Népújság, 1983. május (34. évfolyam, 102-127. szám)
1983-05-13 / 112. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1983. május 13., péntek A MÓRA KÖNYVKIADÓ NAPJA GYÖNGYÖSÖN És akkor Süsü, a sárkány... írók és gyerekek az iskolában Valószínűleg az lenne a legjobb iskola, ahol a földrajzot világutazók, a matematikát egy számítóközpont vezetői, a rajzot a legnevesebb festőművészek, a biológiát kutatók tanítanák. Az irodalmat pedig természetesen — írók. De hogyan is lehetne ezt megvalósítani, hiszen a legkitűnőbb szakemberekből kevés van, az iskola pedig sok. Talán az a módszer alkalmazható, amit a gyöngyösi 7-es számú Általános Iskolában próbáltak ki: a Móra Kiadó tizenöt munkatársa: szerkesztők, alkotók vállalták, hogy rendhagyó órákon találkoznak a gyerekkel és bevezetik őket a szó művészetébe. Oriza Triznyák és Téglagyári Megálló Ahogy belépünk a Kálvária-parti iskolába, már egy csoportba botlunk. S ki más ülne a kör közepén, mint Csukás István, a Móra Kiadó főszerkesztője, számtalan mesealak — köztük Süsü, a sárkány „szülőatyja”. Éppen arról beszél, miként kell nevet adni egy „újszülöttnek”. Sok minden már a „keresztelésnél” eldől, a figura arcot kap, ha van egy- egy jellemző név. Ha egy macskát például úgy hívnak, hogy Oriza Triznyák, már lehet róla tudni: csíkos a bundája, kis kölyök korában pedig szerette a tejbe- rizst. Ha meg Téglagyári Megálló névre hallgat, lakóhelye az egyik buszmegállóban van, pofácskáján mindenképpen kell lennie két fehér foltocskának. — Ilyen idős korukban még olvasnak a gyerekek — mondja a foglalkozás végén Csukás István. — A kisebbek szívesen fordulnak - az irodalom felé, ezt a kiadott könyvek mennyiségén is mérni lehet. Később csökken az érdeklődésük — amikor kamaszodnak — elcsábítja őket más, a televízió, a sokszor céltalan lötyögés. Az még nem lenne baj, ha Könnyű Judit (Fotó: Kőhidi Imre) tartalmas időtöltést találnának. Ha hívnak, inkább a fiatalabbakhoz megyek író-olvasó találkozóra. Úgy érzem, most is kitűnően sikerült az óra, nagyon élvezték a névjátékot a kisdiákok. Közben tucatnyi más helyen foglalkoztak az osztályokkal a szerkesztők és az írók. Könnyű Judittal, a Móra Kiadó gyermek- és ifjúsági könyvszolgálatának vezetőjével beszélgetünk. — Ritkán van alkalom ilyen közös megmozdulásra, mert fő tevékenységünk végül a könyvek készítése. Két évben ha egyszer sikerül így összehozni egy csapatot. Minden osztályba jusson... — Volt-e egyáltalán hasonló vállalkozásuk? — Talán Nyíregyházán, a szabolcs-szatmári gyermekkönyvhónap idején, de az sem volt ilyen nagyszabású. Ide több mint ezer gyerek jár, ahhoz, hogy minden osztályba jusson valaki, egyetlen csöppség se érezze kisemmizettnek magát, az kellett, hogy mindnyájan öszefogjunk. A kicsikkel való foglalkozás hivatástudat és megszállottság kérdése, azok, akik nálunk dolgoznak, érzik a felelősséget. Egy-egy Csukás István mesél mondaton, szófordulaton órákat tudnak vitatkozni, hogy rontja-e a nyelvérzéket vagy sem. — )Hogyan sikerült ezt a találkozót összehozni? — A kiadót nem mertük előbb ilyen nagyszabású ötlettel felkeresni — válaszol Sas Gyuláné, a Vaohott Sándor Városi- Járási Könyvtár munkatársa. — Régóta vagyok könyvtáros, de ilyenről még nem is hallottam. Az iskola is rögtön megértette, hogy milyen jelentősége van egy ilyen találkozásnak, s teljes erőbedobással hozzákezdett a szervezéshez. Az iskolások csapatostul jöttek hozzánk, keresték a várt vendégek könyveit. Alaposan felkészültek, mintegy kétszáz új olvasónk iratkozott be az utóbbi hetekben közülük. Ügy érezzük, egész életre szóló élményt szerezhetünk ezzel nekik. Rajzok és versek — Valóban régóta készülünk — folytatja