Népújság, 1983. május (34. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-31 / 127. szám

4.

NÉPÚJSÁG, 1983. május 31., kedd

A

KÉPERNYŐ

Li^y not*..

ELŐTT

A puding és az ő minősége

Végtére is csak annak a pudingnak, sőt a pudingnak is csak annak a darabkája alapján mondhatok véleményt e „tészta” egészéről, amelyet volt szerencsém (?) elfogyasztani. És ha már ily talányosán kezdtem, folytassam is ugyanúgy, a Biblia szerint Szodomát az Űr egyetlen igaz emberért is megmentette volna. Az Űr, a Biblia szerint meglehetősen kegyetlennek bizonyult, úgy elbánt Szodomával, sőt Gomorával is, hogy csak úgy porzott.

Ügy van: a Telepódium bemutatójáról van sző. A „Minket, kérem, informálnak?! című politikai ihletett- ségű kabaréról, amely újabb állomása volt a televízió próbálkozásainak, hogy a „kabaré az nagyszerű dolog” lenne, ha jól tudnák mívelni. De nem tudják. A képernyőn legalábbis nem. Mert abból a pudingból, ami e „tájékoztató jellegű kabaré”- ból a képernyőre maradt, abból csak visszakövetkeztetni lehet az eredetire, a színpadra rendezettre, — de az sem lehetett e műfaj kiemelkedő alkotása. Ami meg képernyőre került, arról talán jobb lenne nem is szólni, ha nem lenne az a bizonyos Szodoma, amely nem bün- tettetett meg a képernyőn, mert nem is egy igaz, de kettő jó műsorszám is akadt. S ha Űrnak, nagy „ú”-val, de kicsivel sem vagyunk mind valamennyien, de megbocsátani azt azért tudunk. Mert mi vagyunk a mindent megbocsátó közönség.

Mikó István igazán remek „Petőfi persziflázsa” nemcsak zenei megoldásában emelkedett ki a szokványsivár kabarészámokból, de az előadó kétségtelen varázsa, egyénisége is a legjobb kabaréművészek közé emelte

ezen az estén is a fiatal, tehetséges művészt. Az erdei favágók jelenete — ismét Mikó István, s az ebben kitűnő Tahi Tóth László — pedig nemcsak „napi” gazdaságpolitikai karikatúra, hanem szellemesen megírt és kellemesen eljátszott" jelenete is volt az estnek. És aztán néma csend — idézhetném a drámaírói, ha nálam lenne a kötet a pontos idézethez. De nem is szükséges megkeresni a kötetet, felesleges fáradtság lenne a műsor többi számai okán. Amelyek hol az ízléstelenség határát súrolóan voltak pikánsak (?), hol az unalom határát is átlépőén érdektelenek.

Csak a címet, csak azt tudnám feledni. Mert lelkemben az érzés vadmadárként csapongóit — semmivel sem rosszabb képzavar ez, mint amennyit és amilyet volt szerencsém hallani és látni —, hogy hol leli meg azt a gondolatot, amely a hazai információs rendszerről, az informáltságról, az ezzel kapcsolatosan mindkét oldalra tűt szúrva, a fecsegés és a bezárkózás oldalára billentőén oly remek téma lehetett volna. Igazán politikai kabaré téma. Magamon, aki az információrendszer szerény kis egyik csavarja, szóval magamon is hm ... kis kabarélovagok, szívesen nevettem volna.

Ha kabaré lett volna.

Gyurkó Géza

A skarlát betű ürügyén

A történet — mai szemmel nézve — megmoso- lyogtatőan naiv. Egy asszony, akinek férjét holtnak vélik, erős vonzalommal kötődik egy lelkészhez. Házasságtörése miatt megbélyegzik, s meg nem bocsátható bűne jeleként életfogytig hordania kell az elriasztónak szánt skarlát betűt.

Ha a dolgot ma ilyen komolyan vennénk, akkor egy hazai vállalatnak akár fő profilja is lehetne e ruhadarab gyártása.

Így aztán nem csoda, hogy eleinte derültünk a Nathaniel Hawthorne azonos című főművéből készített négyrészes amerikai tévéfilmsorozat sztpriján, illetve kezdő képsorain. Később azonban feledtük kívülállásunkat, huszadik század végi valóságérzékünket, s egyre inkább élveztük ezt az emlékezetes, valóban értékes produkciót. Az érdem oroszlánrésze természetesen a kivételes képességű íróé, akit egész pályája során foglalkoztattak az erkölcsi kérdések, aki hadat üzent hazája embertelen, kegyetlen és hazug puritán hagyományainak, szembeállítva velük a természetes, a tiszta érzéseket, s az ezeket bátran vállaló nemes egyéniségeket.

