Népújság, 1983. május (34. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-10 / 109. szám

NÉPÚJSÁG, 1983. május 10., kedd 3 A vezetés gyakorlata A vezetés elméletével számos tanulmány, tankönyv foglalkozik. A vezetés tudományát világszerte elismerik, megtaníthatónak, elsajátíthatónak tartják, bár a sze­mélyes tulajdonságokat mind határozottabban hangsú­lyozzák. Eltelt 1983 első négy hó­napja. üzemeink, vállala­taink a változó közgazda- sági környezetben dolgoz­nak és termékeiket szigo­rúbb piaci értékítélet mel­lett értékesítik. Januártól áprilisig több helyen a megyében hozzáláttak a termékszerkezet további korszerűsítéséhez. A szer­vezésben, az új módszerek bevezetésében is vannak eredmények, összességében ezekről számolunk be né­hány példán keresztül ösz- szeállitásunkban. A Finommechanikai Vállalat újdonsága a kórházi intenzív és traumatológiai ágy. Akik bemutatják: Antal István és Gál István Kompresszorokhoz gyártanak öntvényeket az egri Finomszerelvénygyárnak az egri vasön­tödében. Zagyva Lajosné csomagolásra készíti elő a terméket (Fotó: Szántó György; KANALAK FÖLDMUNKAGÉPEKHEZ AZ OLASZ FIATNAK - ORVOSI BÚTOROK TŐKÉS EXPORTRA - KORSZERŰBB FELÜLETKEZELÉS - ÚJ TERMÉKEK AZ EGRI ÖNTÖDÉBŐL Az első négy hónap ... A vezetésre születni kell! Ez a megállapítás így össze­gezve nem helytálló, noha az öröklött vagy szerzett, — a vezetésben jól haszno­sítható — egyéni tulajdon­ságok alkalmassá, vagy al­kalmatlanná tehetnek bárkit a vezetői munkára. Az iskolai közösség az em­ber életében a legközelebbi hely és lehetőség arra, hogy kiválasztódjanak a vezetői egyéniségek. Az ifjúsági szervezetekben betöltött tisztségek, az ottani szerep­lések alakítják, formálják vezetővé a fiatalt, vagy ép­pen minősítik alkalmatlanná. Az irányítók, a jó szervezők, a vállalkozó szelleműek ezekben a közösségekben vi­szonylag gyorsan a felszínre kerülnek. A fiatalok e kö­zösségekben általában őszin­tén, bátran nyilatkoznak és a következményektől való „fé­lelem” nélkül mondanak vé­leményt a KlSZ-tdtkárról, az őrsvezetőről, a dáiktanács elnökéről és másokról. Meglepő, sokszor megnye­rő az a nyílt, kendőzé6 nél­küli véleménynyilvánítás, ahogyan a fiatalok az önmaguk által választott vezetőkről beszélnek, nyilat­koznak. Felnőtteknek is pél­dát mutató ez az őszinte hang, körülírások nélküli jellemzés. Ezekben a közös­ségekben gyorsan eldől, hogy az illető alkalmas-e a veze­tésre vagy sem! A legrit­kább esetben fordul elő, hogy valahol újraválaszta­nának egy fiatalt csak azért, mert tavaly is ő volt ezen a poszton. A bátor, kritikus szellem az említett közösségekben alakítja a vezetőt, esetenként billenti a mérleg nyelvét egyik, vagy másik irányba. Más kérdés, hogy a diák, a katona, az ifjúmunkás a megszerzett és elismert ve­zetői képességeit miként és hogyan „mentheti át”, illet­ve hasznosíthatja majd az életben, a különböző munka­helyeken. — Számon tartjuk-e kellő­képpen a jövő vezetőit? Az elvégzett iskoláról a diákok bizonyítványt kap­nak! Az érettségi bizonyít­ványokból, a diplomákból sok mindent megtudunk. Az érdemjegyek is önmagukért beszélnek! Ám a jó vezetői egyéniségek minősítése el­marad. A jó KlSZ-íitkánt, ha