Jaros Já- nosné, az iskola igazgatóhelyettese. Hetek óta olvasnak, rajzolnak gyerekeink. Ügy gondoltuk, hogy kihasználjuk ezt a lehetőséget, ezért percnyi pontossággal megszerveztük a mai napot. Minden vendégünk két osztályban, tanulócsoportban tart előadást, délután pedig kiállítás és játék várja — már kötetlenebbül — tanítványainkat. Segített a könyvesbolt-is, sok kötetet megrendeltünk. összefogott velünk a Mátra Művelődési Központ, mert jól illett kísérleteikhez elképzelésünk. De beszélhetnék még a szülők támogatásáról; javarészt a Gagarin Hőerőmű és a Thorez Bányaüzem dolgozóinak fiai, lányai járnak hozzánk, ez a találkozó a szülők ügyévé is vált. Végigjárunk néhány foglalkozást. Először Rigó Béla költőt hallgatjuk. A kisdiákok rajzokkal készültek, a vendég verseket rögtönöz hozzájuk. A közös játék fölvillanyozza a társaságot. A hónapok szépségeit szavakkal festik le. Hogy is hangzik a vers? A fák csupasz ággal fáznak /Havas a domboldal és a ház /Vidám gyerekek korcsolyáznak /Rájuk hóember vigyáz. Ez a január. De mit költöttek a februárról? A versecske így szól: Csengj, csengj csöngő /Rázzuk a láncot /Itt van a farsang/ Ropjuk a táncot. A mese jobbít De minden helyen hasonló kedvvel és örömmel beszélgetnek. Emitt Ambrus Éva diafilmet „rendeztet” a kisiskolásokkal. A selyp lányok című mesét dolgozzák fel. Amott Lázár Ervin válaszol a kérdésekre, elmondja, hogyan született a hétfejű tündér, hogy ne csak hétfejű sárkány legyen. Sokan kíváncsiak arra, hogy kislánya miként vesz részt a történetek megszületésében. Végül Rónaszegi Miklósnál kötünk ki, aki arról vall, hogyan lett író. Egyszer a tanító néninek sürgős telefonja volt, s őt ültette ki kisdiákként a katedrához. Osztálytársai rendetlenkedtek, erre ő csendesen belekezdett egy históriába. Először az első, aztán a második, aztán a harmadik sor hallgatott el. Arra eszmélt, hogy a tanító néni is hallgatja az ajtóban. S hozzáfűzi a népszerű indiánregények szerzője: akkor jött rá, hogy a mese jobbít, a ebadtákat megcsendesíti, a hangoskodókat elhallgattatja. Szebbé, kedvesebbé teszi az életet... Gábor László Gazdagon szegények A ház a falu végén épült. Ott, ahol régen a szegénység vert tanyát. Bizony, sok minden megváltozott nálunk, többek között az is, hogy a falu közepe nem ott van, mint régen, amikor a falu közepén volt a templom, az iskola, a községháza. A falu végén a düledező zsúpfedelek, az erdővel, mezővel határos nyomor. Aki régebben járt errefelé, nem ismert a falura! Melyikre? Egyikre sem! A magyar falvak mindegyike újraépült, megváltozott. Mesébe illő házsorok. Alagsor, felső szint, szembe vele a „kisház”, alatta garázs, egyéb férőhelyek. — Azt ne mondja már, hogy paloták! — Pedig szívesen mondanám. Ha városon lenne — szokták emlegetni —, megérne egyenként kétmilliót. A házak előtt — szinte kivétel nélkül — vaskerítés, mögöttük élőkért, a széles utcák mentén fák. Az új házsorok megépültével aztán változás történt. A falu széle lett a legszebb, legrangosabb. Néhol úgy esett, hogy csak egyik irányhan terjeszkedett a község, itt bizony a faluszélre szorult a falu közepe. A kisházba megyünk. — Hogy vannak, Piros néném? — Lennénk, csillagom, csak ez a nyavalyás derékfájás, meg ez a temérdek munka ... — És a fiatalok? — Dolgoznak, hajtanak, fiam, hajnaltól napestig. Itt, kedves, nincs megállás! Százötven baromfi, huszonöt disznó, három hízóbika, szerződéses dohány, meg a jó Isten se tudja, mennyi) a csinálnivaló. — Meg is látszik a portán — sajnálkozom ímmel-ámmal, miután megjönnek a fiatalok. — Gyere már feljebb! Miért itt ültette le a vendéget, mama? Nézz szét nálunk, habár az új szekrénysort még csak a jövő héten