Népújság, 1983. május (34. évfolyam, 102-127. szám)
1983-05-08 / 108. szám
NÉPÚJSÁG, 1983. május 8., vasárnap Maradékpénz HA A GAZDASÁGBAN NEM IS SZOKATLAN, a magyar vállalati, pénzügyi gazdálkodás utóbbi három évtizedét tekintve mégis újnak ható fogalmak kezdenek meghonosodni. Ilyen például a tőkeáramlás, vagy ennek egyik megjelenési formája: a kötvény. Mi is az a tőkeáramlás? Amíg az irányítás és a szabályozás egyértelműen önmaguk növelésére, terebé- lyesedésére ösztökélte a gazdálkodó szervezeteket, törvényszerű volt a törekvés, hogy minden fejlesztési forintot lehetőség szerint vállalaton, gyáron, üzemen belül használjanak fel. Jelenleg, amikor a központi és a vállalati erőforrások egyaránt szűkösek, ugyanakkor a szabályozás- sem részesíti előnyben egyik vagy másik gazdálkodót, megváltozik a pénzfelhasználás módja is. Ennek kapcsán esik majd mind gyakrabban szó tőkeáramlásról. Más szóval arról, hogy a termelésben felgyülemlő forintokat n^m feltétlenül a képződés helyszánén kell felhasználni. Előfordulhat, hogy egy másik termelési vagy szolgáltatási szférában jövedelmezőbb befektetés kínálkozik. A tőkeáramlás (vagyis a különböző vállalatok és gazdálkodó szervezetek közötti pénzátcsoportosítás) egyik eszköze a kötvény. A kötvény tulajdonképpen értékpapír : segítségével a kötvényvásárló hitelt nyújt a kötvénykibocsátónak. A kötvénykibocsátó vállalja, hogy meghatározott időin belül (és meghatározott részletekben) visszafizeti a kölcsönt. Ezen felül a kötvény névértékére fix — vagy a mindenkori pénzpiaci helyzethez igazodva — mozgó kamatot is fizet. A kötvény más értékpapírhoz hasonlóan forgatható. Magyarországon a múlt év végén megjelent kormányrendelet ad lehetőséget arra, hogy ezentúl ne csak az állam, hanem a vállalatok, a szövetkezetek és a különböző pénzintézetek is kibocsáthassanak kötvényt. A legelsőként az Állami Fejlesztési Bank (ÁFB) és az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt (OKGT) élt az új tőkeáramlási lehetőséggel, amikor 200 millió forintos összértékben közös gázkötvényt bocsátott ki. A kötvénykibocsátás célja, hogy segítse az országos gázvezeték-hálózat bővítését. Az új pénzátcsoportosítási módszer népszerűségét jelzi, hogy — miután az eredetileg engedélyezett 200 milliónál jóval nagyobb értékben szándékoztak kötvényt vásárolni a gazdálkodók — a pénzügyminiszter megduplázta az összeget. A kötvénykibocsátók pénzügyi érdekei egyértelműen kimutathatók: a kötvény révén hitelhez jutnak. MILYEN ELŐNYEI LEHETNEK A KÖTVÉNYVÁSÁRLÓNAK? Sokan érdekeltek a gázvezeték-hálózat bővítésében. Ennek révén ugyanis olcsóbb energiaforráshoz juthatnak, s ily módon mérsékelhetik kiadásaikat. Nem lényegtelen az a 11,5 százalékos fix kamat sem, amit a kibocsátók a névérték után fizetnek. Ez a tétel meghaladja a jelenlegi átlagos ipari nyereséget és több a kétéves lekötésű bankbetét után esedékes kamatnál is. Az ÁFB és az GMFB közös kötvényei 50— 100—500 ezer, valamint 1 és 5 millió forint névértékűek. A kötvények nagyságából következik, hogy az új pénzátcsoportosítási módszer lehetőséget ad az egyébként nehezen hasznosítható vállalati „maradékpénzek” összegyűjtésére és ésszerű befektetésére. De az is elképzelhető, hogy néhány gazdálkodó szervezet úgy ítéli meg: érdemes hátrébb sorolni egyéb, kevésbé jövedelmező fejlesztési elképzeléseit. A kötvényvásárlók úgyszólván rizikó nélkül fektetik be pénzüket, a kötvénykibocsátók ugyanis teljes; vagyonukkal felelnek a kölcsön és a kamatok visszafizetéséért. Emellett az ÁFB és az OKGT természetbeni garanciát is ad. Ha ugyanis a földgázvezeték-rendszer, illetve annak egyes szakaszai nem készülnek el határidőre, a kibocsátók a kötvény- vásárlók kérésére kötelesek azonnal visszavásárolni a szelvényeket. A KÖTVÉNYKIBOCSÁTÁST SZABÁLYOZÓ RENDELET