Népújság, 1983. június (34. évfolyam, 128-153. szám)
1983-06-16 / 141. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1983. június 16., csütörtök Arany fülbevaló, bizánci kereszt A gyerekek és a nyár Küszöbön a vakáció, a gyerekek nagy nyári szabadsága. A kéthónapos pihenésnek minden iskolás örül, legföljebb a szülőknek okoz fejtörést, „mi legyen a gyerekkel”? Nos, úgy tűnik, az idén ez kevesebb gondot jelent megyénkben, mint az előző években. A városok, községek iskolái felkészültek a nyárra, s gazdag programot kínálnak a művelődési intézmények is. Napközikben, táborokban Eger valamennyi általános iskolája szervezett táborozást az idén nyárra. Több úttörő- csapat már a jövő héten útnak indul, hogy az ország valamely szép táján sátrat verjen. A gyerekek úttörőképző táborozáson is részt vesznek, többek között Felső- tárkányban, Zánkán, Csillebércen. Egyébként a felső- tárkányi megyei úttörőtábor melletti részen már készül az egri városi is. A terület- rendezést, az útépítés előkészítését már megkezdték. Több üzem, intézmény szocialista brigádja ajánlotta föl segítségét, hogy a jövő nyárra átadhassák. A megye számos iskolájából indulnak vándortúrára a gyerekek: bejárják a Mátrát, a Bükköt, a Dunántúl hegységeit; az úttörőcsapatok mintegy 40 százaléka vesz részt egyhetes vagy tíznapos nyaraláson. A Gorkij Nyelviskola Hevesen július 24-től augusztus 5-ig orosz nyelvi tábort szervez, szovjet gyerekek részvételével is. A Megyei ' Gyermekvédő Intézet Lőrinciben nyaraltat, az egri gyermekvárosiak a Balaton partján üdülnek. A vakációban valamennyi egri iskola szervez napközis foglalkozásokat, a szülők és a gyerekek igényei szerint. Az idén várhatóan 7—800 iskolásról gondoskodnak, főképp az alsó tagozatosokról. Az étkezés biztosított, a 6-os számú iskolából a lakótelepi felnőttek is vihetnek ebédet. Természetesen érdekes, hasznos programot kínálnak a napközikben: sok-sok játékot, kirándulást szerveznek, az iskolai könyvtárak pedig hetente egyszer a nyári szünidőben is nyitva tartanak. A 9-es, a 10-es és a 6-os számú iskolákban sportprogramokat, vetélkedőket, zenei műsorokat rendeznek, a 7-esben pedig idén először megnyílik a szabadtéri mozi. Móka vár és Tréfatár Az egri Ifjúsági Ház június 27-től augusztus 20-ig minden hétfőn és csütörtökön délelőtt várja a gyerekeket. A programok egy részét az iskolákba, a napközikbe is elviszik, s gazdag választékot találhatnak házon belül a kisdiákok. A Miskolci Rézfúvós Együttes hangszeres bemutatót és hangszertörténeti ismertetőt tart, fellép a Kaloda együttes. s megszervezik a Játsszunk zenét! sorozatot. Játékos vetélkedőt rendeznek Mókavár és Tréfatár címmel, valamint az Egri csillagok témaköréből. Jelentkezhetnek az érdeklődők a Felfedezem Egert elnevezésű városismereti versenyre, a kicsik pedig a bábkészítést, a gyurmázást, az agyagozást sajátíthatják el. A bűvésziskola mellett lesz aprók tánca, mesejáték, sok-sok rajzfilm és ismeret- terjesztő film. Július elejétől szombat délelőttönként ugyancsak érdekes programokra invitálja a ház a va- kációzókat. Bábjátékot láthatnak Máié Miskáról, a Tolcsvay-együttes műsorát nézhetik meg Égig érő fa címmel, játszhatnak a Szösz- möte klubban, ahol többek között gyurmázás, nádisíp- és papírsárkány-készítés várja őket. Olvasórejtvény az egész megyében A Megyei