Népújság, 1983. május (34. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-12 / 111. szám

NÉPÚJSÁG, 1983. május 12., csütörtök A jövőben is halomra dőlnek az emberiség létét fenyegető háborús tervek Gribkov hadseregtábornok interjúja A Varsói Szerződés jelen­tőségéről, a szervezet műkö­déséről adott interjút a TASZSZ-nak Anatoli) Grib­kov hadseregtábomok, a Varsói Szerződés egyesített fegyveres erői törzsének fő­nöke a VSZ megalakulásá­nak közelgő 28. évfordulója alkalmából. A szerdán közzétett inter­júban Gribkov rámutatott; a Varsói Szerződés 1955. május 14-én történt megala­kulása objektív történelmi szükségszerűség volt, válasz az imperializmusnak a szo­cialista országok ellen foly­tatott veszélyes háborús ké­szülődéseire. Az évek azóta az Egyesült Államok és egy sor NATO-tagország agresz- szív törekvései elleni harc­ban teltek, s az imperialis­ta körök törekvései mindig megfelelő ellenállásra talál­tak. Halomra dőltek az egés7 emberiség létét fenyegető háborús tervek, s ez így lesz a jövőben is — mondotta Gribkov. A szocialista közösség ka­tonai-politikai szövetsége­ként a Varsói Szerződés 'a béke megőrzésére, a nem­zetközi politikai légkör ja­vítására, a fegyverkezési hajsza csökkentésére irá­nyuló kezdeményezések köz­pontja. Ezt bizonyítják a Ju­rij Andropov előterjesztette békekezdeményezések, s a Varsói Szerződés politikai ta­nácskozó testületének prágai tanácskozásán született ja­vaslatok is, amelyek — akárcsak a szocialista közös­ség egyes tagállamainak párt- és kormánydokumen­tumaiban megfogalmazottak — valós alternatívát nyúj­tanak a fegyverkezés foko­zásával szemben, az Egyesült Államok és szövetségesei ál­tal folytatott háborús készü­lődéssel szemben. Ugyanakkor a Varsói Szerződés tagállamai nem hagyhatják figyelmen kívül, hogy az imperialisták „ke­resztes hadjáratot” hirdettek a kommunizmus ellen. s terveket szőnek a szocializ­mus, mint rendszer megsem­misítésére. Mint arra Jurij Andropov, az SZKP KB fő­titkára is rámutatott, ezek a törekvések arra kényszerítik a Varsói Szerződés tagálla­mait, hogy együttesen gon­doskodjanak a szükséges szintű védelmi készség fenntartásáról. Ezért a Var­sói Szerződés tagállamainak kommunista és munkáspárt­jai, kormányai népeik ba­rátságára és hatalmas, dina­mikus katonai-gazdasági és tudományos-műszaki poten­ciáljukra támaszkodva meg­teszik az intézkedéseket a bármiféle, bárhonnan kiin­duló agresszió elhárításához szükséges készség fokozásá­ra. A Varsói Szerződés egye­sített fegyveres erői a leg­újabb fegyverekkel és ha­ditechnikával, korszerű szer­vezettséggel, magas szinten képzett személyi állomány­nyal rendelkeznek — azaz mindazzal, ami a rájuk há­ruló feladatok sikeres ellá­tásához szükséges. Interjúja végén Gribkov hadseregtábomok hangsú­lyozta, hogy a Varsói Szer­ződés hadseregei különösen nagy figyelmet fordítanak harci képességük, felkészült­ségük javítására. Ebben ki­emelkedő szerepet játszanak a Szövetség, Fegyverbarát­ság, Barátság és Pajzs elne­vezésű, közös hadgyakorla­tok. Végezetül Gribkov hadse­regtábomok. a Varsói Szer­ződés egyesített fegyveres erői törzsének főnöke rámu­tatott: a testvéri szocialista országok hadseregei senkit nem fenyegetnek. Ugyanak­kor egységes csatasorban, magas fokú harckészültség­ben teljesítik történelmi missziójukat: a szocializmus vívmányainak megvédelme- zését. Púja Frigyes befejezte belgiumi látugatását Púja Frigyes külügymi­niszter szerdán kollégájával, Leo Tindemans belga kül­ügyminiszterrel folytatott tárgyalásaival és két jogi megállapodás aláírásával