Népújság, 1983. május (34. évfolyam, 102-127. szám)
1983-05-05 / 105. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XXXIV. évfolyam, 105. szám ÁRA: 1983. május 5., csütörtök 1,40 FORINT AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Tájékoztató a Központi Bizottság üléséről Napirenden a hatvani pártbizottság jelentése Megyei pártbizottságunk új titkára: Schmidt Rezső Ülést tartott a Heves megyei pártbizottság Tegnap délelőtt tartotta meg Egerben soron következő ülését a párt megyei bizottsága. A pártbizottság ülésén részt vett és s vitában felszólalt Ballai László, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága gazdaságpolitikai osztályának vezetője is. A testület — Barta Alajosnak, a megyei párt- bizottság első titkárának előterjesztésében — tájékoztatót hallgatott meg a Központi Bizottság 198.3. április 12—13-i üléséről. Megvitatta és elfogadta azt a javaslatot, amely a megyei pártbizottság határozatát fogalmazta meg a XII. kongresszus óta végzett munkáról és a párt megyei feladatairól. A továbbiakban Szokodi Ferenc, a hatvani városi pártbizottság első titkára terjesztette a pártbizottság elé azt a jelentést, amely az MSZMP Politikai Bizottsága 1973. júliusi — a városi pártbizottság helyzetéről, munkájuk fejlesztéséről — határozata végrehajtásának városi tapasztalatairól szólt. A pártbizottság a jelentést egyhangúlag elfogadta. Ezután személyi ügyeket tárgyalt a megyei pártbizottság. Ennek keretében a végrehajtó bizottság javaslatára, titkos szavazással tagjai közé választotta Gyurkó Gézát, a Népújság főszerkesztőjét. Ugyancsak a végrehajtó bizottság javaslatára a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottsága egyetértésével, titkos szavazással Schmidt Rezsőt, az egri városi pártbizottság volt első titkárát — akit a városi pártbizottság munkája elismerése mellett felmentett e tisztségéből — a megyei pártbizottság titkárának választotta meg. (A megyei pártbizottság ülése napirendjeiről lapunk 3. oldalán számolunk be, és ugyancsak itt mutatjuk be olvasóinknak a pártbizottság új titkárát, Schmidt Rezsőt.) Ahol buja volt, megdőlt a vetés — jégkár a gyümölcsösökben, mégis: Biztató a tavaszi határ m'r, > . JCJ .f ?! jf * lJj Mai kép a Mátraalján: milliós tételben készül a kedvelt abasári oltvány Hétköznapok Igencsak belejöttünk az ünneplésbe. Újságjainkat olvasgatva, naptárjainkat lapozgatva olykor már-már arra a következtetésre juthatunk, hogy nálunk ünnep ünnepet kö- ; vet, hogy nincs szünet: egyik jön a másik után... Már gyerekfejjel elkezdjük az ünnepléseket, kisisko- j lás, sőt, óvodás korunkban, és azután nincs megállás... Hiába, mi már csak ünneplő nép vagyunk: ilyen évforduló, olyan évfordij- ló, tél-ünnep, tavasz-ünnep, örömünnep, bánatünnep és — természetesen és elsősorban — munkaünnep. Május 1. kapcsán ebből még ki sem futottunk egészen, akad még néhány vállalatunk, intézményünk, amelyek az elmúlt években végzett, mint írni szoktuk „kiemelkedően jó, eredményes gazdálkodásuk eredményeként” kiérdemelték felügyeleti szerveik elis_ mérését, s már következhet is az ünnep. Tévedés ne essék: jogosan, megérdemelten. Mert az öröm egyetlen felszabadult, ünneplőruhás, ünnepi ebédes napja több száz dolgos nap, több ezer dolgos. óra eredménye, rengeteg erőfeszítésé, rengeteg verítéké, vitatkozásoké, veszekedéseké, idegek harcáé. Szóval, a mindennapi munkáé, a hétköznapoké. Igen, a hétköznapoké, amelyeket most már kezdünk újra élni, azoké a hétköznapoké, amelyeket most hosszú, nehéz