Népújság, 1983. május (34. évfolyam, 102-127. szám)
1983-05-10 / 109. szám
2. NÉPÚJSÁG, 1983. május 10., kedd Kinek ártott a Szovjetunió „megrendszabályo- zásának” politikája ? WASHINGTON Az Egyesült Államok kongresszusának technológiai irodája hétfőn közzétett tanulmányában elismeri, hogy a Szovjetunió kereskedelmi intézkedésekkel való „meg- rendszabályozásának” politikája valószínűleg ártalmasabb az Egyesült Államok, mint a Szovjetunió gazdasága számára. A különféle amerikai embargókísérletek eredményét vizsgáló jelentés szerint az afganisztáni és lengyelországi események kapcsán foganatosított gazdasági megtorló intézkedések alapjában véve hatástalanok voltak. A williamsburgi tőkés gazdasági csúcs küszöbén közzétett jelentés többek között rámutat, hogy a szovjetellenes gabonaembargó, valamint a kőolaj- és gázipari technológia szállításának leBUDAPEST Robert Muldoon, Űj-Zé- land miniszterelnöke Lázár Györgynek, a Minisztertanács elnökének meghívására a közeli napokban hivatalos látogatást tesz Magyarországon. (MTI) MINSZK Béketüntetést és nagygyűlést rendeztek Belorusszia fővárosában, Minszkben. A háborúban csaknem teljesen elpusztított város lakói a győzelem napján az ENSZ által meghirdetett nemzetközi leszerelési kampány, és a köztársaságban szervezett európai biztonsági és együttműködési akcióhét keretében szervezték meg a nagyszabású megmozdulást. NYUGAT-BÉRŰN A brit Bertrand Russell- alapítvány felhívására konferencia nyílt Nyugat-Ber- linben az atomfegyverkezést ellenző nyugat-európai szervezetek és mozgalmak részvételével. A szombat estig tartó tanácskozássorozaton 25 országból háromezren vesznek részt. Szocialista és kommunista előretörés a spanyol választásokon Jobboldali visszaesést, szocialista és kommunista előretörést hozott a vasárnapi spanyol helyhatósági választás. Képünkön: Felipe González kormányfő nyilatkozik Madridban a voksolás eredményéről az újságíróknak (Népújság teleiotó — AP—MTI—K5) állítása a nyugati szövetségre volt bomlasztó hatással, BONN Júniusi választások Nagy-Britanniában megbízhatatlan kereskedelmi partnernek mutatta be a világ előtt az Egyesült Államokat, közvetlen kárt okozott az amerikai cégeknek, s növelte a mezőgazdaság eladhatatlan árufölöslegét. Az amerikai kongresszusi tanulmány közzététele egybeesett az OECD párizsi értekezletével, amelyen az Egyesült Államok formálisan is lemondott arról, hogy kikényszerítse a szovjet földgáz nyugat-európai felhasználásának korlátozását. Értesítjük T. Fogyasztóinkat, hogy Egerben az alábbi helyeken kábelszerelési munkák miatt ÁRAMSZÜNET lesz 1983. május 12-én, 7.30 órától 15.00 óráig: Remenyik Zsigmond u. 2-4. sz., Grónay u. 4. sz. épület nyugati felében. Majdnem egy évvel mandátumának lejárta előtt Margaret Thatcher brit miniszterelnök hétfőn úgy döntött, hogy június 9-re kiíratja az általános választásokat. A bejelentés szokatlanul rövid időt, alig három hetet hagyott a választási kampányra. A pártok képviselőjelöltjeinek — akik legkésőbb május 23-ig jelöltethetik magukat hivatalosan —, 650 mandátumért kell megmérkőzniük, 15-tel többért, mint 1979-ben. Jelenleg a Konzervatív Pártnak 36 mandátumos többsége van az ellenzékkel szemben, amelynek legnagyobb pártja a Munkáspárt. A Munkáspárt pilla- . natnyilag 238 