végez az egyetemen, fő­iskolán vagy középiskolá­ban, — legfeljebb sajnálják, ha elmegy. Nincs a diplomá­ban rubrika arra, hogy e címen beírjuk neki a jelest. Pedig nagyon kellene! Vi­gyék csak a fiatalok tovább magukkal a vezetési gyakor­latból szerzett ötösüket! Vál­lalkozzanak, irányítsanak, vezessenek az életben is. Folytassák bátran azt, amit elkezdtek, ha arra lehetőség kínálkozik. Az ajánlás pe­dig semmiképpen ne marad­jon el! A közélet demokratizmusa napirenden lévő kérdés. Szé­les körben vitatkozunk a választási rendszerünk de­mokratizmusán, továbbfej­lesztésén. Sok emberre, sok vezetésre alkalmas egyéni­ségre van szükség, akik kö­zül majd választani lehet az iparban, a mezőgazdaságban, a közhivatalokban és az in­tézményekben egyaránt. Mi a mérce? 'Az eredményesen végzett vezetői munka! Ehhez kell felnőniük, erre kell alkal­massá válniuk, akiket bri­gádvezetőnek, igazgatónak, tsz-elnöknek, köztisztviselő­nek választanak. Az elmélet és a gyakorlat, vagyis a mindennapok való­sága között néha látszólagos ellentmondás tapasztalható. Előfordulhat, hogy a köve­telményeknek — ahogyan mondani szokás — „papír­forma szerint” valaki meg­felel, ám a gyakorlat, az élet mást bizonyít. Nem elég a hármas köve­telmény? De igen! Körültekintő elő­relátás, alapos ismeret- anyagra, helyes, bölcs dönté­sekre van viszont szükség ahhoz, hogy az előlegezett bizalom kamatozhasson. Le­het valaki híres tudós, .be­szélhet öt nyelven, szakmá­jában elismert egyéniség mégis nagy baj származna abból, ha az ő kezébe adánk az intézet vezetését, irányí­tását. Egy igazgató dicsérte a mérnököt: Nagyszerű em­ber/ Okos, értelmes, előre­látó. Gyorsan tud alkalmaz­kodni a változó gazdasági helyzethez... — Szóval csupa jó? — Csak emberek irányítá­sát nem szabad rábízni! 0 ugyanis olyan „tudós” típus. Nem vezetőnek való! Egy jó brigádvezető lehet jó tsz-elnök. De nem biztos, hogy azzá válik. Nagy neki a cipő! — szokás mondani az utóbbi esetben tréfásan. Ez pedig baj, hiszen a tehetségen és az erőn felül kapott és vál­lalt vezetői munka számta­lan konfliktushoz, nemegy­szer egyéni tragédiához is vezethet. Napjainkban óriási fele­lősség és feladat a személy­zeti és kádermunka helyes értelmezése és alkalmazása. Bölcs és helyes eljárás a a 'kollektívákra, több ember­re bízni a választás jogát, a döntésit Manapság széles körben gyakorlatunkká vált a veze­tők meghatározott időre szó­ló megbízása, igazgatók, fő­orvosok, köztisztviselők ilyen formán történő kinevezése. Példával lehet bizonyítani, hogy bevált a gyakorlat, mivel az így választott veze­tők nagy többsége megfelel a bizalomnak, az elvárások­nak. A dolgozók, a beosztottak becsülik, elismerik a határo­zott, rendet, fegyelmet köve­telő, példát mutató vezetőt. Az emberséget, a törődést, a figyelmességet pedig külön is a javára írják. A vezetői gyakorlatban helytálló, hogy csakis az eredményesen és sikeresen végzett munka számíthat kedvező megíté­lésre. Lényeges és fontos kérdés a választott és kinevezett vezetőink megbecsülése! A legtöbb ember tudja, hogy manapság vezetőnek lenni, a közösség szolgálatát vállalni óriási feladat, rendkívüli erőfeszítésit, nagy felelőssé­get