lehetőséget ad arra is, hogy az alacsony hatékonyságú vállalatok fejlesztési forrásaikat kötvény- vásárlásra fordítsák. Ily módon egyszersmind arra is mód nyílik, hogy a veszteségből a jövedelmező, a jövedelmezőből pedig a még jövedelmezőbb tevékenységek irányába áramoljanak a kisebb-nagyobb fejlesztési összegek. Molnár Patrícia Piac — nosztalgiával Emlékszik még a régi piacra a Dobó téren? Az idősebbek nem is titkolt nosztalgiával gondolnak rá. Nekünk, akik akkoriban gyerekek voltunk, ködösen felfeldereng, amint a tejespiacon cserép fazékból, szilkéből merték a friss tejet, tejfölt, ahogy a dolgos- kezek formára alakították a házi vajat, és az, mennyire szerettük a friss túrót, amit anyánk reggel piros retekkel tett az asztalra. Nem volt kellemes, mégis szerettük a halpiac mesz- sziről árulkodó, arnflacsaró szagát. Szívesen bámészkodtunk a óriási akváriumok előtt, farkasszemet nézve az üres tekintetű ponttyal, s már akkor összefutott szánkban a nyál, amikor zacskóba rakták a békacombot. De hol van már a békacomb és hol a klinker téglával kirakott húsospiac épülete?. .. A hosszú, földszintes házsor, ahol hajnalban hentesmesterek hajtották le az ablakokat és a -fényes, horganyzott lemezen tolták ki a vevőnek a gyönyörű borjúhúst. Nincs már meg a régi Hangya’Szövetkezet sem, és nincsenek „kranszlik”, azok a hatalmas, fonott kosarak, amelyeket inasok és kifutók vettek a hátukra, hogy hazavigyék bennük a Hangyában vásárolt portékát. A mai piac legöregebb kofája, Panni néni, ma ki- lencvenegy éves. Gyereklány volt — egy híján 80 esztendeje —, amikor először árult itt hurkát, kolbászt. Ma már nem bírja a nehéz munkát. Kertje sincs. Amit kínál, nem ő termeli. De még most is hajnali'kettőkor kel. Délutánonként nem a hóstyán ül a Szálában, háza előtt mint régen, hanem a televíziót nézi. A néni előtt az asztalon vagy ötféle bab, vetni való kukorica, kis üvegekben zöldség- és virágmagok, csomóban sárgarépa, karalábé, hagyma meg foghagyma. A büszke literje huszonöt. Zöldhagyma, saláta, retek, mindenből egy kicsi. Vele szemben a fiatal kereskedőknél ugyanezt megvásárolhatja az ember, nagyobb tételben is. Szép paprikát kínálnak, darabját tízért, az eper kilója százharminc. Az árak borsosak. Hiába, a vevőnek meg kell fizetnie a fuvardíjat. A friss zöldség, gyümölcs a kereskedők kocsiján a fővárosból érkezik. Az öregekkel egy korszak zárul le a piac életében. Kemény, sok munkával telt korszak. 'Mert ezek az asz- szonyok hajnali háromkor kinn voltak, eladták amit hoztak, s reggel ötkor már a szőlő, a határ várta őket. Az egésznapi dolog után puttonyban, kosárban cipelték a másnapi piacra valót, amit aztán otthon a család lámpafénynél válogatott. Vigyázva, szárastól, hogy holnapra is hamvas maradjon a cseresznye. Régi egri rege, hogy az emberek ezen a vidéken mennyire szerették, tisztelték, becsülték a földet. Képesek voltak egy életre ösz(Fotó: Szabó Sándor) szeveszni egyetlen barázdán. Ha meghallották, hogy valaki elad egy darabot szőlejéből, már éjjel kiültek egy liter bor társaságában az eladó háza elé, hogy reggel az „árverésnél” ők legyenek az elsők. A ma embere talán már nem hisz olyan fanatikusan a földben. Igaz, mostanában megint sokan töltik idejüket kertészkedéssel, de többnyire csak hobbiból, Ok is megjelennek nyaranta a piacon, termésüket alkalomszerűen adják el, vagy szerződés szerint a Zöldért és az Áfész vásárolja föl. Kertjeikben szintén szépen termőre fordultak a fák. De hol van már a berkenye, az a jóízű, vadkörte-forma gyümölcs, hol az az „istten gyalulta” tök... ? Fazekas Eszter Ismét termelésbe vonnak elhanyagolt területeket A mezőgazdaság visszahódít Évről évre csökken a mezőgazdasági terület, a bővülő városok, lakótelepek ipari üzemek, útépítkezések stb. fogyasztják a termőföldeket, ám