Népújság, 1983. május (34. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-05 / 105. szám

4. NÉPÚJSÁG, 1983. május 5., csütörtök Lépésről lépésre az Ifjúsági Házban Nyitás három felvonásban Időzónákon át „A TflSZSZ jelenti“ Rajt gondokkal — de biztatóan Hétköznapi pillanat az egri Ifjúsági Házban (Fotó: Kőhidi Imre) Kár lenne tagadni, néhány héttel ezelőtt bizony alig hitte volna bárki, hogy az új egri Ifjúsági Házról szól­ván nyitás után pár nappal már nemcsak a kezdet ne­hézségeit, de az első ered­ményeket is fel lehet sorol­ni. Hisz köztudomású, mi­lyen bonyodalmak közepet­te épült közel tíz esztende­ig a hajdani kaszinó, míg régi fényét ismét elnyerve kitárhatta kapuit. Azt már kevésbé lehet tudni, de sejteni igen, hogy a gazdasági feltételek rom­lása miatt az indulás eleve nem olyan rózsás, ahogy azt a népművelés megszállott­jai ihletett pillanataikban elképzelik. E sejtések sajnos valóra váltak. A gondoikat nagyjá­ból három csoportba lehet sorolni. A legfontosabb: az épület rendbehozatalára szánt mintegy 55 millió fo­rintból a berendezésre alig hárommillió jutott. így a megye jelenleg legnagyobb alapterületű mű­velődési intézményébe csak a legesleg alapvetőbb búto­rok és eszközök kerülhettek — sőt utóbbiak jószerivel hiányosan. Mit jelent ez? Érdekes lenne eljátszani a hiánylis­ta összeállításával. Hisz ilye­nek derülnének ki: nincs videofelszerelés, „csak” szí­nes tévé. Nincs hangverseny- zongora, csak kölcsön pia­nínó, nincsenek játékauto­maták, csak sakk, meg GÓ- játék. Hiányzik a híradás­technikai klub, vagy a nyel­vi labor felszerelése, van viszont könyvtár, stúdió, mozi, stb. Szóval, bizonyos szempontból sok, ugyanak­kor kevés is. A következő talán még nagyobb gondot az jelentet­te, hogy a működéshez szük­séges, valaha értőn kiszá­molt és eltervezett évi négy­millió forintnak, ma már csak a bő felét lehetett ki­gazdálkodni. Ezzel persze az is együttjár, hogy a népmű­velők, s egyéb szakemberek számát is csökkenteni kel­lett. Az ideálisnál tehát jó­val kevesebb dolgozó vállán fekszenek a terhek. 3. De mit mondjon? Mesél­jen az igazgatóról, aki ked­ves, jó ember? Mondja el, hogy a téesz elnöke mennyi­re segítőkész? Hogy Tóvár nagyon rendes község? Igaz, nincs vízvezetéke, nincs csa­tornázása, a házban, ahová költöztek, nincs fürdőszoba, a vécé is kint van a ház vé_ gén, de élnek emberek rosz- szabb lakásban is. Csendesen ült a heverő szélén, a keze a levegőben, félúton, nem tudta, simo­gasson-e tenyerével, vagy hagyja, hogy kisírja magát Emmike. Az utóbbi mellett döntött végül is. Sírjon csak. Addig ő készít valami hide­get vacsorára. Hozott haza felvágottat, friss kenyeret, begyújt a tűzhelybe, tesz Márpedig e terhek súlyosak. Gondoljunk bele! A megye- székhelyen évék óta csak két rozzant mozi működik. Művelődési központjának emeleti része használhatat­lan. Galéria, színház, kon­certterem nincs, a zeneisko­la szükséghelyre költözött, a TIT, az úttörőház, a könyv­tár, a múzeum permanen­sen helyiségekben szűköl­ködik. Az új intézménytől a város lakói szinte vala­miféle csodát vártak. S ez a harmadik nehézség. Vár­ták, hogy nem egyszerűen új szórakozási lehetőséget lel az itt élő, dolgozó