Művelődési Központ a nyári vakációban több rendezvényre is ellátogat a lakótelepi iskolákba. Terveznek zenei műsort, játékkészítést, a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakközépiskolában könnyűzenei koncerteket. A Hámán Kató Üttörőház- ban természetesen nem lesz nyári szünet. Olvasó, és honismereti táborokat szerveznek, szombaton délutánonként az Űttörőmozi várja a gyerekeket. Június 27-től a strandon játékpavilo'nt állítanak fel, ahonnan iskolai csoportok is kölcsönözhetnek. A gyermekkönyvtár érdekes ötletet valósít meg. Rejtvényfüzetet • szerkesztettek, amely több érdekes olvasmányra épül. A megye minden iskolájából megfejthetik a gyerekek a szünidőben a környezetismereti, földrajzi, irodalmi feladványokat. A nyerteseket az úttörőház évnyitóján jutalmazzák. Július 1-től nyitva tart az olvasóudvar: a játékos foglalkozások mellett ismeretterjesztő előadásokra, irodalmi és zenei műsorokra is sor kerül. Mikes Márta Befejezték az avarkori temető feltárását Befejezték a tápi avarkori temetőfeltárás idei munkáit a győri Xantus János Múzeum régészei. A szakemberek már több éve vallatják a föld mélyét, s mostanáig 328 sírt bontottak ki. A VII —VIII. századfordulóból való temető elhelyezkedése, viszonylag kis kiterjedése miatt jó lehetőséget nyújt a kutatóknak az avarkori temetkezési szokások megfigyelésére. A régészek az idén május közepén láttak munkához, s egy hónap leforgása alatt harmincnál több sírt tártak fel. Ezúttal bukkantak az eddigi leggazdagabb leletre: egy nő sírjában megannyi különleges ékszert, fülbevalót, karperecét, három gyűrűt, gyöngysort és bizánci keresztet találtak. Az apró gömböcskékkel díszített arany fülbevaló csavart ezüstkarikán lógott, a karperec bronzból készült, a gyűrűket kék üveggyöngyök díszítik. A gyöngysort apró fekete és sárga üvegpaszta- gyöngyszemekből fűzték. A legkülönlegesebb lelet a vastagon aranyozott bizánci ezüstkereszt, amelynek díszítését préselték, a míves ötvösmunkát készítői üveggyöngy-berakásokkal ékítették. Ugyancsak préseléssel állították elő a női sír egyéb ékszerleleteit: az aranyozott ezüst mellboglárt, amellyel viselője köpenyét kapcsolta össze, és a rombusz alakú ezüst nyakbavaló amulettet. Több sírban használati tárgyakra, késekre, orsógombokra, továbbá kardokra, nyílhegyekre, íj csontmerevítőre és egyéb fegyverekre bukkantak. Az idei ásatás gazdag leletanyagát restaurálják, majd a győri múzeum régészeti kiállításán tárják az érdeklődők elé. Nógrádi Gábor: Az áramütés II/2. A nagydarab ember nem káromkodott. Rámosolygott a kesebajszú törzsőrmesterre —, ez a dilinyós, gondolta, még mindig a_ gyilkost keresi, — aztán bólintott. Legyen meg a főtörzs akarata! Nehogy még a végén jelentéseket írogasson! Méghogy képmutató! Bár az lett volna! Akkor nem kellene ilyen koszos konyhákban üldögélnie, halott villanyszerelők körül toporognia. Meg is mondta a pimasz kölykének. Persze ennek mindenre van válasza. Bele is halna, ha hallgatnia kellene. Egy nagy pofonra van szükség ilyenkor, nem vitatkozásra. Na, még ez is! A kis okos! Azt mondja, hogy nemcsak a felfelé tör- leszkedés, hanem az igazság elhallgatása is képmutatás. Vajon ki okította ki ilyen jól? Utána kellene már egyszer nézni, hogy kikkel barátkozik. Mielőtt a saját apja hátába szúrja a kést. Az a szomszédasszony beszélt, aki