hónapokon át — legközelebbi „jeles” ünnepünk, augusztus 20. lesz — hétköznapok követnek. A munka hétköznapjai. És amikor ezt mondjuk, akkor bizony nem is túl nagy gondolattársítással azokra a vállalatokra, üzemekre, szövetkezetekre is gondolunk, amelyeknél az elmúlt év és az azt megelőzőek is — enyhén szólva — gyengélkedtek. Tudjuk, igen széles skálájuk van ezeknek, és semmiképpen nem kívánjuk egy kalap alá venni a „kiváló” címtől éppen csak egy hajszállal elmaradt szövetkezetét azzal, amelyik például minden támogatás és — érdemtelen — bizalom ellenére sorozatosan veszteségeket produkál, amelyik csak a „szent” szanálásban bízhat, a jóságos Állam Bácsi biztonságos mankóiban. .. Pedig: sokba kerülnek nekünk ezek a mankók, s mi sem természetesebb, hogy lényegében azok fizetik meg, akik erőiket nem kímélve okosan, szór. gdlmasan dolgoztak. Ennek kapcsán azután óhatatlanul felmerül az emberekben a kérdés: jogos-é, hogy a jó rövidüljön meg a rossz miatt? Megéri-é drága pénzen évről évre kihúzgálni X vagy Z cég sárba rekedt szekerét? És így tovább. Ki ne tudna újabb kérdéseket. S meglehet, hétköznapiak, netán prózaiak, avagy nagyon kínosak — jól felfogott érdekünkben — fel kell, hogy tegyük ezeket. B. Kun Tibor „Ígéretes és szép a határ” — írtuk egy héttel ezelőtt, hangfogóval örvendezve afelett, hogy kívánságunk szerint alakult a tavasz. Nos, különösebben nem is cáfolt ránk, jól lehet, a hétvége megyénk egyes részein nem kis riadalmat okozott: nagy vihar, valóságos felhőszakadás, itt-ott jéggel „fűszerezve" alaposan elpáholta reményeinket. A meteorológiai mérések szerint az elmúlt napokban Heves megye általában 10— 15 milliméter csapadékot kapott, egyes helyeken pedig több mint 20 millimétert. Azt is jelentette ez egyben, hogy a mezőgazdasági munkákat — különös tekintettel a paradicsompalánták kiültetésére — szüneteltetni kellett. Szerencsére ez még nem okoz nagy gondot, hiszen a nagy esőzéselvre következő szél fel is szárította a talajt, megyénk déli részein folytatni lehetett a palántázást, így emiatt nagyobb károk — remélhetőleg — nem lesznek. Kevésbé mondható ez a jéggel kísért záporokról. Detk, Recsk és Novaj hatórában bizony bele-belekapott a jég a már elvirágzott és most virágzó gyümölcsfákba, a jelenleg fakadó szőlőkbe és a kiültetett palántákba. A szakemberek túlzottan nagy kártól egyelőre nem tartanak, a felmérés minden esetre folyamatban van. Hasonlóképpen a gabonatáblákon, amelyeken éppen a szemre legszebb, legbujább részeket döntötte meg a viharos erejű szél. Ezek „talp- raállására” kevés a remény, más, kevésbé sűrű vetések feléledésében viszont még bízni lehet. összegzésként elmondhatjuk: akik napjainkban a határt járják, egyelőre aligha csalódnak. Megyeszerte, északtól délig és kelettől nyugatig, szinte kivétel nélkül — el ne kiabáljuk — még mindig szép, s változatlanul ígéretes a határ. Elsők közt kezdte a palántázást a Hevesi Állami Gazdaság (Fotó: Perl Márton) 25 éves a Gépipari Tudományos Egyesület egri Szervezete Az ötletek a termelés javát szolgálták Jubileumi közgyűlés a megyeszékhelyen Kócza Imre megemlékezését tartja Szerdán délután — az egri Technika Házában — tartotta jubileumi közgyűlését a Gépipari Tudományos Egyesület egri szervezete. Ezen — többek között — megjelent, s az elnökségben helyet foglalt dr. Terplán Zénó, a GTE elnöke, Füzes- sy János, a MTESZ főtitkárhelyettese, dr. Mátay László, a GTE ügyvezető főtitkára, dr. Jenes Pál, az SZiMT titkára, dr. Gyula Zoltán> az egri városi