befejezte hivatalos belgiumi látogatását. A külügyminisztert dél­előtt a királyi palotában fo­gadta Baudouin belga ural­kodó. Ezt követően az Eg­mont palotában találkozott Tindemansszal, aki ebédet adott tiszteletére. Délután a tárgyalások végeztével a két miniszter kiadatási és köl­csönös jogsegély-egyezményt írt alá a két ország között büntetőjogi téren, és egy másik egyezményt a polgá­ri eljárásjog alkalmazásá­nak elősegítésére. Szaporodik az amerikai kémszervezetek amúgy is né­pes „családja”. Mint egy saj­tójelentésből kiderül, az ame­rikai hadügyminisztérium 1980-ban olyan titokban ál­lította fel különleges hírszer­ző osztályát, hogy körülbelül egy évig sem a kongresszus, sem a hírszerző szolgálatokat felügyelő CIA nem tudott róla. A The Washington Post szerdái beszámolója szerint a Pentagon egyszerűen elége­detlen volt a CIA, valamint a Védelmi Hírszerző Hivatal (DIA) és a többi hivatásos kémszervezet működésével és a kongresszus törvényes fel­hatalmazása nélkül létre­hozta a magáét. A kongresz- szust és a társszervezeteket utólag tájékoztatták a hír­szerző osztály létezéséről, A magyar—belga politi­kai, gazdasági és kulturális kapcsolatok felhőtlenek, semmiféle probléma nem terheli őket — állapították meg. Talán kissé „túlságo­san is nyugodtak” — jegyez­te meg az ebéden elhangzott pohárköszöntőjében Leo Tindemans, élénkebb cse­rék, kölcsönös utazások igé­nyére célozva. „A kis országok sokat te­hetnek a nemzetközi légkör javításáért, a kölcsönös jobb megértésért, aminek külö­nösen manapság, a kelet— nyugati feszültség fokozódá­sának idején van jelentősé­ge” — emelték ki mindket­ten. amely az eltelt három évben igen élénk tevékenységet fej­tett ki és fejt ki ma is a vi­lág különböző pontjain. Salvadorban például a Pentagon kémosztálya az 1982-es választások előtt kez­dett tevékenykedni, s ügy­nökei ma is jelen vannak. Nem tudni azonban, hogy azonosak-e az 55 amerikai katonai tanácsadó valame­lyikével, vagy teljesen ille­gálisan tartózkodnak a kö­zép-amerikai országban. A Pentagon-hírszerzés Nicara­guában is aktív, természete­sen a kormányellenes láza­dók oldalán. A szervezet központja egyes feltételezések szerint Fort Braggban, a hadsereg különleges terrorizmuselle­nes alakulatainak kiképzőhe­lyén van. Thatcher—Muldoon találkozó Robert Muldoon új-zélan- di miniszterelnök — aki csü­törtökön hivatalos látogatás­ra Magyarországra indul — szerdán Londonban rövid ta­lálkozót tartott kollégájával, Margaret Thatcherrel. A mi­niszterelnökség tájékoztatása szerint az eszmecserén a párizsi OECD-értekezletről, a Közel-Keletről és a Közös Piacról volt szó. Távoli partnerünk: Új-Zéland Gejzírek, idilli tájak, zöl­dellő, békés rétek, legelő juhnyájak, a címerben • is szereplő kedves kis madár, a kivi — talán ez a néhány dolog eszébe jut egy átlag­embernek, ha Űj-Zélandról kérdezik. A hazánknál mint­egy háromszor nagyobb, ám alig 3,2 milliós lakosságú ál­lam — Magyarországról nézve — a Föld legtávolabbi részén terül el, s valószínű­leg jórészt ez az irdatlan földrajzi távolság magyaráz­za a viszonylagos ismeret­lenséget. Az országaink kö­zötti kereskedelmi és poli­tikai kapcsolat azonban —, ha lassan is — már bővül. (Nagy jelentőségű például a Ganz-Mávag tavalyi ,motor- vonat-szállítási üzlete és a Tannimpexen keresztül el­adott bőrkikészítési szabada­lom.) Az Ausztráliától keletre fekvő szigetország őslakói a polinéz származású maorik. A brit gyarmatosítás után az állam végigjárta a politikai önállósodás lépcsőfokait, ám napjainkban is tagja maradt a