igényel. Tisztelet azok­nak, akik — alkalmasságuk tudatában — vállalkoznak! Sikeresen dolgozni viszont csak akkor képesek, ha ma­guk mögött érzik azokat, akiket vezetnek, irányítanak. Helyes lenne, ha a vezetők sűrű bírálata mellé szóhasz­nálatunkban és gyakorlatunk­ban a jó 'Vezetők védelme, megbecsülése, kiérdemelt tisztelete is bekerülne. En­nek nemcsak a vezetők, de a társadalom is hasznát lát­ná. .. Szalay István A Mátraalji Szénbányák Vállalat kollektívája az el­múlt négy hónapban jelen­tős sikereket ért el. Győry Sándor vezérigazgató erről számolt be: — Bár a széntermelésben a tervezett mennyiségtől el­térően van lemaradásunk, meddőből viszont többet termeltünk ki. Szénből 55 ezer tonnát, műszaki gondok miatt nem tudott átvenni a visontai Gagarin Hőerőmű. Emiatt egy hete nagy gé­peinket leállítottuk és meg­kezdtük a karbantartásokat. Meddőből a tervezett 13 mil­lió 250 ezer köbméter helyett az esztendő első négy hó­napjában 18 millió 347 ezer köbmétert termeltünk ki. Emellett a Thorez Bánya­üzemben saját beruházás­ként folytattuk a szállító berendezések gyártását 70 millió forint értékben. Meg­kezdtük az előkészületeket az olasz Fiat-cég földmun­kagépeihez szükséges kana­lak gyártására is, az első negyvenötöt június végén küldjük el Olaszországba. Év végéig egyébként kétszá­zat készítünk exportra. Vál­lalatunk ebben az évben is részt vesz a Minisztertanács által meghirdetett eocén­programban. Ennek részeként Márkushegyen aknatornyot, Nagyegyházán pedig szén­szállító beredezést készítet­tünk és szereltünk fel. Dol­gozunk a paksi atomerőmű­nek is, az elmúlt négy hó­napban 1400 tonna cellát ké­«, A kétezer lelkes Átány tanácselnöke Juhász Károly, keserűséggel kezdi hétfői beszélgetésünket. Ami bánt­ja: itt is, ott is kedvező ada­tokat hall, olvas a népsza­porulatról, náluk viszont évről évre csökken a lakos­ság száma. Tíz-tizenöt esz­tendővel ezelőtt még három­ezren lakták az országszerte ritkaságszámba menő „bel- telkes” települést, de a kör­nyező, iparilag fejlettebb városok, nagyközségek, igen­csak „elszívják” a munkás­embereket. A héten is a BUBIV egri gyárától érkez­nek vendégek, hogy munka­erőt toborozzanak. És vajmi kevés a remény, hogy a ta­nácsiak a tárgyalást kedvező mederbe tudják terelni. Fel­ötlött bennük ugyanis a gon­dolat, miszerint a BUBIV nem innen fuvaroztatná a munkásokat, hanem Átány- ban létesítene valamilyen kis üzemet. Később a „bel- telkes” települési szerkezet nehéz örökségére terelődik a szó. — Kacskaringósak, keske­nyek az utcáink, sokáig nem szítettünk hatvanmillió fo­rintért. Közreműködünk az országos földgázvezeték építésében. így áprilisban tettük meg az előkészülete­ket Mátraderecske és Ho- mokterenye között a Í2 kilo­méter hosszú szakasz készí­tésére. Százhalombatta és Ferihegy között negyven kilométer hosszúságú kero­zin-vezetéket létesítünk, Algyő és Ullés között gáz, Battonyán pedig gázkút be­kötő szakaszt, illetve ge­rincvezetéket építünk folya­matos munkával. Az esztendő első négy hó­napjában 1670 tonna önt­vényt készítettek az Öntö­dei Vállalat egri vasöntödé­jében. Termelési értékük 44 millió 300 ezer, nyereségük nyolcmillió 800 ezer forint