mintegy húszezer fiatal, de terjesz­kedhet a könyvtár, idézője­lesen az úttörőház, a mozi, lesz koncertterem, galéria^ előadóterem. „Gazdájuk” lesz a táncosoknak, a bábosok­nak, az énekeseknek, a pan­tomimeseknek, s ki tudja még hányféle művészeti ág kedvelőinek. A sajnos-valóság viszont: hogy nagytermének pódiuma semmiképp sem profi szín­házi előadásra, legfeljebb szólóest megtartására alkal­mas, a táncosok próbáit nem bírná a parkett, a bábosok­nak nem jutna raktár. Kü­lönben sem lehet ennyi min­dent idetelepíteni; hisz, két hangos rendezvényt egyszer­re úgysem lehet megtarta­ni. S akkor még ott vannak a hófehér falak, a világos­sárga padlószőnyegek, a mű­emléki környezet, melyet ki tudja miként lehet megóv­ni. .. stb. fel teavizet. Van cukor is a dobozban. Csak a citromról feledkezett meg. Szaladjon el a boltba citromért? Inkább lemondott a teáról. Ehelyett főzött néhány to­jást. Amikor félóra múlva bekopogott a szobába, hogy jelentse a vacsora elkészül­tét, Emmike már a tükör előtt ült, és festette a pil­láját. Ezen Tamás elmosolyodott. Kire lehetett rebegtetni, pil- logtatni itt most egy festett pillát? De hát nem szólt. Em­mike szereti a formaságokat. Valahol bizonyára olvasta, hogy vacsorára illik felöltöz­ni, hibátlanul megjelenni. Az ám, erről eszébe jutott a virág. Illett volna azt is az asztalra tenni az első va­csorán. Hát íme ez volt az első felvonás. Jelenleg azonban már kezd kibontakozni a biztatóbb második. Fridél Lajos igazgató és négy munkatársa (kik kö­zül ketten végzett népműve­lők, ketten pedig nagy nép­művelő gyakorlattal és pe­dagógusdiplomával rendel­keznek) a nyitást követően óvatosan „kezdtek”. Látvá­nyos, nagy műsort alig tízet szerveztek — leszámítva persze a táncosrendezvénye­ket. Ügy tűnik, indokolt volt e visszafogottság. Hisz egy egyszerű diszkót sem köny- nyű lebonyolítani akkor, ha a lehetségesnél háromszor többen igyekeznek részt ven­ni rajta, s a zsúfoltságiban a megszokottnál fokozottab­ban kell óvni a kiemelkedő eleganciájú berendezést... Nos, a Lépésről lépésre haladjunk! elv tökéletesen sikeresnek bizonyult. Még akkor is, ha alkalmanként olyan rémhírek terjengenek, hogy a srácok a műemlék­ablakokon ugrálnak ki s be — volt eset, hogy megkísérel­ték, de egy jó szóra eláll­tak e tervtől — és, hogy tö­rik zúzzák az ajtókat, a fa­lakat. (Lapzártáig egy ki­lincs pottyant le véletlenül.) Mindennek épp az ellen­kezője igaz. Szinte maguk az ott dolgozók sem hisznek a szemüknek, vagyis, hogy az esztétikus környezet meny­nyire meg tudja szelídíteni a legvagányabb gyerekeket is. Eddig ez a tapasztalat. A hófehér falaknak, az ipar- művészeti bútoroknak, lám­páknak, kiegészítőknek, su­gárzó hatása, vonzása van. Kiszaladt a kertbe, letör- dösött néhány vadrózsát, meg is sértette egy tüske a kezét. Egy kancsó vízbe ál­lította, a kancsót az asztal közepére helyezte, majd szertartásosan jelentette: — Tálalva a vacsora, vár­ják a ház asszonyát. Emmike felkapta a fejét. Tamás várta, hogy elmoso­lyodjék, de merev maradt az arca. Mozdulata is merev volt, amint a villáért nyúlt. De nem evett, ült csak né­mán, majd hirtelen az asz­talra borult, és sími kez­dett. Tamás betámogatta