nemzetközösségnek. Ál­lamformája ma is alkotmá­nyos monarchia: II. Erzsé­bet királynőt Wellingtonban, a fővárosban a jobbára for­mális ^szerepet játszó főkor­mányzó képviseli. A politi­kai felépítés, s a pártrend­szer szintén a brit örökséget idézi. Űj-Zéland még a világ­sajtó hasábjain is ritkán, A Siófoki városi Tanács és a Somogy megyei ZÖLDÉRT Vállalat siófoki kirendeltsége melletti területen 1983. május 15-től, megnyitja a budapesti Bosnyák téri piachoz hasonló NAGYBANI ZÖLDSÉG-GYÜMÖLCS PIACAIT. Nyitva tartás; hétfő, szerda, péntek 15—24 óráig. VÁRJUK AZ ELADÓKAT ÉS VEVŐKET. Titkos hírszerző osztály a Pentagonban BÉCS Szerdán délután lezárul­tak Becsben az április 24-i választások után beindult kormányalakítási tárgyalá­sok. A formális érintkezések mellett koalíciós szándékú megbeszélések csupán a szo­cialista párt és a korábban ellenzékben lévő Szabadság Párt között bontakoztak ki. A szerdai záróülést követően a küldöttségek képviselői — dr. Norbert Steger és Heinz Fischer közölték: megálla­podás született a két párt kormányszövetségéről. A kétpárti kabinetben bécsi előrejelzések szerint tizen­egy szocialista és három Szabadság párti miniszter foglal majd helyet. CASTEAU Hat ország részvételével NATO-hadgyakorlatot tarta­nak május 16. és 27. között Dél-Európában — jelentette be az észak-atlanti szerződés európai legfelsőbb parancs­noksága. A „Távoli dobsizó ’83” fedőnevű gyakorlaton amerikai, brit, francia, kana­dai, olasz, török haditenge­részeti és légi egységek vesz­nek részt. LONDONDERRY Kedden este Londonderry katolikusok lakta negyedé­ben az IRA fegyveresei be­törtek egy lakásba, és meg­ölték egy brit katona felesé­gét, aki testével próbálta megvédeni férjét a két be­hatoló álarcos terrorista elől. A terroristák lövéseikkel megsebesítették a brit kato­nát és az asszony testvérét is. PÁRIZS Franciaországban folyta­tódnak a diáktüntetések a tervezett egyetemi reform ellen. Az előző napokon Pá­rizsban és több vidéki vá­rosban voltak kisebb tünte­tések, szerdán pedig Cannes- ban került sor egy nagyobb tüntetésre. Párizsban szerdán az elitképző főiskolák, az úgynevezett „nagy iskolák” hallgatói tüntettek. Az ellen tiltakoztak, hogy a reform szorosabb kapcsolatot akar teremteni a különleges stá­tust élvező elitképző főisko­lák és a felsőoktatás általá­nos szervezete között. ( Külpolitikai kommentárunk ) Kampány a ködös Albionban ÍGY VAGY ÜGY, alig két nappal a kormányfői bejelentés után, már teljes választási lázban ég Ang­lia. Túl a voksolás tényén, arról kezdődött a meditá­ció, hogy Margaret Thatcher képviselje-e a sziget- országot a fontos hazai esemény napjához, június 9- hez közel eső két tőkés csúcstalálkozón Williams- burgban és Stuttgartban. Igaz, a hagyománytisztelő országban az egyik leg­régibb politikai szokás éppen az az előny, hogy — bi­zonyos elemi időhatárok között, a mandátum négy­esztendős — a hivatalban levő kormányfő szabhatja meg a választások időpontját. Hatalmas adu ez az uralmon levő párt kezében, hiszen nemegyszer elő­fordult már, hogy éppen ez a lehetőség döntötte el a választások sorsát. Nos, csaknem biztosra vehető, hogy ezúttal is így történik. Ügy tűnik, hogy ezúttal a nagy meglepetések el­maradnak és — jórészt éppen az időpont miatt — diadalmaskodik a papírforma. A papírforma pedig az, hogy Margaret Thatcher konzervatív pártja utca­hosszal nyeri az 1983-as általános választásokat. De azért, biztos, ami biztos, hívei nem szeretnék, hogy Thatcher asszony éppen a választási finisben legyen távol hazájától. VAJON MIÉRT ÉRT EGYET csaknem minden megfigyelő abban, egy valószínűleg izgalommentes voksolás után a konzervatívok tovább növelik most is masszív többségüket? Az okok a következők: 1. A falklandi diadalt követő nemzeti eufória óhatatlanul csökkent ugyan, de még lehet rá építeni. Akkor is, ha ismét a meglehetősen prózai, a munkanélküliség és az infláció mutatószámaival megtűzdelt valóság ke­rült előtérbe. 