjuk meg az említett rétegeket. Az élen a bőripari szakszervezet áll: 95 százalékkal, de még a tizedik helyen szereplő épí­tőiparban is 76 százalék ez az arány. A szolgáltatási ágazatok dolgozóit foglalkoztató szak- szervezeteknél — HVDSZ, KPVDSZ, közlekedési, pos­tás, vasutas — már valami­vel kevesebb, összességében 75 százalék volt a munká­sok, műszakiak és a nyugdí­jasok beutalási aránya. A nagyobb számban értel­miségieket tömörítő szak- szervezetekben — egészség- ügyi, közalkalmazott, mű­vész, pedagógus — már ter­mészetesen kisebb volt a munkások, műszakiak és nyugdíjasok beutalási része­sedése, átlagosan 46 száza­lék. A nyugdíjas szakszerveze­ti tagok beutalási arányáról külön is érdemes tájékozta­tást adni. Indokolt ez annál is inkább, mivel alkalmat ad néhány félreértés tisztá­zására. A közfelfogás szerint a nyugdíjasok beutalási aránya nem megfelelő. A té­nyek az ellenkezőjét bizo­nyítják. Tavaly minden ha­todik SZOT-üdülővendég a nyugdíjasok közül került ki. Az elmúlt évben a 4,4 millió szakszervezeti tagból 13 százalék volt nyugdíjállo­mányban, azaz 586 ezer sze­mély. Ezzel szemben 16 szá­zalék vehette igénybe a SZOT-beutalás jelentős ked­vezményét. Több szakszervezetben még ettől is jóval nagyobb arány­ban üdültek a nyugdíjasok. Így például a ruházatipar­ból 24, a vasiparból 20,5, a textiliparból 19, a közleke­dési ágazatból 18,3, a vasuta­soktól 18,2 százalékos arány­ban. A nyugdíjasok csak a fő- szezoni családos üdülésben nem vehetnek részt, mivel ilyenkor az aktív dolgozók igényét sem lehet kielégíte­ni. A többi üdülési formá­ban a beutalásuk nincs kor­látozva. A döntés joga min­den esetben a szakszervezeti bizottságoké. örvendetes, hogy a szak- szervezeti központok több­ségében a SZOT-beutaláson kívül saját szervezésű nyug­díjas-üdülést is szerveztek. Bányai János Környezetképek A fiatal fotóművészek stúdiójának tagjai Környezetképek cím­mel Budapest kevésbé Ismert pontjaira, gyakran észre sem vett értékeire hívják fel a látogatók figyelmét azon a tárlaton, amely május 24-én nyílt meg a Fényes Adolf-teremben. mtmm Vékás Magdolna Budapesti mozaik című sorozatából (Hauer Lajos reprodukciója) Tóth György Dokumentumok a budapesti villamos­megállókról című sorozatából (Hauer Lajos reprodukciója (balra) Flesch Bálint Várostájak ci- mű sorozatából (Hauer Lajos reprodukciója — jobb oldali kép) Példa lehet Gyöngyös löbb marhahús- vállalati támogatással Az Állatforgalmi és Hús­ipari Vállalatok egyre na­gyobb szerepet vállalnak a marhahús előállításának fo­kozásában. Az Állatforgal­mi és Húsipari Tröszt na­gyobb összegű bankkölcsönt vett fel, s vállalatai ebből támogatják a mezőgazdasá­gi nagyüzemeket. A partne­rek egyszerű társulásokat hoztak létre, ezek keretében a hústípusú szarvasmarhát tartó gazdaságok kedvezmé­nyekhez jutnak. A vállala­tok egyfelől a saját tulajdo­nukban levő állatokat he­lyezik ki a mezőgazdasági üzemekbe, másfelől anyagi­lag ösztönzik a helyi állat- állományt növelő termelő­ket A támogatás jelentős: állatonként 30 ezer forint. A Tröszt vállalatai jövőre folytatni kívánják az akci­ót. A húsipar lehetővé tette, hogy közös vállalati formá­ban működjenek vele együtt. Ilyen rendszerben növelik a marhahizlalás jö­vedelmezőségét, például a gyöngyösi húsipari vállalat körzetében is.

Next

/
Thumbnails
Contents