Népújság, 1983. május (34. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-28 / 125. szám

4

/

NÉPÚJSÁG, 1983, május 28., szombat

MEGKÉRDEZTÜK:

Vasárnap adtuk hírül, hogy megkezdték az egri Dobó tér felújítását, amely nek húszesztendős burkola- ta bizony alaposan megkopott már. A munkálatok során cserélik, javítják a gáz- és az elektromos vezetékeket is, lebontják a virágágyakat, a műemléki környezethez illő kandelábereket, pihenőpadokat, hulladékgyűjtőket helyeznek el. Mindez előreláthatóan szeptember 30-ig fog tartani.

Azaz — jutott eszébe sok olvasónak és (ku-ti) eszébe is, aki kedden Miért című glosszájában megírta — a történelmi belváros leglátogatottabb főtere éPP az idegenforgalmi szezon kellős közepén gyakorlatilag le lesz zárva.

Nos, a glosszában feltett kérdésre az illetékes, Pápai András, a városi tanács műszaki osztályvezetője imigyen válaszolt:

— Természetesen tökéletesen tisztában vagyunk azzal, mennyire kellemetlen az itt lakóknak, s még inkább mekkora csalódás a turistáknak, hogy egész nyáron zárva lesz a tér. Kényszerhelyzetben voltunk azonban két okból is. Az egyik fontos tényező, amely kijelöli a munkakezdés és a befejezés határát, az időjárás. Csak a fagyok elmúltával lehet dolgozni. Meleg kell a betonozáshoz, a tér burkolásához, s a gázcsövek lefektetéséhez, a nyomáspróbák elvégzéséhez is.

— Április előtt tehát semmiképp sem startolhattunk. De mivel számítani kell egy

korai télre is. arra sem volt mód. hogy mondjuk a nyár derekáig nyitva hagyjuk a teret. Október végére, novemberre ugyanis nem csúszhat át a munka.

' — A másik dolog, ami miatt még az április-május sem jöhetett szóba, az az, hogy a megyeszékhelyen sehol másutt nem lehetett volna nagy tavaszi ünnepeinket megrendezni. A Felszabadulás tér beszakadva, a Lenin téren építkezés folyik, a Népkert kicsi. Meg kellett tehát várni a ballagást, sőt még a diáknapokat is.

— Elképzelhető-e hogy szeptember 30-nál hamarabb végeznek?

— Nem valószínű, mert a környéken lakók éjszakai nyugalmát nem zavarhatjuk, csak nappal dolgozhatunk. Esetleg az képzelhető el, hogy a tér felét sikerül korábban átadnunk, ha minden jól megy.

— De a következő szezon

zavartalanságát akkor már biztosra ígérhetjük?

— Sajnos, nem, az idén ugyanis csak a belső, körülkerített résszel készülünk el- Jövőre kezdődik a tér útjainak rekonstrukciója.

— Miért nem lehetett egy időben hozzálátni?

— A különböző közművek lefektetésével csak addigra végzünk.

— Akkor viszont miért nem várhatott még egy évet a központi terület?

— Az átépítéshez MEBIB- támogatást kaptunk, amelyet mindenképpen az idén kell felhasználnunk, különben visszaveszik, a tanács pedig önállóan nem tudja a költségeket egy adott éven belül biztosítani, hisz más utcák karbantartására is költeni kell.

— Mikorra ér tehát véget a belváros kálváriája?

— Ha csak a Dobó térre gondol, jövőre már használhatják a turisták, mert szakaszosan fogunk dolgozni. De például a Széchenyi utca felbontása a gázcsövek kicserélése miatt, majd még csak ekkor kezdődik.

— De hisz nemrégiben fektették le ott a telefonvonalakat ...

— Sajnos, a TIGÁZ-nak,

az ÉMÁSZ-nak, a vízműnek, a postának, ritkán sikerül egyszerre pénzt kiszorítania ugyanannak a területnek a fejlesztésére. Hiába javasolja a tanács mondjuk a TIGÁZ-nak, hogy a „Lóhe-- re” utcában vonuljanak fel, mert mi éPP ott fogunk aszfaltozni, ha a „Pityeri” utcában van a korrodeált csövek miatt életveszély.

Persze mindig igyekszünk egyeztetni. Az Almagyar és a Kossuth Lajos utcában például ez sikerült... Az igazi megoldás azonban az lenne, ha valami közös fejlesztési alappal rendelkeznénk.

Németi Zsuzsa

Kilátástalan (?!) kilátás

A gyermekgondozási segélyben részesülő személy — a segély összegének folyósítása mellett — a gyermek másfél éves kora után munkát vállalhat. A munkaviszony keretében történő munkavégzés azonban havi átlagban a napi négy órát nem haladhatja meg. (Kivonat a HUni&z. tertanács 10/1982, (IV. 16.) számú rendeletéből.