Ilyenné formálta Hester Prynne-t, 'aki hamar megnyerte tetszésünket, akit a ritka adottságú Meg Foster jelenített meg a képernyőn, méghozzá visszafogott eszközökkel. Szerencséje volt Rick Hausernek, a rendezőnek, mert megtalálta azt a művészt, aki szinte tökéletesen ábrázolta ezt a hajdani figurát, aki tekintetének varázslatos játékával e rendkívül megnyerő karakter örökérvényű vonásait villantotta fel.

Hasonló motívumokra összpontosították figyelmüket a forgatókönyvírók — Allan Knee és Alvin Sa- piensley — is. Ügy maradtak hitelesek, hogy a legdrámaibb pillanatokat ragadták meg, tolmácsolva a regény legmagvasabb erényeit.

A tizenkilencedik század derekán alkotó szerző kétGvőrffy László:

ARANYPRÓBA

1.

Az asszony álla alatt bogra kötötte a kendőt. Időnként odakapott, és az állát előretolva a nyaka felé húzta. Fészkelődön, feszengett a férje mellett. Túl voltak már a hatvanon mind a ketten. A férfi kapatosán fecsegett, és tíz-tizenöt villanypózna mellett is elrobogott a vonat, míg a zsebe felé indult keze előkotorászta a gyűrött cigarettás dobozt. Mintha nagy munkát végzett volna, feltolta homlokán a sildes bársonysapkát, magában motyogott valamit, és az asszonyra mosolygott.

— Ne bagózz már annyit! — mondta az asszony. — Hisz mást se csinálsz egész úton.

— Miért, odakint nem bagóznak?

— Bagóznak hát, de nem folyton.

— Én se folyton, csak most... — mondta az öreg, és mosolyogva átkarolta az asszonyt.

— Ej, hagyd már ezt!

— Magamban voltam mostanáig miért baj ez? — És maga mellé tette az ülésre a cigarettás dobozt, meg is feledkezett róla. Egyik karjával az asszony vállát ölelte, amin a bogra kötött kendő alatt egy világoskék külföldi pulóver feszült, másikkal a kezét szorongatta. Halkan gügyögött is valamit, egész közel hajolva az asz- szony füléhez.

— Hagy már te! — mondta az asszony. — Ittál és részeg vagy. Szépen vártál, mondhatom.

— Várnak a többiek is az állomáson. Mondtam nekik, ma jössz haza. Kint vannak az állomáson, mind. — És kezdte a neveket sorolni, akik az állomáson várják az asszonyt.

— A disznót kifizetted? — kérdezte az asszony, mintha nem is érdekelné, ki várja az állomáson.

— Ki — mondta az öreg.

— Meg a padló is kész már a házban. A nyárra be is

lehet költözni. Most aztán

egész nap a lányod körül

kújtorognak — és az öreg röhögéséivé megpaskolta az asszony kezét. — Egész nap kújtorognak körülötte. Az Imréről miért nem szólsz?

— Mit mondjak? Majd

otthon, sorjában...

— Jól vannak?

— Jól. Házuk is van, meg autójuk is.

— Egész nap a lányod körül kujtorog — és az öreg alig észrevehetően csuklóit.

— Szépen vártál — mondta az asszony. — Minek jöttél elibém? Ha vonatra szállsz, mindig iszol.

— A lányod is elmegy. A nyáron biztosan elmegy. Este mindig ott kujtorog körülötte valamelyik kölök De a Sanyit, azt nem engedem be.

— Milyen Sanyit?

— Hát a Bótáék Sanyiját. Lop. Én mondom: Lop.

— Már miért lopna?

— Mert lop. Azt mondják, ez a betegsége. Lop. Pedig az apjának, a Bétának most tanúskodtam.

— Mit tanúskodtál te?

— Hát volt az a pere, a házért. Hogy a négy gyerek örökölte a házat. A Sanyi apjáé is volt egy rész belőle.

— Tudom — mondta az asszony.

— Hát most eladták a többiek, neki meg nem akartak pénzt adni. Én is láttam annak idején a papírt. A Sanyi apja is örökö- södött. Neki is jár.

— Minek ártod bele magad ilyesmibe? Ha nincs melletted az ember, mindig beleütöd valamibe az orrod.

— Mert ki akarták tagadni. Hát én nem engedtem. Vagy öten is tanúskodtunk ott.

— Minek neked mindig mással törődni? — kérdezte

Szikszói Károly illusztrációja

száz évvel korábbi fogantatásé meséje ezért szólt mindannyiunkhoz, méghozzá máig aktuális tanulságokkal

fűszerezve.

Egy kísérlet margójára

Nem vagyok maradi, rokonszenvezem mindazokkal, akik a pedagógia mindennapi gyakorlatában keresik, kutatják, s meg is találják az új, a korábbiaknál jobb, hatékonyabb módszereket.

Sokakkal együtt idegenkedem viszont az átgondolatlan, a jó szándékú, ám mégis indokolatlan próbálkozásoktól. Ilyen a szentlőrinci kísérlet is, amelyről az elmúlt esztendők során már annyi szó esett, amelyről riportfilmet készített a pécsi körzeti stúdió.

A stáb szimpátiáját megértem, csak az a kár, hogy tiszteletre méltó buzgalmukat nem mérlegelték reálisan.

Az annyira vitatott vállalkozást mindössze harmincöt perc alatt akarták felvillantani, értékelni, méghozzá úgy, hogy közben a nézőt is meggyőzzék annak helyességéről, Ez sajnos nem sikerült, mert túl sokat markoltak.

Ebben az oktatási intézményben nincs osztályzás, nincs tankönyv, hiányzanak a hagyományos tantárgyak. Ne folytassuk a felsorolást, mert már ez a lista is ellenérzést vált ki sok ezer nevelőből. Nem is alaptalanul, hiszen a gyerekeknek már az iskolapadban meg kell szokniuk, hogy az élet a követelmények regimentjét szánja számukra. A terhelésről lemondani épp ezért vétek, ráadásul érdekesen tanítani a megszokott keretek között is lehet.

Miért született akkor ez a műsor?

Ezen tűnődhetünk, de hibáit, s feleslegességét aligha kérdőjelezzük meg...

(pécsi)

az asszony, és fészkelőévé kibújt az öreg karja alól.

— Mert kell — mondta az öreg dühösen és hangosan. Az egész kocsiban lehetett hallani, ahogy megismételte még egyszer. —Mert kell.

— Ej, nem beszélek veled

— mondta az asszony. — Részeg vagy — és az ablak felé fordult.

Az öreg felállt.

— Hová mész most meg?

Az öreg nem válaszolt.

— Megint inni mész, te?

— Az öreg válasz nélkül eldülöngélt az ülések között.

Egy ideig az asszony az ablak felé fordult, aztán átcsúszott az ülés másik oldalára, ahonnan csak vissza kellett fordulnia, hogy az ajtót lássa. Ha valaki előtt lendült az ajtó, az asszony már fordult is. Egy idő múlva felállt. A két ülés között toporgott, a támlába kapaszkodva, nehogy a rázkódó kocsin elbotoljék, aztán elment az ajtóig. De nem ment ki a peronra. Az üvegen át figyelt kifelé, át a másik kocsiba.

— Hát nem jön — mondta félig magának, kicsit meg annak a férfinak, aki közvetlenül az ajtó mellett ült.

— Nem jön. Három hónapig nem látott, most meg elmegy inni. — A férfi mosolygott és bólogatott. — Ilyen ez a férfinép mind, folyton isznak. A fiamnál voltam odakint Olaszországban. Az is részeg volt, amikor eljöttem. Ez meg így vár itthon. Isznak. Mind isznak. — És az asz- szony még egyszer kinézett a peronra, aztán visszament, és leült a helyére.

Az öreg visszajött. Az asz- szony nem szólt hozzá. Az öreg röhögéséivé átkarolta.

— Magamban voltam mostanáig, te boszorkány.

— Hagyj már békét nekem! — mondta az asszony, és letolta a válláról az öreg kezét.

(Folytatjuk)

Egy dalosünnep • diákkórusokkal

Évek óta — most már hatodszor — rendezik meg Egerben, az iskolaév vége felé az egri ifjúsági dalosünnepeket. Az idén is felvonultak az általános iskolások, hogy a székesegyház előtti lépcsősoron, a ragyogó délutáni napsütésben „hangversenyezzenek”. Öröm volt látni, még nagyobb öröm volt hallani ezeket a nyílt szívű és meleg hangú kórusokat, ahogyan a közös éneklés nagyszerű pillanatait varázsolták elő az érdeklődőknek, a gyermeknap vendégeinek, a könyvnapi közönségnek, a kóruséneklés hűséges barátainak. A kora délután talán kevésbé volt alkalmas, a tűző napban felsorakoztatni az egészen aprókig, a szemet gyönyörködtető, formaruhába öltözött lányokat, fiúkat, de hát nehéz azt megállapítani, hogy a gyereksereg mikor és hogyan tud fegyelmezetten viselkedni egy nyitott térben, ahol annyi minden történik addig is, amíg ők énekelnek. A kórusokat vezénylő zene- pedagógusokat csak dicsérni tudjuk, hogy ekkora munkával, fegyelmező erővel „ösz- szehozták” végül is ezt az élményt, ezt a sikert.

