Népújság, 1983. június (34. évfolyam, 128-153. szám)
1983-06-16 / 141. szám
NÉPÚJSÁG, 1983. június 16., csütörtök S. Bizalommal, önbecsüléssel Cok szó esik mostaná- ^ ban — mondhatnám mást sem hallunk — arról, hogy milyen nehéz helyzetben vagyunk, hogy mennyivel rosszabbodtak a körülményeink, a kilátásaink. Fogadjuk el! — így igaz. De ha ezt elfogadjuk, akkor még inkább becsülnünk kell azokat az eredményeket, amelyeket elértünk és elérünk ma is —, mert ez sem lehet vita tárgya—, és mondjunk köszönetét azoknak az embereknek erőfeszítésükért, akik az élet, a társadalom, a munka legkülönbözőbb posztjain, apait, anyait beleadnak vívmányaink megtartásáért, sőt ahol erre lehetőség van — az előrelépésért. Mert a gondok, a nehézségek közepette is sok szép, okos, jó dolgokat csináltunk és csinálunk nap mint nap. Bizonyítják ezt nemcsak a kitüntetett üzemek és dolgozók példái, hanem az a bizonyos mérleg is a nemzetközi piacon, és tekintélyünk a világban a barátok és nem barátok előtt. De! Vajon becsüljük-e eléggé ezeket a nehezen megszerzett, olykor kiizzadt sikereket, eredményeket? Vajon munkánk, önbecsülésünk megítélésénél nem vagyunk-e túl szerények? Mert rendjén úgy lenne: ha vannak, vegyük észre és legyünk büszkék a sikereinkre, amikor pedig hibát vétünk, amikor gondjaink vannak, ne seperjük azt a szőnyeg alá,' hanem magunkban, tehetségünkben és hozzáértésünkben bízva összpontosítsuk erőnket a gondok megoldására. Való igaz, hogy annyi vélemény az ország egészének a helyzetét, jövőjét illetően talán csak olyan nagyobb események — kongresszus, helyi és országos választások — során és apropójaként hangzott el, mint napjainkban. A vélemények nagy többsége reálisan, megfontoltan, a jövőt illetően is magabiztosan ítéli meg hely. zetünket, elismeréssel szól a megtett útról, eredményeinkről. Az eredmények forrásának pártunk nyílt, őszinte politikáját, egységét, szilárd tömegkapcsolatát tekintik és mindez ma is növeli a bizalmat a párt által meghirdetett eszmék, a közelebbi és a távolabbi célok iránt. Mindezek mellett egyre többen mondanak bírálatot napjainkról, munkánkról. Vannak, akiknek igaz, jogos a véleménye és mondandójuk abból fakad, hogy magukénak is érzik az eddigieket, féltik nemcsak jelenünket, hanem aggódnak jövőnkért is. Köszönet ezekért az őszinte, segítőkész szavakért. Akadnak azonban a valóságtól távoli nézetek is dolgainkról. Előfordulnak — ha elvétve is — egyértelműen rosszindulatú, nem segíteni akaró, hanem ártani próbáló megjegyzések is. Ezek kisebbítik eredményeinket, erőfeszítéseinket, ugyanakkor felpumpálják, elefánttá nagyítják hibáinkat. Nekik semmi sem jó. Az sem, ami tegnap volt, az sem, ami ma van, és az sem, amit holnapra akarunk. Szerencsére — és nem véletlenül — kevesen vannak az ilyenek és azok közül, akik nyitott szemmel járnak világunkban, alig-alig ülnek fel demagógiájuknak. A mi dolgunk az, hogy szálljunk szembe a rosszindulatú rágalmakkal, nagy- nagy türelemmel tisztázzuk a téves ítéleteket, véleményeket, és mielőbb tegyünk meg mindent a jogos bírálatok orvoslásáért. Még a párttagok között is vannak, akik állítják: nem mindig egyformán beszélünk és cselekszünk. Igaz, van rá példa sajnos elég. Előfordul, hogy bizonyos fontos