az idén megkezdődött az ellenakció. A MÉM a földvédelmi alapból nagyobb összegeket juttat azoknak a gazdaságoknak, amelyek vállalkoznak a korábban, valamilyen ok miatt a termelésből — akár átmenetileg is kivont — földek ismételt hasznosítására. Viszonylag nagyobb területen vannak az országban elhanyagolt rétek és legelők. Ezek egy részéről korábban szántóföldi növényeket takarítottak be, a műveléssel azonban valamilyen oknál fogva felhagytak. A kietlen részeket legeltetéssel hasznosították, a rossz minőségű növényállomány miatt azonban nem sok sikerrel. Másutt ipari munkákhoz kellett a hely, ezért a termőföldekből kapcsoltak le kisebb- nagyobb részeket. Az építők a legtöbb helyen maguk után hagyták a feltört földeket, a helyreállításra azonban a helyi gazdaságoknak nemigen volt pénzük. A MÉM a földvédelmi alapból az idén mintegy 160 millió forintot juttat pályázati úton a gazdaságoknak. A helyreállítás költségeit részben ebből fedezhetik az üzemek. A tervek szerint összesen 6000 hektáron vonhatják ismét művelésbe az elhagyott vagy más célra használt földeket. Az állami gazdaságok és termelőszövetkezetek ezt az összeget saját erőből is kiegészíthetik: várhatóan mintegy 100 millió forinttal. A támogatás odaítélésénél figyelembe vették a termőhelyi körülményeket és azt is, hogy a hozzájárulást igénylő gazdaság milyen anyagi helyzetben van. Az összeg kisebbik részét a megyei tanácsok hatáskörébe utalták át, számolva azzal, hogy a helyi körülmények ismeretében a kialakult helyzetnek megfelelő döntéseket hozhatnak a tanácsi szakemberek. (MTI) VÁD - ÖT PONTBAN Az EGZOTA-elnök tündöklése és bukása A Heves megyei Népi Ellenőrzési Bizottság levele a megyei főügyészhez: „ A bodonyi Mátraalja Mgtsz- nél és a hatvani EGZOTA Faipari Szövetkezetnél a vezetés és gazdálkodás egyes kérdéseivel kapcsolatban végzett vizsgálat során felmerült adatokra figyelemmel ... büntető feljelentést teszünk Lantosi László, a hatvani EGZOTA Faipari Szövetkezet elnöke, hatvani lakos ellen.” A NEB szakemberei egy névvel aláírt levél — közérdekű bejelentés — alapján kezdtek vizsgálatot a bodonyi termelőszövetkezetben, majd pedig az EGZOTÁ-ban. A szálak még arra az * időszakra nyúlnak vissza, amikor 1980-ban a Mátraalja Tsz-ben megalakult a faipari bedolgozó részleg. Ennek a vezetésével bízták meg Lantosi Lászlót, aki azonnal munkához látott, és sajátos elgondolások alapján szervezte meg a részleg ügyvitelét, termelési szerkezetét. A tsz-szel kötött megállapodás meglehetősen hiányos, pontatlan volt: ezt ismerte fel Lantosi László. A különböző „kiskapuk” tették aztán lehetővé, hogy súlyosabbnál súlyosabb visszaélésekre kerülhessen sor. Hogyan is működött valójában a faipari bedolgozó részleg? Az ügyviteli munkát Lantosi és felesége végezte, s ez máris lehetővé tette, hogy a teljesítmények elszámolását a saját elképzelésük szerint osszák fel: olyan személyeket is úgynevezett „géphasználati rezsi- térítésben” részesítettek, akiknek nem volt saját gépük, ráadásul termelőmunkát sem végeztek. A kifizetési jegyzékeken számtalan esetben nem az eredeti személy aláírása szerepelt. Más esetben a részlegvezető a tsz nevében magántulajdonú gépeket értékesített, s a szövetkezet bélyegzőjét egyéni üzletek bonyolítására használták fel. így történt, hogy Lantosi a tsz- en keresztül különböző faipari gépeket vásárolt, s ezeket — egy kivételével — a tagok részére jelentős felárral eladta. Saját maga is vásárolt hasonló gépeket, s a gyalugépet, illetve a tipli- darabolót bérbe adta a tagoknak a rezsitérítés 50 százalékáért. Az első esetben egy fél év alatt 59 ezer, a másikban több mint 116 ezer forintot vett át a bérlőktől. Ugyancsak hasonló jogtalan jövedelmet hozott a kiadott körfűrész, esztergapad, valamint tiplidaraboló ... Jelentős kárt okozott a tsz-nek azzal, hogy a szabályosan kiadott gépek után járó befizetésekből nagyobb összegeket — 99, 40. 