volt. Sós István igazgató ezt méltatja: — 1983-ban hozzáláttunk a termelési szerkezet kor­szerűsítéséhez. A korábban gyártott féktuskókhoz szük­séges öntvények csökkenté­se mellett ebben az évben új termékekkel jelentünk meg a piacokon. Arra törek­szünk, hogy az igényesebb, nagyobb használati érékeket képviselő cikkeket készít­sünk. így született meg a Metalloglobus által forga­lomba hozott műanyag csö­vekhez szükséges öntöttvas kapcsolóidomok gyártása, melyekkel nyugatnémet im­portot helyettesítünk. Aztán az Ipari Szerelvény- és Gép­is kísérleteztek kellő burko­lásukkal, járdaépítéssel. In­nen adódik, hogy utaink egy- hatodán épült makadám mindmáig — mondja Juhász Károly. — Az idén azért valamelyest előbbre lépünk. Saját erőből, továbbá a me­gyei tanács támogatásával burkolatot kap a Szabadság út. Kivitelezőnk a hevesi kommunális üzem lesz, amellyel Urbán Zoltán já­rási útfelügyelő már meg is kötötte a szerződést, éspedig nyár végi átadással. Ennél jobban állunk ivóvíz dolgá­ban! Az 1972-ben alakult társulat ugyanis kutat fúra- tott, szivattyútelepet létesí­tett, yalamint hat kilomé­ternyi gerincvezetéket fek­tetett le, közkifolyókkal. Am az így létesített vízhálózat nem terjed ki az egész fa­lura, ezért mi a korábban be nem szedett társulati pénzeszköz felhasználása, il­letve közműfejlesztési hozzá­járulás kivetése révén most tovább visszük a vizet a Re­ménység, az Árpád és a Vö­rösmarty utcákba. Segítsé­günkre lesz ebben a vízmű vállalat hevesi üzemegységé­gyárnak szelepek öntvényeit és tartozékait készítjük. Új­donságaink közé tartoznak a Diósgyőri Gépgyár megren­delésére gyártott szivattyú- öntvények, valamint a Mis­kolci MEZŐGÉP Vállalat­nak készített búvárszivaty- tyú-öntvények is. Eredmé­nyes a kapcsolatunk a Cse­pel Autógyár Eg:i Gyárával, melynek a sebességváltók gyártásához szükséges önt­vényeket mi biztosítjuk. Üj partneri kapcsolatot alakí­tottunk ki a Finomszerel- vénygyárral is: a hűtőgép- kompresszorokhoz szükséges öntvényeket itt készítjük, és rendszeresen szállítjuk. A .tavalyi év első négy hónapjában hárommillió fo­rint tőkés exportot bonyolí­tott le a Heves megyei Fi­nommechanikai Vállalat. Ez­zel szemben az idén az első négy hónapban 15,5 millió forintra nőtt ez a tevékeny­ségük. Dr. Gál János fő­könyvelőtől megtudtuk, hogy időarányosan túlteljesítették árutermelésüket, és szolgál­tatási tervüket januártól áp­rilisig. Gondok viszont akadnak az anyagellátásban, miután a hiánycikkek közé tartoznak a hegesztett csö­vek, valamint a zárt szerel­vények, amelyek az orvosi bútorgyártáshoz szükségesek. Ez pedig a következő he­tekben, hónapokban hátrál­tathatja a vállalat tőkés ex­portját. A Medicorral együttmű­ködve Nigériába szállítottak nek vezetője, Marsi József, aki társadalmi munkában készíti el a kiviteli tervet. Arról is tájékoztatott ben­nünket az átányi tanácsel­nök, hogy a falubeliek nem­igen tüntetik ki magukat a különböző társadalmi mun­kaakciókban. Évente száz­ezer forintja van például a tanácsnak járdaépítésre, amit jól lehetne kamatoztatni, ha csak cementre, homokra köl­tik a pénzt, a tükörásást és betonozást pedig egy-egy házcsoport lakói végzik el, mint tették