hozzák, aztán a fürdőszobát is kékre akarja Jancsi csempéztetni —, csicsereg a menyecske. Megmutatnak mindent töviről hegyire. Lent garázs, Zsigulival, műhely, központi fűtés, parányi pince. Fent három szoba, de a padlásteret is be lehetne építeni. — Szépen laktok! — Itt, hallod, egész nap nem áll meg az ember, — kesereg a sorsukon Jancsi. — Meg kell dolgozni mindenért cefetül. Három műszakban! — Csak egészség legyen! Hogy használni, élvezni tudjátok azt, amiért hajtottatok egy életen át... — Éppen erre nincs idő! Itt van a kocsi. Hétről hétre bele sem ülünk. Hová menjek vele? A dohányba? Aztán ezek a szobák! A könyvek. A színes tv, — távirányításos, mert olyat kívánt a gyerek — nagyon jó, de tíz perc múlva kimerültén hortyog rajta az ember. — Melyik szobában laktok? — Lent a kisházban, hogy minél kevesebb legyen a rendetlenség. — És a nagylány? — Pesten van az egyetemen. Nem jön ő az életben sem ide lakni! — A nagyházat csak ünnepeken használjuk. Mutogatjuk, mint a bazári majmot, — dörmög a bajusza alatt Jancsi. Margit kinyitja a ruhás szekrényt. — Nézd meg ezt a temérdek pakolni valót! — Naponta kétszer más ruhába öltözhetnétek. — Ügy, úgy! Ha lenne a flancolásra idő... A szikkadt kolbászt, a gomolyát zöldpaprikával már a kisházban esszük meg. Csak azért, hogy „odafent” ne piszkosunk ... Szalay István KÖNYVHÉTRE KÉSZÜLVE Olcsó sorozatok diákoknak 10. — Hallom, hogy a rózsákat jobban szereti. Ezt illett volna tudnom — mondotta kézcsók közben. — Honnan illett volna tudnia? — csipkelődött Ágota néni. — Egy szép asszony minden kívánságát illik tudni — nevetett Emmikére, aki elpirult, és nem szólt, nem tudta, hogy erre mit válaszoljon. — A férjem a múltkor, amikor itt járt, orgonát hozott. * — Gyönyörű virág az orgona. De azt csak férjek hozhatják. Eleinte velük tartott Ágota néni is, aztán a harmadik látogatásnál azt mondta durcásan: — Tudod mit? Menjetek egyedül egy kicsit sétálni, rád fér a levegőzés, tegnap egész nap takarítottál. Vacsoránál majd találkozunk! Egy kicsit mintha sértődött volna. Ügy érezte, hogy Emmikét elragadják tőle. az asszony külön életet kezd élni, s szinte szemlátomást kivirágzik. Szerelmes? Vagy csak tetszik neki az ügyvéd széptevése? Nagy doktor igazi gavallér volt, leste minden kívánságát, közben a szépségéről áradozott, célzásokat tett, hogy neki egy ilyen asz- szonyra lenne éppen szüksége, s ha lenne egy ilyen bájos, aranyos „asszonyka”, akkor ő volna a legboldogabb ember a világon. Mert mit ér a pénz, a hírnév, ha az ember egyedül van? — Ezt maga se gondolja komolyan, Lackó! — karolt bele Emmike. — Csak mondja, mondja, mintha felhúzták volna. És nem gondol arra, hogy én esetleg komolyan veszem, készpénznek tekintem, s akkor mi lesz? — Akkor én leszek a legboldogabb ember a világon! A karomba kapom, és elrohanok magával. Kiszaladok tán a világból is! — Azt ne tegye, az istenért! — nevetett Emmike, majd elkomolyodott. Szótlanul lépkedtek egymás mellett, az ügyvéd szorosan be- lékarolt. Így értek haza Ágota néni lakására. — Felkísérhetem? — kérdezte a kapuban a fiatalember. — Jöjjön! — mosolygott rá az asszony. Szótlanul mentek fel az első emeletre. Amikor Emmike kinyitotta az ajtót, szembetalálta magát Tamással. Egy pillanatig mintha megdermedt volna, nem várta ezt a látogatást. Állt némán, majd azt mondta a kérdőn rátekintő gavallérjának. — Bemutatom a férjemet! A két férfi farkasszemet nézett egymással, feszült volt a szűk kis előszobában a levegő, mintha az egész lakás megtelt volna hirtelen elektromossággal. A ügyvéd nyerte vissza legelsőnek a lélekjelenlétét, előrelépett és a kezét nyújtotta. Azt mondta: „Nagyon örülök, hogy megismerhetem.” — Kedves