kérdésekben lassú az út a felismeréstől a döntésig, hosszú idő telik el a döntéstől a cselekvésig, a munkához látásig. Ez enyhén szólva is luxus ebben a száguldó világban. Sokszor körbe forgunk, ismételjük önmagunkat, tanácskozás tanácskozást követ, ugyanazokat mondjuk mindenhol, sokszor ugyanazoknak, és nem jutunk előre. Kár az időért, az energiáért... Még mindig vannak olyan vezetők — hangzik el nemegyszer —, akik túlértékelik magukat, akik csalhatatlannak vélik személyiségüket, és nem vagy nehezen ismerik be, ha tévedtek. Pedig változatlanok a párt által a vezetőkkel szemben felállított követelmények, amihez annyit azért oda lehet még tenni, hogy tévedni ugyan emberi dolog, de azt beismerni becsületbeli, erkölcsi kötelesség mindenkor ... Nehéz helyzetben vagyunk? Való igaz: dolgoztunk, éltünk már jobb nemzetközi és belső körülmények között is. De az is tény, hogy ettől nehezebb napok, borúsabb ég alatt is kiállta a próbát pártunk és népünk. Csak két példát a nem kevésből: Gondoljunk csak — akik részesei voltunk — a felszabadulást követő évekre, amikor az ellenséges pártok és az egész nyugati tőkés világ tüzében népünk éhesen és rongyosan, de hittel és bizalommal követte a kommunistákat a nép hatalmáért vívott harcban. És 1956- ban? Amikor a külföldi és a hazai ellenség csapása zúdult a pártra, a néphatalom, ra? Álltuk a harcot, kibírtuk a nehéz napokat, ha nagy áldozatok árán is a szocializmus erői győztek. Hogy miért nem frissebbek, közelebbiek a példáim? Mert az eltelt bő negyedszázad alatt nem történt más, csak annyi, hogy dolgoztunk becsülettel. Szövetségesekre, barátokra leltünk szerte a világból, gazdagodott, gyarapodott az ország népe. Ebben az időszakban olyan és annyi elismerést, tekintélyt vívtunk ki, hogy ma a nemzetközi világ magyar csodáról beszél. És mi tudjuk a legjobban, hogy nem a csoda, hanem nagyon is materiális oka, a munka volt és maradt sikereink forrása. A másik pedig, amely a forrást táplálta: sokat próbált, sokat kiállt pártunk, amely a nép bizalmát és támogatását élvezve, ha olykor-olykor áldozatok árán is, de mindenkor nagy felelősséggel tette amit tennie kellett. Ami a mát és a holnapot illeti, arról a Központi Bizottság április 12—13-i ülésén Kádár János így szólt előadói beszédében: „A párt soraiban, sőt bizonyos fokig az aktivisták között is többen bizonytalannak ítélik a jövőt ... A helyzet valóban nem könnyű, de azt hiszem, hogy a Központi Bizottság hangsúlyozhatja: egy marxista—leninista pártnak, a munkásosztály élcsapatának minden helyzetben lehet és kell dolgoznia, harcolnia. Hangsúlyozom: minden helyzetben! És ehhez hozzá kell tenni: úgy fogunk élni, dolgozni és harcolni, ahogy a helyzet megkívánja. A párttagoknak, a kommunizmus és a szocializmus híveinek — a párton kívüli szövetségeseinkre is gondolok —, éppen a jelenlegi helyzetben kell határozottabban és aktívabban kiállni, fellépni a szocializmus eszméjéért, népünk szocialista céljaiért. A mindennapi élet valamennyi kérdésében a szocialista álláspontot, népünk érdekeit kell képviselniük ... Most az egész párttagságtól és az egész néptől helytállást, következetes és jobb munkát igénylünk.” A Központi Bizottság határozatának fogadása. az eltelt két hónap azt