a Kossuth úton. Most vasárnap az Egri úton fogott össze több család, hogy Kálosi Elemér szervező- készsége és Madarász József szakmai irányítása révén járdát építsen az újtelepi útkereszteződésig. De ez vajmi kevés! Ügy tűnik, a rendelkezésünkre álló anya­giakat nem tudjuk az idén sem felhasználni. Nem akar elmozdulni a holtpontról a jó esztendeje leállt kisven­déglő-építés sem, amihez a helyi tanács adott három- százezer forintot a Heves és Vidéke Áfésznek. A „fogyasz­tásiak” csak új és új határ­komplett kórházi berende­zések részeiként fémbútoro­kat. Üjabb termékeik közül nemrég Budapesten az Or­vosi Műszerkereskedelmi Vállalat szervezésében ki­állították a kórházi inten­zív és traumatológiai ágya­kat, valamint műszeraszta­lokat. Ezek iránt is nagy az érdeklődés, ezért újabb pia­cok kötésére folytatnak tár­gyalásokat. — Az év első négy hó­napjában tovább szűkül a tőkés piaci értékesítés lehe­tősége, mondta Barta Sán­dor, a BUBIV egri Gyárá­nak főmérnöke. — Annak ellenére, hogy szervezetten dolgoztunk, nem sikerült teljes egészében teljesíte­nünk időarányos exportter­vünket. Ezért minden erőn­ket arra fordítjuk, hogy újabb piacokat keressünk termékeinknek. Nagyok a követelmények, minőségben és szállítási határidőben is, amelyeknek igyekszünk ele­get tenni. Komoly versenyt folytatunk a nemzetközi bú­torpiacon, miután sok az el­adó és kevés a vevő! Már az elmúlt évben szerződést kötöttünk székek és asztalok amerikai exportjára, ezt eb­ben az évben tovább foly­tatjuk. Termékeink minősé­gének fokozására idén fej- kezelés korszerűsítésére, szá rító alagutas rendszert ala­kítunk ki. amitől sokat vá­runk! időket mondanak, a felfutó falak tető nélkül árválkod­nak, érdemleges munka nem folyik az épületen. Holott nagy szükség lenne a meleg­konyhás vendéglőre, mert az iskolai napközi és az öregek otthonának ebédellátása mind több gondot jelent. — Hogy mégse legyen annyira rossz kicsengése en­nek a disputának, hadd mondjam el: épp a napok­ban kaptuk meg a megyei tanács értesítését, miszerint hatszázezer forint támogatást adnák a korszerűtlen, túlzsú­folt óvoda helyrepofozásá- hoz, kibővítéséhez. Ha ehhez hozzátesszük a magunk há­romszázezer forintját, dr. Ki­rály Lajos tervezőnk szerint megolldható a feladat. Egyéb­ként épp a gyermekvédelem helyzete szerepel most csü­törtöki vb-ülésünk program­ján is, amelynek számadását Orbán Károlyné készítette el. Hogy miben nem vitáz­hatunk vele? A gyermek- és ifjúságvédelmi bizottság ténykedésének megítélésé­ben. Védőnőnk, részben dr. Jeney Attila körzeti orvos, részben Eperjesi Gézáné, va­lamint Mikó Károlyné tá­mogatásával, igen áldozatos munkát végez a hátrányos helyzetű, fogyatékos gyerme­kek felkutatása, megsegítése terén. Ahogy most értesül­tem, ezt méltánylandó ka­punk az idén is 50—60 ezer forintot a megyei cigány­ügyi koordinációs bizottság­tól. Az összeget zömmel ci­gány rászorulók beilleszke­désére, gyermekeik iskoláz­tatására kívánjuk fordítani... Moldvay Győző Mentusz Károly A hét öröme-gondja Átányban Burkolják a Szabadság utat - Bővül a vízhálózat — Megújul az óvoda - Járdaépítés összefogással - Vendéglő: tető nélkül!

Next

/
Thumbnails
Contents