a baleset időpontjában éppen a konyhában trécselt a feleséggel. Halottról vagy jót, vagy semmit, kérem — harsogta —, de a Laci nagyon rossz ember volt. Már ha ivott. Persze sokszor ivott és akkor jaj volt Ilonkának. De kapott a gyerek is! Mondtam is neki: hagyd ott már! Mit kínlódsz vele? — És ma délelőtt? Mi történt? — Hát... Csak itt a konyhában beszélgettünk az Ilonkával. Egyszer meg halljuk a puffanást. Azt hittem, a gyerek, az csinált valamit. Mert az is olyan kis alamuszi, mint az apja. De nem, mert éppen jött kifelé. Akkor beszaladtunk a szobába, és ott feküdt a Laci. De már nem volt benne élet. — Mennyi ideig beszélgettek körülbelül? — Mennyi ideig? Pontosan tetszik kérdezni? — Nem. Csak úgy nagyjából. — Félóráig. Félóráig biztosan. — Eközben az asszony nem ment be a szobába? — Nem. A Laci jött ki egyszer sörért. De nem is köszönt, mert olyan paraszt volt az. Szegény! — Maga el tudja képzelni, hogy a férfi szerelés közben bedugva hagyta az éjjeli lámpát? Az asszony hallgatott. Izgatottan nézett a másik szemébe, mint aki beszélne is, meg nem is. Kányái félig nyitott ajkai közül kivillantak a sárgás fogak, ő megmondta! Egy villanyszerelő nem tévedhet ekkorát. — Biztosan nem lehet tudni — kezdte a szomszédasz- szony —, mert ugye sört ivott. Bár annyitól? Nemigen. ö nem csinálhatott ilyet, nem, mert azért jó szakember volt. Dehát akkor ki? Mert az Ilonka, az meg aztán biztosan nem ... — Köszönöm — mondta a százados és felállt. — Nagyon hasznos volt, amit elmondott. Köszönöm. Viszontlátásra! Unta már. Unta az egész ügyet. Meg Kányái fontoskodását is. Mit akar? Előléptetést? Gyilkos kell neki mindenáron? Baleset volt. A Jóba Éva illusztrációja villanyszerelő elmélázott. Ugyanúgy, ahogy ő szokott munka közben. Kipróbálta a lámpát, aztán meg elfelejtette kihúzni. A szerencsétlen! — Talán az ujjlenyomatok — kezdte a főtörzsőrmester, de a százados leintette. — Megnyugtatom Kányái, jia erre kíváncsi, hogy a fe- leségéét is rajta fogják találni. Gondolom, alkalmasint, ő is bekapcsolta a lámpát. No, menjünk! A gyerek még mindig hüp- pögött a szoba sarkában, az asszony az injekciótól ká- bultan hevert az ágyon, a lámpát már elvitték a laboratóriumba. A százados felvette a kabátját, szuszogva, nehézkesen összehúzta magán, aztán gombolkozás közben hirtelen elbizonytalanodott, megállt. A kisfiú felhagyott a sírással, és ismét az indiánnal játszadozott. A százados nézte, mintha most vette volna észre először. Kissé széttett lábakkal állt; úgy érezte, innen nem tud elmozdulni többé. Ma este beszél a fiával. Le kell ülni vele. Majd megisznak néhány üveg sört. Eddig nem engedte otthon inni, de ez más. Berúgni nem fognak. Csak beszélgetni. Ahhoz meg kell az ital. Félóra múlva a kapitányság folyosóján összefutott Kányáival. — Főnök! A feleség ujjlenyomatai mellett találtunk valamit! Egy sokkal kisebb kéz nyomát. Egy egészen kicsit. A gyerekét! A százados bólintott, elment Kányái mellett, aztán néhány lépés után megállt, visszafordult. — Na, és? Mit akar ezzel mondani? Mit akar? A főtörzsőrmester felhúzta a vállát, de nem szólt. Végül is nem az felelőssége. (Vége) Pierre Székely békeemlékműve Június 14-én felavatták, a fővárosban, a Nagyvárad téren Pierre Székelynek, a Franciaországban élő magyar származású szobrászművésznek monumentális