a szo­bába, lefektette, majd gyen­géden betakargatta, másnap pedig bekopogtatott a közsé­gi orvoshoz... Az iskolából jövet az or­vos elkísérte a tanárt, a Ka­zinczy utcai házba, amely tulajdonképpen a gyepsor volt, annak is majdnem az utolsó háza. Friss, vízszagú szelek érkeztek a rétről ilyenkor, kora tavasszal. Kö­zel volt a faluhoz a Kórogy- ér, amelynek vize a hóolva­dás és a tavaszi esők után megduzzadt, kiöntött a kör­nyező legelőkre, amelyeket száraz nyarakon juhok jár­tak. Esténként meg békák kuruttyolása verte fel a csendet. Az ősz hajú Szegedi End­re nem mint orvos érkezett, hanem mint vendég, aki tiszteletét teszi, egy csokor orgonát hozott, amely most nyitogatta szirmait. Április vége volt, az égen felhők A diszkók rumli nélkül ér­nek véget, a játékteremben békésen „logiikáznak” a ti­nik. A könyvtár és az ol­vasókért olyan „fölkapottá vált”, hogy valószínűleg szombat, vasárnap is ki kell majd nyitni. Zsúfolt a té­véterem, jól megy a szesz - mentes étterem. A főiskolá­sok a randevú-sarokban ké­szülnek a legközelebbi ZH- rav de nagyszünetben átlép­nek a gimisek. E nyitottság következménye, hogy ápri­lisban kis híján telt házasok voltak az úgynevezett ko­moly produkciók isi A beté­vedőt elkapta a helyszín varázsa s a Radnóti-estre is ottma­radt. .. A közhangulatot egyéb­ként a minap egy talpig szakáll toprongy, valahogy így fogalmazta meg, amikor a véleményét kérdezték ar­ról, milyen az egri Ifjúsági Ház? Penge! Kong a „szan- tofer”! (Értsd: nagyon tet­szik, még a közeli kocsmá­nak is vetélytársa tud lenni.) Mindezekután érthető, hogy a munkatársak meg­könnyebbülten úgy vélik, szaporázni lehet a lépteket. Már csak azért is, mert a város üzemei, vállalatai egy­re-másra jelentkeznek együttműködési szerződés megkötésére. Ki a karban­tartást vállalná, ki a kon­dicionáló terem berendezé­sét, ká a műteremét, annak fejében, hogy alkalmanként biztosan kapjanak 20—30 je­gyet a legnépszerűbb műso­rokra. De ez már majd a harmadik felvonáshoz tarto­zik. Egyelőre májusra egy jó­val gazdagabb programkíná­latot állítottak össze a szer­vezők. Indítják a szakkörö­ket, a klubokat és megpró­bálják gazdagítani az eddig már bevált rendezvényeket. Merészebbek a „pénzes ak­ciók” tervezésében is. Ne fe­ledjük, fél annyi költségve­tésből kell gazdálkodniuk, így muszáj minél több be­vételre szert tenniük. A be­folyó összegeket ugyanis is­mét felhasználhatják. Szóval a kezdet biztató, s talán remélni lehet azt is, hogy a vázolt nehézségek később sem uralkodnak majd el az egri Ifjúsági Házban. Németi Zsuzsa vitorláztak, de az idő a szo­kottnál hidegebbre fordult, nehezen tavaszodott. — Nézd csak, Emmike, kit hoztam! — kiáltott már az ajtóból Tamás, hogy időt ad­jon a feleségének a vendég fogadására. — Egy kedves vendég, a község orvosa, Endre bácsi. Az utcán talál­koztunk. — Én meg letéptem egy csokorra való orgonát hir- telenében, hogy ne jöjjek üres kézzel a ház asszonyá­hoz — udvariaskodott az or­vos, aki táskáját a konyhá­ban egy széken hagyta. Emmikét meglepte a láto­gatás, nem örült a vendég­nek, rossz idegállapota miatt, meg azért is, mert rendet­lenség volt a szobában. A fehérneműt rakta be a szek­rény