20 ezer forintokat — elsikkasztott úgy, hogy az összegek átvételét igazoló munkaelszámolási lapokon az aláírások nem egyeznek az eredeti személyek szignójával. Hasonló manipulációval kötöttek munkaszerződést egy jászágói lakossal, aki mindössze csak négy napot dolgozott, ám számára munkabér és rezsitérítés címén több mint 60 ezer forintot számfejtettek. A kifizetési bérjegyzéken szintén nem az illető aláírása szerepel. .Más alkalommal ismeretlen lajos- mizsei személy szerepeltetésével fizettek ki több mint 50 ezer forintot... Lantosi László ezeket az „ismereteit” kamatoztatta később is, amikor a bodonyi tsz-ből kivált a faipari részleg, s mint hatvani EGZOTA Faipari Szövetkezet működött tovább. A tevékenységi kör továbbra is a bedolgozói rendszer maradt, a szövetkezetét a volt részlegvezető — immár elnök — irányította: nagy haszonnal. A saját lakásában rendezkedett be. a féleségét továbbra is jelentős fizetéssel alkalmazta, gépkocsiját szol-' gálativá minősítette: mindezért százszázalékos költség- térítést állapít meg. Mi több: külön gépkocsi-használati átalányt is kapott. Feleségének hasonló költségtérítésként — jogtalanul — több mint 44 ezer forintot fizettek ki tizenöt hónap alatt. A továbbiakban a beosztását kihasználva, felértékeltette a saját tulajdonában levő gépeket, s azokat — az egyiket például 45 ezerért vette, s később 200 ezerért adta el — jelentős haszonnal értékesítette. Sőt, a saját gépét eladta a saját szövetkezetének 78 ezerért... A NEB vizsgálati jelentésére az EGZOTA vezetősége rendkívüli ülést tartott, hogy megtegyék a szükséges intézkedéseket. Miután két ízben is megtárgyalták a NEB által feltárt hibák listáját, s megszüntetésükre tett javaslatot, válaszlevelükben kinyilvánították: „A *.kisszövetkezet vezetősége, mérlegelve az elért eredményeket és a megállapított hiányosságokat, úgy határozott, hogy a vizsgálati anyaggal kapcsolatban, felelősségre vonást nem alkalmaz.” Hasonlóan meglepő a felügyeleti szervek állásfoglalása is az ügy vizsgálata során. A hatvani városi tanács, a KISZÖV elnöke a fegyelmi eljárást felfüggesztette Lantosi László ügyében, mivel „bűncselekmény alapos gyanúja miatt nevezett ellen rendőrségi eljárás van folyamatban”. Időközben a szövetkezet fegyelmi bizottsága — a vizsgálat több hónapos felfüggesztése után — jelentést tett az EGZOTA közgyűlésének, s erről tájékoztatták a NEB illetékeseit: „Az ellenőrzési anyagok és saját vizsgálatuk alapján készített jelentést a közgyűlés elfogadta és a 9/1983. III. 4. sz. közgyűlési határozat értelmében a szövetkezet vezetősége ellen a fegyelmi eljárást megszüntette.” (!) ■ A sorozatos felmentések, a fegyelmi eljárások egymás utáni megszüntetése újabb lépésre késztette a hiányosságokat, törvény- és szabálysértéséket feltáró népi ellenőröket. A NEB levele, amelyet a hatvani városi tanács elnökéhez címeztek, leszögezi: „... a szövetkezet elnökének fegyelmi ügyét nem tudjuk lezárni." Erről kapott tájékoztatást a megyei főügyész is, akihaz a NEB elküldte a büntető feljelentést. A NEB és a rendőrség közös vizsgálata alapján a hatvani Városi Ügyészség alapos elemzés és oknyomozás után elkészítette a vádiratot. A megállapított tényállás alapján „I. r. Lantosi László vádlottat vádolom —; írja a városi vezető ügyész — folytatólagosan elkövetett hűtlen kezelés bűntettével, csalás bűntettével, folytatólagosan elkövetett sikkasztás bűntettével, üzérkedés bűntettével, magánokirat-hamisítás vétségével.” ■ A tárgyalásra harmincöt tanút idéztek meg Hatvantól J ászfén yszaru i g. Túrától Bodonyig, Karódtól Csépáig. Ez is jelzi, hogy ekkora bűnlajstromot csak nem lehet büntetlenül megúszni...! Szilvás István
