Népújság, 1983. május (34. évfolyam, 102-127. szám)
1983-05-07 / 107. szám
NÉPÚJSÁG, 1983. május 7., szombat 3. Az idén töltöm be a harmincadik évemet. Azt mondják, én már a békében születtem. Ez így van. Korosztályom katonai szókészlete mégis gazdagabb. Apámék Messerschmidt-ek, Sztálin-orgonák, katyusák, V—1 és V—2-esek, Ráták és Stukák, Smith and Wetson és kamikázék, T—34-esek és Tigrisek nevein nőttek fel. Mi megtanultuk, hogy az emberi találékonyság kimeríthetetlen. Mi atom- és hidrogénbombákkal, interkontinentális és több robbanófejes rakétákkal, lézer- és neutronfegyverekkel élünk együtt. Társbérlet. Mi már azt is tűdül! juk, hogy létezik „humánus” nukleáris bomba, korlátozott atomháború! Meg- ***’ fogytak a tulajdonnevek. Mi már rendszerekben gondolkodunk! Kortünet? Kórtünet? Mennyit ér a szavunk? Sarkadi Nagy Barna, az Országos Béketanács főtitkára a most kezdődő béke- és barátsági hónap alkalmából beszélgetett munkatársunkkal, Cziráki Péterrel- Egy évtized alatt az emberiség 4000 milliárd dollárt fordított fegyverkezésre... Egymást érik a katonai költségvetési rekordok... Szinte egy helyben topognak a megegyezéssel kecsegtető különböző fegyverkorlátozá és csökkentő tárgyalások. Riasztó hírek, már-már felfoghatatlan adatok... — Európa is, az egész világ is hullámzó időszakot élt át az utóbbi időben. A hetvenes évtized az enyhülés évtizede volt csaknem végig és csaknem egyértelműen és leginkább Európa számára. Helsinki — Helsinki mindhárom kosara ■— kereskedelem. kelet—nyugati szerződések, szovjet—amerikai űrrepülés és több más olyan reménytkeltő tényező a világban, de főleg Európában, amely előre mutatott, sokat ígért. Azért hangsúlyozom, hogy Európában, mert ugyanebben a hetvenes évtizedben azért dúlt a vietnami, a közel-keleti háború és több más összeütközés, kisebb-nagyobb úgynevezett helyi konfliktus jellemezte a világot. Ezt követően, a nyolcvanas évek elején bekövetkezett egy jelentős kedvezőtlen változás, egy valóságos fagyos légkör a nemzetközi kapcsolatokban — jelentékenyen megromlott a két világrendszer közötti viszony. Egy sokkal kiélezettebb fegyverkezési versenynyel jellemezhető helyzet alakult ki. Az USA hegemon szerepét, világelsőségét veszélyeztetni látszottak azok a fejlemények, amelyek a hetvenes években következtek be, s amelyek összefüggtek a szocializmus világméretű térnyerésével is. Következésképpen ez volt a szülője annak az agresszívabb politikának. amit egyesek egyértelműen Reaganhez kötnek, de aminek körvonalai már a carteri időszakban jelentkeztek.- Egyáltalán felkészülten érte a korszakváltás a békemozgalmat? — Egész biztos, hogy nem. Ez nem jelenti azt, hogy nem tudott rá reagálni, de volt a jelenségek változásának egy meglepő oldala is. Ám fontos — nemcsak békemozgalmi szempontból —. hogy a feszültség növekedésével, a kapcsolatok rosszabbodásával párhuzamosan erősödtek meg a különféle tömegmozgalmak. Nyugat- Európában, az Egyesült Államokban, Japánban, s persze a szocialista országokban is. Arról az erőről, azokról a tömegmegmozdulásokról van szó, melyek felemelik szavukat a rakétatelepítések ellen, melyek az Egyesült Államokban a nukleáris fegyverrendszerek befagyasztásáért léptek föl. Méghozzá a társadalom legszélesebb rétegeit átfogó mozgalmak — kezdve az amerikai püspöki kartól a