polcaira, de fele még kint hevert a rekamién és a székeken. — Nagyon örülök — nyúj­totta a kezét. — De ne néz­zen szét, doktor úr, mert éppen most rendezkedek. Előkerült a pálinka, köz­ben Emmike vázába rakta az orgonát. — Látom, rosszkor jöttem — mondta a vendég. — De mi. orvosok mindig min­denhová rosszkor érkezünk. Ne törődjék a rendetlen­séggel, így szép egy lakás. Csak látná, mi van nálam. — A doktor úr ugyanis legényember — tette hozzá magyarázatként Tamás. — Ütkö7jben mesélte. (Folytatjuk) Több mint hét évtizeddel ezelőtt, 1912. május 5-én jelent meg elő­ször a Bolsevik Párt lapja, a Pravda. A Lenin által alapított újság rövid idő alatt a nép sza­vaként lett ismert Oroszország­ban, s jelentős szerepe volt a cárizmus és a burzsoázia ellen, a szocialista forradalomért ví­vott harcban. Lenin a későbbi években is óriási jelentőséget tu­lajdonított a sajtónak, a politi­kai harc legélesebb fegyverét, azt az eszközt látta benne, amely­nek révén a dolgozók a párt terveinek megvalósítására szer­vezhetők. A Pravda születés­napját a szovjet sajtó napja­ként tartjuk számon. Az 1912-i május óta természetesen új kom­munista újságok százai szület­tek. A szerkesztőségek sorában kiemelkedő helyet foglal el a Szovjetunió Távirati Irodája, is­mert nevén: a TASZSZ, amelyet a szovjet sajtó napja alkalmá­ból mutatunk be olvasóinknak. Találomra felütöm az új­ságot. A harmadik oldal külföldi híradásai között kétszer is szembeötliik: TASZSZ. Címbetűi jelzik a fontosságát annak, amit közread a békét veszélyez­tető washingtoni fegyverke­zési politikáról. Másutt sze­rényen — az MTI rövidíté­séhez hasonlóan — zárójel­ben tűnik fel ismét a hír- ügynökség neve a genfi tár­gyalások egyik üléséről tu­dósítva. Ügy is mondhatnánk, hogy a TASZSZ a szovjet MTI. Az összevont betűszó any- nyit tesz; Telegrafnoe Agensztvo Szovjetszkovo Szojuza. Vagyis a Szovjet­unió Távirati Irodája, köz­ismert nevén a TASZSZ, a Szovjetunió Minisztertanácsa mellett működő hivatalos hírügynökség. Az innen to­vábbított jelentések, értéke­lések és állásfoglalások egy­ben fontos dokumentumok. Elősegítik a tömegméretű tájékozódást, ugyanakkor a külpolitikai szakértők vizs­gálódásaihoz is alapot adnak a világ sok pontján. Mi az, ami megkülönböz­teti másoktól? Először is: a földgolyó szocialista nagy­hatalmának közleményeiről van szó. Ez, a legszélesebb kapcsolatokkal rendelkező tájékoztató és információs lapoknak: a novemberi plé- num határozatai az életben, az élelmezési program az egész nép ügye stb. Megany- nyi témát ad a2 előirány­zott gazdasági fejlődés, a tudományos-technikai hala. dás, a termelékenység nö­velése, a minőség, a mun­kafegyelem javítása. A képekre és informáci­ókra négyezer újság fizet elő. A lapok sok millió pél­dányban „viszik tovább” a híreket, a kommentárokat. Egy nagy országban a gon­dok is nagyobbak. Maga a .továbbítás sem olyan egy­szerű az olvasókig, nézőkig vagy hallgatókig, mint ahogy első pillanatra látszik. Kopognak a telexgépek, segít a rádiós és műholdas közvetítés. Egyidejűleg ve­szik az adást Lvovban, Ri­gában, Szimferopolban és Petropavlovszkban, Az egyik helyen délután van, másutt viszont már új nap kezdő­dik. Itt csupán