Nemrégiben olvastam az újságban, hogy a gyesen letevő kismama a gyermek másfél éves korától munkát vállalhat. Nem egyedül vagyok, akit ez nagyon érdekelne. Az elmúlt hónapban bejártam fél Egert, hol és milyen lehetőség van erre, de semmivel sem biztattak. Nagyon örülnék, ha önök az újságban válaszolnának arra, van-e munkalehetőség, mert szerintünk nincs. Nagy izgalommal várjuk a választ. (Egy kismama leveléből.)

★

Nálunk van lehetősége a kismamának, ha tud varrni vagy hímezni, horgolni. Be is jöhet, de haza is adhatjuk a munkát. Természetesen azt pontos időre kérjük vissza, mert bennünket is kötnek a szállítási határidők. Mondom, nálunk van lehetőség, de jelentkező alig. S ha akad is próbálkozó, tartósabban

senki sem vállalja. (A háziipari szövetkezet egyik vezetője.)

★

Elvileg semmi akadálya annak, hogy a gyermekgondozási segélyen levő pedagógus részidőben munkát vállaljon. Konkrétan, a mi iskolánkban is örömmel vettük volna tavaly az ilyen jelentkezőt. A múlt évben többen is voltak hosz- szabb ideig betegszabadságon, nagyon jól jött volna egy ilyen helyettesítő. Sokat enyhített volna a tantestület túlterheltségén.

Olyan oldala is van ennek, hogy nem kellene például átszervezni a helyettesítések miatt az órákat. Szívesen kötnénk szerződést is, ha jelentkezne valaki. A rendelkezés erre ad lehetőséget. (Egy iskolaigazgató.)

★

Nagy örömmel vennénk, ha jelentkeznének gyesen

levő pedagógusok. De sajnos, ilyenek nincsenek. Azaz egyetlen egyről tudok, aki szólt, hogy vállalna ilyet. De ő is csak a következő tanévtől. A nyugdíjasok valahogy többen élnek ezzel a lehetőséggel. A kismamák, azok nem. Talán nem ismerik? (A felsőbb szerv egyik illetékese.)

•k

Két gyermek mellett hímzést vagy varrást vállalni, megszabott határidőkre, mennyiségre, szerintem

lehetetlenség. Nem is fizetik meg. Bejárni meg nem tudnék, mert akkor kire hagyom a gyereket? Ha gépírást adna haza valamelyik vállalat, iroda. Azt vállalnám! (Egy kismama Egerből.)

k

Nem tudunk segíteni a kismamák gondján. Először is gyesen levő anya gyermekét, — ha csak nem az iskolaelőkészítőről van szó, nem vehetjük fel. Részidőben sem. Most már a bölcsődékben is egyre kevesebb a hely, mert egyre többen szakítják meg a gyest, visszamennek dolgozni, mielőtt letelik a három év. Azoknak a gyermekeit is alig tudjuk elhelyezni. Az egyébként sem megoldás, hogy hetenként két-három napra behozzák. Egészség- ügyi szempontból sem. A nagymama, vagy a szomszéd vigyázhatna a gyerekre. (Egy bölcsődevezető.)

k

Hogy én még egy gyereket elvállaljak? Nincs az a pénz. Éppen elég a magamé. Tudom, hogy lehet vállalni, már régebben is lehetett, a pénz is jól jönne, de engem ez az egy is kimerít. Meg a felelősséget sem vállalnám. Képzelje el, ha nálam lenné beteg? Ugye,

a más gyerekéért... ? (Egy mama, a- Csebokszári-lakó- telepről.)

k

Szívesen dolgoznék, legalább fél napot. De nem tudok menni, ha mégannyi- ra akarnék is. Kire hagyjam a gyerekeket? A két nagymama vidéken lakik. Felvihetnénk ugyan hozzájuk hosszabb időre is, de azt meg nem akarjuk. Itthon a helyük, mellettünk. Ez a rendelet annak kedvez, akinek amúgy is köny- nyebb, mert helyben lakik a mama és úgy is segítenek. Különben is, ha itt élne velünk valamelyik nagymama, én teljes munkaidőre is visszamennék már. (Egy kétgyerekes anya.)

k

Munkaerő-problémákkal küszködünk. Nekünk nagyon sok gondot okoz, hogy a dolgozóink közül nagyon sokan vannak gyesen. Hívjuk őket vissza, némi kedvezményt is kínálva, de nem jönnek. Részben meg is értem őket, vidékről járnak be sokan, ott nincs bölcsőde, hiába is osztanánk be egy műszakra, kedvező időbeosztással. Most azt mérjük fel, van-e olyan munkafázis, amit kiadhatnánk be egy műszakra, ked- gondolunk. De ez még csak elképzelés, mert gyártmányainknál eléggé nehéz ezt megoldani. (Egy nagyvállalat munkaügyise.)