békeemlékművét. A hatvan évvel ezelőtt Budapesten született kiváló művészt, aki munkásságával tevékenyen hozzájárult a magyar—francia együttműködés előmozdításához, a Magyar Népköztársaság Zászlórendjével tüntette ki az Elnöki Tanács, Székely az a fajta alkotó, aki mindig több irányban keresi a kifejezés lehetőségeit, a kor művészeti törekvéseivel szinkronban. A grafika, a festészet, a szobrászat és az építészet ma egyaránt foglalkoztatja az alkotótevékenysége teljében lévő művészt. Tanulmányait az egykori Atelier művésziekolá- ban Dallós Hannánál végezte. A történelem vihara hamar megismertette vele a társadalmi igazságtalanságokat, az üldözöttek vigasztalan sorsát. 'Mégsem esett kétségbe. A kilátástalanság, a bizonytalan jövő, a túlélés reménye, erői összpontosítására késztette. Az élete központját adó kőfaragással éppen a negyvenes években, a munkatábor idegtépő zaklatottságai közepette ismerkedett meg. A szenvedések elmúltával a kor nyomásától felszabadulva, a második világháború vége óta fogadott hazájában, Franciaországban él, ahol azonnal magával ragadta a háború utáni évek nagy művészeti fellendülése, amelynek rövid idő múltán nemcsak résztvevője, hanem egyik formálója is lett. Tevékeny művész, alkotó- munkásságának rangját nemcsak a legnagyobb francia múzeumokban, a Musée National d’Airt Moderne Centre Pompidou, a reimsi, az amiensi és a világ számos nemzetközi hírű gyűjteményébe került alkotásai, hanem előkelő művészeti 'kitüntetések is hírül adják.. A hatvanas években érdeklődése az építészet felé fordult; Valenciennes-ben egy, a modem építészetben úttörő jelentőségű templom és kolostoregyüttest, valamint Dél - Franciaországban egy üdülőfalut épített, korszerű formai és technológiai megoldásokkal. A Nagyvárad téren felállított, konstruktív formaadá- sú, széttárt karú madár- szimbóluma alkotói munkásságának legjobb tulajdonságait, a jelképteremtő erőt, a drámai lendületet és a monumentalitást hangsúlyozza. Talapzata is jelképes, a földgömböt példázza, gránitkockáin a világ népeinek „Béke” felirataival, melyeknek sorát Kádár János és a francia államelnök kőbe vésett kézjegye nyitja meg. Egyedi technikával, robbantásos kőrepesztéssel készült, amely a felületeknek dinamikus feszültségét fokozza. Az emlékmű személyes élményben gyökerező, ma is nagyon időszerű megtestesített gigantikus kiáltás, mely arra int bennünket, ne engedjük, hogy az egész Föld Hirosima vagy Coventry sorsára jusson. Brestyánszky Ilona Negyedszázada a pódiumon A legkisebb magyar fúvósok az NSZK-ban A Német Szövetségi Köztársaságban vendégszerepei az országos hírű pécsi út- törőzenékar, amelyet a Stuttgart melletti Welzheim város jubiláló zenekara hívott meg. A legkisebb magyar fúvósok — negyvenkét lány és fiú — szerdán indultak el az egyhetes nyugat-európai turnéjukra. Ez a nyolcadik külföldi vendégszereplése a gyárvárosi általános iskola gyermekzenekarának, amely az idén ünnepli alapításának negyedszázados évfordulóját. Az együttes legutóbbi országos úttörő fúvószenekari fesztiválon kiváló minősítést kapott, s eredményes munkája elismeréséül a Pro űrbe Pécs emlékéremmel tüntették ki. A kis muzsikusok — Auth Vilmos karnagy vezetésével — mai magyar szerzők műveit, továbbá történelmi indulókat és szórakoztató zeneszámokat játszanak az NSZK- beli fellépéseiken. (MTI)