háziasszonyokon, az olasz diákokon keresztül a nyugatnémet „zöldekig”. Minden bizonnyal a mozgalmak kialakulása a fenyegetettség érzéséből is táplálkozik, és nyilván arról is szó van. hogy a kibontakozó tőkés társadalmi válság talaján a régi értékek elavulása után újat, mást akaróan lépnek fel a fiatalok óriási tömegei. Nem lehet véletlen, hogy a nagy béketüntetések résztvevői túlnyomórészt fiatalok. De bármi is légyen e békemozgalmak jelszava, úgy hiszem, egyre jelentősebbé váló politikai erőt jelentenek. Nemrég az Országos Béketanács egyik ülésén Bartha Tibor református püspök fogalmazott úgy, hogy „most négymilliárd ember békét akar, s a békemozgalom nagy kérdése, hogy ezt az akaratot miként lehetne politikai hatóerővé transzformálni.”- A viszonylag nyugalmasabb esztendők után most nyilván egyfajta megújulást vár el a közgondolkodás is a békemozgalomtól. — Ami a hetvenes éveket illeti, kétségkívül könnyebb dolgunk volt. Ma a békemozgalomnak mindenképpen a tárgyalások, megegyezések légkörét kell segítenie. Arra gondolok, hogy Európában, ahol az országok közötti viszonyok a tartós és megalapozott együttműködésére, gazdasági, kulturális cserére, az emberek közötti széles körű kapcsolatokra támaszkodnak, ahol mindennapos és természetesen az utazás, az emberek, a riépek megismerése, a nemzetgazdaságok együttműködése, egy ilyen Európának a léte önmagában is legalább annyit ér — talán bizarr ez a hasonlat —, mint mondjuk egy összeurópai tanácskozáson kötött egyezmény vagy megállapodás.- Lehet, hogy én nem értem világosan, de számomra az elmondottakból nem tűnik ki az a „korszakváltás”, melyet az új világpolitikai viszonyok megkívánnának... — Azt hiszem, hogy ez összefügg azzal is, hogy ebben az országban jól megszoktuk azt, hogy a mi pártunk, kormányunk politikája természetéből fakadóan békét akar, saját eszközeivel mindent megtesz annak érdekében, hogy leszerelés legyen fegyverkezés helyett, hogy előmozdítsa a normális nemzetközi viszonyok kialakítását. Ebből következne az is, hogy a békemozgalom fő feladatának e politikának a támogatását tekintette, s azt hiszem, tekintheti ma is. Mi legyen ez a támogatás, vagy miben fogalmazódjék meg e támogatás tartalma? És hogyan lehet ezt a gyakorlati akciók nyelvére lefordítani? — ez volt gondolkodásom szerint régen is. meg ma is a magyar békemozgalom fő kérdése. Ugyanis bár furcsán hangzik, de tiltakozni, követelni. változtatni mindig érdekesebb, s e köré köny- nyebb színesebb akciókat csoportosítani, mint valaminek a támogatását magunkénak mondani. A nyugati békemozgalmak, mondjuk Belgiumban, Hollandiában, melyek a kormány fegyverkezési politikáját ellenezve tiltakozó megmozdulások tömegeit szervezik, megkérdezik tőlünk is: " „ti miben szálltok szembe a kormánynyal? Lassan már a hitelesség, az önállóság és a függetlenség kritériuma lesz a szemükben, hogy a békemozgalom miképpen száll szembe, elég bátor-e szembeszállni a kormánnyal. Miután nálunk egy egészen más helyzetről van szó, effajta szembenállásról nem beszélhetünk. Nincs szükség fej bólintó, ugyanazokat a gondolatokat, téziseket, vagy kifejezéseket megismétlő támogatásra, mert ez különösképpen semmiféle erőt nem adhat a mi politikánknak. Olyan támogatásra azonban igen, amely gondolkodva, alaposan megértve fogadja el ezt a politikát. Ebbe beleérteni mindenképpen az egyes, úgynevezett kényes kérdések széles körű megvitatását és megismerését is. Olyan vitákat, amelyeknek a hangulata és tartalma visszahat a politika alakítására és alakítóira.