bizonyítja, hogy pártunkban, népünkben ma is a bizakodás és a tettrekészség él. Népünk azért bízik joggal és kész a cselekvésre, mert hisz a nárt szavának, becsüli eddigi eredményeinket, és meggyőződése, hogy csak tettekkel segítheti elő céljainak megvalósulását. Papp János Az árpa minősége jó közepesnek mondható (Fotó: Perl Márton) Az első ürítés, de most már nincs megállás késő őszig Megyénkben is megkezdődött az aratás Bő termést, kedvező időjárást, jó munkát! Az enyhe tél, a nyárias időjárást hozó tavasz után szokatlanul korán, június elején hozzáláthattak az országban az aratáshoz. Megyénkben sem késlekedtek a kezdéssel. A hét elején Hatvanban, s a hevesi Rákóczi Termelőszövetkezet földjeire is' kivonultak a kombájnok és a szállítógépek, hogy mielőbb betakaríthassák az idei kalászos termést. — Nemcsak a szokatlanul korai időpont nehezítette az aratás kezdetét — mondta Agócs Emil. Amióta gyakorlatilag kimondtuk, hogy itt Hevesen el lehet kezdeni az aratást, azóta nem kedvez az időjárás. Az árpa termése jó közepesnek mondható, de igen jelentős területen a korábbi szélviharok következtében megdőlt a kalászos. Ezenkívül, közvetlenül az indulás előtt egyik 38 éves kombájnos kollégánkat infarktussal szállították kórházba. Munkája nagyon hiányozni fog. Szerencse, hogy jó a kollektíva, pótolják munkatársai, nemcsak az aratás során, hanem a most megkezdett házának az építésénél is. Megtudtuk azt is, míg a hetven hektáros korhpolti korai árpafajta táblájához értünk, hogy a 11 nagy teljesítményű kombájn műszaki felkészítése jól sikerült. Hétfő délután tartották meg a gépszemlét, melynek eredményeként kedden reggel megkezdődhetett a munka. Dicséret illeti nemcsak a speciális javító brigádot, hanem a kombájnosokat is, akik szintén kivették részüket a javító munkából. A felkészülésről alkotott vélemény egyelőre azonban még óvatos: ugyanis az elkövetkezendő napok, hetek adnak majd feleletet az eddig elvégzett munka minőségére. — Sok függ a területtől — mondta Molnár György szállítómunkás. — Attól, hogy hogyan tudnak haladni a kombájnok. A korai kezdés mindenesetre azt a reményt adja, hogy ha nem jön közbe semmi, akkor a tervezettnél előbb végezhetünk az aratással. — Még csak most kezdtünk, bele kell rázódnia ebbe a munkába embernek, gépnek egyaránt — vette át a szót a névrokon kombájnos Molnár Sándor. — Tíz éve minden alkalommal részt veszek az aratáson, de ilyen korai kezdésre még nem emlékszem. A javítási munkákkal hajrázni kellett, de most már nincs megállás. Megkezdtük az árpa vágását, utána következik a repce, a borsó, a kukorica, a napraforgó, hogy a búzáról ne is beszéljek. Legközelebb már csak ősszel pihenhetünk, hacsak az időjárás nem rendel el egy kis kényszer- pihenőt. Azért a „pihenőért” azonban egyikünk sem lelkesedik. Ma reggeltől már minden nap hajnali öt órakor a gépparkban lehet találkozni az aratókkal. Magukhoz veszik a szerszámokat, az alkatrészeket, melyekre napközben esetleg szükségük lehet, aztán irány a termést adó föld. Szombaton, vasár- és Az egyik Molnár arat... a másik szállít, a harmadik pedig... ünnepnapon egyaránt, késő őszig. Mégpedig naponta 14 órán keresztül, vagyis mindaddig, amíg be nem sötétedik. Bő termést, kedvező időjárást, jó