tanács vfo-titká- ra, Skultéti János, a GTE gyöngyösi szervezetének elnöke, valamint Németh László, a GTE Mátravidéki Fémművek vállalati szervezetének elnöke. A résztvevőket dr. Domán László, a megyei MTESZ- titkár köszöntötte, majd Kócza Imre, az egri GTE szervezet elnöke emlékezett meg az elmúlt 25 esztendő jelentősebb fordulóiról. Utalt arra az ipárosodási folyamatra, mely a felszabadulás után bontakozott ki a korábban meglehetősen elmaradott megyeszékhelyen. Ezzel függött össze a műszaki értelmiségiek számának lendületes gyarapodása. 1958. július 3-án képviselőik alakították meg — 92-en — a GTE egri szervezetét. Akkor három üzemből — az Autóipari Forgácsolóból, a Laka- tosárugyárból és a Bervá- ból — toborzódó szakemberek fogtak össze az eredményes továbbképzés megvalósítása érdekében. Eleinte szakmai előadásokat, bemutatókat tartottak, ezekkel járulva hozzá a tudományok fejlődésével lépést tartani kívánók szellemi gazdagodásához. Később bővült a feladatkör, s mind sokrétűbbé vált a tevékenység. Az erősödés kétségtelen jele az, hogy egyre több nagy cégtől verbuválódtak a jelentkezők. 1961-ben az egri gárdából vált ki a siröki, 1963-ban pedig a gyöngyösi szervezet Az alapi>ető elképzelések is örvendetesen módosultak. Ezek a lelkes szakemberek arra vállalkoztak, hogy társadalmi segítségnyújtás eszközeivel járulnak hozzá a vállalati tervek hiánytalan teljesítéséhez. Emellett a városi párt- és állami szervek részére — alkalmanként — informatív jellegű, alapos felméréseket csináltak. Így például megvizsgálták azt, hogy a kiemelt cégeknél miként kezelik az újításokat. Feltérképezték az eszközállomány alakulását is, méghozzá több ipari üzemiben. Az egyes munkabizottságok közvetlen támogatást is nyújtottak azoknak, akik ezt igényelték. Minden esetben lelkiismeretesen tájékozódtak, s az összkép ismeretében megfogalmazták jobbító jellegű javaslataikat is. Választ keresték — egy alkalommal — arra, hogy a város gyáraiban miként fest az anyagmozgatás. Jelezték a gondokat, s tippeket is adtak az orvoslásra. Az összegzéseket, a záró- jelentéseket bármely érdeklődő fél megkaphatta, ezeket publikálták is félévenként megjelenő sajtóorgánumukban, a Műszaki Életben. Egyre népszerűbbek lettek az általuk meghirdetett továbbképző tanfolyamok, ezek olykor megyei jellegűvé is formálódtak. Évente hat-hét ilyet szerveztek. Az egyik a vezetési ismeretek műhelytitkaiból adott ízelítőt, a másikat a minőségellenőrzők, a meósok hasznosíthatták, akik tanulmányaikat vizsgával zárták. A sokrétű munkára utal az is, hogy országos, sőt nemzetközi szakmai rendezvények gazdái voltak, ök bonyolították le — hogy csak egy esetet említsünk — a külföldieket is vonzó III. hűtő- gépgyártási kongresszust. Rendszeresen kivették részüket a műszaki hetek megyei programjából. Ezután kitüntetéseket, jutalmakat adtak át. Ezeket dr. Terplán Zénótól vették át azok, akik a legtöbbet tettek a szervezeti munka szín- vonalasábbá formálásáért. A GTE legmagasabb kitüntetése a Bánki Donát- díj. Ezt Demeter Pálnak, az egri szervezet alelnökének, a Csepel Autó Egri Gyára igazgatójának adományozták. Az Egyesületi Emlékérem birtokosa lett: Debreczeni Tibor alelnök, a VILATI egri gyárának igazgatója, valamint Horváth János, az egri GTE-sziervezet MEZÖ- GÉP-szakosztályának titkára. A Fazola Henrik megyei emlékérmet Molnár Imre, egri GTE-titkár kapta. Az egykori zászlóbontók — harmincán — jubileumi jelvényben részesültek. A hallgatóság egy csoportja (Fotó: Szántó György)