képviselői hellyel rendelkezik, a konzervatívok 332 mandátumával szemben. Valamennyi párt győzelmi remények hangoztatásával kezdi meg kampányát. A hatalmon levő Konzervatív Pártot nemcsak a kormányzat gyakorlásából adódó helyzeti előny, hanem a számára kedvező — sorozatosan közölt — népszerűségstatisztikák is segítik. Ha a közvéleménykutató intézetek valós érzelmeket tükröznek vissza, akkor Margaret Thatcher pártjának ma 10—13 százalékpontos előnye van a Munkáspárttal szemben, ami elegendő a kényelmes — a mostaninál esetleg nagyobb — parlamenti többség megszerzéséhez. Ezeknek a statisztikáknak valószínűleg jelentékeny szerepük van abban, hogy a miniszterelnök a választások ilyen mérvű előrehozása mellett döntött. Minden jel arra vall, hogy pártjának csillaga ilyen magasan még egyszer sem fog állni: inkább a hanyatlás válik népszerűségi mutatóiban irányzattá. Bármi legyen majd a végső eredmény — az már bizonyos, hogy a legújabb AncLropov-javaslat mindenképpen mozgásba hozza a május 17-én Genf ben folytatódó szovjet—amerikai rakétatárgyalásokat. Ezek a megbeszélések ismeretes módon az európai közép-hatótávolságú nukleáris fegyverekről folynak. A tárgyalási folyamat kemény és nehéz, s már régóta tart. A két tárgyalófél álláspontja továbbra is gyökeresen különbözik. A Szovjetunió szerint Európában gyá"- korlatilag katonai egyensúly és ezen belül rakétaegyensúly van. Az Egyesült Államok —, amely a Reagan- kormány időszakában mértéktelenül felgyorsította fegyverkezését — azt állítja, hogy a térségben szovjet rakétafölény van. Erre alakult 1979 decemberében a NATO emlékezetes határozata, amely szerint új amerikai középhatósugarú rakétákat kell telepíteni Nyugat- Euiópába. Az utóbbi néhány hónapban az Egyesült Államok egyre nehezebb tárgyalási pozícióba kerül. Ennek a magyarázata az. hogy szovjet részről olyan logikus és tárgyalási készséget mutató indítványok hangzottak el, amelyeket mind nehezebb visszautasítani. Az első igazán új elem ebben a vonatkozásban az volt, amit Andropov, az SZKP főtitkára 1982 decemberében vetett fel: a Szovjetunió hajlandó a maga középhatósugarú rakétáit (SS— 20) oly mértékben csökkenteni, hogy azok száma azonos legyen a jelenleg már rendszerbe állított francia és angol rakéták mennyiségével. így a két katonai A nyugatnémet Stern magazin szerkesztői hétfőn nyilvánosságra hozott nyilatkozatukban élesen elítélték a hamisított Hitler-naplók közzétételének formáját és bocsánatot kértek a képes hetilap olvasóitól. Henri Nannen, a Stern kiadója, aki a politikai és sajtóbotrány után újra ellátja a Stern főszerkesztői tisztségét, hétfőn csalás gyanúja miatt feljelentést tett Gerd Heinemann, a lap munkatársa ellen, mert hamisan jelölte meg azt a személyt, akitől az állítólagos Hitler- naplókat megszerezte. tömb, a NATO és a Varsói Szerződés azonos rakétamennyiséggel rendelkeznék az európai térségben. Ezt a javaslatot nemcsak az Egyesült Államok, hanem Anglia és Franciaország is visszautasította. A visszautasítás egyik oka éppen az volt, hogy katonai technológia szempontjából nem ítélték azonosnak az angol és francia rakétákat a megfelelő szovjet fegyverekkel. Andropov legújabb javaslata ezt a kifogást kiiktatja a vitából. Az indítvány lényege az, hogy immár ne a rakéták, tehát