munkát aratók! Kis Szabó Ervin Hajnaltól napnyugtáig megállás nélkül... A BAKANCSOS TURISTÁK KEDVÉRE IS Új pihenőhelyek a Mátra és a Bükk erdeiben Bővül a közműhálózat az üdülőkörzetben Feltámadóban az ősi mesterség Úton a kóboros szekerek Naponta nyolc—tíz mészkővel megrakott, ponyvával letakart, úgynevezett „kóboros szekér” indul útnak a bükki falvakból, többek között a Hór völgyében fekvő Cserépfaluból, Rácsról, valamint Bükkszentkeresztről, Répáshutáról a szabolcsi, a hajdúsági és a szolnoki falvakba. Az utóbbi két évben újra feltámadt a bükki erdőik közé települt községekben ez az ősi mesterség. A fiatalok, akik közül hat községből több mint százan váltották ki a mészégetődhez a kisipari engedélyt, sokszor a nagyapáktól tanulták el a boksarakás és égetés tudományát. Jelenleg több mint húsz boksa izzik a Bükk hegységben. A hegység „ingyen termékének” hasznosításával az idén több mint tízezer mázsa meszel égetnek a kislakásépítőknek. (MTI) Az utóbbi években felgyorsult a Mátra—Bükk üdülőkörzet fejlesztése, fejlődött a települések vízellátása, javult a közlekedés — állapította meg az Országos Idegenforgalmi Hivatal elemzése, amely a VI. ötéves tervidőszakban az üdülőkörzet fejlesztésére tett eddigi intézkedéseket értékelte. Az elmúlt két esztendő során csaknem 200 millió forintot fordítottak az ivó- vízhálózat fejlesztésére, ezzel az ivóvízkapacitás napi 30 ezer köbméterrel, a hálózat pedig 25 kilométerrel bővült. A fejlesztések elsősorban Pásztó, Eger, Bükkszék, a Mályi-Nyéki tavak, valamint Felső-Mátra térségére koncentrálódtak. Javult a települések közműellátottsága, ugyanakkor a szennyvizek megfelelő elvezetése, illetve tisztítása még ma is a körzet egyik legalapvetőbb problémája. A régió 73 települése közül ugyanis jelenleg csak tizenkilencnek van csatornahálózata. Az elkövetkező évek fontos feladata lesz a Mátraszentim- rére és Bánkúira tervezett szennyvíztisztító telepek megvalósítása. Az OIH elemzése rámutat arra, hogy a tervezettnél kedvezőbben alakult a Mátra—Bükk üdülőkörzet közlekedése. A belterületi utak hossza 30 kilométerrel növekedett, 1500 gépkocsi részére építettek ki új parkolóhelyeket. Több útszakaszt korszerűsítettek, elkészült az M3-as autópálya Hatvan— Gyöngyös közötti szakasza, s újból járnak az idegenforgalmi szempontból oly fontos erdei kisvasutak Gyöngyös és Mátrafüred között, Szilvásváradon, Felsőtár- kányban és Garadnán. Figyelemre méltó előrelépés történt a szilárd és a folyékony hulladékok ártalmatlanításában és a parkosításban is. Javult a környezeti kultúra, több erdei pihenőhelyet alakítottak ki, új nyilvános W. C.-ket építettek, a meglévőket korszerűsítették. A növekvő turizmus tette szükségessé az egri, a szil- vásváradi, a tapolcai és a hollóstetői kemping bővítését, a galyatetői, szilvásvá- radi, a lillafüredi SZOT- üdülő korszerűsítését. Az erőfeszítések ellenére is vannak még gondok: elmaradt néhány elavult szálloda, 'turistaház felújítása, s nincs előrelépés a kollektív üdültetési formák (üdülőszövetkezetek) kialakításába^. Az elemzés megállapította, hogy az utóbbi években jelentősen nőtt a terület vonzereje, kulturáltsága: az üdülőkörzet a belföldi és a nemzetközi idegenforgalom egyik bázisává fejlődött