- Milyen kényes kérdésekre gondol? — Olyanokra, mint például, hogy ki a felelős a fegyverkezési hajsza fokozásáért? Elfogadható-e az a tézis, melyet sok békemozgalom ma Európában hangoztat, hogy azonos mértékű felelősség terheli a Szovjetuniót és az Egyesült Államokat, a Varsói Szerződést és a NATO-t? Szolgálja-e hazánk érdekeit? Hogy mi a Varsói Szerződés szövetségi kötelékeiben fejtjük ki védelmi politikánkat? A fegyverkezés ránk kénysze- rített terhe szolgálja-e népünk érdekeit? Mindebből következik feladataink jó része is. Elsősorban az, hogy minden társadalmi csoportnak, rétegnek a saját nyelvén megfogalmazott akciókat tudjunk megvalósítani, Azaz, az egyetemista fiatalok békemozgalommal foglalkozó vitaköre és klubja ehhez a széles skálához éppúgy hozzátartozik. mint a középiskolás fiatalok békemenete, vagy a különböző egyházak papjainak tavasszal sorra kerülő békegyűlései, a magyar értelmiség jeles képviselőinek találkozója a Magyar TudóTobe mányos Akadémián, vagy az Orvosok a békéért és a háború elhárításáért elnevezésű mozgalom elindítása, kibontakozása. Egy dolgot itt nagyon fontosnak érzek: olyan módszereket igyekszünk megvalósítani, olyan formákat igyekszünk keresni, ahol s amiben mindenki megtalálja az egyéni politikai cselekvés élményét is.- Nem lehet, hogy sokan épp az egyéni politikai cselekvés élményét hiányolják, s ennek nyomán bukkantak fel hazánkban is az úgynevezett spontán békemozgalmak? E különböző közösségek, csoportok olykor formálisnak, protokollárisnak Ítélik a „hivatalos” békemozgalmat. Miképpen tekint e csoportokra a béketanács? — Mi az Országos Béketanácsot, a magyar békemozgalmat egységesnek, egy rendkívül széles politikai platform alapján működőnek tekintjük, amelyben minden becsületes, tisztességes szándékot magáénak valló csoportnak és egyénnek helye van. őszintén örülünk annak, hogy nem csupán az úgynevezett központi kezdeményezések, nemcsak — hogy ezzel a rosszízű szóval éljek — „felülről lefelé” jönnek létre akciók és kezdeményezések. A béketanács kifejezetten ösztönzi e közösségek munkáját, tevékenységét és ily módon semmiféle elhatárolódásról, hivatalos vagy nem hivatalos különbségtételről nem lehet szó. Mi a helyzet tehát, ha létrejön egy spontán módon keletkezett csoport békeszándékot hirdetve? Mindenekelőtt a béketanács együttműködést az akciókban, a béketanácshoz, annak szervezeteihez való csatlakozást ajánl. Természetesen az előbb már említett politikai platform alapján. Mint ahogy az is nyilvánvaló, hogy ennek az együttműködésnek vannak világos, határozottan kijelölendő határai. Kicsit bonyolultan fogalmazok... Arra gondolok, hogy bár párbeszédet és vitát mindenkivel lehet és szükséges is itthon és külföldön folytatni, de együttműködni, közösen cselekedni aligha tudunk olyanokkal, akik félreértésből, rossz tájékozottságból vagy szándékosan ártó törekvésektől indíttatva egyszerűen rendszerünk létét, szövetségi politikánkat kérdőjelezik meg. Pedig látnunk kell azt, hogy egyes csoportok, s az egészen fiatal korosztályok körében ezek a nézetek is megjelentek.