közeleg a lapzárta, ott már a rotációs sokszorosító gépet is elhagy­ta az újság. Itt a szerkesz­tők, ott már a kézbesítők dolgoznak. Kelet felé halad­va tíz időzóna váltja egy­mást, ami nem kis nehézsé­get okoz az információellá­tásban. Rendkívül fontos tehát a szervezettség, a gyorsaság. A TASZSZ éjjel-nappal dől. gozik, az ügyelet mindig el­érhető, és nincs szünnap. Az intézmény munkatársai gyakran a kiemelkedő dön­tések helyszínén készítik anyagaikat, hogy minél ha­marabb teljesíthesse rendel, tetését a hír. Ez — a hite­lességgel együtt — magától értetődő követelmény mind­azokban a szerkesztőségek­ben, rovatokban, ahol fel­dolgozzák a társadalmi, po­litikai, gazdasági, tudomá­nyos, kulturális, a bel- és külföldről érkező informá­ciókat. Csöngenek a telefonok, az íróasztalokon jegyzetek, sor­ról sorra ugranak a telex­gépek. Akárcsak másutt. Vannak dolgok, amelyek intézmény sokoldalú lehető­séget teremtett például a hí­rek összegyűjtésére. Lehetetlen nem gondolni erre, amikor belép az ember a távirati iroda központi székházába. A nyolcemele­tes modern épület Moszkva történelmi belvárosában, a Tverszkij bulvár sarkán ma­gasodik. A világ több mint száz országából saját tudó­sítók küldik az értesülései­ket ide, hogy bekerüljenek a rádió és televízió műsoraiba, elfoglalják helyüket az ólombetűs vagy fényszedésű újsághasábokon. Működik a tájékoztatás a szocalista és nyugati országok között is. Mindazt, amit a Szovjet­unió életéről továbbít a TASZSZ, a szövetségi távi­rati irodákban, autonóm köztársaságokban, megyék­ben dolgozó munkatársai ír­ják és fényképezik Lenin- grádtól Vlagyivosztokig. A házigazdák egyikétől megka. pom az intézmény belső lap­ját, a Taszszovec legfrissebb számát. A fontos feladatok között szerepel annak nyo­mon követése: miként igye­keznek minél jobban meg­felelni az SZKP Központi Bizottsága. novemberi hatá. rozatának. A Fotókrónika szerkesztősége például ilyen témákról készít különböző felvételeket, összeállításokat a központi, ágazati és helyi hozzátartoznak a tudósítói munkához, amíg csak újság­írás és szerkesztés létezik a világon. Ügy tűnik, hogy az örökéletűnek hitt telexgépek nem ilyenek: az információs forgalom technikai változá­sokat is követel. Programo­zott számítógépes munkára tér át a szovjet távirati iroda. A Taszszovec arról ír, hogy fokozottabban haszno­sítják az automatizálás elő­nyeit. Megkezdődött a fel­készülés az intenzív oktatá­si részlegben. A jól fölsze­relt helyiségekben nemcsak idegen nyelveket lehet ta­nulni. Vannak, akik éppen az úgynevezett display-rend. szerbez kapcsolódó elektro­nikus hírfogadással, szer. kesztéssel és továbbítással ismerkednek. A TASZSZ szakemberei az MTI-nél tanulmányozták ezt a megoldást. Egyelőre a több mint húsz személyes sport- és információs szerkesztő­ségben lehet látni az írógé­pet helyettesítő, a Videoton által is gyártott készüléke­ket. A szovjet újságírók és szerkesztők elégedetten be. szélnek róluk. Aztán az ál­talánosabb elektronikus kor­szerűsítésről esik szó, amit — miután eltervezték — minden bizonnyal meg fog­nak valósítani. Méghozz. rövidesen. Halász Ferenc

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents