Népújság, 1983. május (34. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-31 / 127. szám

NÉPÚJSÁG, 1983. május 31., kedd S. LEHET, DE NINCS ÉRTELME 0 0 a 0 • 0 in Önámító pipasok? Divat lett a pipázás. Egy­re több ember teßzi le a cigarettát, és a nikotin iránti vonzalmát a pipázással éli ki, amihez valószínűleg a do­hányzás ártalmairól szóló je­lentések is hozzájárulnak. A vérbeli pipás szent meggyő­ződéssel vallja, hogy min­den másféle füstöléstől el­térően a pipázás ártalmat­lan. Még azt az állítást is megkockáztatják, hogy a pi­paszívás nemcsak idegnyug­tató passzió, hanem másként is jótékony hatású: higgadté, bölcselkedővé, megfontolttá formál. Jó volna, ha ez így volna. Ám e pipás „hitval­lásnak” sok a bökkenője. Mindjárt elsőül nem állja meg a helyét, irogy a pöfé- kelés ártalmatlan. Kétségte­len, hogy miután a pipás nem nyeli le a füstöt, ha­nem kieregeti, így kevesebb égési melléktermék kerül a szervezetébe. A nikotin azon­ban a száj nyálkahártyáján át azonmód felszívódik, és mert ingerlő-bódító termé­szetű méreg, tehát pontosan úgy hat az idegrendszerre, mint a szivar, vagy a ciga­rettafüst nikotintartalma. Ha a pipafüstben semmilyen idegi hatóanyag nem volna, senki sem pipázna. Ez a kö­rülmény már önmagában is ellentmond annak az állítás­nak, hogy a pipa jó ideg­nyugtató. Természetes, van­nak szűkszavú, nyugodt csen­des derűjű, filozofikus pipá­zók. Ám ők aligha a pipá­tól ilyenek. Talán inkább fordítva van a dolog: az ilyen típusú alkat leli leginkább kedvét a bíbelődő rágyúj­tásban, a huzamosabb füst­bodorításban. Ha a pipásoknak nincs is mindenben igazuk, mégsem kell bántani őket. Egy an­gol orvoscsoport vizsgálatot végzett azonos korú, azonos ideje dohányzó, egyező meny- nyiséget szívó cigarettázók és pipázók között. Az össze­hasonlításból az derül ki, hogy a pipások véredényét, érrendszerét sokkal kevés­bé kezdte ki a füstölés, mint a cigarettázókét. Ennek alap­ján a csoport azzal kezdett kísérletezni, át lehet-e szok­tatni az erősen cigarettázó- kat a pipázásra. Lehet, de nincs értelme — szögezték le a kutatók. A kezdettől fogva cigarettázóknál ugyan­is olyan erős a beidegződés a füst lenyelése, hogy a pö- fékelés helyett a pipafüstöt is leszívják. Ez pedig töb­bet árt, mint használ. Őfelsége 1867. esztendejében Egy igazi obsit öreg ládákban mindig ér­demes kutatni, mindig talál az ember valamit, amire rá­pillant és hol mosolyra fa­kad, hol kihull a szeméből egy könnycsepp. Kozma Sán­dor, az Agria Bútorgyár dol­gozója is felnyitotta az öreg * ládát és szemébe tűnt egy összehajtogatott öreg papír­lap, rajta az írás, alig lehet elolvasni: „Az én kedves, boldogult apácskám családi és egyéb iratai”. Széthajto­gatja, fenn az osztrák cí­mer, a kétfejű sassal, alatta a cifra írás: Abschied. Hát ez bizony „Obsit” a javából. A 40X50 centiméter méretű vastag merített papír német szövegében elmondja, hogy Feldwebel Alexander Kozma, azaz Kozma Sándor őrmes­ter összesen tíz évet és két hónapot töltött el a császár nyergében, mivelhogy huszár volt a debreceni „Don Mi- guel”-ről elnevezett 39. re­gimentben. Alig tizenegy esztendő nem kevés idő, de hát nyolc év volt a köte­lező, a többi a ráadás, őfel­sége csak az 1867-es eszten­dőben, a kiegyezéskor szál­lította le hat kurta eszten­dőre a katonai szolgálat kö­telező idejét. 1859. november elsején kapta kezébe a „Ty- bold Tarocz”-i születésű Kozma Sándor az obsitot és mehetett haza, gazdálkodni. Ha egészen más okból írta Ady Endre, de erre az öreg papírra is illik „Elbocsátó szép üzenet”. Kapor Elemér MITOLÓGIAI „HŐS"? Kecskék és emberek A kecske egyik legrégibb háziállatunk. Ä történészek szerint az átmeneti kőkor idején, i. e. 8000 táján Irán­ban, Mezopotámiában, Egyip­tomban és Szudánban kezdő­dött el a kecsketartás. A kecske korán bevonult az emberi kultúrhistóriába. Az ókori Hellász kopár, szik­lás vidékein az ember nél­külözhetetlen háziállata, tár­sa volt a kecske, érthető te­hát, hogy ez az állat gyak­ran szerepel a görög mito­lógiában is. Odüsszeusz ' fe­leségének, Pénelopénak is volt kecskenyája. Lehetséges, hogy az ókori görög és római mitológiából maradtak fenn azok a mon­dák, amelyeket ma is őriz a szájhagyomány. A népi gyógyítás is átvett bizonyos elemeket ezekből a tévhitek­ből. A néphit szerint például a kecske „gyógynövény szak­értő”, mert olyan növénye­ket választ ki és legel le, amelyek megóvják bizonyos betegségektől. Az ókori gö­rög népi medicinában olyan utalásokat lehet olvasni, ame­lyek szerint a kecskehús szat, építészet egyik legna­gyobb egyénisége. A világhírű ember szülő­városát a Chronos—8 nevű fénytoronnyal ajándékozta meg, amely felállítása óta nevezetessége lett a város­nak (nagyobb társait nyu­gati városokban — San Franciscóban, Münchenben, Párizsban, Bonnban, Liége- ben — állították fel, egyik elődje (a Chronos—5) pedig a kalocsai Schöffer Emlék­házban található.) A csaknem 30 méter ma­gas szürke fémépítmény nappal, „pihen”, alig keltvén különösebb feltűnést. Amint azonban sötétedni kezd, ki- gyúl és életre kel. A tor­nyon ötven színes lámpa világítja meg a forgó-lengő tükröző lapocskákat, s az építmény csúcsán négy ref­lektor küldi magasba suga­rait. A szerkezet elektroni­kája csak sötétedéskor lép működésbe, s azt követően a fények felgyulladását és ki­alvását a mindenkori forga­lom lüktetése szabja meg. A járművek mozgásáról tájé­koztatást adó érzékelők je­lei működtetik a fényjáté­kot, be- és kikapcsolva a fényforrásokat és mozgató motorokat. A torony „fény­ruhája” sohasem mutat két teljesen azonos képet, meg­unhatatlan változatosságban idézi a tűz lobogását, a lán­gok villódzását, és keit so­hasem látott, különlegesen mozgó fényhatásokat. Megújul az óceánok vize Az óceánok vize nemcsak a felületen újul meg állan­dóan, hanem az óceáni árkok mélyén is. A vízcsere párol­gás, áramlás és a kontinen­tális talapzat irányából az édesvíz szakadatlan beáram­lása útján megy végbe. Erre a következtetésre jutottak szovjet óceanológusok. Számításaik szerint a Csendes-óceán teljes vízkész­lete átlagosan 110 évenként újul meg. Noha ez a csere háromszor olyan gyorsan bonyolódik le, mint ahogy "korábban feltételezték, a szovjet oceanológusok még­is úgy jellemzik a Csendes­óceánt. mint „planétánk leg­stabilabb óceánját”. Az At­lanti-óceánban kétszer olyan gyorsan megy végbe a víz­csere, mint a Csendes-óceán­ban : 46 év alatt. Még gyorsabban, mégpedig 40 év alatt cserélődik ki az Indiai-óceán vize. Lesz gyógyszere a kancsalságnak Az orvosok által strabis- musnak nevezett kancsalság gyakori betegség: a szemiz­mok gyengesége okozza. Al­kalmi kancsalság megjelen­het kimerültség, nagy fizi­kai erőfeszítés következté­ben, ami többnyire a szem­izmok vagy az idegrendszer átmeneti gyengeségét jelzi. A tartós kancsalság azon­ban nemcsak esztétikai szempontból kellemetlen, hanem azért is, mert jelen­tősen korlátozza a normális látást. Eddig főleg gyereke­ken és serdülőkön végeztek korrekciós műtéteket. A mű­tétek azonban — azonkívül, hogy drágák —, nem is min­dig eredményesek, és ez a San Franciscó-i Smith Kett- lewell Intézetet arra kész­tette, hogy keresse az új, gyógyszeres gyógyítás mód­ját. Sok gyógyszer mellett ki­próbáltak egy toxint (mér­get) is, amelyet különösen az élelmiszer-mérgezések révén ismertek. A botulinról van szó, amelyet a clostri- sium botulinum még zárt hús- vagy főzelékkonzer- vekben is tud termelni. A kutatók azért kezdtek a bo- tulinnal