- Nem tekintenek olykor kissé bizalmatlanul e spontán mozgalmakra... ? — Nincs szó bizalmatlanságról. de látnunk kell, hogy a békemozgalom megjelenését. a békemozgalom gondolatai iránti érdeklődés növekedését egyes erők nálunk is, határainkon túl is igyekeznek felhasználni a szocializmus, a szocialista rendszer elleni támadásokra. Látom meglepődve néz, pedig világosan látszik az, hogy több helyen a politikai ellenzék igyekszik rátelepedni ezekre a spontán megmozdulásokra, közösségekre, a résztvevők szándékai és törekvései ellenére is. Magam is részt vettem az elmúlt nyáron Bécsben egy nemzetközi fórumon, melynek elnökségében a szocialista országokat elhagyott disszidensek „jeles” képviselői ültek, állítólag békemozgalmi harcosokként. Akik ott arról beszéltek, hogy elsőképpen a szocialista ' országokban „a szabadságot kell megteremteni”, a rendszert kell megváltoztatni az ő elképzelésük szerint, s csak ezt követően lehet szó ,a békemozgalomról, a béke megőrzéséről.- Úgy vélem, a békemozgalomról az egyházak említése nélkül beszélni sem lehet. — Ez kétségtelen. Hisz á hivő emberekre gyakorolt hatásukon keresztül nagyon sokat tehetnek, s tesznek is a béke ügyéért az egyházak. Nem valami külső ráhatás következtében, hanem saját meggyőződésükből, lelkiismereti elkötelezettségükből vesznek részt oly aktívan a békemozgalomban, ahogy azt teszik. Beleérteném ebbe a békére nevelés dolgát is. Megint csak eszembe jut egy, a béketanács legutóbbi ülésén elhangzott gondolat, amit Káldy Zoltán evangélikus püspök fogalmazott meg, valahogy úgy szólt: „Lelkünk a békéért”. Azt hiszem ez mindent kifejez.- Az imént megragadott egy kifejezés: „békére nevelés”. Nálunk az alsó-, közép- és felsőfokú oktatás-nevelés oly sokat vitatott és bírált rendszerében hogyan találta meg a helyét e gondolat, „békére nevelés"? — Azt hiszem, hogy még nem találta meg a helyét. Pontosabban sok helyütt sok formában, sok oktatási területen ^z megnyilvánul, de még nem elég jól, nem elég teljesen. Itt az oktatás irányítóinak és a békemozgalomnak is egyaránt maradtak tennivalói. A békemozgalomnak tán főleg kezdeményezésekkel és javaslatokkal, az oktatás, szakembereinek pedig ezek mérlegelésével és megvalósításával. Jóval többet kellene az oktatás folyamán beszélni a honvédelmi nevelés és a békére nevelés kapcsolatáról is. Többek között és konkrétan arról, hogy a mi hadseregünk léte miként szolgálja a békét, miért nemzeti és hazafias kötelesség megteremteni és megőrizni az ország védelmét. Hadsereget tartunk fenn és nem kis anyagi áldozatok árán biztosítjuk hazánk védelmét, És ez nem háborús szándékból adódik, hanem abból, hogy a másik oldal fegyverkezik, újabb és újabb fegyverfajtákat vet be ebbe a fegyverkezési versenybe. Ezért fontos például annak tisztázása, megértetése és láttatása, hogy honnan indult ez a verseny, és hogyan kényszerítik ránk ennek újabb és újabb lépcsőit. Mindezek elfogadása — ha nehéz is —. de mindenképpen ránk kényszerítőit felelősség. Itt utalnék a tömegkommunikáció szerepére is, melynek úgy vélem, az eddigieknél átgondoltabban kellene mérlegelnie, hogy mondjuk a televízióban, filmforgalmazásban valóban megfelelő alkotások kerülnek-e a nézők elé, megfelelően szolgálják-e a többször említett békére nevelést.