2. A legutóbbi felmérések, sőt, pót- és próbaválasztások meggyőzték a miniszterelnököt ar­ról, hogy a Munkáspárttal szemben a konzervatívok előnye újra országosan növekvőben van. De miért? 3. Egyrészt azért, mert mind maga az ellenzéki főerő, a Munkáspárt, mind annak vezetése nélkülözi az elő­retörés legfontosabb feltételeit, az egységet és a vonzó programot. 4. A másik — és fontosabb — ok, hogy a konzervatívok ugyanúgy kihasználhatják a gazda­sági fellendülés első, mégoly bágyadt jeleit is, mint^ ahogyan azt a Német Szövetségi Köztársaságba^ Kohlék tették. Magyarul: elhitetik a választókkal — és nem is alaptalanul —, hogy a tőke csak egy szá­mára megbízható politikai vezetés birtokában haj­landó megteremteni a fellendülés egyik legfőbb fel­tételét, a valóban nagy beruházási tevékenységet. A KÉP ÖSSZEÁLLT és Thatcher asszony — kül­földi kötelezettségeit sutba dobva — döntött. Harmat Endre Az ásványkincsekben viszonylag szegény, kő- olajbehozatalra szoruló szigetországban igye­keznek alternatív energiaforrásokat is fel­használni. Képünkön: hármas csővezeték viszi a forró gőzt a Wairakei-völgyből egy hévi­zekre telepített erőműbe Robert Muldoon új-zélandi miniszterelnök az utolsó választásokon aratott győzelmét ün­nepli (balra) többnyire csak a három­évenként esedékes választá­sok körül szerepel. Igaz, a legutóbbi voksoláskor meg­lehetős figyelmet keltett, hogy a Robert Muldoon ve­zette, 1975 óta kormányzó polgári-konzervatív Nemzeti Párt helyzete megingott, s végül csak egy hajszállal, mindössze egyetlen mandá­tummal őrizte meg abszo­lút többségét. Megnőtt be­folyással a mérleg nyelvé­nek szerepére törekszik ugyanakkor a „harmadik­utas” Szocialista Hitelpárt. Az ellenzék fő erejét tovább­ra is a szociáldemokrata jel­legű Munkáspárt alkotja; utolsó kormányát 1975-ben az olajválság sodorta el. A Labour Pártot elhúzódó bel­harcai ugyan meggyengítik, viszont Muldoonék helyzete sem könnyű: ellene dolgoz­nak a gazdasági nehézségek, a kétszámjegyűre ugrott inf­láció, a tavaly hét százalék körülire nőtt munkanélküli­ség, a fejlődés évek óta tartó megtorpanása. A mezőgaz­dasági exportjára támasz­kodó szigetországban ezzel szemben sikerként könyvel­hetik el, hogy sikerült új piacokat meghódítani a ha­gyományos vevők, így az EGK-taggá vált Nagy-Bri- tannia helyett, elsősorban a Közel-Keleten, Japánban, Dél-Ázsiában és az USA- ban. A gazdaság fő ága egyébként ma is az állat- tenyésztés — az országban 60 millió juh és tízmillió szarvasmarha van! — illetve az erre alapozott gyapjú- és élelmiszer-termelés. Az időnként heves belpo­litikai viták ellenére a pár­tok között igazán éles kü­lönbség lényegében nincs. A Nemzeti Párt vezetősége az ütemes gazdaságfejlődés és a hazai iparvédelem híve. A Munkáspárt inkább a kis- és középméretű vállalatok fejlesztését támogatja, a Szo­ciális Hitelpárt pedig első­sorban a kisvállalkozókat, s a mezőgazdasági kistermelő­ket képviseli. Külpolitikai kérdésekben a Munkáspárt az elzárkózóbb, legyen szó akár az Egyesült Államok­kal fenntartott szövetségről, akár az Ausztráliával való gazdasági együttműködés erősítéséről. — szg —

Next

/
Thumbnails
Contents