felesége sok szépet mondott magáról — hajtotta meg a fejét. A tanár nem válaszolt mindjárt, de nem mutatott haragot, bár meglepetésként érte, hogy feleségét egy férfi kíséri haza. Ö azt hitte, hogy Ágota nénivel jár sétálni. Most meg kiderül, hogy a vén kerítőnő egyedül engedte el. Lehet, hogy az szerezte számára ezt az udvarlót? Nagy doktor bokros teendőire hivatkozva gyorsan elköszönt. Távozása után feszültté vált ismét a csend. — Űj ismerősöd? — kérdezte később Tamás. — Igen. Azaz... Hogy is mondjam? — dadogott Emmike és elpirult. Most igazán nagy zavarban volt. Rosszkor érkezett a férje. Ha ma nem jön, akkor Lackóval megy színházba, kettesben; Lehet, hogy Lackóhoz is felmegy színház után. Már elhatározta magában. Most röstelkedik emiatt egy kicsit, de nem mutatja, nyeglén viselkedik, dacos is, s ez felbosszantja a férjét. — Szépasszonyra könnyen ragadnak a lovagok! — mondja egy kis éllel. — Féltékeny vagy talán? — kérdi ingerülten a felesége. — Egyáltalán. Fel sem tételezem rólad, hogy esetleg... — Miért? — állt elébe csípőre tett kézzel, és megperdült, mint aki mutatja magát: nézd, milyen kívánatos vagyok! — Azt hiszed, nem kellek senkinek? Vagy hogy szent vagyok? — Jó, hagyjuk. Nem akarok veled vitatkozni. Nem azért jöttem. Ha alkalmatlan vagyok, vissza is utazhatok nyomban. — Ahogy akarod ... — Ugyan, gyerekek! — lépett közelebb a házaspárhoz Ágota néni, aki eddig a konyhában szöszmötölt, és minden szót hallott. — Csak nem csináltok itt jelenetet? (Folytatjuk) Klasszikus és mai magyar alkotások, régmúlt irodalmunk elfelejtett értékei egyaránt meglelhetők a Szépirodalmi Könyvkiadó ünnepi könyvheti listáján. A klasszikusok sorát az Árpád-kori legendák és intelmek című reprezentatív kivitelű kötet nyitja. A mű nyolc szent életét és alakja körül kialakult legendákat gyűjtötte egybe, ' olyanokét, akik a magyar államalapítás utáni századokban éltek. A művet Érszegi Géza állította össze. Hozzáértő és pontos jegyzetei hasznosan egészítik ki a legendák szövegét és világítják meg a művekben lévő utalásokat. Bevezető tanulmánya átfogó képet nyújt a legendák kialakulásáról, születésükről, történelmi és irodalmi értékeikről. Tanárokat, tanulókat egyaránt bosszantja, ha irodalmunk alapvető értékei nem lelhetők meg a könyvesboltok állványain. Meglepő tény: az elmúlt hónapokban hiába keresték — a kötelező olvasmányok listáján is szereplő — Bánk bánt és Toldi trilógiát a könyvüzletbe betérők. Katona József és Arany János munkája most az olcsó — elsősorban diákok számára készült — Klasszikus Zsebkönyvtár sorozatban jelenik meg. Ugyancsak hiánycikk több könyvesboltban József Attila minden verse és versfordítása, amelynek új kiadása a folyamatban lévő kritikai kiadás és a legújabb filológiai kutatások eredményeinek felhasználásával készült Stoll Béla szerkesztésében. A kortárs irodalmat képviseli Kardos László Harminchárom arc című tanulmánykötete. Négy nagy világirodalmi pályakép: Shakespeare-, Rimbaud-, Csehov- és Majakovszkij-tanul- mány sorakozik ennek az irodalmi arcképcsarnoknak az élén, s ezeket követik a XX. századi magyar iroda lom jelenségeit változatos eszközökkel felvillantó arcképvázlatok. A mai magyar prózai művek közül Balázs József első novelláskönyve a hetvenes években született írásait tartalmazza. A gyűjtemény két novellafüzért foglal magába. Az elsőben a félelmet, a fenyegetettséget és a megaláztatásokat, az ötvenes évek magyar falujának drámáját örökíti meg. A második ciklusban napjaink alkotó értelmiségének egy rétegéről ad izgalmas látleletet a szerző. Fenákel Judit A hagyaték című regénye napjainkban játszódik, két család mindennapjait felelevenítve.