- Igen fontos esemény előtt áll most a nemzetközi békemozgalom: Prága - béke-világtalálkozó. — A találkozó elnevezés nagyon tömören kifejezi a tartalmat és a szándékot. Ez úgy szól: A békéért, az életért, a nukleáris háború elhárításáért! A nemzetközi békemozgalom ezt látja most a legfontosabb feladatának. Az előkészítés eddigi hírei azt mutatják, hogy a világ minden részéből óriási érdeklődés nyilvánul meg, szinte minden országból készülnek nemzeti egységes, vagy különböző békemozgalmi csoportokat képviselő delegációk. Nagyon fontosnak tartom az előkészítés momentumaiban azt, hogy Prágába hívják és várják különböző nézetek képviselőit, akiket egy nagyon fontos dolog, a béke megóvásának szándéka köt össze. Prágában' szó esik majd a béke megóvásának különböző — hogy úgy mondjam — részkérdéseiről is: az európai együttműködésről, a fejlődés és a béke összefüggéséről, a különböző világszervezetek, mint például az ENSZ keretében kifejtett békemunkáról. Ezen túlmenően a különböző társadalmi rétegek és szervezetek képviselői is találkoznak majd egymással. így ifjúsági és szakszervezetek, az újságírók, tudósok, művészek fórumait is megrendezik majd Prágában,' ahol talán egy nemzetközi vagy éppenséggel világméretű közös gondolkodás bontakozna ki a világbéke ügyében. A napokban a béketanács kezdeményezésére megalakult a magyar nemzeti előkészítő bizottság. Tervezzük azt, hogy a most kezdődő béke- és barátsági hónap egy üzenettervezetet bocsát közre és ajánl széles körű — talán túlzás nélkül mondhatom — össznépi megvitatásra és elfogadásra. Ezt azután a magyar nép üzeneteként a Prágába utazó magyar küldöttség viszi el Prágába, s ott tolmácsol és népszerűsít majd.- A beszélgetés során végig kisértett egy gondolat. Ez egy tízmilliós kis ország! Miként tekint ránk a nemzetközi békemozgalom? És azért az is megfordul sokak fejében, hogy ugyan ez a kis ország mit tehet a világbékéért? Tényleg: mit tehet? Mennyit ér az ö szava? — Minden embernek, kisebb és nagyobb népnek egyaránt fontos a szava: súlya, szerepe van ennek a szónak „béke”. S ami nem éppen nagyméretű országunk esetében is feltétlenül így van ez. Országos hozzájárulást kérdez, s ebben a pillanatban magam is alaposan gondolkodom erről. . . Ha a mi országunkban működik és jól működik a szocialista társadalmi rend, ha a mi országunkban belső béke, egyetértés, gazdasági, politikai fejlődés van, akkor ez rendkívül fontos hozzájárulás az európai béke, az egyensúly ügyéhez. És akkor még mindig csak határainkon belül maradtunk. De nagyon fontos dolgot valósítottunk meg. Természetesen a mi hozzájárulásunk ehhez a nagy politikai műhöz, az atommentes .világ megteremtéséhez, vagy még tovább, a fegyverek nélküli világ megteremtéséhez. Ebbe én beleértem a diplomatáinkat, kormányok, miniszterek találkozóit, megegyezéseit és ezzel kezdve valamennyi nemzetközi kapcsolatra irányuló lépésünket. Viszonyunkat a szomszédos és távolabb fekvő országok népeivel. viszonyunkat az itt tartózkodó több millió turistával. Magatartásunkat és országunk bemutatását akkor, amikor mi tartózkodunk külföldön. Kérdezi azt is, hogy miként tekint ránk, magyarokra a világ. Azt hiszem, több évtizedes szocialista fejlődésünk minden megnyilvánulása, viszonyunk más országok népeihez inkább együttműködést a politikában, gazdaságban, kultúrában egyaránt őszinte békeszándékot tükrözött.