A szikrázó napsütésben és a hely szellemétől, meg az emlékeinktől befolycLSoltan visszagondolunk a húsz esztendővel előbbi és a még régebbi időkre, amikor a bazilika előtti lépcsősoron nagynevű kórusok, kitűnő karvezetők, zenekarok, szólisták közreműködésével országos jelentőségű és méretű dalosünnepet tudták rendezni az egri szakemberek.

Nem akarunk most azokból az időkből énekkarokat kiemelni, karvezetőket felsorolni; hiszen ma is állandóan szerepelnek a rádióban és az ország különböző városaiban. Csak itt nem! Akkor, a hatvanas években a megyei tanács szívügyének tekintette ezt az országos sereglést, sok áldozatot hozott azért, hogy a kóruséneklés ügye a megyében és Egerben ne halványodjék el. Nemcsak azért, mert itt is működtek jói szervezett és tekintélyt élvező kórusok, karvezetők.

Ezt a nosztalgiázó pár sort nem azért vetettük papírra, mert kérdőre akarjuk vonni az egri karvezetőket, miért is nincs ma itt elevenebb kórusélet? Az azonban bizonyos: ha akad egy jelentős karmester-egyéniség és megszerette vagy megszereti ezt a várost és munkához lát, van talaja szorgalmának. Csak el kellene kezdenie valakinek végre! Vagy folytatnia valahogyan a felnőtt kórusok ügyét! Tudjuk, az árral szemben kell úsznia most a karvezetőknek. De ha az emberi hangot jól kormányozzák, csak eljut a szívekhez, a közönséghez.

(farkas)

Tegnap megkezdődtek az írásbeli érettségi vizsgák a középiskolák levelező tagozatán. Az első napon megyénk tizennégy gimnáziumában, szakközépiskolájában, illetve a szakmunkások hároméves szakközépiskolájában a magyar irodalomban

való jártasságukról adtak számot a levelezős hallgatók. Ma, a matematika írásbeli feladatokkal folytatódnak a vizsgák, majd a szakmai érettségire kerül sor. A szóbeli vizsgák június közepén kezdődnek a középiskolák levelező tagozatán.

HETI AJÁNLAT

Először Is beszámolunk arról, hogy értékelték az MHSZ- totószelvényeit. A helyes megfejtés: X, X, 2, 1, 2, 1, X, 2, X, 1, 2, X, 2, X. ötvenhat brigád küldött be választ, közülük nyolc ért el telitalálatot. A Finomszerel- vénygyárból az Előre, a Delta, a Fortuna és a Pannónia, a dohánygyárból a 60. évforduló, a Marie Curie és a Zsigmondi Vilmos, a távközlési üzemből pedig az Ericsson brigád.

E héten a televízióból ajánljuk kedden a Hogy volt!... című színészriportot, amely 18.05-kor kezdődik. Este 22.35-kor látható a Kockázat. Szerdán folytatódik a Krónika, a II. magyar hadsereg története, 21.50-től. A következő részre csütörtökön a 2. csatornán 22 órakor kerül sor. Az 1-es csatornán kezdődik 21 órakor a Panoráma világpolitikai magazin. Szombaton 20.55-kor Visconti remekműve, a Rocco és fivérei látható. Vasárnap 21.55-kor Gobbi Hilda 70. születésnapja alkalmából mutatnak be portréfilmet.

Kérjük a résztvevőket, kísérjék figyelemmel az ünnepi könyvhét rendezvényeit, különösen Hatvanban lesznek érdekes események. Gyöngyösön június 2-án, csütörtökön a Mátra Művelődési Központban a Józsefvárosi Színház vendégjátéka lesz. A Vachott Sándor Városi-Járási Könyvtárban pedig június 3-án pénteken külpolitikai fórumra kerül sor Alak- sza Tamás részvételével, aki a Magyarország című hetilap egyik szerkesztője.

Érettségi vizsga a levelező tagozaton