k

Sajnos, semmi jót nem tudunk kínálni a hozzánk forduló kismamáknak. Esetleg részmunkaidőben takarítást. De hát ezt meg nem igen vállalják. Körülbelül két hónap múlva, — ha minden jól megy — változik g helyzet. Számításunk szerint akkkorra megnyílik a szociális foglalkoztató. Szerintünk ez megoldja

majd a kismamák kérését is. Lesz két-, négy- és hatórai munkalehetőség. Bedolgozás is. De addig nem tudunk segíteni. (A munkaerőgazdálkodástól egy előadó.)

k

Készítettünk felmérést arról, hány kismama kívánná igénybevenni a rövidített munkaidőt, vagy bedolgozói munkát a gyes mellett. Magunk is meglepődtünk az eredményen. A kérdőívek egy részét vissza sem küldték. De akik visszaküldték, azok közül is csak kevesen vállalnák. Keressük rá a magyarázatot. (Egy sajtótájékoztató anyagából.)

k

Adva van tehát a régen kért, várt lehetőség. A kismama a gyes mellett dolgozhat rövidített munkaidőben, vagy bedolgozóként. A kilátás nagyszerű, hiszen a gyes időszaka többnyire egybeesik a „fészekrakás” nagy gondjaival. Spórolnak lakásra, vagy éppen már törlesztik a részletet, a felvett családi, baráti kölcsönöket. Van bútorrészlet, mosógéprészlet, stb. Kell, nagyon kell a pénz, mert a gyes szűkös. Ma már kiegészítésnek is kevés. Többre nincs pénze az államnak, adott tehát lehetőséget. De ez önmagában nem elég. Egész sor probléma maradt megoldatlanul. Mi legyen a gyerekkel addig, amíg a mama letölti a két-négy óráját? Bizony, meg kell mondani, így, önmagában e kilátás eléggé kilátástalan. Talán ha maguk a kismamák is jobban keresnék a megoldást saját gondjaikra? Ha túl a zokszón, egymást segítve, támogatva, nemcsak a társadalomtól várnának el mindent?

Deák Rózsi

A tavaszi BNV-n láttuk:

Kevesebb anyagból több és jobb termék

Az ember kisujjának egy perce igazán nem nagy. Az elektronika világában azonban ez a méret óriási. Korábban még egy ujjpercnyi, most viszont már annál hat- nyolcszor kisebb ellenállást gyárt a Remix Rádiótechnikai Vállalat Szombathelyi Gyára. Termékük — az üzem új rétegkondenzátorával együtt — díjat nyert a Budapesti Nemzetközi Vásáron.

Elképzelhető, hogy az olvasó összeráncolja a homlokát, mondván: ugyan, menynyi anyagot takarítunk meg azzal, ha még az ujjpercnyi alkatrészt is tovább kicsinyítjük? A választ ne siessük el, hanem gondoljunk arra: a szombathelyiek évi 18—20 millió darabot állítanak elő az előbb említett ellenállásból. S ezek csak egy gyár adatai.

A kicsinyítés nagy előnyei

A tavaszi BNV tanúsága szerint nemcsak az ellenálláscsalád mérete csökken látványosan, hanem vala- menyi elektronikai alkatrészé. Következésképpen kj- sebbedhet a belőlük összeszerelt berendezések térfogata: csökken a készüléktestek mérete, a kialakításukhoz szükséges anyagok tömege. A kicsinyítésnek köszönhető megtakarításhoz hozzászámolhatjuk még azt is, hogy a kisebb készülékből több fér fel ugyanarra a szállítóeszközre, mint a korábbi típusokból, vagyis az egy berendezésre jutó szállítási költség is mérséklődik.

Egyébként nemcsak az elektronika világában törekedtek arra, hogy takarékoskodjanak az anyaggal és az energiával, hanem a többi iparágban is. Ez derült ki a 77. Budapesti Nemzetközi Vásáron, amely — a kiállítások történetében először — választotta jelszavául a „Kevesebb anyagból és energiából több termék” gondolatot.

Aki az egy-egy alkatrészen, részegységen megnyert grammokat, dekagrammokat jobb meggyőződése ellenére sem érzi igazán számottevő takarékoskodásnak, az meglátogathatja a tonnák világát, a vaskohászati vállalatok kiállítását. Az Öntödei Vállalat új termékéből, a műanyaggal bevont öntödei homokból magas fokú automatizálással igen vékony, a korábbi módszerhez képest jóval vékonyabb falú magok és formák készíthetők, miközben magából a homokból is jóval kevesebbre van szükség, mint korábban.