a hordozóeszközök száma legyen azonos, hanem számolják meg egyrészt a szovjet, másrészt a megfelelő angol és francia rakétákon a robbanófejek mennyiségét és ezt tegyék egyenlővé. Ily módon — tekintet nélkül arra, hogy milyen típusú hordozóeszközön hány robbanófej helyezhető el — azonos lesz a NATO és a Varsói Szerződés ilyen irányú felszereltsége az európai térségben. Ennél teljesebb egyensúly aligha képzelhető el. Különös tekintettel arra, ha figyelembe vesszük a Szovjetunió és az Egyesült Államok földrajzi és ennél fogva stratégiai helyzetének gyökeres különbözőségét. (Azt, hogy az USA állami területe mind nyugati, mind keleti irányba több ezer kilométeres óceáni térséggel határos, viszont a szovjet határok közvetlen közelében van a NATO, a Varsói Szerződés pedig határos a NATO-tér- séggel. Másrészt a Távol- Keleten is vannak potenciálisan fenyegető tényezők.) Ez a magyarázata annak, hogy a rakétatárgyalások történetében először a NAr PARKETTAVÁSÁR A FÜZESABONYI ÁFÉSZNÉL A füzesabonyi bemutatótermünkben (vasútállomással szemben), valamint a füzesabonyi, szihalmi, poroszlói, besenyőtelki Tüzép-telepeinken AKÁC- ÉS TaLGYPARKETTÁK 20% átlagos árengedménnyel KAPHATÓK! Most vásároljon lakásába új, jó minőségű parkettát! ÁFÉSZ, FÜZESABONY GENFI RAKÉTATÁRGYALÁSOK Új javaslat —( Külpolitikai kommentárunk )— Spanyol szeizmográf CSAKNEM HUSZONNYOLCMILLIÓ EMBER járult Hispániában az urnákhoz, hogy megválassza a helyi hatóságokat. Az eredmény lényegében megerősítette azt, ami az októberi parlamenti választásokon történt. Ismét egyfajta sarkosodásról (polarizálódásról) beszélhetünk: a szavazók nagy része balra és jobbra adta voksát, míg a politikai centrumot valósággal kiradírozta az ország közéletéből. Ez a dolog lényege. Ami a számokat illeti: a fiatal kormányfő, Felipe González Spanyol Szocialista Munkáspártja negyvennégy, a hárompárti jobboldali koalíció huszonhat és a különösen délen megerősödött Kommunista Párt nyolc százalékot kapott. Az eredmény gyakorlatilag azt jelenti, hogy Gonzálezék pozíciója a nagyobb városokban is biztos, és ennek természetesen meglesz a maga országos kisugárzása is. Az osztrák választások után ismét felerősödött azok hangja, akik szerint Nyugat-Európában jobboldali trend tapasztalható. Nos, a kontinens negyedik legnagyobb országának választási eredménye — még akkor is, ha a voksok ezúttal helyi érvényűek voltak —, ismét megcáfolja a célzatos próféciákat. A kormányfő mind az őszi, mind a mostani választások során fenntartotta azt a véleményét, hogy a NATO-tagságról népszavazásnak kell döntenie, és elhatárolta magát az amerikai rakéták nyugat-európai telepítésétől. A dolog mégsem ilyen egyszerű. González ugyanis a kampány végén Bonnba utazott és ottani beszédében lényegében helyeselte a rakétatelepítést. Hazájában óriási vihar tört ki és a legnagyobb spanyol lap jól érzékeltette a közvélemény hangulatát, amikor így írt: Kissé furcsa, hogy a kormányfő Bonnban ugyanannak az ellenkezőjét jelenti ki, mint amit Madridban hangoztat. Vajon egyszerű nyelvbotlásról lehetne csupán szó? Aligha. A kormánypárt úgy látja, az ország gazdasági helyzete miatt nagy szükség lenne a mielőbbi közös piaci tagságra. A jelek szerint azonban ennek az lenne az ára, hogy egyértelműen lojalitást