foglalkozni, mert a botulinos élelmiszer-mérge­zésnek egyik első jele a szem- izombénulás. Mindössze egy­milliomod grammnyi botu- linnak a szemizomba való fecskendezésével viszonylag gyorsan teljesen normális szemállást lehetett elérni kancsaloknál. Eddig több mint 80 beteget kezeltek si­keresen, a hivatalos engedé­lyezésig azonban még to­vábbi próbákra van szükség. (Frankfurter Rundschau) A CHRONOS-8 Kinetikus szobrászat Nappali formájában láthatjuk a Kalocsa buszpályaudvara előtti téren felállított nevezetességet A kinetikus, mozgó szobor fogalmával egy' amerikába elszármazott hazánkfia, Moholy-Nagy László ismertette meg a vi­lágot. Ezen belül a fénydi­namikus szobrászat elméle­tét ugyancsak egy magyar származású ember, Schöffer Miklós dolgozta ki és tette közzé Párizsban, 1948-ban. Nicolas Schöffer 1912-ben Ka­locsán született és 1937 óta Párizsban él. Egyike korunk új utakon járó, új kifejezé­si formákat kereső művé­szeinek. A 71 éves művész a modern festészet, szobrá­Képünkön a párizsi Grand Palais-ban rendezett kiállításon Antoine Martinez Kecskék című festménye látható gyógyítja az epilepsziát, és a szembetegségeket. A kecske az irodalomban és a képző­művészetekben is jelentős szerephez jutott évszázadok folyamán. Defoe világhírű regényében a Robinson Cru- soe-ban a regényhős életét a szigeten talált elvadult kecskék könnyítették meg. Napjainkban is nagyon sok hasznot hajt ez az állat, mert táplálékot nyújt az embe­reknek olyan klímán és ta­lajon, ahol más háziállat ne­hezen él meg. H eti umor ét elején Egy férfi jelenti a rend­őrségen, hogy a felesége egy farsangi mulatság után el­tűnt. — Mikor volt a jelmez­bál? — kérdezi a hivatal­nok. — Két hete. — És csak most jelenti? — Csak ma fedeztem fel, hogy nyoma veszett a csa­ládi ékszereknek! ★ — Vigyázz — figyelmez­teti lányát az anya — ahol bál van, onnan a gyerek nincs messze! •k Házassági hirdetés: „Zene- és sportkedvelő, intelligens, szép szőke hölgy leánya számára vőlegényt keres.” ★ — Nem tudom, mit csi­náljak a férjemmel, doktor úr. Beszél álmában — Hát ez kellemetlen! — De még mennyire kel­lemetlen! Rajta nevet az egész iroda! ★ Az oroszlánszelídítő kö­nyörög a feleségének: — Nicolette, az ég szerel­mére, ne porolj velem! El­veszítem a tekintélyemet az oroszlánok előtt, és nem fognak többet szót fogadni! ★ A bíró faggatja a vádlot­tat, milyen alibit tud fel­hozni a védelmére. Nem tudom, mi az, ké­rem. — Szóval látta magát va­laki a bűncselekmény elkö­vetésekor? — Nem, nem, senki. Ez biztos. Teljesen sötét volt. ★ Elizabeth kikosarazza a kérőjét. — Nagyon sajnálom, nem mehetek magához feleségül, de mindig emlékezni fogok rá, hogy milyen jó ízlése van! ★ — Nos, hogy sikerült az első randevú? — Félig-meddig! — Hogyhogy? — Én elmentem, de a lány nem! Hol mennyi a munkád? A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) statisztikája szerint a dél-koreaiaknak van a leghosszabb munka­hetük, míg a norvégoknak a legrövidebb. A vizsgálat szerint a dél­koreai nők 1980-ban heti 53,5 órát, a férfiak pedig 52,8 órát dolgoztak, tehát nemzetközi összehasonlítás­ban páratlan, heti átlagosan 53,1 órát. Ezt vessük össze a norvég férfiak heti 31 és a nők 25,8 órás munkarend­jével. A férfiak és a nők munka­hetére vonatkozólag más or­szágokban a következőket je­gyezték föl: Nagy-Britannia 41,9, illetve 37,3, Japán 42,4, illetve 38,4, Nyugat-Német- ország 42,2, illetve 40, Svájc 44,2, illetve 42,7, Izrael 39,2, illetve 35,1, Ausztrália 39,1, illetve 34,4. Más országok csak átlagos munkaóraszámot jelentettek, nemekre való bontás nélkül: Egyesült Államok 39,7, Auszt­ria *33,7, Belgium 33,4, Fran­ciaország 40,6 és a Szovjet­unió 40,5.

Next

/
Thumbnails
Contents