A Vasipari Kutató- és Fejlesztő Vállalat úgynevezett porbélésű huzalelektródja csupán a Dunai Vasműben ötezer tonna súlyú alkatrész megtakarítását eredményezte az utóbbi egy év alatt. A változás annak köszönhető, hogy a felrakó hegesztéssel javított szerkezeti elemek élettartama többszöröse az eredetinek.

Az ugyancsak a Dunai Vasmű kiállítási csarnokában látható könnyűszerkezetes épületvázak használata tízezer tonnák megtakarítását ígéri az üzemek, állattartó telepek, raktárak stb. megrendelőinek, építőinek, a korábban megszokott acél szerkezeti elemek alkalmazásához képest.

Az acéllal és a rézzel való takarékoskodást segíti elő a Hungária Műanyagfeldolgozó Vállalat nagydíjas PVC nyomócső- és idomtermék- családja is. Ha ‘ugyanis ivó- vízvezetékek kiépítéséhez használják, jóval tartósabb, mint a fémből készült elődei, ráadásul azoknál jóval könnyebb, kevesebb energiával szállítható és így tovább.

A hulladék nem szemét

A Rába Magyar Vagon- és Gépgyár új típusú, nagy teljesítményű motorcsaládja is könnyebb és gazdaságosabban üzemeltethető hasonló teljesítményű társaihoz képest. Energiatakarékos a Csőszerelőipari Vállalat úgynevezett átkötőszakaszos, tipizált, egycsöves fűtési rendszere, a Fémmunkás Vállalat székesfehérvári gyárában kifejlesztett Sopron H típusú hőhídmentes alumínium ablakcsalád, és sorolhatnánk még a különböző típusú ka- -zánokat, elődeiknél mérsékeltebb súlyú, de nagyobb teljesítményű szerszámgépeket, készülékeket, egyéb berendezéseket, hatezer kiállított termék közül.

Az anyaggal és energiával való takarékoskodásnak azonban határa van. Hiszen a semmiből egy termék sem készíthető, az alkatrészek, berendezések tömege sem csökkenthető korlátlanul. Nyersanyagra és energiahor. dozókra tehát szükség van. Ám nem mindegy: honnan szerezzük be. Számottevő takarékoskodásnak számít, ha a nyersanyagot nem elsődleges, hanem másodlagos forrásokból teremtjük elő, vagyis hasznosítjuk a hulladékot.

A BNV-n a másodlagos nyersanyagforrások hasznosítását célzó, szorgalmazó eljárások, valamint az alkalmazásukkal készült termékek is helyet kapnak a látnivalók között. Valameny- nyien olvashatjuk például a Kohászati Alapanyagelőkészítő Közös Vállalat jelszavát: „A vashulladék nem ócskavas, hanem fontos kohászati nyersanyag”.

Minden tonna újraolvasztott hulladék drága érc, koksz stb. vásárlását teszi fölöslegessé. A konverteres acélgyártáshoz alkalmas betétanyag 20—25 százaléka hulladékból állhat. Ha abból áll, minden tonna újrafeldolgozásával 3 ezer 300 forint értékű koksz (tonnánkénti világpiaci ára 160— 180 dollár) megtakarítására nyílik lehetőség.

Nem kellett kivágni a fákat

A MÉH-vállalatok a kiállításon ismertetett adatok szerint 1982-ben 190 ezer

tonna papírhulladékot készítettek elő újrafeldolgozásra. Az újságokhoz, naptárakhoz, mozijegyekhez stb. szükséges papír előállításához így nem kellett kivágni 19 hektár erdőt, nem kellett importálni 140 ezer tonna cellulózt, általa megtakaríthatóvá lett rengeteg villamos energia.

Az ezüsttartalmú alkatrészhulladékokból 7 tonna ezüstöt (kilogrammja csaknem 430 dollár), az arany- tartalmúakból pedig mintegy 5 kilogramm aranyat (egy uncia: 31,104 gramm színarany majdnem 450 dollárba kerül) sikerült tavaly megmenteni csak a MÉH-válla- latoknál, amelyek 1982-ben összesen 4—5 milliárd forint értékű másodnyersanyagot vásároltak meg és készítettek elő újrahasznosításra.

A nem vitatható eredmények ellenére a magyar ipar még mindig túlsúlyos. Számos más országban ugyanolyan teljesítmény eléréséhez átlagosan jóval kevesebb anyagot és energiát használnak fel, mint nálunk. Ezért akad még tennivalónk a nyersanyagokkal és az energiahordozókkal való észszerű gazdálkodásban. Erre figyelmeztet bennünket a tavaszi BNV is.

(M. M.)

Miért a szezonban zárják le a Dobó teret? j