tanúsítsanak az Atlanti Szövetség iránt. González bonni kijelentése valószínűleg már ennek a nyomásnak a következménye. ,,A spanyol milliók — mondta pártja győzelméről ő maga — a békére, az enyhülésre, a demokráciára mondtak igent.” a EBBŐL AZ IGENBŐL a kormány számára bizonyos: brüsszeli és washingtoni felszólításokra a nemet mondás kötelezettsége következik. Harmat Endre új lehetőség TO csúcsain komoly zavar és határozatlanság mutatkozik. Olyannyira, hogy Reagan elnök és a kemény katonai vonalat képviselő hadügyminiszter, Weinberger sem utasíthatta el egyértelműen a szovjet javaslatot, mint az a korábbi moszkvai kezdeményezésekkel történt. A legtöbb, amit tehettek az volt. hogy pasz- szolták a választ a genfi tárgyalások hatáskörébe. Akkor derül majd ki — mondotta Reagan —, hogy „őszinte-e” a szovjet kezdeményezés. Nyugat-Európában érthető módon még nyitottabban fogadták a szovjet javaslatot. Bonnban a kormányszóvivő üdvözölte az ajánlatot és szükségesnek tartotta annak alapos megvizsgálását. Ennek azért van különleges fontossága, mert a rakétatelepítés gerincét alkotó 108 Pershing—2 rakétát éppen az NSZK területére helyeznék el. Jellemző az is, hogy a nyugatnémet szociáldemokraták külpolitikai szóvivője lényegében a javaslat elfogadása felé hajlott, amikor úgy vélte, hogy az erőegyensúly megállapításakor a francia és a brit rakétákat is be kell dobni a mérleg serpenyőjébe. (Ez azért figyelemreméltó, mert eredetileg Schmidt szociáldemokrata kancellár kezdeményezte — éppen a szovjet erőfölényre hivatkozva — a rakétatelepítést.) Nem kevésbé fontos az is, hogy a választás felé közeledő Angliában Healey, a brit munkáspárti ellenzék alvezére és külügyi szóvivője (aki pedig a párt jobb- szárnyához tartozik) egyértelműen a szovjet javaslat elfogadását sürgette: „A Szovjetuniónak minden joga megvan, hogy az egyensúlyi számításokba a brit és francia erők bevonását igényelje. Mi pontosan ugyanazt javasoljuk, mint Andropov”. >ri Már most megállapítható, hogy az összes eddigi szovjet kezdeményezés közül ez a mostani javaslat mozgatta meg legjobban a NATO vezető politikai köreit. Illúziókat azonban ennek ellenére is helytelen lenne táplálni. Az Egyesült Államok részéről meglehetősen makacs és erős az a törekvés, hogy szinte „mindenáron” elhelyezzék új rakétáikat Nyugat-Európában. Másrészt az angol és a francia kormány elutasítja, hogy rakétafegyvereiket számításba vegyék. Minden jel arra mutat, hogy Genfben éppen ez a probléma kerül majd a középpontba. Alighanem az dönti majd el a tárgyalások sorsát, hogy a Washington és Nyu- gat-Európa között kibontakozó '“belső vitában mennyire érvényesül az ésszerűség. Mennyire lesz képes ^‘a hivatalos Washington, Lcín- don és Párizs tudomásul venni azt. hogy az európai erőegyensúlyt az Európában lévő két katonai szövetség, a NATO és a Varsói Szerződés erőegyensúlya jelenti. Nem lehet tehát elképzelni olyan erőegyensúlyt, amely a francia és angol rakétafegyverzet egyszerűen nem létezőnek tekinti. Genfben a szovjet és amerikai tárgyalófél, Genf „mögött” pedig Washington és szövetségesei között várhatóan hosszú és bonyolult vita zajlik majd. Az új szovjet javaslat mindenesetre hosszú „helybenjárás” után új távlatokat nyitott egy ésszerű kompromisszum számára. (—i—e)
